Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-09 / 180. szám

Valaki az Értől indul el... Egy kis perecárusleány, aki a „borsón is sz.t;.;t álmodik. Jegyszedőnőből hangversenyénekesnő (A Délmagyarország munkatársától) Csil­lngószemű, feketehajú lány ül délutánonként a posta előtt a pereceskosár mögött. Mosolyogva szolgálja ki azt a néhány vevőt, aki jártában tneg-megáll egy pillanatra, högy az „áritrak­tárból" egy-két mosolygós zsemlét vagy pere­cet válasszon saját tulajdonává. A feketehajú kislány átveszi a pénzt és Csöndes hangon mond köszönetet, aztán újra leül, szeme újra messze néz, túl a pereceskosáron, talán a felhőkön is túl, 'oda ,ahol az álmok és mesék világa kez­dődik. Mert ennek a pereceslánynak szép, színes álmai vannak. Tervei és nagy-nagy hite, hogy egysze® majd ő is eléri azt, ami Után vágyik: énekesnő lehet. Sok dalt és sok költeményt tud már s talán legjobban azt tanulta meg, legjob­ban annak az Ady-sornak hisz, amely úgy szól: Valaki az Értől indul el s befut a végtelen nagy Óceánba... S a posta előtti pereCeskosarnál együtt mo­solyognak az álmok és a sütemények. Zsöllye második sor balra... rR színházban kezdődött minden. PetfSvics Erzsébet 16 éves félárva lányt fölvették egy­szer jegyszedőnőnek, kiint ahogy mondja: „ül­tetvényes" volt abban az időben. Eltépte a je­gyet s aztán udvarias mosollyal ültette a nézőt a helyére? *— Zsöllye, második sor Halra, negyedik szék, lessék parancsolni... Aztán mikor felgördült a fügööny és fönn a színpadon megcsendültek a melódiák, Petro­vics Erzsi szép Csöndben, úgy hogy senki ne Hallja meg, Csak valahol a saját lelke mélyén kapjon visszhangot minden Hang? együtt dú­dolta a hallott melódiákat Alpár Gittával, Pat­kós Irmával és a többiekkel. Ha egy későujött vendéget kellett Helyére vinni, akkor úgy erezte, mintha egy pillanatra megszakadt vol­na Henne valami:" gyorsan elvégezte a dolgát cs sietett vissza a följáró sarkába, ahol továbbb énekelhet, tovább álmodozhat úgy hogy senki ne vegye észre. 'Aztán egyszer mégis észrevet­ték- Színházi szakemberek is fölfigyeltek rá s azt' ajánlották, högy jelentkezzék a kórusban. De Petrovics Erzsi nem mert, vagy nem akart jelentkezni. Hallotta többektől, Hogy sz'ép, tiszta szopránhangja van, de tudta azt is, hogy mindez kevés. Iskoláztatni kellene, ápolni, gondozni a Hangját: nem a kórusban tanulnia. Hanem ott, ahol nem merül el fiafal hangjának szárnyalása, fiatal Hitének és önbizalmának küzdeniakafása a sok-sok Hang 'és az egyforma sors között És mint mindenki, aki nagy elha­tározások előtt áll, félt. Nem mert megmozdulni Csak hitt, erős akarattal hitt önmagában és hitt az emberekben. Az első „nagy pillanat" Hét éivvel ezelőtt, amikor nyáron bezárultak néhány hónapra a színház kapui s ott kellett hagyni a zsöllyét és a többi bársonyszékeket": Petrovics Erzsébet nagy elhatáfozásra jutott. Szorgalmas munkával, eél felé törekvő takaré­kossággal összegyűjtött annyi pénzt, amennyit dUUek mác la­foyytak, de ami&di tnéfy UO&, az uada ot~ esd B&S>6SHát elégnek gondolt a meginduláshoz. Elhatározta, hogy felvételre jelentkezik a Városi Zeneisko. Iában