Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-11 / 182. szám

FEKETESAS UTCA KERTÉSZ SÁNDOR BÚTORCSARNOKA I

elönyöi árakkal és nagy választékkal I áll a butorvásárló közönség rendelkezésére. DECMAG7ARORSZXG VASÁRNAP. 1940. augusztus 11 A szegény hajó halálára 'A mai háborít a legöregebb élő háboruszakértők egybehangzó vallomása szerint a világ legköltségesebb háborúi közé tartozik. Milliárdos erődítmények repülnek előzékenyen percek alatt a levegőbe, vagy mállónak szét a tankok simogató talpa alatt. Vagy gondoljunk fisak a hatalmas hajóóriásokra, melyeket megcsíp egy alig látható kis torpedó s máris vétmérgezésl kap behemót testük s azonnal végük van. Nem szól semmit a hajó miközben elmeiül, legfeljebb 'csodálkozik. Nem érti szegény megvasalt fejével, hogy mért kellett őt kibányászni, mint ércet, a földből s miért gyötörték, olvasztották, gyűrtrik, kalapálták éve. ken keresztül, hogy aztán ismét visszatérjen a háborítatlan csendbe, a tenger, fenekére. Szegénynek még sírni sem érdemes, mert minden vizes körülötte, s a kutya sem látná, hagy könnyes a. szeme. Tiltson üldögélhet a puha fövenybe mélyesztett tatján s eltöprenghet a régi igazságon, hogy minden nagyságot csak epusztulása után értékelnek. Amiben igaza is van, ha visszagondol zaklatott életére. Eleinte mindent megadtak neki az emberek, amit fsak egy hajó álmodhat. Gyönyörűen kivilágított cs felszerelt testével kecsesen szelte n habokat, fütyült a legvadabb viharra, elhalmozták kitüntetésekkel, szallagokkal, míg az Utóbbi időkben egyre sanyarúbb helyzetbe ke. tfítt. Szeméből kioltották a fényt, minden díszétől megfosztották, egyszerű ruhákba festették s nyugalmát is elrabolták azzal, hogy ázseszbendek helyett, ágyukkal szerelték fel, ami mégis Csak nagyobbat durran, mint a dzseszbend nagydobjaÉletkedvét elvesztve húzódott meg egy-egy flditgolt háborús kikötőben s fisak éjszakánként mert kimozdulni, annyita szégyelte ma. gát s világoson nem mert. az ismerős halak szeme elé kerülni. Mig elérte a nagyságok végzete, dicstelen, elhagyatott, vég. Nem vigaszalja az a tudat sem, liogy a difsöség kereke 'állandóan forog s fisak, egy kis szerencse kellene, hogy ismét megjelenhetne a száraz partokon, ahol bizonyára általános ujjongás és üdvrivalgás fogadná, mint ócskavasat. De akaraterejének kazánjaj kihűltek a hi-: d'eg tengervízben, melyek pedig vaapiikor a széllel versenyezve röpítették a hqlalmas hajót. Most mát nífis bennük semmi erő, még anynyi sem, amennyivel pofonvághatná a testére mászó legkisebb moszatot is, vagy rámordulhatna. a. mélytenger szemtelenül reálclepedő szörnyetegeire. Hol van mát az az idő, amikor egész nap mosták, súrolták, kefélték s a legkisebb folt sem látszott, fedélzeti bőrén. Mindenki elhagyta, nincs senkije s már a Mztositólársaságök is lemondtak róla. Egyre jobban belemerül az iszapba, s lassanként belenyugszik abba, hogy soha többé nem fog vizrrálhil és soha többé nem tesz belőle hajó. Nines szomorúbb látvány a tenger fenekén elhagyott hajóronfisnál. kpó Rum, likőr ÉS nálinkaárak! Rum 1 liter P 3-15 Császárkorié . 2 90 Xisüsti barackpálinka • ?« »» ^ Kisüsti szilvapálinka . 