Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-10 / 181. szám

DEMAGYARORSZAG Szombat 1940. VIII.10. KERESZTENY POLITIKAI NAPIUP XVI. évfoluam 161. szám Az adakozás kulcsa Ezekben a rendkívüli időkben sokszor kel­lett megnyílnia a társadalom szívének, sök­szofl kellett segítő kezet nyújtani azok felé, akiknek termését, házát és mindenét eltemette a természet szeszélye, sokszor kellett fölemelni azt, aki nem bírta tovább viselni a terhet, sokszor kellett szinte második életet adni an­nak, aki belefáradt az elsőbe és megrokkant ereje már nem tudott más úton járni 5sak azfin, amelyik a szegények Házába vezet. A különféle társadalomsegítő egyleteken kívül a hivatalos világ is kezébe vette a sze­gények megmentésének, megsegítésének ügyét s fölhívásokkal fordult a társadalomhoz, ak­ciókat indított a társadalom kebelében a nyo­morgók intézményes megsegítésére. A város népjóléti ügyosztálya mindent megtett és megtesz, Hfigy enDek a Célnak minden tekin­tetben megfeleljen s bogy a munkája a múlt­nál is hathatósabb legyen": a város Helyettes polgármestere most újabb fölhívással, újabb körlevéllel fordult a közületekhez, testületek­hez, a vállalatokhoz és magánosokhoz: hassa­nak oda, Hogy a tisztviselők s általában min­denki, még nagyöbb mértékben adakozzék, még több fillér vagy pengő hullhasson a szegények perselyébe. Ez a fölhívás Helyes és Hisszük — nem lesz eredménytelen. De ahHoz, Hogy a társadalom minden rétegének megmozduljon a szíve, meg­növekedjék az adakozókedve, több kell ennél az egyszerű fölhívásnál. 'Ahhoz az kell, Hogy a társadalom minden egyede lássa! az adakozás kötelességének mindenki eleget tesz és mfn­denki anyagi helyzetének megfelelően tesz ele­get. Ha ilyen felhívást intéznek egy vállalat­hoz, egy közülethez, egy testülethez, akkor annak a vállalatnak, annak a közületnek és testületnek joga van tudni. Kogy például a vá­ros főtisztviselőitől kezdve a legtávolabbi hi­valalszobák lakóiig eleget tesz-e mindenki az adakozás kötelességének. Ezt tudnia kell min­denkinek, ezt tudni kell mindenhol. Hogy pél­dát állithassanak a többi közületek, vállalatok és testületek tisztviselőkafa elé. Példát, Hogy íme, a város vezetőségének köreiben, a város ügyeit intéző hivatalszobákban mindenki annyit' lett a szegények perselyébe, amennyi kötelessége Volt és nem annyit, amennyit akart- Ha a társadalomnak megszabják, Hogy mennyi az az összeg, amelyet meg kell adnia, akkor a társadalomnak azt is ludnia kell. hogy azok, akik ezt összeget kiszabják: vájjon éppúgy megteszik-e a kötelességüket? Min­denki szívesen ad és nincs kétség aziránt, hogy a jövőben is szívesen fog adni. Ez vOnatkozik természetszerűleg azokra cs azoknak szűkebb körére is, akik a fölhívásokat és körleveleket kibocsátják. Semmi okunk abban kételkedni. Hogy a város vezető köreiben és tisztviselő­társadalmában is eleven erővel él.az adakozás kötelességérzete és ők is éppúgy adnak, mint a társadalomnak egyéb egyedei, de éppen az adakozás mértékének fokozása szempontjából fon fos, líogy a vezető tisztviselők adakozásá­ról tájékoztassák a közönséget. Ha az állam meg töd ja tenni, Kogy például az árvízkáro­sultak részére adott adományokat fillérektől a legnagyobb" Összegekig föltiinteti és hivata­losan közzéteszi a. hivatalos lapban, akkor a város vezetőségének sem jelent majd nagy megterhelést, ha az akciók, a gyűjtések és föl­hívások' eredményét közzéteszi elsősorban azok­A Völkischer Beobochtér elítéli Erdéllyel kapcsolatban az áttelepítést „A nem egészen 40,000 mogiiorországl román nem edyenerténű a romániai (Obb mint másfélmillió magyarral" — „Az áttelepítés eszmeie nem tragikus órák rögtönzése, hanem nagyobblokn rendezés feladata" Hatalmas csapást mértek a német repülök az angol légierőre—kivonták az angol csapatokat htna északi részéből A jólindult bolgár—román tárgyalások, amint pénteken kiderült, zátonyra futottak. A Popolo di Roma értesülése szerint, ellentétben bi­zonyos hírekkel, a bolgár küldöttség nem utazott el Erajovába és nincs is meghívása. A Coriere della S exa budapesti tudósítójának jelentése szerint a magyar fővárosban a hangulat tar­tózkodó. Hivatalos körökben óvakodnak a leg­csekélyebb indiszkréciótól és csak annyit monda­nak, hogy Bossy követ szerdai budapesti