Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-29 / 195. szám

ZSO qyectmk búcsúztatta a nyatat, köszöntötte tcdélyl cvz ^^eitnekiidüía zá^áCUtH^éZ^itt (A Délmagyarország munkatársától) Vidáman csengő gyermekhangok szálltak felénk a nyárutói délután csöndjében: 250 főnyi boldog gyermekcsoport énekelte bátran, telitüdövel a Magyar Hiszekegyet az ujszegedi népjóléti üdülőtelep árnyas udvarán. A város népjóléti hivatala a Gyermekvédő Ligával s más egyesületek belekapcsolásával évente többszáz gyermeket nyaraltat az ujszegedi gyermeküdülőtelepen s ilyenkor, amikor a nyár búcsúzik s beköszönt az iskolaév kezdete, a gyermeküdülőben záróünnepélyt rendeznek. Erre a kedves, sok gonddal összeállított záróünnepélyre került sor szerdán délután a gyermeküdülőtelepen. Még élénken emlékezünk a tavalyi hangulatos, nagysikerű záróünnepélyre, amelyet feledhetetlenné tettek a kis ruszin vendégek. Táncaikkal, hibás, de lelkes magyar beszédükkel, szavalataikkal és énekeikkel szép emléket hagytak a megjelenlek szivében. Az idei ünnepség sem maradt el a tavalyi mögött. Sőt, lelkünknek talán még kedvesebb volt, mert az ünnepséget rendező tanitó nénik és bácsik ugy csoportosították a dalokat, táncokat, szavalatokat, hogy minden, minden Erdélyre emlékeztessen . . . fis a gyermekek ajkán mint áhitatos fohász fakadt fel a székely himnusz, a székely Miatyánk, vagy a hős kis székelv fiu balladája . . . A Hiszekegy eléneklése után Kovács Ilonka IV. osztályos tanuló mondott hatásos kis köszöntőt, majd szavalókóras következett a »Boldogaszszony Anyánk . . .« visszatérő dallamára. A meghatóan kedves szavalókómst Gáspár Mária tanítónő tanította be. Magyarruhás leánykák jártak" ezután perdülő titmusu magyar táncot, B ü k y Rózsi tanítónő, aki betanította, büszke lehetett reá. Kaptak is sok tapsot a leánvkák, nemkülönben a kendergvári munkások ügyes kisleányai, akiket gumilabdaszerii tornagyakorlatokra tanított be Tölcséry József tanitó, A tornaruhás, hajlékonytestü kisleányok olyan kifogástalan cigánykereket hánytak, hogy legbarnább testű purdék is megirigyelhették volna. „ Szállj el fecském Kolozsvárra..." Lengemagyarba öltözött pöttömnyi legényke yonult be ezután; örökzöldből font Nagymagyarország-határt vitt büszkén két karjában. Két kis kezében nemzetiszínű papirzászlócskákat. Ez utóbbiakat nem sokáig őrizte, odaadta a katonás rendben, tornaruhában és szöszke hajukban nagy, fehér szalagcsokorral hemasirozó leányoknak. Elragadó gula lett ebből, középen a reménység fcöldjét szimbolizáló Nagymagyarországgal. A közönség percekig tartó tapssal üdvözölte a kedves, szép ötletet, majd szivből tapsolt a behízelgő gyermekhangoknak, amelyek belecsilingelték az üde, nyárutói levegőbe: •Szállj el fecském Kolozsvárrá , , .«, — meg »zt, hagy: »Aki halvány, mind magyar lány, mert a párja mind itt van a Tisza partján!* Áhitatos csöndben hangzott el a székely ifiatyánk. Halász Éva szavalta el; gyermeklelkének minden átérzésével imádkozta: »ó, jöjjön el a Te országod!* A többi csicsergőhangu kisleány pedig a székely himnuszt énekelte: — Vezessd még egyszer győzelemre néped Csaha királyfi, csillagősvényeden . . . Maroknyi székely, prolik, mint a szikla, ne hagyd elveszni Erdélyt Istenem! . . . Dörgő tapsvihar volt a hallgatóság együttérzésének hangja és a szemekben könnyek csillogtak. Kánonok, népi játékok és uzsonna A fiuk sem hagyták magukat, szebbnél-szenb magyar kánonokat, többszólamú népdalokat énekeltek Deme József tanitó vezénylete mellett. Aztán az árvaházi gyermekcsoport népi játékokkal következett. A kedves és népszerű »CicelleCicellec járta, körbeforogva, dalolva és mókázva. Amikor aztán sikeresen előadták »Cicellét«, a vásáron, két kisleány tüzes