Délmagyarország, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-12 / 207. szám

DÉLMAGYARORSZAG Csíilrtríöh, 1940. IX. 12. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. tttoiuam 207. s/dm Kitörő örömmel fogadta Erdély fővárosa a felszabadító honvédeket A zuhogó eső sem tudta szétoszlatni a mámorosan ünneplő kolozsvári magyarságot Haniu-gárdisták orvul megtámadták a be* vonuló honvédeket — Antonescu rádió­beszéde az anarchista jelenségek ellen Kolozsvár, szeptember 11. Erdély szive, kin­cses Kolozsvár zászló- és virágdíszben várta a 20 évi rabság után a boldog felszabadulást hozó magyar bonvédek bevonulását. Már a kora reg­geli órákban talpon volt a város apraja-nagyja cs boldog izgalommal lódultak az utcákra, pedig a bevouulás előreláthatólag csak a kora délutáni órákban várható. Az emberek azonban valóság­gal ncni biruak magukkal az örömtől. Az utcák feketéllenek a lelkes tömegtől, amely nüoduuta­lan harsány éljenzésben tör ki. Újra és újra fel­hangzik az ütemes kiáltás: »Horthy! Horthy!* ültették Teleki Pál gróf miniszterelnököt és Csá­ky István gróf külügyminisztert, de ugyanilyen lelkesedéssel ünnepük a tengelyhatalmak nagy vezéreit, Hitler kancellárt és Mussolini minisz­terelnököt, valamine munkatársaikat, Ribbentrop cs Ciano külügyminisztereket. A Mátyás-szobor tövében diszcs emelvény várja az előkelőségeket. A Mátyás-szoborról szer­»da reggelre hirtelen eltűnt a román felirat. A romá­nok ugyanis ezt irták a szobor talapzatára: »Itt van Hunyadi Mátyásnak, a románok leg­nagyobb fiának szobra. Az egész világot le tudta győzni, de saját nemzetét nem.* Kolozsvár lakos­sága sohasem tudta megérteni, miért volt Mátyás király a románok legnagyobb hőse. de nem értet­ték meg a felirat másik részét sem. hisz Mátyás király legyőzte a románokat. A Fő-térre vezető egyik nyilt utcán kilométer Hosszú asztal van felállítva. Az asztal roskadásig megrakva töltött káposztával, kürtös kaláccsal és jóféle borral. Őzzel várja az asszonynép a ma­gyar fiukat. A kalácsba valósággal a lelküket sü­tötték bele a hostáti asszonyok. Csak azért aggo­dalmaskodnak, hogy majd a vitéz tábornok ur engedje meg katonáinak, hogy itt vacsorázzanak, vagy ba már ezt semmiképpen sem lehet, legalább hogy »töllölt káposztát kávézzanak*. Hirtelen felhangzik a Himnusz. A csoportok felvonulása szakadatlanul tart. Igy várja kincses Kolozsvár a bevonuló daliás honvédeket A Fö-tórcn és a környező utcákban összegyűlt hatalmas tömeg egetverő éljen kiáltással fogadja a 2 óra után néhány perccel a városba érkező el­ső honvédcsapatokat Mélységes áhítattal énekel­te végig a tömeg a magyar imádságot és utána megkezdődött a fogadó ünnepség, amelyet Kolozs vár városa és a kolozsvári magyar párt rende­zett. A csapatok parancsnoka kíséretével elfog­lalta helyét a diszemelvényen. Ott volt a néhány perccel később érkezett Pfiszterer budapcsii német katonai attasé is. Elsőnek Vékás Lajos dr., az Országos Ma­gyar Párt kolozsvári tagozatának elnöke üdvö­zölte a bevonuló csapatokat. — Kolozsvár város polgársága mondottá — liapok óta várta ezt a pillanatot. Hálás szívvel gondolunk e pillanatban Magyarország kormány­zójára (a szóuok szavait itt megszakította a szűn­ni nem akaró lelkes éljenzés) nagybányai Horthy Miklós őfőmclíóságára, a hadsereg legfőbb had­urára, akinek két évtizedet meghaladó bölcs ál­lamvezotcsc határozott vonalú külpolitikai irány­mutatása, meghozta a mi vérnélküli felszabadu­lásunkat. A jelenlevők viharos lelkesedéssel vélték át jfez éijenzést, amelynek elültével a katolikus eav­báz nevében Sándor Imre katolikus helynök mondott üdvözlőbeszédet. A püspöki helynök beszédét hosszantartó él­jenzéssel fogadta Kolozsvár magyarsága, majd az éljenzés elültével Vásárhelyi János erdé­lyi református püspök köszöntötte a diadalmasan bevonuló honvédséget. Még el sem ült az éljenzés, máris a következő szónok. Kiss Elek dr. unitárius püspökhelyet­tcs kezdte meg üdvözlö beszédét az erdélyi uui­tárius egyház nevében. Beszédét az elözö beszédekhez hasonlóan ha­talmas éljenzés fogadta. Utána Alberthy Richárd, a kolozsvári szász luteránusok Iclkészeínöko mondott beszédet. Ma­gyarul mondott bevezető szavai után kérte, hogy a szász evangélikus egyház üdvözletét német nyelven tolmácsolhassa. Ezután németre fordítva a szót, rámutatott, hogy az erdélyi szászság 600 esztendeje mindig résztvett Erdély épitő munká­jában. Készek vagyunk most is erre az épitőuiun­kára. Beszédét ezekkel a magyar szavakkal fe­jezte be: Éljen a honvédség! Az erdélyi magyarság, amely a világháború előtti testvéri együttélés után az elmúlt esztendők