látogatá­sa nem jelentett többet, mint a tulajdonképpeni tárgyalásokat beharangozó aktust. A svájci B u n d cimü lap azt jelenti, hogy Berlin és Róma gyors megoldást kiván a magyar—román vitában. Bukarestből jelentik, hogy nem felelnek meg a valóságnak azok a hirek, hogy a román kormány­ban változások várhatók. A Yasgárdából kizárt miniszterek, nevezetesen Budistea nu kultuszmi­niszter, Novcanu leltárügyi miniszter és Bideara államtitkár lemondtak. Az Anglia elleni szakadatlan repülőtámadáso­kat pénteken is folytatták a németek és repülő­gépekről aknákat raktak le az angol partok men­tén. Az olaszok diadalmas előnyomulása tovább' tartott Afrikában a nap folyamán. Az olaszok ezenkívül diadalmas légicsatát vívtak angol gé­pekkel a kircnaikai határon. A maguar és Polgár reviziős Igénych a délszláv salfő lühréPcn Belgrád, augusztus 9. A pénteki délszláv sajtó érdeklődése fokozottan fordul a romániai esemé­nyek és az azzal kapcsolatos magyar és bolgár re­víziós igények felé. Az érdeklődés fokozódását két­ségkívül Gigurtu tegnapi rádióbeszéde váltotta ki. amelyet mind a Politika, mind pedig a Vrcme majdnem egész terjedelmében, de minden kommen­tár nélkül hoz. A Politika bukaresti tudósítója mértékadó helyről ugy értesül, hogy a román kormány mina a mai napig nem küldte el meghívását a bolgár kormánynak és ezért a krajovai tárgyalások tech­nikai előkészületei abbamaradtak. A Politika szófiai tudósítója azt jelenti lapjá­nak, hogy Cadere szófiai tárgyalásai után a Romániába induló bolgár bizottságot azonnal ösz­szeállitotlák és ez a bizottság készen is áll az In­dulásra. Szófiában ugy vélik, bogy a pénteki na* folyamán tisztul a helyzet és a román kormány meghívása tovább már nem késik. A Vreme mai száma kiemeli, hogy az olasz közvélemény tudatában van a 22 év óta nyitva maradt erdélyi kérdés fontosságának. Rómában az sem maradt hatás nélkül, hogy Magyarország i* román megszállás alatt szenvedett károkért kárté­rítést követel. A Vreme szófiai jelentése részlete­sen kitér Ganev ezredesnek, a dobrudzsai kérdé­sek legalaposabb ismerőjének berlini repülőutjára. * Ez a tudósító szerint annál is inkább figyelemre­méltó, mert a bolgár bizottság katonai szakértője éppen Ganev ezredes less. A Völhischer DeoPacPter a román áPránd végéről Bécs, augusztus 9. A Völkischer Beobnchter •Egy ábrándkép vége* cimü cikkében ezeket írja: Románia kapta az oroszlánrészt a szentistván! birodalom örökségéből: Erdélyt, amely 1918 előtt váltakozva önálló volt," vagy magyar fennhatóság alatt állt és Bánátot A magyar revizionisták szen­vedélyes »Nem, nem, soha!*-ja elsősorban a romá­niai magyarokra vonatkozott. Budapest és Buka­rest között időnkint drámaivá vált a feszültség. Ez fokozódott, amikor Csehszlovákia feloszlása kielégítette Magvarország követeléseinek egy ré­szét. Romániának Besszarábia és Eszakbukoviná átadása után még két rendezetlen kérdése van; Er­dély és Déldobrudzsa. r Az 1914 évi 110.330 négyzetkilométertől az 191*. évi 294.211 négyzetkilométeren 18 millió lelket számláló Nagvromániához vezető hatalmas ugrá­son rajta volt a természetellenesség bélyege. nak névsorával, akiknek jópéldával Kell elől­járniök az adakozásban. . Ha a közönség látni fogja, Kogy a vezetésre hivatottak a legna­gyobb" mértékben hoztak áldozatot a szegények­ért, a.kkof kétségtelenül serkentőleg Hat és na­gyobb eredményt jelent e'z a gyűjtés szem­pontjából. A város társadalma — ismét hang­súlyozzuk — szívesen ad. még akkfir is, ha is­mételten nem is jelennek meg er?e vonatkozó fölhívások és követelőliangú fölszólítások. dc tudni akarja, Hogy mindenki ad-e s liogy min­denki annyit ad-e. amennyi arányban áll jö­vedelmével. A fölhívások megérkezhetnek olyanokhoz is, akik már igen sokszor és csak­nem erejüket meghaladva adtak a nemes célra s ugyanakkor nem érkezik meg olyanokhoz, akik viszont még semmit sem áldoztak a sze­gedi szegények megsegítésére. Ennek a hely­zetnek visszássága olyan Helyzetet' és hangu­latot szül, amely semmiképpen sem alkalmas arra, hfigy a gyűjtés eredményét megsokszo­rozza. Pedig e'z igen fontos most, amikor a város vezetősége föl akarja emelni a szegé­nyeknek juttatott összeget. Ezt Csak úgy éri el. ha példát mutat az egesz közönség színe plőtt

Next

/
Thumbnails
Contents