Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-09 / 180. szám

Valaki az Értől indul el... Egy kis perecárusleány, aki a „borsón is sz.t;.;t álmodik. Jegyszedőnőből hangversenyénekesnő (A Délmagyarország munkatársától) Csillngószemű, feketehajú lány ül délutánonként a posta előtt a pereceskosár mögött. Mosolyogva szolgálja ki azt a néhány vevőt, aki jártában tneg-megáll egy pillanatra, högy az „áritraktárból" egy-két mosolygós zsemlét vagy perecet válasszon saját tulajdonává. A feketehajú kislány átveszi a pénzt és Csöndes hangon mond köszönetet, aztán újra leül, szeme újra messze néz, túl a pereceskosáron, talán a felhőkön is túl, 'oda ,ahol az álmok és mesék világa kezdődik. Mert ennek a pereceslánynak szép, színes álmai vannak. Tervei és nagy-nagy hite, hogy egysze® majd ő is eléri azt, ami Után vágyik: énekesnő lehet. Sok dalt és sok költeményt tud már s talán legjobban azt tanulta meg, legjobban annak az Ady-sornak hisz, amely úgy szól: Valaki az Értől indul el s befut a végtelen nagy Óceánba... S a posta előtti pereCeskosarnál együtt mosolyognak az álmok és a sütemények. Zsöllye második sor balra... rR színházban kezdődött minden. PetfSvics Erzsébet 16 éves félárva lányt fölvették egyszer jegyszedőnőnek, kiint ahogy mondja: „ültetvényes" volt abban az időben. Eltépte a jegyet s aztán udvarias mosollyal ültette a nézőt a helyére? *— Zsöllye, második sor Halra, negyedik szék, lessék parancsolni... Aztán mikor felgördült a fügööny és fönn a színpadon megcsendültek a melódiák, Petrovics Erzsi szép Csöndben, úgy hogy senki ne Hallja meg, Csak valahol a saját lelke mélyén kapjon visszhangot minden Hang? együtt dúdolta a hallott melódiákat Alpár Gittával, Patkós Irmával és a többiekkel. Ha egy későujött vendéget kellett Helyére vinni, akkor úgy erezte, mintha egy pillanatra megszakadt volna Henne valami:" gyorsan elvégezte a dolgát cs sietett vissza a följáró sarkába, ahol továbbb énekelhet, tovább álmodozhat úgy hogy senki ne vegye észre. 'Aztán egyszer mégis észrevették- Színházi szakemberek is fölfigyeltek rá s azt' ajánlották, högy jelentkezzék a kórusban. De Petrovics Erzsi nem mert, vagy nem akart jelentkezni. Hallotta többektől, Hogy sz'ép, tiszta szopránhangja van, de tudta azt is, hogy mindez kevés. Iskoláztatni kellene, ápolni, gondozni a Hangját: nem a kórusban tanulnia. Hanem ott, ahol nem merül el fiafal hangjának szárnyalása, fiatal Hitének és önbizalmának küzdeniakafása a sok-sok Hang 'és az egyforma sors között És mint mindenki, aki nagy elhatározások előtt áll, félt. Nem mert megmozdulni Csak hitt, erős akarattal hitt önmagában és hitt az emberekben. Az első „nagy pillanat" Hét éivvel ezelőtt, amikor nyáron bezárultak néhány hónapra a színház kapui s ott kellett hagyni a zsöllyét és a többi bársonyszékeket": Petrovics Erzsébet nagy elhatáfozásra jutott. Szorgalmas munkával, eél felé törekvő takarékossággal összegyűjtött annyi pénzt, amennyit dUUek mác lafoyytak, de ami&di tnéfy UO&, az uada ot~ esd B&S>6SHát elégnek gondolt a meginduláshoz. Elhatározta, hogy felvételre jelentkezik a Városi Zeneisko. Iában az énekszakra. Nem mert senkinek szólni erről a nagy elhatározásról, majd ha sikerül. És a kis jegyszedőlány megjelent egy napon a zeneiskolában; félénkon, kicsit, kicsit reszkető lábakkal állt be a sorba egy hatalmas teremben. Sokan álltak előtte: élénk gyei'ekhangök, szép ígéretek, halk vagy hangos melódiák szárnyaltak föl a zongora mellől s szálltak ki mint fehér szárnyak a nyitott ablakon az utca őszi napsütésébe. Petrovics Erzsébet úgy érezte magát hirtelen, mint egy hajétörött egy lakatlan szigeten, ahol nincs más élőlény Csak egy nagyon furcsa háromlábú fekete állat:" a zongora. Letompult benne a hit és elveszettnek látott minden reményi Félt, reszketett életének ebben az első nagy pillanatában. Aztán, amikör rákerült a sori minden bátorságát összeszedve énekelni kezdett. Először Csak halkan, bátortalanul. Még nagyon a szemében élt a zongora, még élesen látta maga mellett az arcokai alakokai még beletűzött a lelkébe a külső napfény s még bűvös benne valahogy a terem kékes árnyéka... aztán egyszercsak mindez eltűnt. Nagy-nagy légüres térben érezte magát, amelyet neki kell betöltenieValahol a térség határán állt egy kis ház és várt benne egy asszony? az édesanyja. Az ő arcát látta egy pillanatra még, aztán az is elmerült a hangok egyre erősödő áradatában... Mikor befejezte, hösszú percekig mély Csönd volt a teremben. Petrovics Erzsébet zsongó zajnak hallotta ezt a csöndet, de nem is figyelt rá, nem tudott semmire figyelni. Nem látta azt sem, Hogy a tanárnő kiment a teremből s