3 20 Kisüsti lorkölypálinka • FI »» 3 Kitünö málnaszörp • IF II ' Kucska Mihály Kunsági Rum-és Likőrgyára Kossulh Lajos-sugárut 21. Marhapörkölt spriccerrel — vagy muzeum? Az a föltűnően durva és. ízléstelen hamisítás, amivel egyik szegedi lapban a tisztviselő egylet kocsmájának vezetői próbálkoznak, önmagukban hordozzák a cáfolatot. Ennek bizonyítására néhány sort közlünk, amit C s a 11 án y Dezső dr. muzeumvezető cs néhai Móra Ferenc irták. Ezek a sorok abban a füzetben láttak napvilágot, amely litografálva jelent meg üsallány Dezső dr. muzeumvezető aláírásával li)58 február bó 14-én. A címe: Jelentés a szegedi Somogyi-Könyvtár és a Városi Muzeum 1997. évi állapotáról cs működéséről. A 11. oldalon a következőket olvassuk: A várniaradvány uiuzeumi célokra való felhasználásának terve már sok esztendőre megy vissza. A gyűjtemények túlzsúfoltságának megszüntetése végett, több tervet dolgoztak ki a kultúrpalota kibővítésére, melynek toldalékszárnyához kapcsolták be a vármaradványt ls. Móra Ferenc, aki jól ismerte a vármaradvány állapotát, várostörténeti gyűjteményt óhajtott legutóbb itt elhelyezni. Érdekesen világítják meg az akkori eseményeket és viszonyokat Móra Ferenc alábbi sorai: »A gondolat . . , engem már évekkel ezelőtt foglalkoztatott. Ismervén azonban a helyi viszonyokat, csak nagyon óvatos célzást mertem tenni a Szegedi Naplóban a várromnak a muzeumhoz való csatolására. A tisztviselők részéről igy sem maradt cl az a fölhördülés. amire számitottani s mivel a város se nagyon biztatott, abba is hagytam a dolgot. X. őkegyelmessége olyan nagy ur volt akkoriban, a húszas évek elején, hogy kcrékbelörctett volna mindenki, aki a tisztvisclőcgylet kocsmájából muzeumot csinál. Alighanem cnrám mondták volna, hogy barbár vagyok. Azóta azonban ugy látom, változott a helyzet. Később igy igy folytatja: Mindjárt helyszíni-szemlét is tartottunk Sebestény kollégámmal a kioszkban és megállapítottuk, hogy nem nedves — ettől féltem legjobban —, söt szárazabb, mint a Kultúrpalota szuterénje, villannyal pedig borult időben is használhatók a homályosabb termek is. Az bizonyos, hogy a régiségtárt, ami ma a legnagyobb értéke a Kultúrpalotának s mai állapotában nem muzeum, hanem raktár, kényelmesen cl lehetne helyezni, ló— 20 évre. Akkorra pedig majd csak megoldódik a kibővilés kérdése is, amibe én mindég bclckombináltam a romot eddig is, ugy gondolván, hogy azt majd a Kultúrpalota uj szárnyai fogják közre. Szóval a magam részéről örömmel csatlakozom a tervhez, amely rajtunk is segíteni kiván s a »kioszkc-nak is múltjához mcltó megbecsülést szán. Azt hiszem, meg lehet oldani a dolgot ugy, hogy a fákban sc tegyünk sok kárt, se a túlzott restaurálás ki ne vegye regi jellegéből a vármaradványt, amely arra is alkalmasnak látszik, hogy rajta, vagy körülötte a lapidáriuniot ielyezzük cl. A régi Szeged faragott köveit, ezeket a nagyon becses középkori emlékeket, amelyek ma a Kultúrpalota sötét szuterén-folyosóján vannak közveszélyesen eldugva.