Délmagyarország, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-05 / 201. szám

Harc a szegedi egyetemért Kolozsvár dicsőséges hazatérésével Kapcso­latos egyetemi problémákról nyilatkozott a kul­tuszminiszter ur s kijelentettej hogy »a m. kir. Ferenc József-tudományegyetem Kolozsvár váro­sának a Magyar Szent Korona közösségébe tör­tént visszatérésé után természetesen Kolozsvárt fogja működését tovább folytatni, ahonnan 21 év előtt kénytelen volt Csonkamagyarországba menekülni. Remélem, hogy mtg ezév őszén meg­kezdjük a tanítást az egyetemen*. A kultuszmi­niszter ur kijelentette azt is, hogy a többi egye­tem jövendő sorsa érdekében mindenben megfe­lelő megoldást talált s »teljesen felesleges min­den helyiérdekű kapacitáció és kombináció*. Egyek vagyuuk a boldog ujjongásbao, hogy Kolozsvár visszatér a magyar Szent Korona kö­zösségiéhe s hogy a kiüldözött kolozsvári egyelem visszatérhet ősi otthonába. Nem lehet shcíyj ér­dekű* fájdalom, nem lehet vicinális veszteség, ami lohasztana a magyar szivekben kigyulladt öröm lángjainak boldog lobogását. Kolozsvár magyar egyetem ucJkül esonkaváros lehetne csak s törést szenvedne az a kulturális és történelmi jogfolytonosság, ami az elvesző és hazatérő Ko­lozsvár s a Szent Korona közössege között örök szimbólumként is kell. hogy megmaradjon. Ám­de .. . Ámde, nekünk nem is az fáj, ami a kultusz­miniszter ur nyilatkozatában benne van, nekünk az fáj, ami abból hiányzik. A kultuszminiszter ur nyilatkozata szerint a többi egyetem jövendő sor­sára megfelelő megoldást talált. Aki azonban is­meri a szegedi egyetemnek s nemcsak a Szegeden menedéket talált kolozsvári egyetemnek történe­tét, aki tudja, mit vállalt ez a város s ennek a vá­rosnak polgársága, aki gondol arra, hogy a ma élő nemzedék unokáinak álmát is nyugtalanítani fogják még azok a terhek, melyeket az elődöknek a szegedi egyetemért kellett vállalniok és visel­niök s aki ezeken tul nem téveszti el szem elől a szegedi egyetem kulturhivatását, amiről annyi ne­mesen zengő szó patakzott az elmúlt 21 év a'att, annak tudnia és éreznie kell, hogy ebben a vo­natkozásban a szegedi egyetem nem egy a többi egyetem közül, hanem a szegedi egye­tem, melyet kell, hogy megvédjen integritásában az a mérhetetlen áldozat, amit érte hozni kellett s az a knlturhivatás, mely az alföldi gondolat szolgá­lata terén vár rá. Ennek a városnak fölmérhetetlen ál­dozatot kellett hozni azért, mert Ko­lozsvár elveszett s most mérhetetlen áldozatot kelljen hoznia azért, mert Kolozsvár hazatér? Akár gyász, akár öröm, ez a város csak áítloz­™>n, vérezzen s rakja magára a soha nem köny­nyülö sulyok terheit? Előkelő katedrák hűvös magaslatairól mennyi elismerő szó hangzott el az egyetem és a város összeforrottságáról s ar­ról a hivatásról, ami ebben a városban a sze­gedi egyetemre vár. S most fájdalmasan kell lát­nia a város polgárságának, hogy milyen »go­nosz hamarság«-gal rángatják meg az indulásra bivó csengetyüt azok is, akik _ mikor, hő lelkük máshová nem fordulhatott — nem fogytak ki a cirádás és tirádás szavakból az egyetem szegedi hivatásának és szegedi feladatainak kijelölésében. A szegedi polgár nem nyugodhatik meg abban, hogy amit