Délmagyarország, 1940. október (16. évfolyam, 223-249. szám)

1940-10-05 / 227. szám

EBI Szombat, 1940. X. 5. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. éviolaiam 227. szám A szegedi egyetem és a magyarság A szerdai közgyűlésen, amikor a szegedi egyetem sorsa — nem került szóba, a város polgármestere igyekezett pár szóval enyhíteni azt a ncma fájdalmat, amivel — mint felállás-" sal a gyászt, — a közgyűlés tagjai az egye­temi jogi karának elvesztése felett érzett fáj­dalmát mutatta meg. A kormány — mondotta brómnak szánt szavaiban a polgármester, — nem is enged meg semmiféle tiltakozást terve, elhatározása, cselekvése ellen­Nem tudjuk, Hogy ez a tilalom Hogyan szólt, de, úgylátszik, csak Szegedre lehet címezve. A. debreceni egyetemről ncgy katedra jön Sze­gedre s ahhoz a négy tanárhoz, akinek katedrá­jával a szegedi egyetem bővül, úgy hírlik, hogv összesen tizennyolc hallgató volt az el­múlt félévben beiratkozva. Igaz, hogy nemcsak ebből a szempontból kell mérlegelni a kated­rákban való gyarapodás jelentőségét, de mér­legelni kell ebből a szempontból is. Viszont a jogi kar elvesztését sem kizárólag a hallgatók számával mérjük le, hiába fá,i elsősorban az, ami a yárosnak fáj s hiába panaszoljuk első­sorban azt, ami a városnak lehetne panasza. A jogi oktatás elsorvasztása, aminek fáj­dalmát a megszüntetés kemény szava helyett a szüneteltetés vigasztaló igéjével hirdették meg, nemcsak a városnak vesztesége, hanem az egész magyarságé. Az ország vezetése ma még elsősorban a jogászok kezében van, a kö­zületek irányításában ma még a. jogászi mű­veltséget s a szinte tradicionális jogi jártassá­got nélkülözni nem lehet. S most az a helyzet, bogy az erdélyi románság fiainak rendelkezé­sére áll majd a kolozsvári egyetem, melynek jogi fakultása úgy a hallgatóknak, mint a ka­tedráknak számában hatalmas arányban fogja 'túlszárnyalni a szegedi. Ferenc József-egyetem jogi fakultásának méreteit, a ruszin fiatalság, lia jogot akar végezni, a debreceni egyetem­hez vezető út.at kényelmesen meg fogja találni, a dunántúli németség ifjai is jogásszá képezhe­tik ki magukat a pécsi egyetemen, csak az al­földi magyarság gyermekei számára nehezedik meg az a pálya, amely elsősorban neveli fel a nemzet, a társadalom, az állami és az önkor­mányzatok irányítására hivatottakat. Mi ter­mészetesen nem azt fájlaljuk, bogy ebben a Vonatkozásban a románok, ruszinok, a hazai Szlovákok és németek jó helyzetben lesznek, fsak fájlaljuk azt, hogy az alföldi magyarság fóvására alakul ki ebben a vonatkozásban egyenlőtlen helyzet s bogy a, szegedi egyetem jogi fakultásának elsorvasztása kettős veszte­séget s kettős fájdalmat okozva, teremti meg ezt az egyenlőtlenséget. Teleki Pál gróf által hirdetett nemzetiségi politikát szükségesnek, korszerűnek és helyesnek kell tartani, de a jo­gok egyenlőségén alapuló nemzetiségi politika sem kívánhatja azt, hogy az alföldi magyarság gyermekei az államvezetés képessegét főbb ne­hézség legyőzése árán szerezhessék meg a ma­gyar egyetemeken, mint ahogy ahhoz a már gyarországi nemzetiségek ifjai hozzájuthatnak. S ha már erről szó esik. szeretnénk még egy aggodalomra megnyugtatást szerezni. A kul­tu szállani titkár úr nyilatkozatából