Délmagyarország, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-19 / 213. szám

Mozi Kiszomborban Kiszombur, szeptember. A vendéglő nagyter­mében, ahol u.áskor régen táncoltak a legenyek, esetleg szónokoltak a méltóságos és egyéb rang­nélküli kortes urak nagy politikai országjárás idején most mozi van. Hangos mozi, Talkie. A pénztár mellet az ivó, ott mentik a hazát válto­zatlanul a jó kiszombori magyarok félliter-egy­szóda mellett. Rá se pislognak a mozira, maguk többre becsülik a kört, ahol öregedő újságokból rendeznek magyarázatot, de meg a párthelyiség is itt van. Odabent a táncteremben, a Balla-ven­déglö nagymozgójában vidáman, olykor viharos égzengéssel már javába trombitál a hangosbe­szélő. Régi induló szól a gépen, öreg lemez, öt­év előtti lehet, de pattogó induló és nekünk: el­sőrendű. Ha meggondolja az ember, mégis csak rend­kívüli, sőt egyenesen imponáló, hogy egy toron­táli községben, a Maros árnyékában — elvég­re mégiscsak az alföld, az áldott, lassú, álmo­dozó alföld közepén vagyunk — megszólal a mo­zivászon! Kezdek büszke lenni, hogy modern em­ber vagyok. Óh, technika, óh, haladás. Igen, hát a tánctermet ügyesen alakították át mozivá. Hátul páholyok is vannak, előtte zsö­lyeszékek, szabályosan és még előbb az isteni nép következik — mozgékony lócákon és pado­kon. A lócákkal azonban kis baj van. Elmozdít­ható, majdnem hordozható padok. Kissé körüln-é­nyes elfoglalni ezeket az üléseket, kissé elmoz­dulnak a helyükről és ráborulnak a lábakra. Meg kell figyelni a technikának és a haladás­nak ezt a népi csodáját, ahogy most lázasan és nekipirosodva kivonultunk ide. Szól, pattog, do­bol és hurrázik az öreg induló, vidáman fütyül­jük a vidáin ritmusát. Előttünk, a nép mozgé­kony lócáin két öreg magyar ül zsiros kalap­ban, odébb három kendős néni, lehetnek hárman összesen vagy száznyolcvanévesek. Gyönyörű — mondogatom —, hogy szombat este idejönnek ezek a menyecskék, hangos mozit nézni. (Közben — fél 9 óra lehetett — kissé el-elbóbiskolnak a lan­gyos sötétben.) És elől, legelői a vidám, ördö­gi srácok, a leglelkesebb közönség, még ha me­zítlábasok is, — tiz fillér cukor helyett: mozi. És a legnagyobb élmény: a műsor. Három hír­adó is van. Ez aztán szinbázvezetés mondoga­tom jólesően, tanulhatnak a kiszombori nagy­mozgótól a szegedi direktorok. Az első hiradó vadonatúj, — Rómában vagyunk, a Piazza Ve­nezián, — a Monumente Vittorio Emanuele előtt — hová tűnt az a néhány év előtti szeptember­vég, amikor a fehér márványhegy legfelső pere­mén néztünk el a Palatino és Giannicolo domb­jai felé — és egyszerre azt veszem észre, hogy ügylátszik azóta Rómában — nindig esik az eső . . . Mussolini és a veteránok könnyű fehér vászonbluzban, a nép, a százezres nép fekete olasz hajjal, bajadonfővel _ és esik az eső . , , Zuhog az eső, Rómában. Furcsa ez a kép, eső­ben készült ez a hiradó? Vagy talán , . . Nem, nincs semmi baj az isteni várossal, az örök Ró­mával. Itália azúr ege változatlanul tündér-kék, csak . . . Igen, lassan minden kiderül s < , Változik a kép. Norvégiában vagyunk. Havas íord hegyek fölött légi cirkálók robotolnak és leengednek egy-egy modern torpedót. És utána diadalmasan szól a konferanszié valamikor dia­dalmas, most niár kissé rekedt baritonja: a né­met csapatok győzelmesen folytatják előnyomu­lésukat Északnorvégia felé . . . Trondhjem, Dov­re, Narvik, I.ofot-szigetek . . . Igen, most már tu­dom, hogy miért esik Rómában az eső . . = Ami­kor ez a hiradó készült, még állt a Maginot-vo­nal, a hadszíntér még Ibsen é.s Knut Hamsun or­szága volt . . . Azóta ... a filmen megeredt az eső, mire