ben is sorsközösségben élt a szászsággal, eget­verő éljenzéssel fogadta a visszatért kolozsvári szászság elnökének a testvéri együttműködésre felkínálkozó szavait. Kolozsvárott 8000 tűzharcos él. A tűzharcosok örömét és kimondhatatlan lelkesedését feiezte ki Kerekes István tartalékos alhadnagy, aki meghatottan kérte az altábornagyot, hogy szeres­se a honvédség Erdélyországot, amint Erdély szeretni fogja a csonka haza minden magyarját Gróf Bethlen Györgyné, gróf Bethlen György, az erdélyi magyar párt elnöké-nek felesé­ge szólott ezetuán az asszonyok nevében. Ezután Vásárhelyi Jánosné, Erdély refott mátus püspökének felesége köszöntötte diadal* masan bevonuló honvédeinket, az erdélyi refon mátus egyházak nőszövetsége nevében. Az unitá­rius nök nevében dr. M i k ó Móricné köszöntötte a felszabadító csapatokat, majd utána a luterá­nus nőszövetség nevében Marnsberg Margit mondott Istenhozzádot és fehér szegfűt nyújtott át az altábornagynak. A felnőttek után három kisdiák lépett az emelvényre és a gyermeki lélek melegével köszöntötte a felszabadító honvédsé­get. Közben egyre vészesebben gyülekeztek a fel­legek és az üdvözlő beszédek elhangzása után el­eredt az eső. Az ünneplő ruhák megáztak, de a Fő-téren és az utcákon levő tízezres tömegből nem fordult meg senki. A parancsnokló altábor­nagy hulló esőben szólt az ünneplő magyarság­hoz és köszönte meg a fogadtatást. Hálás szívvel és meghatottan mondott köszö­netet ezért a meleg szeretetért. Büszke örömmel jöttünk ide és köszönetet hoztunk azért, hogy Ko­lozsvár magyar maradt és nem rendült meg a hite. Az üdvözlő beszédek elhangzása ulán a pa­rancsnokló altábornagy parancsot adott, bogM Kolozsvár városának tiszteletére disziucnetben vonuljon cl a honvédség a Szent Mihály-tércn fel­állított diszemclvény előtt. Felhangzott a Szózat. A tömeg egy emberként vette át a szent imádság hangjait és büszke örömmel énekelt 22 esztendő? elnyomatás után a zászlödiszbe öltözött város minden magyarja. A színpompás képet az eső sem zavarta meg. A magyar zászló mellett ott láttuk a német és olasz lobogókat is. A tömeg él­jenzi a hadsereget, majd újból cs újból kezdi éne. kelni a Himnuszt, A legtöbb házon ott van Magyarország kor­mányzójának fényképe. A honvédség képviselői­nek csoportját az erdélyi magvarság vezetői övezik. Az ünneplő tömegben a most kiszabadult politikai foglyok csoportosan jelentek meg. Van­nak közöttük olyanok is. akiket magyarságukért 20 évi rabsággal sújtottak. Közben az eső is erő­södik. de senki sem fiffvel az idő'árásrn. mer* egv szerre megkondulnak a több százéves Szent Mihálv-templom öreg harangjai, hirdetve Kolozs­vár felszabadulását. Az arcokra kiül a boldog mosolv és a Fő-térre vezető utca sarkán Mtűnik' az első lovas. Mindent elsöprő éijenzést vernek vissza az ősi város falai, egetverő kiáltás hang­zik: Éljen a magyar hadsereg! A hoifivldverfrhor s/rntái Budapest, szeptember 11. A honvédvezérkar főnöke szeptember 11-én este 8 órakor közli: Csapataink a lakosság tomboló lelkesedése közben bevonultak Kolozsvárra és a mai nap folyamán itt elérték a demarkációs vonalat. Gyalu, Szászfenes, Kolozsvárt (Felek kizáró­lag)', Kolozs. Vajdakamarás, Magyarpalatka, Pete vonalában. Székelyföldön az elnyomatást tervszerűen folytattuk. Bevonultunk Székelyudvarb'elyre, Csíkszeredára és elértük egyrészt a demarká­ciós vonalat Magyarhidegkut, Fiátfalva. Ká­nyád, Báróé vonalában, másrészt a menetcélo­kat — általában NagyHomoród völgye, Lövéte, Csíkesögöd, Gyimesi-szoros vonalában, 12-én megszálljuk a Csik"-medence déli ré­szét. Bárótól. Nagybacont, Planiu-gárdisfdh orvtámadása magyar határ­vadászok ellen Budapest, szeptember 11. X Magyar Távirati Iroda jelenti: Szeptember 9-én az ördögkutná! áthaladó batárvadászzászlóaljra a faluban elbujt Maniu-gárdisták lövéseket adtak le, aminek kö­vetkezteben négy határvadász súlyosan megsérült. A magyar csapatok a falut körülzárták. A ro­mán parasztok niaguk segítettek a határvadá­szoknak a támadók rejtekhelyét felfedezni, aki­ket a határvadászok rövid harc után ártalmatlan­ná tettek. Eközben 16 Maniu-gárdista életét vesz­tette. A halottakat megvizsgálva", a, határvaaászok megleuetten állapították meg. hogy közülük négy­nek manikűrözött keze volt, ami élénken elütött a magukra öltött parasztgunyáktól, Poríuőölíába mcau Károly volt román Király Madrid, szeptember 11. A Reuter-iroda lenti: Az itteni román követség jelenti, hogy Károly volt román király valószínűleg csütör­tökön utazik át Spanyolországon. Károly Por­tugáliában utazik cs ott szándékozik telelő* pedni.

Next

/
Thumbnails
Contents