Délmagyarország, 1940. október (16. évfolyam, 223-249. szám)

1940-10-11 / 232. szám

GYARORSZAG Péntek 1940. X. 11. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. évíoluam 232. szám 0 többnyelvű állam • „Deák Ferenc már hetven éve megjósol ta — írja a Kisebbségvédelem című lap egyik rendkívül érdekes tanulmánya —, hogy az állam egynyelvűségére valamikor éppúgy nem lesz szükség, mintahogy már az ő idejében az egységes vallást sem tartották szükségesnek." Amilyen érdekes ez a megállapítása, éppolyan érdekesek és sokirányúnk annak, mai értelemben vett vonatkozásai is. A történelem folyamáu pestisek, vagy háborúk arra kényszerítették az egyes országok uralkodóit, hogy más országokból hívjanak betelepülőket, akik a nemzetiség fogalmát alakítják majd ki az idők folyamán. A betelepítések idejében azért nem jelenthetett külön problémát cs megoldásra váró kérdést a „nemzetiség", mert maga az ország gyér lakossága folytán csaknem rá volt szorulva, hogy idegen nyelvű elemek segítsenek építeni, műveljék az üresen álló földeket, fejlesszék a kultúrát cs betöltsék emberanyaggal azt a területet, amely az államot alkotta. A nemzetiség a nemzet szerves eleme volt, nem különálló politikai, gazdasági és kulturális tényező; hiszen az ország minden egyes polgárának csak egyetlen törekvése lehetett: olyan szinvonalat biztosítani az ország gazdasági és minden egyéb vonatkozású ténykedésének, amely az itt élőknek lehető legjobb megélhetést jelent Ebben az időben valóban nem jelentett semmit az, hogy az állam egynyelvű-e, vagy sem. A vezetőszorep úgyis annak a rétegnek kezében volt, amely a legnagyobb nyelvi egyseget alkotta s mivel kezdetben egyetlen törekvés som tolódhatott el másirányban: a nyelvi különbség mellett természetes volt a gazdasági, kulturális, söt politikai egység. Idővel azoubau mélyreható átalakulásokon ment át Európa. A hegemóniára való törekvés és később az úgynevezett európai egyensúly biztosítása olyan eredményekre vezetett, amely az egyes államok keretén belül is bizönyos eltolódásokat hozott létre a másnyelvűek, tehát a nemzetiségek és az ország gerincét alkotó népesség között. Az egyeR európai országok nemzetiségei nyelvük szerint hozzátartozói lettek annak az államnak, amelynek nem voltak ugyan polgárai, csak nyelvük szerint érezték közelebb magukat azokhoz a törekvésekhez, amelyek a másik állam politikájának, gazdasági életének, kultúrájának gerincét alkották. S minél sikeresebb volt egy-egy ilyen törekvés, annál intenzívebb lett a nemzetiségek izolációs törekvése, annál kcvésbbó volt mértékadó, hogy vájjon azok az idegen törekvések megfclclnck-e minden tekintetben az országnak szempontjából, amelynek nemcsak befogadott lakói, liauem polgárai, haszonélvezői lettek. A' mult századbeli Bécs politikája még szította is ezt a nyelvi különválást magyar viszonylatban s nem lehet, azon Csodálkozni, ha ennek a politikának később olyan eredményei lettek, amelyek igen nagy tömegek és területek elszakadását jelentették. A nyelv Hatalma óriási mértékben megnőtt «— ez természetes történelmi folyamat volt — ekkor, amikör egyes modern elméletek a nemzet fogalmát különválasztották az államot alttotó ncpek nemzeti egységének fogalmától. A nemzet ugyanis nemcsak az egynyelvűek egyesülése, hanem mindazoknak összessége, akik az Állam területén, az állam érdekkörében és az állam "viszonyainak megfelelően fejtik ki rnffn(kálkodásukat. Ebben a „nemzetfogalomban** valóban nem lényeges az, hogy valaki milyen nyelvet beszél, vagy milyen vallást követ Ilyen, értelmezésben a nemzet testén belül nem lehetnek — nem a kényszer folytán, hanem természetes úton — külön törekvések azon az alapon, hogy egyes rétegek milyen nyelvet beszélnek, hogy nyelvük szerint melyik államhoz érzik magukat közelebb: abhoz-e, amelyik kenyeret ad nekik, vagy ahhoz-e, amelyiknek uyelvét beszélik- Deák Ferenc ilyen értelemben jósolta azt az elkövetkezendő időknek, hogy az állam egynyelvűségére valamikéi} nem lesz szükség. Efírópa ma éppolyan mélyreható átalakuláson megy keresztül, min€ számtalanszor a történelem folyamán s ennek az átalakulásnak minden elméletén túl mégis csak' az az eredménye — mint már annyiször a történelem folyamán —, hogy valóban nem az egynyelvűség a fontos, hanem az emberi béke ós a népek boldogulása. Tovább dühöng a magyarellenes íerror a délcrdélui részehen Egyre forf a