Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-14 / 158. szám

KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. evloluom 158. szám A magyar revíziós követelések alkalmas időben lellesednl fognak Nagyváradon megtiltották a kfilióldi rádióállomások Hallgatását Szabadságolásokat rendel el a román hadvezetőség M Anglia elleni támadás Küszöbén A világsajtó egjre szélesebb mederben foglalkozik a Münchenben tisztázott helyzettel és egyre több és határozottabb állásfoglalás hangzik el a jogos magyar igények mellett. A magyar követelések kétségen kivül első vonalba kerültek. Az n higgu.lt, komoly, megingathatatlan vonalvezetés, amelyet Magyarország minden vonatkozásban tanúsít, a kérdést elindította a megvalósulás első szakasza felé. Ezt a megfontolt és megingathatatlan vonalat értékeli most az egész nemzetközi sajtó, amely elől Románia sem tud többé kitérni. Az ujjárendezés megkezdődött, hangoztatták í»z olasz közlemények. Az ujjárendezés, amely Délkeleteurópa részérc a tarlós és igazságos békét lógja meghozni. Az angol partokon életbelépték a rendkívüli intézkedések, most már arra a kérdésre keresnek választ Londonban, hogy mikor kezdődik a teljes offenzíva. Azt a csöndet, — ha annak lehet ne. vezni a légi tont egyre gigászibb csatái körül kialakuló helyzetet —, amely most ínég nyugaton jelentkezik, Berlinben a két háhoru közötti rövid pihenőnek nevezik. Olasz forrás London közeli ágyúzását és félmillió német partraszállását jó. solju. Elismerték a magyar követelések fogosságát Vasárnap, 1940. VII. 14. nHHBBHnHnKHHHHl Sima helqefl Szentes? Érdekes Cikket "olvastunk a minap egy Hódmezővásárhelyen megjelenő hetilapban. Á lap, amelyet egy egyetemistákból álló ifjúsági egyesület tagjai adnak ki cs szerkesztenek, azt hirdeti, hogy Vásárhelynek északi irányban, Mindszent—Szegvár—Szentes felé haladva kell megtalálnia azokat a szövetségeseit akikkel karöltve megharcolhatja harcát a magyar életben. A ncp és a táj, az igények és a lehetőségek azonossága, a vármegyei múlt közössége, a földrajzi adottságok, a közlekedési viszonyok — írja a lap — mind-mind Szentes—Vásárhely felé utalnak. A továbbiakban a "cikk szórói-szóra a következőket tartalmazza"! Szegeddel sohasem tudtuk megértetni magunkat "olyan jól, mint Szentessel. Sőt azt mondhatjuk, amit kültúrális, gazdasági vonatkozásban Szegeddel kezdeményeztünk, az mind balul ütött ki, a mi kárunkra történt. Szentes sohasem terjeszkedett a mi kárunkra, sohasem akart bennünket kisemmizni, elnyomni. Szentes és Vásárhely mindig testvégként éltek egymás mellett." A Szentes—Vásárhely közti együttműködés gyakorlati elképzelését a Cikkíró következő elgondolásai tükrözik vissza": a villamosenergia szolgáltatásának kérdését, szerinte megnyugtató módon Csak az északra fekvő községek' és Szentes városával együtt tudják megoldani. Csongrádvármegyo elektrifikálása nem Szeged, Hanem Vásárhely és Szentes föladata — írja a lap, majd így folytatja: „Abból a fPabságból, amibe a vasúti hálózat mai fendszefie zárt bennünket, a a fogyasztó központok felé, ösak északi irányban tudunk kitörni. Szentes semmivel sincs jobb helyzetben, mint Vásárhely. Közös vasútvonalunk fejlesztése mind a két várősnak egyformán létérdeke." Áminf az utóbbi sorokból kitűnik, főként Hódmezővásárhely városias és gazdasági fejlődését reméli a cikk az „északi orientációtól" s etekintetben városát valósággal menteni igyekszik Szegedtől, mint elnyomójától és kihasználójától. Nem óhajtunk a cikk állításaival vitába szállni az sem célunk, hogy a vásárhelyieket lebeszéljük az „északi orientáció" esetleges előnyeiről. Csupán tanulságokat szeretnénk leyoiuii a vásárhelyi megnyilatkozás soraiból Szeged számára. Mert fölmerül itt a kérdés: valóban mit tett Szeged, mint az örszág második városa, mint a Csonka délvidék „fővárosa", vezetőszerepének hiánytalan betöltésére, kulturális és gazdasági tényezőinek az egész 'délvidékre való áldásos kiterjesztésére. He egyáltalán tehetett-e valamit, Hogy a környékbeli városokat magához kapcsolja és részesítse mindazokban a kulturális, valamint gazdasági javakban, amelyeknek birtokában van? Kétségtelenül tett és