Délmagyarország, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-06 / 202. szám

As egyetem kérdése! Irta: Polner Ödön dr. Az egyetem kérdése természetszerűleg sokat foglalkoztatja a szegedi közönséget A lapokban megjelent hozzászólások főként holyi szempontból foglalkoztak a kérdéssel. Részemről országos szempontból Ítélem meg a dolgot és ebiből a szempontból is szűkségesnek tartom, hogy ba — amint másként nem is lehet — a » Ferenc József-egyetem* visszamegy Kolozsvárra, Szegeden megmaradjon a »Horthy Miklósegyetem* és pedig lehetőleg mint teljes egyetem, összes eddigi karaival. Személyileg a kérdés nem érint, mert mint nyugalomba vonult egyetemi tanárra nézve a kérdés megoldása közömbös. De mindig azt vallottam, hogy Csonka-Magyarországnak nem sok a négy egyetem, mert akkor, amikor a csonkitatlan országban felállították a harmadik és a negyedik egyetemet, már az ötödik és hatodik egyetem felállításánál kellett volna tartani és ezek közül egy máj- akkor Szegedet illette volna meg! Ezt a nézetemet nemcsak az egyetemi hallgatóságnak nagymértékű szaporodása indokolta meg. A hallgatóság az egyetemnek csak egyik része, a másik a tanári kar. A tanári karnak pedig hivatása nem csak a tanitás, hanem a tudomány müvelése is, a kutatás és a kutatás eredményeinek napfényre hozatala. Ezért, hogy hány egyetem legyen, nemcsak attól függ, hogy mennyi hallgatóra lehet számitani, hanem attól is, hogy mennyit akar az ország a tudomány terén felmutatni a tanárok utján. Ezért irtam Pozsony cseh megszállása ntán, mint a pozsonyi magyar egyetem volt rektora az 1918—19. tanévi beszámolómban a következőket: »Ha Magyarország nem akar lesüllyedni valami parasztország kulturátlan színvonalára, akkor azokat a kultúrintézményeket, amelyek nemcsak egyes országrészek szükségleteit szolgálták, hanem az egészét s ilyen főkép a négy egyetem, még megcsonkított állapotában is fenn kell tartania, hiszen ezeknek száma a régi nagy Magyarország szükségleteihez képest úgyis kevés volt; a megcsonkított Magyarország fokozottan nagyobb szükségleteit pedig éppen hogy kielégíti. Ennélfogva hiszem, hogy a megcsonkított Magyarország illetékes tényezői is be fogják ezt látni és meg fogják találni annak a módját — bármi anyagi áldozatba kerüljön is —, hogy az eredeti székhelyéről kiüldözött két egyetemet ezután is fenntarthassák.* (Ezt a gondolatot különben illetékes helyen már akkor kifejeztem, amikor 1918 őszén a cseh megszállás már fenyegette Pozsonyt.) Néhai jóemlékü Klebelsberg is fennen hirdette, hogy ha Trianon anyagilag lefegyverzett, szellemileg nem fegyverezhetett le és hogy szellemi fegyvereinket nem szabad kezünkből kiadni. Ezért nem is engedte, hogy a négy egyetem száma csökkenjék. És ha most bevonulhatunk az elvesztett Tiszántúlnak és Erdélynek egy részébe, ez az egyetemek munkájának is köszönhető, mert azoknak az eszméknek magvait, amelyekkel a visszaszerzést elértük, nagyrészt az egyetemi tanárok hintették el, részben az egyetemi tanszékeken, részben tudományos és olyan munkákban, amilyenek megjelentek a pozsonyi egyetem által 1918. év november havában >Pro Hnngaria* cim alatt kiadott emlékirattól kezdve az ezév augusztusában Teleki Pál vezetése és irányítása alatt kidolgozott íErdély* cimü munkálatig. Es vájjon, ha nem lett volna négy egyetem, meg lett volna-e a lehetősége, hogy Magyarországnak egyik tudósát és igy az országot is a Nobel-dijjal kitüntessék ? A Felvidék egy részének előbb, most pedig a Tiszántúl és Erdély egy részének visszatérése megnövelte az ország teriiletét ég megszaporítja sz egyetemre menők számát, tehát már ez maga is megindokolja a négy egyetem mellé az ötödiket. Igaz, hogy