megtudjuk, Hogy vannak intezetei a kolozsvári egyetem­nek", amelynek puszta falai maradtak csak ott­hon s vannak intézetek, melyeknek legértékej sebb' felszerelését magukkal vittek a menekülő irónián tanárok- A kultuszminiszter_úr, bír sze­rint, kijelentette, hogv mindaz, ami ma. Szege­den az egyetem tulajdonában vau. Szegedről nem vihető el, mert azt máris az életre hívott Horthy Miklós-egyetem tulajdonához tartozó­nak kell tartani. A város polgárságának az a kívánsága. Hogy ennek a kultuszminiszteri ki­jelentésnek érvényt szerezzenek s amit_ Szege­den teremtett meg a szorgalom és a tudás, az áldozatkészség s a fáradhatatlan munka, az maradjon Szegeden s a. tudományos munka tu­lajdonjogának ne érvényesülhessen . olyan ér­telmezése. ami a Szegedről távozó egyetemi tanárok intézkedési jogkörébe utalja a felsze­relések sorsát s az intézetek berendezésének tulajdonát. S talán ez az alkalom felhasznál­ható volna arra. is, hogy a szegedi egyetem visszakapja Rofjjccfellen-alavitvánvhoz tartozó felszerelését, amit az élettani katedra áthelye­zésével vittek el Szegedről. Akkor azzal vi­gasztaltak bennünket, hogy 'csak kölcsönként viszik el Szegedről s csak arra az időre, amíg a Szegedről távozó' professzor elkezdett kísér­leteit befejezi, — nem hisszük azonban, hogy ezeknek a kísérleteknek befojezetlcnsége tar­taná vissza Debrecenben a szegcdi egyetem tulajdonához tartozó felszerelést Debrecen törvényhozási képviselete nagy ellenállást tanúsított a képviselőház pénteki ülésén is az egyetemi javaslattal szemben. — a szegedi érdeket ki szólaltatja majd meg s ki ad hangot a Civitas Solis igazának és sérelmé­nek? Ki fog hangot adni annak az igazságnak, J hogy a szegedi sérelem most az egész magyar­ság sérelme? Amit el nem érünk bajbókoló he­lyesléssel, azt. nriert nem próbáljuk megszerez­ni igazunk hirdetésével s elnémíthatatlan ér­veink erejével? Hitler és Mussolini találkozása a Brenneren Olasz jelentós szerinl a Közel nÉgu Ora hosszal larfö tanácskozáson összeegqezteltóh a hti hatalom Katonai és polftiKai Kezdeménye­zéseií a háború másodih szahaszá előtt Az olaszok csapatokat vontak görög határon — Angol bázása az albán* bom­Brenner, október 4. A Führer és a Duee pén­teken délelőtt 10 órakor a Brenneren találkozott cs 'hosszabb megbeszélést folytatott. A Führer különvonata percnyi pontossággal 10 órakor érkezett meg Brenncro olasz határállo­másra. Mialatt a vonat begördült a német és olasz zászlókkal ünnepélyesen feldíszített pálya­udvarra, egy olasz zenekar eljátszotta a két szö­vetséges hatalom himnuszát. A pályaudvaron a Duee már várta a Führert, aki elsőnek hagyta cl a, vonatot és a legszivélyesebhen üdvözölte a Dú­cot, Ugyanilyen szívélyesen üdvözölte egymást a két külügyminiszter. A Führer és a Duee ellépett az alpinik diszszázadának és a fasiszta párt egy diszszakaszának arcvonala előtt, azután pedig fel­szálltak az olasz különvonatba, A Duee szalon­kocsijában ezután a két ország külügyminiszteré­nek jelenlétében megkezdődött a tárgyalás. A megbeszélés 1 óra 50 perckor véget ért A Duee, a Führer, Ciano gróf es Ribbentrop elhagy­ták a tárgyalókocsit és a szomszédos kocsiba mentek víllásreggelizni. Bern, október 4. A Stefani-iroda