súlyos áldozataival őrök időkre meg akart szerezni magának, az csak menedéket ke­ressen és találjon nála. Ez a város áldozott az­ért, hogy a kolozsvári egyetem hajléktalan ne maradjon, do áldozott azért is, hogy Szeged város­nak egyeteme legyen f ha raost fájdalommal szegélyezett örömmel kö­szönthetjük is Kolozsvár hazatérését s ha a ko­lozsvári egyetemnek nincs is szüksége tovább a szegedi menedékre, ennek a. városnak az egyetem­hez való joga semmivel sem csorbult s nem erfit­lenedtek meg semmivel azok a jogcímek, melyek KORZÓBAN Ma ntoljára az őszi szezon első magyar vígjátéka Zauaros éjszaka TOLNAY KLÁRI, PATAKY JENŐ RAJNAY, BILICSY, MAKLÁRY, GÖZON nemzedékeken keresztül harcoltak a szegedi egyetemért A kultuszminiszter uj tervét, elhatározását nem ismerjük. Halljuk emlegetni, hogy egy-egy fakultást kell majd »leadni« a szegedi és pécsi egye lemnek s a szegedi egyetem a jogi fakultásán val fog inegcsonkului. Ha az ország csonkulásával megcsonkulnaK az intézmények is, azt meg lehet érteni, mert miu­deukinek részt kell venni az áldozatokban. De azt nem lehet megérteni, hogy akkor csonkítsuk meg a magyar kul­túra intézményeit, amikor gyarapszik az ország s messze keletre tolódnak ki a trianoni határok. Szegednek szenvednie kellett, amikor csonkult az ország s szenvednie kell most is, amikor har­madfél niiJlió lélek tér vissza a nemzeti közös­ségbe? Ha kilenc millió lakosnak négy teljes egye­teme volt, akkor a most hazatérő harmadféluiil­lió lélek a többi sérelme nélkül nem juthat tel­jes egyetemhez? S ha már a szegedi egyetemet a vidéki egyetemek sorában tudjak csak szánion­tartani függetlenül minden előzménytől és minden áldozattól s ha már a szegedi egyetemnek meg kell válnia egyik fakultásától, miért a szegedi egyetemet Ítélik a leg­súlyosabb veszteségre, hogy a jogi kartól akarják megfosztani, amelyik a legtöbb hallgatót s a legnépesebb tanári kai t adta és adja az egyetemnek és a városnak? Ha már amputálni kell a szegedi egyetemet, miért nem a természettudományi fakultást vezénylik el s miért nem gondolnak arra, hogy a teologiai fa­kultás felállításával ezt a veszteséget is némi­képpen pótolni lehetne, hiszen a szegedi jezsuita hittudományi főiskola felállítása megkönnyítené a teológiai fakultás megszervezését is s nem vol­na olyan bántó, nem fájna annyira a hálátlaa­ság, ha mégis ily módon kiegészülne a szegedi egyetem. A városnak nincs irásbafoglalt szerződése, mely számára biztosítaná egyeteme teljességét és fennállását s ha volna is, a törvényhozás elhatá­rozásával szemben jogcimként hivatkozni rá nem lehetne. De van morális kötelem, van az áldozat elfogadásának etikai kötelezettsége s csak ebben bizhatunk már, amikor megkondítjuk a harangot a szegedi egyetemért meginduló harc elé. Azt mondja a miniszer ur, hogy felesleges minden helyi és személyi érdekű kapacitáció. Mi azonban azt hisszük, hogy Szeged barcá az egyetemért sokkal több, mint helyi érdekű kapacitáció. Ha ezt a kérdést a magyar kultura kérdésének s ennek jelentőségét országos jelentőségűnek is­merték el akkor, amikor a kormány Szegedtől az áldozatot kérte, akkor ne lásson senki helyi ér­dekű kapaoitáeiót abban, amikor ez a város