Délmagyarország, 1940. október (16. évfolyam, 223-249. szám)

1940-10-13 / 234. szám

Békák élete Maurice Maeterlinck, a franciául iró ainden bizonnyal halhatatlan belga iró a század elején költői könyvet irt a méhek életéről. Mostanában többet, mint régebben, felmerül ennek a munkának, ennek a sokéves szemlélődésnek és áhítatos megfigyelésnek néhány fejezete, majdnem önálló életet élő részlete. Mennyi megismerés, intiució és türelem, mennyi apró vázlat, analízis és szintézis, mennyi kitartó munka és elszánt örtállás kellett addig, amig a »Kék madár* költője megfejtette és felépítette a Méhek életét. Megfigyelte, a részletekből leolvasta és rendszerezte ennek az érdekes és rrinden bizonnyal sok példát mutató döngicsélő társadalom életét, összetevőit, berendezkedését, szokásait, törvényeit és erkölcseit. Az embernek kedve volna párhuzamokat keresni a > Boldogok szigetéihez, amelyben Strindberg egy társadalom, az emberi együttélés keletkezését, kifejlődését és zuhanását rajzolta meg, — óh, gyönyörűséges emberi társadalom! Egy kicsit Maetcrlinckre gondol az ember izgalmas és kalandos éjszakai órákban, amikor különböző rejtelmes, kísértetes és titkos motozások, csusszanások, ugrások idegesítő hangjainál észreveszi a gyors álomból fölriadt kimerült alvó, bogy — rinniha földi békák szanaszét görögnek*. Vannak ilyen pillanatok, amikor a nedves, hideg és alattomos békák átveszik éjszakai birodalmukat, suttogó koncertbe kezdenek, lassan és óvatosan előmásznak rejtekhelyükből, olykorolykor egyet-egyet ugranak, birtokba vesznek mindent, amit találnak, zizegni, pattanni, ropogíi kezd a szalma — és a fölriadt alvó ott fekszik és kínlódik tehetetlenül a lábat eresztett szalmán. kiszolgáltatva egy hideg és csúszós birodalomnak, amely jeges ujjakkal megborzongatja a hüllők hangjával teljes éjszakát. Bizonyos idő és bizonyos éjszakák után az ember hajlamos arra, hogy feszülten és mozdulatlanul feküdjön a helyén, körülötte csusszannak és pattannak a nedves izű hangok, egy villanásra Maeterlinckre. a méhekre gondol és próbát tesz: megfigyelni a békák életét. Kezdetben hideg nedvesség lepi el az arcot, a riadt irtózás döbbenete; kedve volna az embernek valami sikoly-félét hallatni, — hololt ekkor még egészen enyhe az éjszaka: mindössze egyetlen zöldesbarna. ifjonti apróság jelentkezett; riadt mozdulatomra éppen csak leugrott a homlokomról. Egészen ifjú béka, alig látható a szalma bozótjában, fény villan, könyökre feltámaszkodva és a rejtett fény vonalában, husz centiméterre a fejemtől feltűnik az éjszakai látogató, piszkos barnán, nedvesen, majdnem szeliden és félénken. Pár percig tart igy a tabló: mereven és mozdulatlanul szembenézünk, a béka és a fölriadt alvó. Nézzük egymást, méregetjük, a szeme kidülledt, riadt és üveges. Nyilván az enyém is ilyen lehet, — két riadt üveges szem mered egymásra a szalma partján. Van egv pillanat, amely keresztülvillan bennem: emeld fel a cipőt, egv gyors mozdulat, hozzávágod és a nedves látogató nincs többé, itt marad üvegesen és mozdulatlanul a zizegő csatatéren... Aztán kisség megenyhülök, már amenynivre lehetséges ez az irtózás merevségében, már néni is vagyok elsrfnt. csak továbbuffrana már ... Po fi is elszánt, néni isrreri a veszélyt és kitartóan néz üveges szemmel, — ifjonti béka. Nagysokára megunja tán a haragszonirádot és kecses ugrással továbbzörög a szalmán, nyilván új és megértőbb partnert keres. Öt perc múlhatott, félóra tán, égő szemmel és kimerülten zuhanok viszsza helyemre és hívogatom a jótékony tündért, aki elaltatna. Am a fáradságnál is erősebb hatalom a kémlelés, a rossz gyanakvás, a megfeszített figyelen", — a béka már messze jár, a sarokban csusszan a szalma — és nem lehet elaludni. Nemsokára rájövök, hogy látogatóm, csak előőrs volt a homlokomon, csak kikémlelte a terepet, megvizsgálta az arcokat, meghallgatta a lélekzős egyhangú és egyenletes ritmusát. — másnanra már megiclenik a féltársadalom. Alig, hogy a lámpa elalszik, zizegni és csusszanni kezd a szalma. Ttt is, ott is, lent is. fent is. kidugják üveges szemüket és nintha egviket sem érdekelné az alvók meleg homloka, totálisan és teliesen átveszik birodalmakat. Csúszni, roppanni, zizegni kezd az egész tenger, mintha minden megmozdulna. mozogna, motozna. Most már hiába a cipödobálás, hiába a zseblámpafénv, hiába az általános összevisszakiabálás, a békatársadalom korlátlanul átvette a hatalmat és zavartalanul kiéniti életét. Berendezkedik, állásokat énit. családokat formál és mit serr' tör.dik az alvók verejtékes homlokával. Éjfélkor mégis felvesszük a harcot, békafogó-rhamoionok rohamralokha alakulnak, elszánt és cirkuszi robinzonáddal, légtornászuiffrással rávetik magukat egv-egv társadalmi osztálvra, diadalordítás