néhány pillanat' múlva több" úrral tért vissza. Újra énekelnie kellett cs a kis jegyszedőnő most. már bá tra ti énekeli Kérdéseket intéztek hözzá s ő szépen elmondta, hogy milyen szegény, hogyan tartja fönn magát és édesanyját. Aztán kezébe adtak egy iralöt s valahonnan nagyon messziről hallotta ezt a mondatot: DÉLMAGYARORSZÁG c PÉNTEK, 1B40. AUGUSZTUS 9. • J — Fölvettük, teljes tandíjmentes növendéknek ... Rettenetes Hosszú időnek tünt föl az egész. Csak amikor az Utcára jutott s hallotta valahol ütni a toronyórát, akkor jött rá, högy alig pár perq alatt történt..Valamiböl élni is kell.. * Egyik legszorgalmasabb növendéke lett a zeneiskolának és tanárnőjének, Ocskay Kornólné szerint, igen tehetséges növeudélie. Ma már a III. akadémista növendék büszke címét viseli: szerepelt az iskola igen sok nyilvános hangversenyén, a templomoknak állandó énekesnője, möst vasárnap is énekel majd a rókusi templomban. És ha az iskola nem is kerül pénzbe, az élet mégis pénzbe kerül. Színház nincs, a zsöllyékre nem lehet senkit sem kísérni, de valamiből mégis csak élni kell. Petrövios Erzsébet tehát néhány évvel ezelőtt másik iskolába is beiratkozott: kitanulta a szövőmesterséget és az ujszegedi kendergyárban lett szövőnő. Kora délután, amikor befejezi a munkát a gyárban, késői ebédjét gyorsan bekapva, a zeneiskolába szalad és gyakorol néhány órát. Aztán, högy még néhány fillért tehessen a keresetéhez, délután ötkor kiül a posta elé a pereceskosárhoz. Mosolyogva szolgálja ki azt a néhány vevőt, aki jártában mcg-megáll egy pillanatra, majd újra leül és szeme messze néz túl a pereceskosáron... — Jövő ősszel talán már a Színiakadémia előtt vizsgázom — mondja kedvesen nevető a®<5Bal. — Aztán... Igen, aztán... Ki tudja, mit Höz a jövő? Dei Ka az ember ezt az öntudatos, magabiztos, Bsillog'ószemű kislányt nézi, akkor önkéntelenül hinnie kell a jövő sikerének és diadalának. Ma vidám mosollyal vásznat sző és pefecet árul S Holnap talán ugyanilyen mösolygással fog visszanézni arra az időre, amikor még Csak álmodött a sikerről, amikor még Csak félénken lépegetett azon az úton, amely a mesék birodalmába vezet — Hanem a perecet mindig szeretni fogom.. — mondja vidáman búcsiízásül. I (maron)' ismét holtpontra jutott a nyomozás a gajgonyai rablógyilkosság ügyében a Hódmezővásárhelyen Szabadiábra helyezték és illetőségi helyére toloncolták elfogott napszámost (A Délmagyar ország munkatársától) Megírta a Délmagyarország, hogy az elmúlt napokban a szegedi rendőrség njásfélcvi előtti rablógyilkosság ügyében vette fel újból a nyomozás szálait. Amint ismeretes, 1939 januá® 12-én az egyik gajgonyai tanyában hatalmas vértóigsában, bezúzott fejjel, eszméletlen állapotban találtak rá Vödrédi József és Csikós Mihály gajgonyai napszámosokra. A súlyosan sérült embereket azután a mentők Szegedre szállították a közkórbázba, ahol Csikós Mihály anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna meghalt. A tettesek után nagy apparátussal indult meg a nyomozás- A rendőrség cl is fogott Kistelek környékén egy cigánykaravánt, amelynek tagjait a rablógyilkossággal gyanúsították. Később a Cigányok alibit bizonyítottak és szabadlábra kerültek. A rablógyilkosság Titán a rendőrség a nyomozás aktáit hónapok multán negatív eredménnyel lezárta. Hónapokkal ezelőtt azután a rablógyilkosság ügyében váratlan fordulat történt- Mqjjelent a rendőrségen két, a Csillag-börtönből akkor szabadult fegyenc és elmondotta, bogy a börtönben büntetésüket együtt töltötték négy 7—7 évi fegyházbüntetésre ítélt napszámossal, akik bevallották, högy a TablógyilkossÉ^ot ők követték eL Detektívek mentek ki ezután a Csillag-börtönHe, aKol a Tablógyilkossággal gyanúsított fegyenceket kihallgatták. A fegyencek ekkor azonban tudni már, nem akartak a rablógyilkosságról. Az ügy ekkor ismét negatív eredménnyel lezárult. Az elmúlt hét végén azonban Hódmezővásárhelyen elfogtak egy rovottmultú napszámost aki a rablógyilkosság időpontjában Gajgonya környékén tartózkodott ée akit gyanúsíthattak a rablógyilkosság elkövetésével. A napszámost ezután Szegedre szállították. A rendőrség a napszámost a helyszínre vitte, minden nyomot végigjártak, azonban kiderült, hogy most is hamis nyomon jártak és ezért a napszámost szabadlábra helyezték és illetőségi helyére toloncolták. Nem lehetetlen, hogy a gajgonyai Tablőgyilkögságra csak évek multán derítenek majd fényt, amikor a Csillag-börtönben ülő négy fogyeng szabadlábra kerül. A Tivza uU'Mláza : 2.ÖS A rendőrség szegcdi révkapitánysága közli. A Tisza vízállása augusztus 8-án reggel 7 órakor 205, hőmérsékleté 20 fok Celsius. A levegő hőmérséklete 18 fok Celsius.