megfér említed lahossaa menehiíiese — \ vasgárdisláK megfenuege(teK a magyarországi románság vezetőiét Kolozsvár, október 10. A csütörtökön érkezett menekültek között mintegy 50 főnyi bukovinai és moldovai csángócsoport is érkezett. Ezvk cgytölcgyig román katonai munkásszázadokban szolgáltak. Ugy indították őket útnak, hogy mint leszerelteket hazaszállittatják őket. Ehelyett a magyar határra indították a szállítmányt és egyszerűen átdobták őket magyar területre. Családiuknak sejtelme sincs sorsukról. Máramarosszigetrc beérkezett hirek szerint ® román területen levő csángófalvakból, különösen pedig Bukovinából, igen sok csángó kénytelen volt oéosz területre menekülni, mert a román csőcselek — bizonyára a hatóság segítségével —r fegyverhez jutott cs erőszakoskodásával, fosztogatásával tűrhetetlenné teszi a csángók maradását. Hadikfalva és Istensegits környékén állítólag két férfit és egv asszonyt njrggjilkoltat a, román terroristák. 930 menehüK a nagyváradi határszakaszon Nagyvárad, október 10. A bánffvhunyad—nagy- | váradi határszakasz egész hosszában csütörtökön változatlan tömegben özönlött a románok által földöntutóvá tett magyarok tömege. Elbeszélések szerint Mona-Codru és a Bihar-hegység vidékcin, valamint a Zsil völgyében tovább tart a terror és az a néhány magyar, aki nem hajlandó aláírni a kiutasítást kérő nyilatkozatot, a legkülönbözőbb megfélemlítő eszközök tortúráját kell, hogy vállalja- Egyes helyeken már az egyszerű román nép is sokalja a magyarokkal szemben megnyilatkozó enibcrlelcnségeket. A mai menekültek közül többen a hírhedt bonctői »haláltáborbóli szöktek meg hajmeresztő körülmények között. Az, arrdt a bouctöi internálótábor rémségeiről mondanak, sajnos, mindenben megerősíti a róla szóló eddigi híreket. A nagyváradi körzetben a mai napon érkezeit meneküllek számáról pontos adatok természetesen még nincsenek, mert hiszen azok a hosszi? határszakasz legkülönbözőbb pontjain léptek magyar tenületre, de a déli órákig mintegy 850 menekült jelentkezését vették nyilvántartásba. it nemet hihépzticsapaíok megjelenésére alábbhagyott a román terror Budapest, október 10. A Makó—Nagyszalonta közötti határvonalon egész hosszában csütörtökön több, mint 600 kiutasított család tépett magyar területre. Csaknem valamennyien marosmentiek, temesiek, Krassó-Szörénv vármegye és főként a Zsil-völgy területéről valók. A terror még mindig a Zsil völgyében a legerősebb. Lcgtürhelőbb a magyarok helyzete Oravica és Stájerlakanina vidékén, ahol «z ottani nemet népcsoport szervezeteinek határozott elítélő állásfoglalása miatt a román csőcselék fékielcnsége nem mert annyira érvényesülni. A temesvári menekültek szerint magában Temesvárott, mintha némiképpen enyhülőben volna a román hatóságok és a felelőtlen elemek garázdálkodás*. Ennek okát abban sejtik, hogy a német kiképző csapatok megérkezése megfélemlítette a fcktelenkedő elemeket és gátat vet a romániai anarchiának. A magnarországl románság rezerei megfennegetieh a Vas-gárdistán "Kolozsvár, október 10. Haliegon Emil volt román miniszter, egyetemi tanár, a magyarországi románság vezére, elmondotta, hogy nemrég felkeresték a vasgárdisták 'és kényszeríteni akarták arra, hogy a magyarországi románság vezetését adja át a vasgárdának, ö kijelentette, hogy becsületes, lojális és nyilt politikát akar folytatni és elleuez mindent, ami földalatti. Ezt tartja helyesnek a magyarországi románság érdekében is. A visszautasítás miatt heves összckülönbözcs támadt közöttük. Azóta a vasgárdisták részéről állandóan fenyegtésnek van kitéve. Haticgan kijelentette továbbá, hogy amikor értesült a Kolozsvárról törtóuő kiutasításokról és azt a hírt terjesztették, hogy ő is ezek között szerepel, nem a kiutasítástól félt, hanem attól, hogy ha áttennék Romániába, ott baja esnék. A továbbiakban kijelentelte, a magyarországi románság elítéli a romániai eseményeket és közeledést vár a magyaroktól. Tllfahozó gnlilés Szűszrégcitön Kolozsvár, október 10. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Szászregen és vidéke magyarságának körülbelül 15.000 főnyi tömege csütörtökön Szászrégen főterén tiltakozó gyűlést tartott a romániai magyar üldözés ellen. A gyűlésről Csáky István gróf külügyminiszternek táviratot küldtek és ebben arra kérték a minisztert, vessen véget a magyarság kegyetlen üldözésének. Eh" hez felajánlották életüket és vérüket