ra­gaszkodik ahhoz, amiért véres áldozatot hozott nehéz időkben, nehéz viszonyok között S itt az ideje annak, hogy a város megmozdul­jon. Törvényhatóság és társadalom, egyének és közületek fogjanak össze, mindenki sokat vészit, ba a város elveszti egyetemét, vagy ha a teljessé soha nem vált egyeteme megcsonkul. Bagatell ügyekkel ez a város nem szaladgálhatott a mi­niszterelnök-képviselőjéhez, aki a történelembe építette bele a maga miniszterelnöki programját. De ez az ügy méltó ahhoz, hogy a nemzetgyara­H. G. WELL* világhírű páratlanul izgalmas regénye a láthatatlanság titokzatos szérumáról flMtti ember mim Titokzatos, izgalmas, különös történet A kérdés: mi az ellenszérum, amely ismét lát­hatóvá teszi az eltüntet. A főszerepben: VINCENT PRICB Rendezte: JOE MAY MA PREMIER! 5, 7, « Sziüiii Mezi DÉLMAGYARORSZAG CSÜTÖRTÖK, 1940. szeptember 5 GOIBÁRT ^min ROTBART BOROTVAPENGEK pitó miniszterelnök-képviselőjéhez apelláljon a város a kultuszminiszter ur elvégzésével szem­ben. Ne takarja senki a maga kényelmét abba » kifogásba, hogy a kultuszminiszter ur elgondolá­sa még nem is ismeretes. Amikor az ismeretes lesz. akkor már nem lesz idő a város nagy har­cát megszervezni s akkor már sokkal több erő fogja védeni a javaslatot, mint amennyi mcst még a tervek mögött állhat. Mozduljon meg a város s mutasson legplább annyi erőt,'mint amennyit áldozni tudott, amikor áldozata nélkül hontalan maradt volna a nagymultu kolozsvári egyetem a talán katedra nélkül maradtak volna azok a pro­fesszor urak is, akik most nem tudják kezüket levenni az indulást jelentő esengő zsinórjáról, Amig egyetempótlék-jogakadémiákat sikerrel védhetnek még a kultuszmi­niszter nr által perhorreszkált bel* 1 kapacitások, addig ne csonkulhasson meg a szegedi egyetem­Van megoldás, ami kibékíti a mult jussával a jö vendő követeléseit anélkül, hogy elvegyék art, ami van s a pusztulásnak vessék ki ennek a vá­rosnak' hivatásai és erejét. Az ország nocsak ünnepelje a szegedi szellem kiröpítő fészkét, le­gyen hálás is ennek a városnak s ne csúfolja meg az érte hozott áldozatok nagyságát és soka­ságát. S e város ma élő nemzedéke gondolja meg, hogy felelősséggel tartozik mindenért.- amit kezé­be adott a sors, bármit követelt is érte fizetsé­gül. Most harcolni, küzdeni, dolgozni kell a sze­gedi egyetemért s ebben a harcban találkozzunk" össze mindannyian, akik nem vendégek vagyunk ebben a városban, hanem itt élíink. dolgozunk és itt roskadunk össze a szegedi- földön n sze­gcdi földért vívott örök harcunkban- ' Pénteken utazik Budanestre a polgármester az egyetem füvében (74 Déhnagyarország munkatársától j A szegedi egyebem nagyfontosságú -ügyében kóij­dést intéztünk szerdán déleőtt Pálfy Jó­zsef dr polgármesterhez. A polgármester min­denekelőtt kijelentette, hogy a város • termé­szetszerűleg mindent megtesz annak érdeké­ben. hogy Szegeden egyetem legyen a jövőben is. A polgármester pénteken délután Buda­Belvárosi Mo? csütörtök, péntek huszárok Az eredeti operett után irta Babai J. Főszereplők: EGRY MARIA. PÁGER, KABOK Szombat: ILARRY BAUR grandiózus' alakítá­sával Puskin „Postamesteriének filmváltoza­tában r - ' ­Vágyakozá s-ban

Next

/
Thumbnails
Contents