hallatszik. íme a zsákmány — és meg-meglódul az elszánt kezekben három-négy-hat-hét gyönvöríi példánv. apák és onvák, fiuk és újszülöttek. Micsoda élmény és eredménv volna ez a vadászat egv természettudósnak! — az állattani rrfizeumra gondolok. A hékafogó-chamnlonok "áiad-dmasan kiviszik a zsákmánvt az árokba, a Pénvek' kialszanak, a hideg verejtékes homlokok megint elhelyezkednek, folytatni lehetne az alvást — és a szalmatenger másik Partján eset'eg * takaró alatt és a cipőkben vidáman szól tovább a csusszanások. motozások, elszánt és könvttyed ugrások' koncertje. ®s másnap véletlenül razendit a lassú és V?Az ORION 146-os hordozható ^ ^ bőrönd-szuper rövidhullámon is £ tökéletes. Beépített keretantenna on ^LscUcLsC^ Kapható minden ORION rádiókereskedőnéí A készülékek részletfizetésre is kaphatók Deutsch Albert kf*. réd'é és víllamossán' vá'lala'áná1, Kárász-utca 7. Te'e'on- 18—71. Díjtalanul bemutatja régi rádióját becseréli KELEMEN MÁRTON Kedvező részletfizetés. Kelemen-u. 11. ORION készülékek kaphatók: METEOR Villamosság! és Csillárgyár egyedárus tásáná1. Kárász-u. 11. Te'. 33-76. gasztalan őszi eső, az árkok megtelnek és éjszakára — mintha mozgékony sejtek osztódnának — egész századok és ezredek jelennek meg a béka-universumbó] a réseken és a hasadékokon által a szalmán, alul és fölül, mindenütt. Hiába minden champion-ugrás. hiába minden közös küzdelem, elszánt felkészülés, modern dobó-fegyver, — a béka-világ megállíthatatlan, az ember nem győzi borzongva simogatni és megtisztítani a homlokát. Nyilván most kezdődik rajtunk és körülöttünk a békák tündérkertje. 8—10—15 hősi halottja is van ennek a béka-Kánaánnak, de százak lépnek a helyükre, szinte pillanatonkint szaporodnak, gúnyosan szól a nedvesség és hideg borzongás sípjain az éjszakai koncert. Dirigál: Béka őfelsége. Néha sokáig tart az elkeseredett harc. reggel felé az egyik fél kimerül és tehetetlenül érzéktelenül nyúlik el a rejtelmes bozóton. Alig félóra lobot még az éjszakából.- sietve és lihegve kellene aludni a virradat csattogó szájáig, de időnkint, percenkint föl-fölriad az alvó! a távolban, vagy éppen a feje fölött ujabb lépteket hall. ugrásokat vél, már nem tudja megkülönböztetni a valóságot a rémektől, de most már mindegy minden és tompuitan, érzéktelenül elsüllyed az álom jóságos völgyeibe. Máskor határozottan érdekel a borzongató helyzet, — kalandok és figurák, mondogatom, a gvors álom ilyenkor hirtelen elillan, mintha tüz lángolna fel az éjszakában, felkönvökölök a csusszanó bozótban és várakozással nézek a kalandok. a nedves figurák felé. Határozottan érdeklődéssel lesem éjszakai vendégeinket és matematikai mérésekkel kezdem vizsgálni a sereget. —igen. ez szép ugrás volt, éppen a harmadik szomszéd orrára sikerűit. — de ennek, itt a tenyerem alatt határozottan érdekes szinc van, valami a piszkos-zöldből és a fénylő barnából, t e reptarka. Később már nemcsak a lábakat, a nagy evezőket vizsgálom, de a pihegő melldomborulatokat is, mennyi változatosság, mennyi különbség, csak az üveges, kidülledő sanda szemek változatlanok. És így elszórakozom velük, — irályén érdekes, stársadalmi életük* lehet. — tnondolöm , nappal alszanak tán. meghúzódnak a bozótban, a résekben és repedésekben, éjszaka kezdik hegedülni vidám életüket. Határozottan életrevaló társadalom, szaporodik, mint a gomba. Lassan egészen megszokja az ember a vidám éjszakai társaságot. Az élet nem mas. mint vizsgálódás és megismerés, — közelebb kerülünk néhány titokhoz, még akkor is, ha az nedves, hideg és borzongató. És a korareggeli hűvös napsütésben tovább megy a játék. Áz igazi békabirodalom aa árokban, a csatornában, a pocsolyában virágzik* Itt a nyúlós és ragadós sárban, ul megfigyelésekre nyilik alkalom. Itt már nemcsak apró és törékeny ifjú törpék nyüzsögnek, de álmos és lomba varangyok is, meghatározhatatlan piszkos színekben, beleásva a sárba, elmerülve a mocsárlevegőben, félkilós példányok, öreg törzsfönökök, bizonnyal fejedelmek. Oly biztonságban érzik magukat mocsár-várukban, . hogy mozdulatlanul, szinte fenséggel nézik le az ásó-csapkodásokat, szinte megvetően pislognak vissza a híg latyakból, nem engedik rrvgbolvgafni birodalmukat és csak akkor szökkennek egy nagyot, ha az ásó véletlenül a fejüket érné. Ölvkor mégis akad egyegv pontos találat, ilyenkor lefordulnak a vízben és az ásós vadász diadalmasan föHohja 3 füves partra elnvult. sikamlós testüket Vonarianak még egvet-epvet. aztán püffedt, zsíros testük clnyúlik a napban. A félkilós királvi példánvok. fönséges törzsfönökök. címeres varangvok mellett szinte mint ni őzikék siklanak az anró. zöldhát" levelibékák, vidáman úszkálnak a mocsárban, min! az aranvhalak. Az embernek kedve volna uszóleckékre fi-