Délmagyarország, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-06 / 202. szám

Pénfeft, 1940. IX. 0. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. évfolyam 202. szám Nagyvárad i. rA kőrösmeriti Páris régi fénye Felém ragyog az emlék rőt ködén, Egy ifjúság reménye és regénye Ott álmodik a szöllőhegy tövén. rA szöllőhegy tövén a régi kocsma, TA piros abrosz és piros borok, Fiatalságunk bátor indulója, Fölöttetek fekete gyász borong. Redakciónk, ahonnan sirva, zengve Világnak indult ifjú Ady Endre, Rozoga asztal, most ki irja sorsát, Ki virraszt most melletted régi asztal, Hogy megterülj csodával és malaszttal, Dallal, mitől fölzengjen Magyarország ' 11. Várad: a kicsi magyar élet 'Nagy és új küzdőit te adtad. Költők és más ifjú merészek Benned ébredtek és akartak. !Áldott a te száz esti fényed Es áldott nyugtalan vigalmad. Pogány örömre emlékezvén, 'Megáldalak én, bús keresztény. Hisz benned leltem én is újjá S gyászom palástját porba vetve Indultam el újult ifjúság Babéros útján szerelemre. És legyen áldott ama utcád, Hol ő lakott, a vágyam lelke •S' áldottak a színházi esték, Melyek Annát felém vezetlek. Várad: szöllőkoszorús őszöd Mily tarka pompa tört szememben S a Kis Pipában, kék kódok közt, Hány szürke bánatot feledtem, Mikor az élet öklelőzött S az évek szálllak már felettem S én csak daloltam s késve késtem Aratni jégoert kis vetésem. Várad: hol Ady Endre arra Ragyogott éjszakák homályán S új versek csengő könnyű harca Vágott rendet a régi gárdán S a kávéházi zűrbe za jba Tárogatónk zendült, kiállóén: Hogy akik itt sirnak, loholnak 'Mind vátcszeid, tarka Holnap! Fogadd e dalt, mint vallomását Magányos, messzi szeretődnek, Város, kinek nem látni mását Ily újat, vígat és erősei. S búr poromat — liisz visszavárjak — Adom a szent szülötte földnek, Borús vágyam derűs magn>bm Várad felé száll nyughatatlanI •füffA >7 GWJ7A. Kormányzónk vezetésével diadalmenetben kezdődött meg a felszabadult országrészek visszafoglalása Örömmámoros hangulatban, virágözönnel és zászló* dísszel fogadta Szatmárnémeti lakossága a honvédség élén bevonuló Horthy Miklós kormányzót Csendőrsortiizzel feloszlatott véres tüntetés Bukarestben — Még nem alakult meg a diktátori hatalommal felruházott Anionétcu kormánya Hazatértek . . . Szatmárnémeti, JJáramarossziget, Nagykároly büszke magyar városaink és a környező színmagyar falvak lakossága könnyes, boldog, örömmámorban uszó napra virradt. Harangzugásos, a nyárutói fényözönben szikrázó nap ragyogásától elárasztott reggel órájában a magyar honvédcsapatok átléptek a semmivé foszlott trianoni batárt és megkezdték a hazatérő keleti országrész birtokbavételét. A honvédvezérkar főnökének hivatalos jelentése szerint. Nagyié iától keletre kezdödöleg a magyar—orosz határig csapataink mindenütt átlépték a trianoni határt cs birtokba vették a szeptember 6-ro megállapított területsávot. A határmenti falvak lakossága virágcsövcl, dallal és könnyes szemmel fogadta a magyar honvédeket. Virágszőnyegen meneteltek büszke honvédeink Halmiban, az egykor cseh—román határállomásként, Titulescu néven szerepelt községben, amelytől Titulescu bukása után a románok megvonták a trianoni .védőügyvéd, nevét és Halmeura keresztelték át Halmeu ismét Halmi lett mint ahogy Nagykároly lett C'areiMare és Máramarosszigct lett újra Sighct . . . Mindenütt lázas boldogsággal várták a mai napon a bevonuló magyar hadsereget, amelynek talán soha sem volt gyönyörűségesebb- diadalútja, mint a trianoni határtól Szatmárnémetiig, Máramarosszigetig és Nagykárolyig. A bevonulási ünnepségek fénypontja annak az örömteljes eseménynek' váratlan fellobbanása