Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-23 / 190. szám

DÉLMAGYARORSZAG Péntek, 1940. ¥111. 23. kereszteny politikai napilap XVI. évfoluam 190 s?ám Csomagolás hozben Csak" az Ujjongó boldogságban vetekedhe­tünk egymással, hogy ez a gondolat idősze­rűvé vált s hogy ami eddig vágyálom és áb­rándkép volt, az most a reális tennivalók leg­első sorában lép elénk. Ebben nincs köztünk különbség: az örömteli készülődés teljessége telíti a lelkeket, akár Erdély bércei, akár a Dunántúl lankái alakították is ki magyarrá a magyart. Mégis — yannak szavak, melyek mintha Ba­rálságalanul súrolódnának azokhoz, akik itt maradnak akkor is, amikor Kelet felé felnyíl­nak majd a határok' s a magyar lélek és ma­gyar akarat birtokba veszi azt, ami akko® is az övé volt, amikör idegen uralom hajtotta rabigájába. Talán korai volna most a szegedi egyetem sorsával foglalkozni, de talán koraiak azok a nyilatkozatok is, melyeket a hivatott­ság cs tekintély magaslatáról tesznek meg a szegedi egyetem várható sorsáról. Még egy­szer mondjuk: boldogok vagyunk, hogy ez a kérdés időszerűvé vált s bogy a történelem fordulata ebben az irányban is elindította yégre — huszonkét fájdalmasan gyászos esz­tendő után, — a gondolkodást, de a boldogság felgyúló tüzein ne akarja senki elhamvasztani a szegcdi egyetemet. Mi most nem beszélünk arról, hogy ez a vá­Fös milyen felmérhetetlen áldozatot hozott azért, hogy a kiüldözött kolozsvári egyetem méltó hajlékhoz jusson, de azért is, hogy en­nek a városnak egyeteme legyen. S ha a közös fcélban és együttes áldozatkészségben lehetne (Valami különbségi tenni, akkor talán azt mondhatnánk, hógy az állam elsősorban azért áldozott, hogy fenntartsa a nagymultú kolozs­vári egyetem termékeny folytonosságát, a vá­ros pedig azért áldozott, hogy évtizedes kí­vánsága valóra váljon s legyen végre egye­'teme. Szegednek elsőségét elismerte a magyar nemzetpolitika és az alkotó magyar kultúrpoli­tika minden tényezője s azt, hogy melyik ma­jgyar város falai között van egyetem, talán mégsem az a körülmény fogja egyedül meg­tezabni, hogy milyen sorrendben bomlasztja fel a mesterségeson kitenyésztett szomszédálla­mokat a történelem ereje és igazsága. A szegcdi léleknek fájdalmas hallani azokat a szavakat, melyek e kérdést megfosztva min­ilen problémától, sőt méltánylandó tekintettől, egyszerűen és lapidárisan akként formulázzák meg, hogy: — „a magyar királyi Ferenc József Tudományegyetem Kolozsvárról menekülvén, ideiglenesen Szegedre helyeztetett, — ebben benne van már a felelet is:' Kolozsváf egyete­mét Erdély egész magyarsága visszavárja." Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar Kolozs­vár el sem képzelhető egyetem nélkül. Kolozs­váron kell, högy legyen magyar egyetem. de ez éppenséggel nem jelnthetl azt, h'ogy a ma­gyar Kolozsvárnak ezt a jogos igényét Csak Szeged város pótolhatatlan sérelmével lehet ki­elégíteni. A péüsi egyetem fenmaradásának az a jogcíme, hogy Pécsnek szüksége van egye­temre, néni pedig az a. fájdalmas tény, högy Pozsonyt még nem vezérelte vissza a magyar gondviselés. Szegeden sem csak azért nyílha­tott meg az egyetem, mert a kolozsvári ma­jryn? egyetemet kiüldözték ősi falai közül, Ka­nom azért is, mert ennek a városnak jussa volt az egyetemi, város rangjához s ennek a Városnak legalább annyi joga volt az egyetem­J>oz. niint amennyire a magyar kultúrpolitika Szombaton adták á! a magyar emlékiratot Turnn Sevcrinben Elkészüli a maduar feduzék, nönj András beszámolt a miniszter­tanácsnak — Svájci leienfések Románia csöhönuös magatartá­sáról — Ujabb nehézségek Crafovában A német porti ütegek megkezdték a Csaterna és Délkelet-Anglia Dombázását Elkészült a magyar emlékirat. amellyel Hóry András rendkívüli követ pénteken reg­gel utazik vissza Turnu-Severinbe. Az emlék­iratot, amely részletesen és határozottan ismer­tei a magyar álláspontot, előreláthatólag szom­baton délelőtt nyújtja át a magyar delegáció vezetője Pop Valérnak. A szombati újabb ta­nácskozás felé a legnagyobb figyelem fordul. A nemzetközi sajtó széles terjedelemben fog­lalkozik a magyar emlékirattal és a svájci la­pok Románia Csökönyös magatartásáról szá­molnak be. Arról írnak, högy Bukarest sze­retné elhúzni a tárgyalásokat és inkább a ten­gelyhatalmak összeillését szeretné és még min­dig a lakosságcserére hivatkozik. Szombaton mindenesetre jelentős naphoz érkeznek a turnw severini tárgyalások. Csütörtökön Crajovából is újabb nehézsé gek híre érkezett. Annak ellenére, högy mát megvolt az elvi megállapodóa román dele­gáció újabb fordulattal állott elő. 