ideért, Kiszomhorba, Rómában állan­dóan esik az eső . . . Gsak azt sajnálom, mit tud Kiszombor az itáliai égről, Róma azúr Boltoza­táról . . . Esernyőt kellene hozni, ki kéne tisztí­tani ezt a filmet. A római ég védelmében. Utána Fox-hiradó. Eposz, vagy cirkusz a gyor­saságról. A rohanás őrültjei száguldoznak uton, tűzön, vizén, gyepen, tengeren és a légiben. A rre hanás őrültjei. A fejkendős nénikék' nagyokat só­hajtoznak és amikor a motorcsónak, a verseny­autó fölborul, ijedten eltakarják a szemüket. Kez­dek megint büszke lenni a haladásra, a techni­kára — óránkint 500 kilóméter! — Még mindig csak az ouverlurenél tartunk. Ví­Táehiradó következik', az UFA hibátlan hangne­mében. Mi is történt, bol is vagyunk? A nénret csapatok Flandriában rreueteljiek, falak, házak, városok omlanak össze, a német legények" mene­telnek, de ép és érintetlej) ? reimsi és ^ reubni székesegvhá?. (F!auberí-re gondolok e percben Mfjme. Bojvárv Járt erre egvk'oiO Aztán föjfvel a Champs-Elysées és az Étoile. Parisba rpost Vonulnak be a németek. A szpíker meg hozzáte­szi: legfrissebb felvételek a nyugati frontról Hogy is volt csak. Junius 14-e volt. És ugy rémlik, mintha évek multak volna azóta. A hó­napok elvesztek az idő zengésében. A la rether­che du temps perdu. Egy villanásnyi Pronst. Ju­nius 14. A legfrisebb hiradó. Most érkezett el a Maros mellé, Kiszomborba. Szisszennek, isszák a képet. A villámlás, a dörgés, az omlás, a győzelem fantáziáját. Kis­zomborba is elért Narvik és Flandria. Ugy tű­nik. mintha mindez tizévé lett volna. Mintha állna itt az idő. Odakint, arra messzi, Európában, a világban és az életben dübörögve száguld. A lezuhant, lepattogott, idő most visz­sza.jár ide, Kiszorr.borba. És mégis van valami Fendkivulí, majdnem csodálatos, ahogy itt a falun táncteremben megszólal az elfelejtett idő. (Egy kicsit majd­nem büszke vagyok magunkra, emberekre. DBCWSG7ARORSZSG m CSÜTÖRTÖK, 1940. SZEPT. 19. Csak éppen... 'de már uj filmet Hirdet a vásznnf .,a szezon legújabb slágerét", négy év előtt készült — és nincs idő befejezni a gondolat­sort.) Pereg a film; a jótékony, meleg sötétben többen békésen, majdnem boldogan szendereg­nek. A vászon mellett, kiviilről elhelyezett hangszóró reeseg-rőpog, harsog-zenél. — mi* lyeu nagyszerű a fejlődés, a haladás. Ropogn-V a légi Cirkálók, — az alkotó embep szárnyat adott a technikának. Itt hurrázik előttem a haladás a langyost szelíd táncteremben. Hangos meri «zóí Kis­zomborban. 1 (Vér.) A főváros rendhivUll diszhOzgifülcsc nagQdsszcgfl adomdnookaf szavazóit meg erdélyi intézményeknek Budapest, szeptember 18. Budapest székes­főváros törvényhatósági bizottsága szerdán rendkívüli díszközgyűlés keretében ünnepelte az erdélyi részek hazatérését, Karafiátli Jenő titkos tanácsos, főpolgármester megnyitó be­szédében, utána pedig Szendy Károly polgár­mester ünnepi beszédében emlékezett meg az erdélyi részek hazatérésének nagy jelentőségé­ről és a főváros közönségének háláját fejezte ki a kormányzó 20 éves bölcs országlásáért és nllamférfiaink fáradhatatlan munkásságáért, amellyel lehetővé vált az ország újabb meg­nagyobbodása. Hálával emlékezett meg hon­védségünk munkájáról, valamint a két nagy baráti nagyhatalom támogatásáról is. Kifej­tette": Budapest a maga erejének és értékének gyarapodását látja abban, hogy az erdélyi vá­rosok visszatértek a magyar életközösségbe. A polgármester indítványára a díszközgyűlés kimondotta} högy az erdélyi részek hazatérésa alkalmából 20 felszabadult városhoz ünnepé­lyes átiratot intéz, kiterjeszti a főváros gyer­meknyaraltatási és tisztviselőnyaraltalási ak­cióját, az erdélyi részekre