volt, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója és a dicsőséges magyar hadsereg legfőbb Hadura, délelőtt 12 órakor hadserege élén bevonult Szatmárnémetibe. \ szatmári színmagyar lakosság apraja-nagyja ott volt a város gyönyörű főterén, hogy láthassa Magyarország nagyurát, hogy őrömkönnyeket hullathasson az ut porába, amelyen a legfőbb Hadúr fehér lovának patkói nyomot hagytak . . . Sok-sok véres könny hullott a porba Szatmáron az utóbbi busz esztendőben, de ezt a sok szenvedést éfa megaláztatást elmosta mind a csütörtöki diadal' mas örömünnep felejthetetlen élménye, a húszesztendős vágyakozás beteljesülése. Horthy Miklós kormányzó, aki az éjszaka folyamán elindult Gödöllőről különvonatán, a kora* délelőtti órákban a trianoni magyar határra érkezett, ahonnan gépkocsin folytatta útját Szatmárnémeti felé. Szatmárnémeti határában a kormányzó lóra szállt és vitéz Bartha Karoly;! honvédelmi miniszter, valamint Wcrt!ji Hcn-t rik gyalogsági tábornok, vezérkari főnök és katonai kíséretének tagjaival a honvédcsapatok élén ünnepélyesen bevonult a visszatért Szatmárnémetibe. Az ünnepélyes bevonuláson résztvett T eleki Pál gróf miniszterenök, Htáan Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, ReményiSehn,eller Lajos pénzügyminiszter és Teleli i Mihály gróf föld müvelésügyi miniszter is. A bevonulási ünnepségekről a magyar rádió helyszíni közvetítést adott. Elsőnek Técsőről, majd Márarnarosszigetről és utána Szatmaincniétiböl. Mindenütt a lelkesedésnek valóságos viharai zúgott fel a mikrofonban, a magyar városok és községek lakossága harsány éljer.zéssel, a Himnusz és a Szózat, valamint a Rákóczi-induló éneklésével fogadta a bevonuló honvédeket és tomboló lelkesedéssel ünnepelte Magyarország Nagyurát Szatmárnémetiben. A szatmári polgárság nagy ünnepséget rendezett a kormányzó és a magyar hadsereg fogadtatására, az ünnepi szónokok: papok', városi nrak, társadalmi vezciök, lelkes magyar asszonyok és leányok túláradó boldogsággal és lelkes örömkönnyekkel köszöntötték a felszabadítókat, élükön vitéz nagybányai Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját A kormányzó diadalmas bevonulása Szatmárnémetibe Szatmárnémeti, szeptember 5. A történelmi emlékezésektől megszentelt Szatmárnémeti ősi magyar földje élte át elsőnek az országgyarapitó kormányzó bevonulásának felejthetetlenül ünnepélyes pillanatait. A szatmári föld népe megérezte ennek a napsugaras őszi napnak történelmi változását, amellyel husz éves rabság után most visszatért az anyaországhoz. Mintha az idő is meg akarta volna szépíteni ezeket az emlékezetes órákat, csillogó napfénybe bontotta az egész szatmári tájat. A Horthy Miklós kormányzó és kisdretdt vivő gépkocsisor Csengérsimánál hagyta cl a rögj trianoni határt és Komlódtólfalun, Pelén és Pusztadarócon át ment Szatmárnémetibe. Virágdíszbe, zászlódiszbe borított ablakok, kendőt lohnsrtntö ünneniö nén sürü sorfala között vonult végig a gépkocsisor. A lakosság már kora reggel óta az utcákotn állt mindenfelé. A Szatmárnémetibe bevonuló csapatok ünneplése állandó tömegtüntetéssé alakult át a honvédség mellett. A teljes rendben és tökéletes fegyelemben vonuló csapatokat harsány cfjenzés, tomboló lelkesedés és virágeső kisérte. A községek bejáratánál diadalkapuk várták a bevonulókat »Istcn hozott.. sÉljen Magyarország, felírással. .Végtelenül megkapó kép fogadta az érkezőket Szatmárnémeti bejáratánál. A falakat mindenütt virágfüzérckkcl díszítették lelkes magyarok kezei. Az ablakokból ezőnyegdiszek függtek alá végi? az útvonalon. A házak ablakaiból cs a házak előtt szorongó tömeg soraiból sürü éljenzés hangzott. Szatmárnémetiből csak a csütörtöki kora haj-