ruszin-táncot járt dg magyar létükre — elragadó •ru^zins'ággal'i selypítettek hozzá. Még tavaly tanulták be a táncét a kis ruszin testvérektől, meg a ruszin tajjitóbácsiktóL Papdi Ferenc Csengő bangón szavalta el Pohárnok Jenő megható versét a kis székely fiúról. Azután óvodás apróságok következtek. Az első selypitve kijelentette, hogy »madaj fiju vadokc. a második virgonc kis szakácsot »alakitott«, a harmadik pedig babájához beszélt, lehetőleg ugy. hogy senki se hallja. De azért nagy sikere volt mind a három apróságnak, hiszen alig látszottak ki a földből! Végül az anyák nevében Halász Józsefné mondott könnyeshangu köszönetet a város népjóléti hivatalának, Jáger Lajosnak, aki a nagyszerű ételekre ügyelt föl, a Gyermekvédő Ligának és az ujszegedi kendergyárnak, egyszóval mindenkinek, aki az idén hozzásegített 300—350 gyermeket ahhoz, hogy szünidejét egészséges, szép környezetben, jó szellemi és testi táplálékkal tölthesse cl. Dicséretet érdemel ezért V i c s a y Emil DÉLMAGYARORSZAG CSÜTÖRTÖK, 1940. augusztus 29. ® nmzoa?nnH)fis7eii iskoiaia _____ yzepiemaer no ?-an imií Felvétel 2 és fél éves korié®. Beirafás 5—7-]g. Deák Ferenc-iTca 22. Testkorrekciás gyógytorna! dr. tb. tanácsnok és Kozma Imre, az adminisztrációs munka felügyelője, akik szivükön viselték a szegénygyermekek nyaralását. Az ünnepség vidám uzsonnával ért véget, le t, a viz partján, az árnyas fasorban, ahol finom, Mlatos turóssütemény és piros alma várta a l'S szereplöket. Volt öröm, nevetés, dalolás, egészem addig, amig az est ezüst szekerén el nem indult a sárgiuló lombok között , , . (cs. p.) Sokszázados műemlékek az újjáépülő tápéi templomban Szent István-freskó 1662-ből — Három év után Szent Mihály napján szentelik föl a restaurált templomot (A Délmagyarország munkatársától) A csodálatos kis falu Szeged határában, Tápé, templomszentelésre készülődik. A váci püspök Szent Mihály havában, Szent Mihály napján a tápéi bucsu alkalmával szenteli fel a régi árpádkori kápolnamaradványhoz hozzáépített uj templomot. Hosszú 3 év után ismét felzug majd a templom orgonája és a hivők ezrei ájtatos sziwel hallgatnak Szent Mihály napján a templomban, 3 év után elsőizben szentmisét. 1059, Szent Mihály tiszteletére Almos herceg 1059-ben a mai Tápé Helyén Szent Mihály tiszeletére kis kápolnát épített. Az idők viharának azonban az igét hirdető kis templom sem tud ellentállni és 1247-ben a tatárjárás idején elpusztult. A templomot nagy nehézségek árán újraépítették, majd hosszú évszázadok után Szeged városa 1770-ben megépítette a templom hajóját és tornyát. A balszerencsesorozat, amely a templomot építésétől kezdve kisérte, 1851-ben ismét jelentkezett. "A kétkeresztes fatoronvba villám csapott be, a templom leégett és megint tijra kellet építeni. 1851-től kezdve azután a kis templom Tápé Fő-terén dacolt az idő viharával, mig néhány esztendővel ezelőtt a régi falak megrepedtek és 1937-ben az életveszélyességre való tekintettel a főszolgabíró bezáratta.. Tápé népe ezután a katolikus iskolában tartott szentbeszédeket hallgatta és itt vett részt a szentmiséken is. "A mentőakció B a g o s s Béla dr. esperes-plébános kezdeményezésére és fáradhatatlan közbenjárására csakhamar megindult a régi templom műemlékeinek a megmentésére és az ui templom fölépítésére, Az újjáépülő templom Serénykezü kőművesek és építőmunkások dolgoznak ezen a későnyári délutánon, amikor Tápéra kilátogatunk. A templom már csaknem teljesen kész. Magyaros stílusban készült tornyán a kettőskereszten a gyenge napsugár élesen verődik vissza, a gótikus stílusban kivágott ablakok a tervező, Lux Kálmán dr. egyetemi tanár stiiustiszteletét igazolják, a templom falában pedig keresztbe foglalt kőtábla hirdeti Tápé