is, a kassai repülő­akadémián, a műegyetemen, valamint a kolozs­vári egyetemen alapítványokat létesít kelet­magyarországi és erdélyi ifjak részére, a fel„ szabadult felekezeti középiskolák segélyezésé­re 60.000 pengőt utalt ki, a budapesti iparos­tanon'c'ötthonban 15 állandó helyet biztosit er­délyi tanoncok részére, Kolozsvárnálr, Nagy< váradnak és Marosvásárhelynek díszlobogót küld és 300.000 pengőt szavaz meg a hazaiért országrész érdekét szolgáló idegenforgalmi ét közegészségügyi Célokra. A főméltóságú asszouy gyűjtésére 100.000 pengőt folyósít. Nem emelik Szegeden a kórházi ápolási dijakat Vitéz Tóth Béla dr. tisztifőorvos nyilatkozata az állami hozzájárulás növekedéséről (A Délmagyarország munkatársától) Ara- | nak ellenére, hogy a kórházi bizottság részéről nem hangzott el semmiféle nyilatkozat; több oldalról azt a hírt terjesztették, hogy Szege­den éppúgy, mint több városban felemelik a közkórházi ápolási dijakat. A hirt azzal hozzák kapcsolatba, hogy az általános drágulás szük­ségessé teszi a költségvetési egyensúly fenn­tartása érdekében bizonyos díjemeléseket. Egyesek már azt is tudni vélték, hogy a jövő évi kórházi költségvetésben már ezek a föl­emelt díjtételek szerepelnek. Az ügyben kérdést intéztünk vitéz Tólli Béla dr. tisztifőorvosbSz, aki a Híreszteléssel kapcsolatban a következőket mondottal •— Szó sinVs a kórházi ápolási dijak föleme­léséről. Ha ez más városban megtörtént — tu­domásom szerint Szombathelyen —, akkor minden bizonnyal az tette szükségessé, Hogy az állam által adott hozzájárulás mértéke bi­zonyos mértékben apadt. Ez az eset Szegeden nem forog fenn. A belügyi kormányzat lénye­gesen felemelte a kórháznak juttatott hozzá­járulás Összegét, úgy, hogy itt gondolni sem kell arra, Jrogy az ápolási dij emelkedhet. Még Csak körvonalakban sem merült fel ilyen terv a kói-házi bizottság kebelében. Tény, hogy az általános 'drágulás bizonyos új feladatok elé állította a kórház költségvetését, ezek a fel­adatok azonban azzal vannak összefüggésben, Hogy a? állam Áítal felemelt Hozzájárulás ösz­szegéVeJ biztosítsák azt a nívót, amelyet eddi? fenntartott a kórház és amelyet ezután is fenn fog tartani. Hogy példát említsek, az állami hozzájárulás emelkedésére"; a gyermekklinikán 15 férőhellyel lett több az Idén; ennyi beteg* nek ellátása mint többlet jelentkezik az állani által átvállalt terhek között. A tüdőgondozó­ban 12 férőhelyről 60 férőhelyre emelte a kor­mányzat a megengedett és elvállalt beteglét­számot. A kórházi költségvetésben is jelentős az a tétel, amellyel a belügyminiszter újólag hozzájárult a kórházi költségekhez. Szegeden tehát nincs és nem is lesz szó a kórházi ápo­lási díjak felemeléséről. Erdélyi ügyek a minisztertanács elölt Budapest, szeptember 18. Szerdán délelőtt 9 órakor minisztertanácsra ültek össze a koí­mány tagjai Teleki Pál gróf miniszterelnök elnökésével. A minisztertanács még egyszer megtárgyalta a keddi gazdasági miniszteri ér­tekezlet anyagát, amely főleg erdélyi vonatko­zású kérdésekből állott. Péntek helyett azért tartották meg szerdán a rendes heti miniszter­tanácsot, mert Teleki Pál gróf miniszterelnök csütörtökön ismét a hazaiért területekre indul harmadik helyszíni szemléjére. rA körút több napig tart és valószínűleg csak a jövő héten tér vissza a fővárosba a miniszterelnök. En­nek" következtében a következő hétre marad a Háa eredetileg erre a hétre tervezett összehí­vás?- értesülés szeriül a Ház csütörtököu ill üiajd össze. 4 külügyminisztériumban szeydáu délelőtt a magyar-romáu vegyesbizottságok albizottsá­gai folytatták tárgyalásaikat

Next

/
Thumbnails
Contents