Délmagyarország, 1940. október (16. évfolyam, 223-249. szám)

1940-10-06 / 228. szám

Vasárnap, 1940. X. 0. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. évfoluam 220 szám A bosszú és a megbocsátás Korok változásával váltözilí az ünnepek je­lentősége is. A nemzet naptárában változatla­nok maradnak az ünnepnapok, do amint a vál­tozó korszellem hatása alatt módosul az ünne­pelt, vagy meggyászolt események megítélése, úgy változik értelme, jelentősége az ünnepnek is. Az első világháború előtt, egészen másként ünuepeltük meg március tizenötödiket, mint ahogy szt apáink ünnepelték az 1848 után és 1867- előtt a sötét időkben s a mai ünnepi szó­n'ókok merőben más mondanak, mint amin apáink lelkesedtek. Az október hatodiki gyásznap méltatása sem független a kortól, moly elborult lélekkel emlé­kezik felejthetetlen áldozatairól. S a most ránkköszöutött évforduló csodálatos erejíí és taniilságú párhuzammal tárja fel örök taní­tását. Teleki Pál gróf, amikor a képviselőházban erdélyi útjának tanulságairól számolt be, lélek­bemarkoló szavakkal tett bitet amellett, hogy a visszatérő magyarság lelke mennyire távol áll minden bosszútól és minden megtorlástól. Reggel vonultak ki a román csapatok rombo­lással és rablással, olykor életek pusztításával adva szabad útat gyűlölködésüknek és bosszú­juknak, aminek kiélésére már idejük nem volt s amikor csak pár órával később a ruagyaí Csa­patok bevonultak, a legelső pillanatban, ami­kor magyar hatóságok vezetőihez szólhattak a meggyötörtsóg alázatától még kábult magya­rok, első szavuk az volt: nem akarunk megtor­lást. Emberek, akiknek teste még sebes volt a frissen letört bilincsektől, első szavukban azt kérték, csak bosszú ne legyen. A magyar mi­niszterelnököt az utcán állították meg ezekkel a szavakkal: „Miniszterelnök Ur, ne bosszul­junk meg semmit!" A magyar nagylelkűség és a magva,?] józan­sSg forrott össze ezekben a kívánságokban. Mi­nél több szenvedés vérözönén kellett átgázolni Erdély magyarságának, a gőg és gonoszság mi­nél többször ült győzelmi tort felettük, minél többször sújtott rájuk a gyűlölködés korbácsa, annál több nagylelkűségre teszi őket képessé a felszabadulás boldogsága. Erdély népe béliít akar, békét azokkal is, akik nevében saját ha­zájában üldözött vad lett. de békét akar a maga magyar portáján is s nem keresi, licígy ki mi­lyen utakon és milyen eszközökkel állt üldözött népének szolgálatára. A felszabadulás boldog­ságában cl akarnak felejteni minden emléket, ami belső meghasonlásnak, az egyetértés, vagy egy úton menetelés fájdalmas kudarcának je­lenségeit őrizné meg. — el akarnak törölni mindent, arai egymástól elválaszthatná azokat, akiket a közös sors fogott össze e akiket Er­dély hazatérése szabadított fel. Az aradi gyásznap a lelketlen bosszú em­léknapja, az erdélyi felszabadulás a megbocsá­tás, kiengcszlelődes cs a béke ünnepe. S ebben az összetalálkozásban a nemzeti gyásznap má­ink' tanulsága is felvilágosodik: nincs érteimet­Icnebb, mint a bosszú, nincs ártalmasabb, mint a megtorlás. — bilincsekkel csak a testet lehet megtörni, de a lélek a meggyötört testben is felmagasztosul és új erőkkel, a szenvedés és megaláztatás erőivel gazdagodik. S amikor két korszak partjai között vajúd­va keresi a nemzet jövőjének iga.z útjait, az összetalálkozó ünnepek összetalálkozó jelentő­ségében keres és talál eligazodást sorsának alapvető kérdései számára is. Nagy feladatok állnak elénk, akiket korszakok vízválasztóira parancsolt a végzet. Meg kell újbódmink szel­lemben és intézményekben, meg kell újhódnunk magyarságunkban. Mérhetetlen tömegű cs sú­lyú feladatok megoldása vár ránk. De amikor erős akarattal és erős kézzel hozzáfogunk a kor átformálás nagy munkájához, fogadjuk meg. hogy gyűlölködés nélkül és minden elkerülhető szenvedés okozása nélkül hajtjuk végre az új kór ránkszabott feladatát. A lelkünkben nem lehet helye bosszúnak s nem akarhatjuk vérét [Venni azoknak, akik másként voltak eddig ma­gyarok, mint aliogy ezután kell yáUaluiok a magyar sors parancsait. Az _ erdclvi_ szellem bosszútól és megtorlástól irlózó példája vilá­gosítsa fel értelmünket és akaratunkat. S az a belátás, hogy ha vállaljuk is a mai kor pa­lojicsait, magyarul, magyarok számára és ma­gyar szellemben kell hozzálátnunk kötelessé­geink teljesítéséhez. "A mi életformánk a ke­resztény, nemzeti és szociális állam, mely bele­gyökerezett ezer esztendő keresztény és nem­zeti hagyományaiba. Ne engedjük meg, hogy a szociális program mellől a keresztény program lefakuljón, vagy lemáljon, veszítve parancsá­nak erejéből és varázsából. Atni a németség­nek' a nemzeti szociálizmus, ami az olasz nép­nek a fassizinus, az nekünk a keresztény, nem­zeti cs szociális magyar államrend legyen. Ma­gyarok és keresztények vagyunk, sem a ma* gyarság nagylelkűsége, sem a vallás parancsa nem engedi meg, hogy a bosszú és megtorlás sötét