tehetett! Mert ne is Feszéljünk az egyetemről és egyéb kulturális, meg gazdasági intézményekről, amelyeknek mint adottságoknak révén terjeszti Szeged a magasabb kultúrát, a szegedi kultúrát, a magyar kultúrát szomszédvárosai felé, de beszéljünk például a szegedi színházról, amellyel való kapcsolata éppen Hódmezővásárhelynek mindig hasznos és a vásárhelyiek által is elismerten kívánatos volt. Vagy beszéljünk a Móraés Banner-féle ásatásokról, amelyeknek Hódmezővásárhely kultúrája éppen úgy Hasznát Az egész világsajtó megállapítja, hogy Münchenben biztosították Magyarország jogos igényeinek teljesítését. A Newyork Times megállapítja, hogy Magyarország erdélyi igényei a németek szudétavidéki igényeivel egyenrangúak. A magyarságnak mindamellett még egy kis ideig várnia kell igazságos igényeivel — írja a lap —, amig Hitler elérkezettnek látja az időt a rcviz^ ra. A Nene Zűrcher Zeitung szerint ugy látszik, hogy Münchenben három különböző, dc összefügBclgfád, július 13. 'A szombati jugoszláv lapok címeikben a délkeleteurópai megnyugvást emelik ki, amely szerintük a müncheni megbeszélések után bekövetkezett. A háborús veszély tehát a jugoszláv lapok véleménye szerint egyelőre eltűnt Délkcleteürópa egéről. látta, mint Szeged és az egész magyar; tudomány. Kétségtelen azonhan az is, Hogy történtek mulasztások, ha talán nem js egészen Szeged hibájából, mindenesetre lustaságból és nemtörődömségből. Mert anjíg Trianon előtt az egész délvidék és az északra fekvő részek is ide gravitállak s Szeged természetes középpontja volt, anélkül, hogy ez különösebb megerőltetésbe került volna, egész Dclmagyarországnak, mit tett Szeged két évtizeden keresztül annak érdekében, hogy elvesztett délvidéke helyett, az északi részeket szorosabban magához kapcsolja. Mit tett például a maga nagyobb befolyásával és hangosabb szavával, annak érdekében, hogy a Tiszán közúti hid épüljön és ezzel élénkebbé tegyék, nemcsak a környékbeli falvak és városok, hanem a Tisza alsó folyásánál a Duna—Tisza köze és a Tiszántúl forgalmát? Abból, hogy a hid még mindig nincs meg, Csupán átalakított vasúti hid formájában, az látszik, hogy nyilvánvalóan nem yalami sokat. Ez a kiragadott példa is elegendő, hogy lássuk Szeged [valóban kissé távol volt és van még mindig a Tisza túlsó partjától. Kétségtelenül hozzáiárul ehhez a táj- és a néü külöubögő kérdésről tárgyaltak: területi felülvizsgálásról, Délkeleteurópa általános helyzetéről és Magyarország szerepéről. Az erdélyi kérdés elől mostmár nem zárkózhat el Bukarest sem. A Románia cimü félhivatalos lap arról ir, hogy mindkét országnak érdekében áll hadseregének részleges leszerelése. Ha a nagyhatalmak befejezik a háborút — irja —, akkor az igazságnak megfelelően döntenek a békeértekezleten Európa ujjárcn<le7Ósérőt Á Politika, bő kivonatban idézi Teleki Pál gróf miniszterelnöknek a kormánypárt yacsoráján mondott beszédek A lap szerint a müncheni tárgyalások eredményeit Budapesten két pontban foglalják össze! la háborús veszély clháriilt Délkelclurópa felől, zösségei is, amit a vásárhelyi lap mint főokokat említ. A zsíros fekete földek embere nemcsak vagyoni tekintetben üt el a homoki magyarság arCulatáól, hanem lelkialkata is egészen más. A módos vásárhelyi, vagy szentesi nagygazda típusát nem találjuk meg Szegeden, a mi homoki földjeink kisembere sokkal közelebb áll rokonság tekintetében a „viharsarok" nincstelenjéhez, mint ehhez a gaadatípushoz. De éppen ezért, hogy az a nagy különbség eltűnjek, keresni kell a módokat és a lehetőségeket a közeledésre. És itt a kezdeményezést Szegednek kell magához ragadnia, mint arra hivatott kultűr. és gazdasági gócpontnak és olyan légkört kell teremtenie, amelyben a szomszéd városok nem vágyakoznak el Szeged „bűvköréből", ellenkezőleg keresik' a kapcsolatokat és szívesen bízzák magukat a. szegedi vezetés gondjaira. Egy olyan gazdasági, társadalmi és kultúrközösséget kell kialakítani, amelyben Szegedé a vezetőszerep, de amelyben megtalálják a maguk helyét a Csatlakozó környékbeli városok, falvak is és amely szorosabbra fűzi viszonyukat a szövete kezesből háramló haszon és érdek segítségével. X háborús veszem elhárul!