község 125 hősi halottjának örök emlékét. Amikor Bagoss Béla dr. esperes-plébános társaságában a templomba lépünk, itt-ott néhány kőműves dolgozik. A templom hajójának szines téglával parkettszerüen kirakott kövezete lépéseinktől visszhangzik. — A templom újjáépítésének tervét a Műemlékek Országos Bizottságának elgondolása alapján Lux Kálmán dr. egyetemi tanár tervezte — mondja a beszélgetés scorán Bagoss Béla dr. A tervezőt a mult hagyományai vezették. A templóijp a XIII században épült gótstilusban. Ehhez később roiuáa-v majd barúkkstilpsban ,épültek egyes részek,, ugy, hogy az épülő uj templom csaknem érintetlenül adja majd Viss2a a régi idők építkezéseinek stílusát. Az uj templomon megtalálhatók mind a gót, mind a román, mind pedig a barokkstilus nyomai. A régi szentélyhez épült a tulajdonképpeni ui templom kereszthajója. Amint beszélgetünk, lassan a régi templom helyére érkezünk. A szentélyben állványokon egy, fiatal resturáló,Szentiványi Endre dolgozik. Ujjai között serényen váltakozik a vékony vésik a kalapács és a méröléc. Szentiványi Eridre hétfőn érkezett Tápéra édesapja, Szentiványi Gyula dr., a Műemlékek Országos Bizottságának titkára társaságában, hogy feltárja az időette falak mii-, emlékeit Szentiványi Endre még csupán három napja végzi nagy szakértelmet követelő munkáját és máris nagyszerű eredményt mutatott fel. A régi szentély falain a maguk egyszerűségében bontakoznak ki egy XVII. századbeli művésznek, Francesco Bányaynak freskói. Francesco Bányay szignálta festményét, amennyiben a lehántott vakolatú falon kezdetleges latin betűkkel ékeskedik neve és az 1662-es évszám, amikor freskóival eU készült XVII. századbeli freskó A vakolat alól egy térdeplő alak palástja került napvilágra. Kezében koronát tart, a fej azonban már nem látszik és ugyancsak eltűnt az az alak, amelynek a koronát felajánlotta. — A palást alakja és színezete Szent István palástjára vall — mondja Szentiványi Endre. Valószínű, hogy a freskó készítője azt a jelenetet akarta ábrázolni, amikor Szent István koronáját és országát a Boldogságos Szűz kegyeibe ajánlja. A fej és Szűz Mária alakja elpusztult valószínűleg akkor, amikor a templom leégett. Francesco Bányay a szentély falára még más alakokat i9 festett. Igy éppen a mai nap folyamán került nap-, világra egy a fején glóriával övezett alak, aminf kezében egy könyvet — valószínűleg a bibliát tartja. A templom szentélyének falát átlagos becsléá szerint építésétől kezdve vagy harmincszor festet, ték újra. Avatatlan kezek mész- és festékrétegek' kel boritották be a falon rejlő értékeket. Ennek' következtében azután a freskó eredeti szinef csaknem teljesen elmosódtak, csupán az időállói tiszta fehér mész maradt meg. A freskó háttere fekete alap volt, amelyből ma már csaknem semmit sem lehet észrevenni. A szentélynek az oltár' mögötti falán a restaurálás egy görög keresztet is napfényre hozott. A mai nap folyamán egy másik igen érdeked leletre is bukkantunk — folytatta Szentiványi Endre. A szentély balfalán egy üregre akadtunk, amelyből az első jeleket ítélve, arra következtetűnk. hogy kehelytartó volt valamikor. A szentély helvén ásatás nyomai láthatók. A restaurálással egyidejűleg ásatásokat is Végeztek a templom helyén és ecy régi sírra akadtak. Valószínű, hogy £ szentély alatt régi kripta volt A freskórestaurálásnak a munkálatai még néhány hétig eltartanak. Azután a műemléknek számitó freskót ^előhívják* és megkötik, hogy aí Jm-egő hatása alatt re peregjen le a festék. A kis tápéi templomban, ahol néhány hét mulVá ismét bemutathatják a szentmisét, most még trtvábbfoívik a mnnka és amikor a restaurálás elkészül. Tápé az nrsrtij eTvik legrégibb. legTfsihS templomával dicsekedhetik (K. T.V