szenvedélye megzavarhassa és elszeplő­sítse a tiszta lélek és tiszta kéz munkáját. A bosszú gyásznapjáról s a megbocsátás boldog ünnepéről ezeket a tanulságokat vigyük ma­gunkkal a nehéz kötelességteljesítés előttünk álló útjára. Nem volt szó békeoffenziváról a brenneri találkozón Cáfolják az angol propaganda híresztelését Szombaton tovább folyt az angol városok bombázása - Elrendelték Kairó kiürítését Róma, október 5. Serrano Suner szombaton dél­előtt repülőgépen elutazott Rómából. Elutazása előtt a villa Madamában Ciano gróffal tárgyalt Az olasz külügyminiszter kikísérte Sunert a re­pülőtérre, ahol több más magasrangu tisztviselő is megjelent a búcsúztatáson. Madrid, október 5. A Német Távirati Troda je­lenti: Serrano Suner belügyminiszter Rónából jö­vet, repülőgépen szombaton délután Madridba ér­kezett. Fogadására megjelent a német és az olasz nagykövet is. Róma, október 5. A Stampa madridi jelentése szerint Serrano Suner látogatásának meghosszab­bítása és a brenneri találkozó között nyilván ösz­szefügges van. M ondol propaganda kitalálásai a brenneri találkozóról Roma. október 5. A brenneri lalálközóval kapcsolatban az angol propaganda a követke­zőket állította': 1 rA két vezérnek azért kellett találkoznia, hogy elsimítsák a két tengelyhatalom közötti állítólagos véleménykülönbségeket. 2. Mussolininek és Hitlernek el kellett hatá­rozni a katonai tevékenység kiszélesítését. 3. 'A két államvezető megvetette egy béke­'offenziva alapjait. Római illetékes körökben kijelentették, h'Ogy a három feltevés a legcsapongóbb képzeletre vall és azokra az aggodalmakra mutat, amelye­ket a brenneri találkozó a tengelyhatalmak ellenségeinél keltett. A tengely szilárdsága és együttműködése teljes és maradéktalan, a ncze-.. tok azonossága pedig valamennyi politikai és katonai kérdésben tökéletes- Keitel tábornok jelenléte a megbeszélés utolsó részén azt bizo­nyítja, hogy a katonai kérdéseket is megvizs­gálták és ez a tény szétoszlatta az állítólagos békeoffenzíváról< szóló feltevést. Ezenkívül a tengely politikája a háború korlátozására és a konfliktus bármilyen kiterjedésének meg­akadályozására irányul. A tengelynek ez a ha­tározott akarata és erőfeszítése — mondják ró­mai körökben — előmozdítja mindazoknak a nemzeteknek békés együttműködését; amelyek a tengely győzelméből az új európai rend be­következését és az angol hegemónia alóli fel­szabadulását .várják. Ufabb haíalmas liizeh Londonban Berlin, október 5. A Német Távirati Iroda je­lenti: A szombati nap folyamán a London körül és a déli grófságok felett lefolyt légiharcokban ösz­szcsen 29 angol gépet lőttünk le. Repülőink bárom vadászgép kivételével győztes legénységükkel mind visszatértek. Berlin, október 5. A Német Távirati Iroda je­lenti: Londonban szombaton a Themse-kanyarban dokkokat, élelmiszerraktárakat és hadfelszerelési üzemeket bombáztak. Ujabb nagy tüzek keletkez­tek. Londontól délkeletre és kcletro a német bom­batámadások katonai és élelmiszerraktárak, vala­mint közlekedési berendezések ellen irányultak. Megfigyelőink szerint a támadások folyamán egy katonai tábort, pályatesteket és olajtartályokat telitalálat ért. Legújabb értesülések ezerint az Anglia feletti légihareok folyamán a németek harminc angol va­dászgépet lőttek le. A németek vesztesége hét va­dászgép. Angol vőrosoK bombázása Berlin, október 5. A" Német Távirati Iroda jelenti: A szakadatlanul folyó fegyveres fel­derítés során német kötelékek szombaton Lon­donon kívül más brit városokat is megtámad­tak. A londoni dokkokon és élelmiszerraktára­kon kívül súlyos találatok érték Hastitigsban a vasúti berendezéseket. Grawesendben pedig felgyújtottak a gáztartályokat. Délután a part közelében a német bombázók egy angol kato­nai tábort és közeli ütcaállásokul támadlak. Egy hadianyaggal teli bafak telitalálat követ­keztében kigyulladt. Átadták Angliának az amerikai rombolókat Newyork, október 5. Az Egyesült-Államok flot­taparancsnoksága befejezte az angol haditeugere­szetuek átadott 50 torpedóromboló átirányítását. Az utolsó torpedórombolók pénteken futottak be az ujfundlandj IIalifax kikötőjébe, I Kairó kiüritesc Athén, október 5. Az egyiptomi kormány hiva­talosan elrendelte Kairó teljes kiürítését. A várost mindazok kötelesek elhagyni, akik neiu állnak az ellátási hivatalok cs a kiürítést végző hatóságok kötelékében. Cáiolják, boön németek lennének Afrikában az olaszok oldalán Róma, október 5. Illetékes olasz körök megcá­folják azokat az angol rádió által i-inételten ter­jesztett birekeí, amelyek szerint Egyiptomban az olasz csapatok oldalán német különítmények is harcolnak. A kérdéses hadműveletekben, mint nyo­matékosan kijelentik, csak olasz haderők veszne* részt, azonban Kelet-Olaszafrikában, mint annak­idején azt jelentették, az ott élő németek kívánsá­gához képest egy német önkéntes kötelék is ala­kult.

Next

/
Thumbnails
Contents