'A tárgyalá­sok még folynak, összegezik a befutó jelenté­sek. Ugy látszik- most már rohamléptekkel kö­zeledik az angol sziget elleni totális támadás. Csütörtökön megszólaltak a nehéz parti ütegek< először hajókaravánt bombáztak, majd a dél­keleti partvidékre zúdult a nehéz ágyuk tüze. A támadás tehát a küszöbön áll Szombaton áfadiák a magyar választ Budapest, augusztus .12- 'A küiüípuniniszté­riumban a legbehatóbban áttanulmányozták a román válasziratot. Csütörtökön kidolgozták a magyar jegyzéket a román kormány állal föltett kérdésekre. Hóry András, a magyar delegáció veze­tője és Ujszászy István vezérkari ezredes, a küldöttség tagja pénteken az Orient-expresz­szel utazik vissza Turnu-Severinbe. A tárgya­lások színhelyére este érkeznek meg. A ro­mán delegáció is pénteken este érkezik Turnu­Severinbe. Szombaton délelőtt ül ismét össze a két delegáció, a tárgyaláson Ilórv András is­merteti a magyar kormány válaszjegyzékét, amelyet irott példányban átad a román kül­döttség vezetőjének, Pop Valérnak. Hftru beszám olóío a minisztertanács elölt Budapest, augusztus 22. A kormány tagjai Teleki Pál gróf miniszterelnök elnöklésével 1 Csütörtökön délután bét óraköf minisztertaná­csot tartottak, amelyen Hóry András rendkí­vüli követ és meghatalmazott miniszter, a ma­gyar delegáció vezetője, beszámolt a turnu­severini magyar-román tárgyalásokról. A mi­nisztertanács fél tíz órakor ért véget. „Románia csököngös" A Basler Nachrichten budapesti táviratot kő zöl, mely szerint semleges megfigyelők azon a vé­leményen vannak, hogy Románia csökönyös ma­gatartása miatt változatlanul igen csekély a ki­látás a megegyezésre. A »Neue Zürcher Zeitung* Bukarestből érke­zett tudósítása foglalkozik a magyar—román kérdéssel. Bukarest szeretné keresztülvinni a tár­gyalások elnapolását cs megegyezés helyett job­ban szeretne a tengelyhatalmak diktátumát, mint­hogy abban az esetben a területveszteségeket fel­sőbb hatalom parancsának lehetne feltüntetni, így a kormány a közvélemény előtt elháríthatná ma­örökkévaló érdekei harcoltak a szegedi egye­temért. Kolozsvárral együtt annyi magyar te­rületnek kell visszakerülni az ország megcson­kított testéhez, amennyi bőven el fog tudni látni hallgatókkal egy teljes és önálló egyete­met is. Amiko® a közoktatásügyi miniszter álla­pítja meg a magya® egyetemekre felvehető liallgatók számát s amikór Erdély felé néző hatá® megnyílta előtt már: hiány mutatkozik az egyetemet végzettekben, akkor az Erdélyre vonatkozó igények kielégítése ntán olyan mér­tékben kell majd emelni az egyetemi hallga­tók számát> hogy ez a különbözet elégséges lesz egy népes egyetem padsorainak megtölté­sére. Ezeknek megfontolása mellett rendkívül fáj­dalmasan érinti Szeged polgárságát az az egy­szerűség, az a. magától értetődöttség, az a prö­blémanélkiiliség, amivel egyesek a szegedi egyetem sorsát egy kézlegyintéssel elintézhe­tönek tartják. A kérdés elintézésének ezt a ma­gától értetődő egyszerűségét sehogy sem lehet összeegyeztetni azokkal a felejthetetlen sza­vakkal, melyek — rosszabb időkben, — a vá­ros cs az egyetem összeforrottságát hirdették s melyek minden ünnepélyes alkalommal hang­súlyozva emelték ki az érdemeknek és áldoza­toknak azt a monumentális mértékét, amit ez a város s ennek a városnak polgársága tud felmutatni. Nekünk fáj ez a hirtelen csomago­lás, bármily örömmel tölti is el szegedi szí­vünket az a tény, az a valóság, ami erre a ré­genvárt cs régenesdekelt alkalmat megadja. S ha el is kell búcsúznunk azoktól, akik nem érzik jól magukat e város falai között, vagy akiket szívük visszavezet azokra a tájakra, hoi bölcsőjük ringott, arra kérjük őket, hőgy Csak azt vigyék magukkal innen el, ami az övék. De a szegedi egyetem nem az övék s ha cso­magolnak a boldog útra, könyveik és fehér­neműjük mellé ne akarják miudenáron bepa­kolni a szegcdi egyetemet is-

Next

/
Thumbnails
Contents