a hallgatóság az utóbbi években fogyott, de számitani kell isinéti megszaporodására és ezt elő is kell mozditani, hiszen a tudományos pályákon már úgyis hiányok mutatkoznak. De bármennyi legyen is a hallgatóság várható száma, az általam felhozott szempontok szükségessé teszik az öt egyetemet, mert a szellemi fegyverek élesítésére még mindig szükségünk van. Kis hallgatóságu egyetemek fenntartása pedig Bem fényűzés, mert kisebb hallgatóság mellett az egyetemek tulajdonképp eredményesebben működhetnek, mint a nagy tömegek mellett. Fényüzésszámba menő eljárás volna azonban Szegeden egyetemnek, vagy bármelyik karának megszüntetése. A szegedi egyetemnek mind a négy kara,, e karok intézetei, szemináriumai a szükséges tudományos segédeszközökkel, könyvtárakkal, stb. a 20 év alatt nagyon szépen felszeTelödtck. Ezeket a felszereléseket Kolozsvárra vinni nem szükséges, hiszen ott felszerelt, kész egyetem van mindennel, ami kell s e felszerelést a kivonulóknak ott kell hagyniok, mert hiszen tőlünk vették el. A Szegeden levő felszerelés oda átvitele tehát felesleges és hogy e felszerelés Szegeden maradva felhasználatlanul hagyassák, az valóban indokolatlan volna; de szétosztása és széthordása sem volna valami szerencsés eljírás. Szegeden tehát az egyetem felszerelése uj költségeket nem okozna. Többletköltséget csak a szeDÉCMAGYÁRORSZÁG PÉNTEK, 1940. SZEPTEMBER <5. mélyzeti kiadások és a felszerelés további kiegészítése vonna maga után, de ez a körülbelül kétmilliónyi költségtöbblet többszázmilliós költségvetés mellett alig tesz számot és azt nem szabad sajnálni. Hiszen a miniszterelnök ur minapi felsőházi beszédében nagyon szépen megmondotta, hogy a gazdasági, katonai és kulturális szükségleteit az országnak egyaránt ki kell elégiteni. Ennek a kielégítésnek pedig egyik mozzanata % teljes, négykaru szegedi egyetem fenntartása, illetve nj egyetemként való felállítása. Amit ma visszakapunk NAGYVÁRAD Ott kezdődik Biharország . . . íV Marostól a Sebes-Kőrösig, a Mezőségtói az Alföldig roppant fellegvárként választja el Erdély föla» '.í.i ..„i* n; lét. A múltban határhegyseg jellege volt Biharnak, ma az erdélyi terület egyik végvára: Biharország. Komoly, szinte ércesen csendülő név, erőt, biztonságot sugároz. Kincsesházként zárja magába a Nagy-Bihar szépségeit, a Gyulai-havasok távlatait és az Érchegység aranyat rejtő szakadékait. Nekünk most, egyelőre ez a kép távolban csillogó szines délibáb tarka képe, de Várad, Szent László városa, Ady Endre hazája újra a miénk. Nagyváradnak különös sorsot szánt a történelem. Ott áll és csillog ez a város a SebesKőrös két partján, gyönyörű ékszerként. Egyik foglalata a természet pompás kincseitől gazdag Bihar-hegység, másik foglalata az alföldi sok. Egyik oldalról a komor szikla, másik oldalról mezők, rétek zöld smaragdja és a szántóföldek aranyló kalásztengere. Jelképes ez a fekvés és ezt "a jelképességet a város történelmi múltja még jobban kiemeli. Sok versengés folyt már ezért a városért a múltban. Tatárok, kunok, maid a kunokat követő belvillongárok korszakában: önemésztő torzsalkodások dúlták végig Váradot. A régi királyok temetkezési helye egy csillogó fénykor temetője lett. Hetvenhárom temploma Volt Nagyváradnak a középkorban s ez a hetvánhárom templom mind rommá vált a történelmi mult véres közjátékaiban ... De Szent László temploma ina is áll és Szent László szelleme ott lebeg a város felett s mind a mai napig megőrizte Váradot magyarnak. Különös ajándéka a sorsnalc. Kogy Nagyvárad legendás múltja történelemmé és sokszor anekdotákká színesedett. A véres csaták", belvillongások után megtisztult ózondűs levegő eleven, gvors lüktetésű életet adott a városnak. És ebben a légkörben, Váradon született meg harminc évvel ezelőtt — a Holnap . . . 