jelenti: A Führer, a Duee, továbbá Ribbentrop és Ciano 2 óra 40 perekor kiszálltak abból a kocsiból, ahol villásreggeliztek. Hitler ellépett a tiszteletére fel­állított gránátosok százada előtt, majd felszállt páncélos vonatára és rendkívül szívélyesen bucsut vett a llueelól. Vonata pár perc múlva kigördült a pályaudvarról. Mialatt a zenekar a két, nemzet Himnuszát ját­szotta, a Duee szintén felszállt vonatára és a tö­meg lelkes éljenzése közben elhagyta a brenneri pályaudvart. *A Dúcéval együtt elutazott Ciano gróf is. Hivatalos feleitfés a tanácshozásrOl Brcnnef, október '4. A Stcfani-iroda jelenti; A tanácskozásról a következő hivatalos jelen­tést adták ki; A szofeásos német-olasz eszmecserék során a Führer és a Duee ma találkozott a Brenne­ren. A tengely szellemében folytatott szívélyes tanácskozáson, amely Ciano és Ribbentrop külügymini szt érek jelenlétében három óra hosszat tartott, a két országot érdeklő vala­mennyi kérdést, megvitatják, A tanácskozás befejező részen 'jelen volt Keltei vezértábornagy is. A megbeszélést to­vábbfűzték a villásreggt-Un is, amelyen a két külügyminiszter is ré sziveit­A nagutelenfőscga neíedíK megbeszélés Berlin, október 4. A FiihrerneH a Brenneren a Düceval történt mai találkozójával kapcso­latban berlini politikai körökben hangsúlyoz­zák azt a tényt, hogy ezúttal hetedszer talál­kozott a két szövetséges tengelyhatalom vezére. A megbeszélések tárgyáról semmi sem szivár­gott ki, aminthogy a két barátságos Hatalom sohasem szokta tandüskozásai tárgyait nagy­dobra verni, mielőtt azok, mint politikai, vagy katonai tények nyilvánvalóakká nem válluk és hatályba nem léptek. Berlinben összehasonlításokat tesznek a. Führej; és a Duee mostani és előző találkozásai között', hangsúlyozva, bogy ezek a találkozá­sok mindig nagy horderejű eredményekkel végződlek, bár ezek az eredmények a világ köz­véleménye előtt nem mindig váltak ismerete­sekké, közvetlenül az ilyen jelentős- megbeszé­lések befejezése után. Különös nyomatékkal mutatnak rá ezzel kapcsolatban Berlinben Hitler és Mussolini legutóbbi találkozására. Ez a megbeszélés, tud­valevőleg júniusban volt, tehát olyan időpont­ban, amikor egy bizonyos hatalom összeomlása már. küszöbön állt. Olasz véSemémj a brenneri falálhozórói Róma, Október1 4. "Rómában biztosra. Jfeszik, hogy a megbeszélések első célja végleg összes­egyeztetni a két. tengelyhatalom katonai és po­litikai kezdeményezéseit a háború, második sza­kára és megvizsgálni mindazokat a katonai, és politikai természetű kérdéseket, amelyek a há­ború továbbfolytatása szemvontjából döntő fonlossdgúaknak ígérkeznek, E kérdések között Rómában igen gyakran emlegették Szovjet­oroszország magatarfását, amelyet az olasz sajtó Lren nagy érdeklődéssel követett. Rómában nz a felfogás, Hogy Mussolini és Hitler megbeszélései igen nagyhorderejű kö­vetkezménnyel fog járni. Gayda, a fíiornale d'Italia pénteki vezer­cikkébeu nyomatékosan hangsúlyozza, bogy a találkozás nem jelent; semmiféle összeesküvést olyan államok békéje és nyugalma ellen, ame­lyek még nincsenek benne a háborúban. A két vezér által leszögezett törekvések mindenesetre döntő kihatással lesznek a háború további me­lleiére-

Next

/
Thumbnails
Contents