az énekszakra. Nem mert senkinek szólni erről a nagy elhatározásról, majd ha sikerül. És a kis jegyszedőlány megjelent egy na­pon a zeneiskolában; félénkon, kicsit, kicsit reszkető lábakkal állt be a sorba egy hatalmas teremben. Sokan álltak előtte: élénk gyei'ek­hangök, szép ígéretek, halk vagy hangos meló­diák szárnyaltak föl a zongora mellől s szálltak ki mint fehér szárnyak a nyitott ablakon az utca őszi napsütésébe. Petrovics Erzsébet úgy érezte magát hirtelen, mint egy hajétörött egy lakatlan szigeten, ahol nincs más élőlény Csak egy nagyon furcsa háromlábú fekete állat:" a zongora. Letompult benne a hit és elveszettnek látott minden reményi Félt, reszketett életé­nek ebben az első nagy pillanatában. Aztán, amikör rákerült a sori minden bá­torságát összeszedve énekelni kezdett. Először Csak halkan, bátortalanul. Még nagyon a sze­mében élt a zongora, még élesen látta maga mellett az arcokai alakokai még beletűzött a lelkébe a külső napfény s még bűvös benne va­lahogy a terem kékes árnyéka... aztán egy­szercsak mindez eltűnt. Nagy-nagy légüres tér­ben érezte magát, amelyet neki kell betöltenie­Valahol a térség határán állt egy kis ház és várt benne egy asszony? az édesanyja. Az ő arcát látta egy pillanatra még, aztán az is el­merült a hangok egyre erősödő áradatában... Mikor befejezte, hösszú percekig mély Csönd volt a teremben. Petrovics Erzsébet zsongó zaj­nak hallotta ezt a csöndet, de nem is figyelt rá, nem tudott semmire figyelni. Nem látta azt sem, Hogy a tanárnő kiment a teremből s né­hány pillanat' múlva több" úrral tért vissza. Újra énekelnie kellett cs a kis jegyszedőnő most. már bá tra ti énekeli Kérdéseket intéztek hözzá s ő szépen elmondta, hogy milyen sze­gény, hogyan tartja fönn magát és édesanyját. Aztán kezébe adtak egy iralöt s valahonnan nagyon messziről hallotta ezt a mondatot: DÉLMAGYARORSZÁG c PÉNTEK, 1B40. AUGUSZTUS 9. • J — Fölvettük, teljes tandíjmentes növendék­nek ... Rettenetes Hosszú időnek tünt föl az egész. Csak amikor az Utcára jutott s hallotta vala­hol ütni a toronyórát, akkor jött rá, högy alig pár perq alatt történt..­Valamiböl élni is kell.. * Egyik legszorgalmasabb növendéke lett a zeneiskolának és tanárnőjének, Ocskay Kor­nólné szerint, igen tehetséges növeudélie. Ma már a III. akadémista növendék büszke címét viseli: szerepelt az iskola igen sok nyilvános hangversenyén, a templomoknak állandó éne­kesnője, möst vasárnap is énekel majd a rókusi templomban. És ha az iskola nem is kerül pénzbe, az élet mégis pénzbe kerül. Színház nincs, a zsöllyékre nem lehet senkit sem kí­sérni, de valamiből mégis csak élni kell. Petrö­vios Erzsébet tehát néhány évvel ezelőtt másik iskolába is beiratkozott: kitanulta a szövőmes­terséget és az ujszegedi kendergyárban lett szövőnő. Kora délután, amikor befejezi a mun­kát a gyárban, késői ebédjét gyorsan bekapva, a zeneiskolába szalad és gyakorol néhány órát. Aztán, högy még néhány fillért tehessen a ke­resetéhez, délután ötkor kiül a posta elé a pe­receskosárhoz. Mosolyogva szolgálja ki azt a néhány vevőt, aki jártában mcg-megáll egy pillanatra, majd újra leül