'A' solcaf hányatott sorsú, vérbe és romba fulladt Várad falai között harminc évvel ezelőtt szembenéztek a Holnanpal. Széolelkö fiatalok. akik az akkori EMKE kávéház különtermében, mint valamelves titkos szekta j' gyűltek össze- Nem műveltek semmi tilalmas dolgot, hiszen csak irodalomról beszélgettek. 'Adv Endre akkor már nagyváradi újságíró volt. Furcsazamalu verseire akkor kezdett a világ felfigyelni. Újszerű hang volt, a tivornyás, sírva vigadó bútfelejtő mindennapok után elkövetkező jőzanabb. szigorúbb, ridegebb holnapok" hajnaláról mesélt . . . Az újszerű hang körül cimborák, bajtársak gyülekeztek. 'A kávéházi kfilönszoba asztalánál Ady körül felsorokazott lassacskán az a kicsinv költőtábor. amelvet a magvar irodalomtörténet a »Holnanosok« gyűitőnév alatt jelöl meg. Ady. Dutka Ákos. Miklós Jutka és Jnhász Gyula voltak" a Holnap szentélyének papjai. A" Holnap gondolata már megszületett, amikor Juhász Gvula Szegedről Váradra érkezett. Juhász Gyula nevét ismerték már a szegedi lapokból és Ki«s József »Hét« című folyóiratából. A mi Juhász Gvulánk volt az. aki bedobta Babits M'bálv nevét a tervezgetések- fqv'ába Babits akkor még lent. mélyen Erdélvben! Fogarason fanSroskodott. Azófa .bárom évtized Pergelt le a történ*1! mi idők homokóráién, A Holnap emléke m^r Tegnappá szelídült, csak kevesen őrzik de mi. Ha a mai napon visszatérő Nagyváradré1 emlékezünk, fel kell elevenítsük mér rsak Juhász Gvula sokat szenvedett, örökké szomjas, a béke és a kielégülés nektárjából soha-" sem ivott egyénisége kedvéért is. Juhász Gyula a Holnap előkészületeinek ifjú, lázzal fűtött napjaiban érkezett Szegedről Nagyváradra. Rendes tanárnak hívták i» - ——«ÍV,,,,Tiij meg a híres premontrei főgimnáziumhoz. Ju' F1 - 1 _ ^ — „rr/>t t ne mnennT"v rOríitOl *> tja: Nagy Mihálv szöntötte a Szegedről érkezett E

rofesszort, — - átor harcosát. A cikk megjelenése után a premontrei gimnázium igazgatója maga elé kérette a fiatal tanárt és feltette a kérdést, hogy mi igaz azokból a modern elvekből, amelyekért^ egynapos váradi tartózkodása után a szélsőségesen progresszívnek ismert váradi lap olyan nagy hűhóval üdvözli az ifjú professzort? Juhász Gyula igy válaszolt: Verseimet, niint niüvcsz irom. Politikával nem foglalkozom. Éppolv kevéssé vagyok ultramontán, mint zsidóbarát. Az ilyen kérdéseknek felette állok, — inert művész vagyok. Az ilyen kis epizódok akkor sokat jelentettek. Akkor virradt fel a Holnap hajnala, amely azóta már a Tegnap szelid estéjévé alkonyult ... De Juhász Gyula szavaiban" megmutatkozó művészöntudat ma sem hervadt értékében. A tegnappá vált bolnap ifjúi forrongásának íze formálta Nagyvárad élettől lüktető vérkeringését. Ujat jelentett a »vér és aranv* városában és Várad a trianoni Ítélet után is sokáig élt még a mámoros szellemi felfrissülés legendáinak bűvös fényében ... Ez segített elviselni neki a kisebbségi sors rabbilincseit. És Várad, a legendák városa az elmúlt Huszonkét esztendő alatt álmodott. Álmodott egy új Holnapról, amely most Mává' változott . . . Szülöttei »peceparti Pűrisnak* becéztél? Várad történelmi sorsa az volt. bogy ism'áí magyarrá legyen s az űj magyar hajnalon 9 szellemi élet. a magvar kultúra új »hnlnapos« életlüktetését sugározza bele a visszatért erdélyi országrész vérkeringésébe Az uj Holnapét. amelv fölött ébren őrködik Szent Istváií és Szent László királv örök szelleme . . . (-Q MERARO SZÁLLÓRA Budapest IV., Becsi-utca i Központi fűtés Hideg-meleg folyóvíz Pensiórendszer igen mérsékelt árak Olcsó liavi bérlet » legheüsmeseDti családi Páz a Beleáros szieáben.