* Ezután Csallány Dezső dr. igy folytatja jelentésében: A muzeumi bizottság egyhangú állásfoglalása után, a vármaradványra vonatkozó összes tervek a Móra-féle levelek ismeretében, valamint az állandó életveszélyt jelentő lapidárium miatti nagy felelősségem tudatában, cn is csatlakozom a bizottság állásfoglalásához, bogy ezzel a KuJlurpalota gyűjteményeit tehcrmenlositsem. Lcjebb igy ir Csallány Dezső dr.i Az adott nyilatkozaton ellenére, ugy állították be egyesek a dolgot, hogy Móra és én a kioszkot semmiféle muzeumi cclra fclliasznatni nem tudjuk, és nem akarjuk. Ezzel 6zembcn Móra többféle gyűjtemény kiállítására találta alkalmasnak a kioszkot, cn pedig a lapidárium elhelyezésére. Később ugy frjezi be Csallány Dezső dr. jelentésének ide vonatkozó részét; Lo kell azonban czalkalommal is szögeznem, hogy a kioszkra vonatkozó nyilatkozatomban soha senki nem befolyásolt és véleményemet nem változtattam meg, mert ma is ai a felfogásom, liogy a vármaradvány kőanyag elhelyezésére igen is alkalmas. Én nem a kioszkot tartom az intézetünk számára fontosnak, liánéra a lapidárium megfelelő elhelyezését, amely pedig máshol és másképpen is ki.illiliató. I)c viszont kötelességem a mintegy 050 köböl álló: római, XI XV. századi, török és XVIII. századi nagyórtékü kőemlékeink sorsát biztosítani, a látogatók életét az esetleg lehulló kőtömböktől megóvni és az ezzel járó felelősséget magamról elhárítani. A Délmagyarország tehát Móra Ferenc és Csallány Dezső dr. tanúsága szerint a várrom-ügyben közérdekből a teljes igazságot irta meg. Ezzel szemben a tisztviselőcgylet kocsmájának vezetői tudatosan ferdítettek és hamisítottak. Emellett megtámadták a polgármestert (aminek valószínűleg fegyelmi eljárás lesz a következménye), mert elmerte rendelni a kuglipálya lebontását, de niegtán*idták Körmendy Mátyás és Tonelli Sándor dr. törvényhatósági bizottsági tagokat is. akik merték mondani a kisgyülésen, hogy a tisztvisclőcgylet kocsmájának kugliszinvonula nem méltó ehhez a műemlékhez. S még valamit. A tisztviselőé,gylet évi lo arauykororia uybérért »bérli« a várrombeli helyiségeket. Ma, amikor a város nehéz anyagi viszonyok között van, felvetődik a kérdés: miért nem tarlanak versenytárgyalást a helyiségek bérletére, ha már kocsmát engedélyeznek ide. Bizonyára akadna olyan bérlő is, aki évi 1500—2<>U0 pengőt fizet s nem akarna az ősi falakhoz kuglipályát ragasztani. Egyébként erről is szó lesz a! legközelebbi kisgyülésen, bármennyire is nem félnek a tisztvisclőcgylet kocsmájának vezető bérlői a farkastól . . < — ami itt megszemélyesítve a polgármestert és két tekintélyes városatyát jelent . . . Ami a Délmagyarország szociális felfogását illeti, minden városi tisztviselő tudja, hogy » nyilatkozatnak cz a része is spriccerhangulalban Íródhatott. Függetlenül attól, hogy a tisztviselőegylet kocsmájának vezetősége acsarkodik ránk, vagy sem, a Délmagyarország ezután is szívügyének tekinti és támogat minden olyan Igaz ügyet, amely akár a városi, akár a magántisztviselők szociális helyzetének emelését szolgálja. Tudjuk, hogy a város tisztviselökarának komolyabb tagjai szégyenkezve látják ezt a szivós küzdelmet a kuglipályáért. Szerencse, hogy Szeged tisztviselőkara nem ezen a nívón áll . . , Böröndöt, Dördiszműarui legjobban Szegszárdynál vehet! Kárász-utca 3 Rcdikült és böröndöt, valamint mindenféle bőrdiszmüárut javítok. Műtrágyák: szuperfoszfát, pétisó, kálisó. Rézgálíc hatósági utalvány ellenében Mindenféle növényvédelmi szerek: Doruianl wasch, ncodendrin, kénpor, hernyóenyv, gazdasági kenőcsök olajok, mindenfajta fcstékáruk megbízható éa olcsó beszerzési helye az 51 év óta fennálló KARDOS festéküzlefben Szeged, VALÉRIA TÉR (husospiac)