és szeme messze néz túl a pereceskosáron... — Jövő ősszel talán már a Színiakadémia előtt vizsgázom — mondja kedvesen nevető a®<5­Bal. — Aztán... Igen, aztán... Ki tudja, mit Höz a jövő? Dei Ka az ember ezt az öntudatos, magabiztos, Bsil­log'ószemű kislányt nézi, akkor önkéntelenül hinnie kell a jövő sikerének és diadalának. Ma vidám mosollyal vásznat sző és pefecet árul S Holnap talán ugyanilyen mösolygással fog visszanézni arra az időre, amikor még Csak ál­modött a sikerről, amikor még Csak félénken lépegetett azon az úton, amely a mesék biro­dalmába vezet — Hanem a perecet mindig szeretni fogom.. — mondja vidáman búcsiízásül. I (maron)' ismét holtpontra jutott a nyomozás a gajgonyai rablógyilkosság ügyében a Hódmezővásárhelyen Szabadiábra helyezték és illetőségi helyére toloncolták elfogott napszámost (A Délmagyar ország munkatársától) Meg­írta a Délmagyarország, hogy az elmúlt napok­ban a szegedi rendőrség njásfélcvi előtti rabló­gyilkosság ügyében vette fel újból a nyomozás szálait. Amint ismeretes, 1939 januá® 12-én az egyik gajgonyai tanyában hatalmas vértóigsá­ban, bezúzott fejjel, eszméletlen állapotban ta­láltak rá Vödrédi József és Csikós Mihály gaj­gonyai napszámosokra. A súlyosan sérült em­bereket azután a mentők Szegedre szállították a közkórbázba, ahol Csikós Mihály anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna meghalt. A tettesek után nagy apparátussal indult meg a nyomozás- A rendőrség cl is fogott Kistelek környékén egy cigánykaravánt, amelynek tag­jait a rablógyilkossággal gyanúsították. Ké­sőbb a Cigányok alibit bizonyítottak és szabad­lábra kerültek. A rablógyilkosság Titán a rend­őrség a nyomozás aktáit hónapok multán ne­gatív eredménnyel lezárta. Hónapokkal ezelőtt azután a rablógyilkos­ság ügyében váratlan fordulat történt- Mqjje­lent a rendőrségen két, a Csillag-börtönből ak­kor szabadult fegyenc és elmondotta, bogy a börtönben büntetésüket együtt töltötték négy 7—7 évi fegyházbüntetésre ítélt napszámossal, akik bevallották, högy a TablógyilkossÉ^ot ők követték eL Detektívek mentek ki ezután a Csillag-börtönHe, aKol a Tablógyilkossággal gya­núsított fegyenceket kihallgatták. A fegyencek ekkor azonban tudni már, nem akartak a rabló­gyilkosságról. Az ügy ekkor ismét negatív ered­ménnyel lezárult. Az elmúlt hét végén azonban Hódmezővásárhelyen elfogtak egy rovottmultú napszámost aki a rablógyilkosság időpontjában Gajgonya környékén tartózkodott ée akit gya­núsíthattak a rablógyilkosság elkövetésével. A napszámost ezután Szegedre szállították. A rendőrség a napszámost a helyszínre vitte, minden nyomot végigjártak, azonban kiderült, hogy most is hamis nyomon jártak és ezért a napszámost szabadlábra helyezték és illetőségi helyére toloncolták. Nem lehetetlen, hogy a gajgonyai Tablő­gyilkögságra csak évek multán derítenek majd fényt, amikor a Csillag-börtönben ülő négy fo­gyeng szabadlábra kerül. A Tivza uU'Mláza : 2.ÖS A rendőrség szegcdi révkapitánysága közli. A Tisza vízállása augusztus 8-án reggel 7 órakor 205, hőmérsékleté 20 fok Celsius. A levegő hőmér­séklete 18 fok Celsius.

Next

/
Thumbnails
Contents