Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-07 / 152. szám

Jósnőnél voltam a »Boszorkány-utcában« Kültelki Pythia, aki ebédet főz és öt gyereket nevel '('A Délmagyaf ország munkatársától) Vala­hol a város végén, gtt, ahol Szeged jobban ha­sonlít a legsötétebb tanyavilághoz, mint az or­szág második városához, a temető közelében la­kik egy asszony. Ez az asszony Szeged egyik legkeresettebb és legjobban kereső asszonya, foglalkozására nézve — Jósnő. Az ntóbbi időben olyan hírek keringenek róla, hogy „pa'cienseit" a legjobb körökből vezérli hozzá, titokzatos, de­lejes hatalma s a legritkább adottság, ami em­bernek megadatott, a jövőbelátása . ,, Mit tagadjuk, a jövőbelátás adománya ma falán keresettebb kincs, mint valaha, mert olyan váratlan fordulatok é? előre teljesség­igei kiszámíthatatlan események kgfát éljük, amilyenre talán még soha sem volt példa ezen az öreg földtekén... önkéntelenül felágasko­'dik a kíváncsiság bennünk? lássuk Csak, mit tud egy ilyen „hatodik érzékkel" megáldott jós­nő? Elindultunk tehát a gidres-gödrös utcákon keresztül, mondjuk? a Boszorkány-utca felé, ahol — mint beavatott helyről értesültünk —, mái; Hosszú idők óta működik a jósnő. Közel a temetőhöz.. r Korhadt fakerítéssel körülvett Házhoz veze­tett utunk. Valami szimbólumot láttunk volna abban, hogy a jósnő rezidenciája a temető sar­kán áll, mint Ady írja? „Közel a temetőhösf'... Láttunk vöna, ha történetesen éjfélt kongat az őra és a fehér sírkeresztek sejtelmesen verik yissza a halovány holdfényt... De a temető lustán elhanyagoltan terpeszkedett el a forró nyári napfényben és a Boszorkány-utca szennyvíz-le­vezető árkainak zöldes pocsolyája felett hatal­mas dongólegyek zümmögték déli altatódalii­kat » • • ___ _ .. A környezetben tehát nem volt semmi titok­zatos, regényes, vagy poétikus. Sőt ... A kert­ajtón belépve még prózaibb látvány fogadott. Piszkos ólak és tyúkketreCek között kidőlt-be­dőlt gldalú, rozoga kis báz állt s annak tor­nácán néhány konyhaszéken látogatók tömege ült. Nagyobbrészt asszonyok, lányok, de volt köztük öreg és fiatal férfi is Türelmesen vá­rakoztak és be-betekingettek egy félig nyitott konyhaajtón, a jósnő „rendelője" felé. A kony­hából egyszerű, vályogtűzhely volt látható, pajta nagy lábasban valami fortyogott s mel­lette egy háromlábú széken néhány zöld ka­ralábé feküdt... Az első, ami a Pythiára emlékeztetett, éz a Háromlábú szék volt. Jó jelnek tekintettem, bár kissé csodálkoztam azon, hogy a széken nem a [jósnő ült, hanem nyilván az ebédjéhez való ka­ralábé virított rajta. Alig telt bele néhány perc, megjelent egy fáradtarcú, középkorú, egyszerű és mindennapi külsejű munkásasszony s meg­pillantva a tornácon várakozók tömegét, — le­hettünk vagy hatan, de a tornác oly kiesi volt, hogy számára ez tömeget jelentett —. dü. jhösen kifakadt? — Ma már. nem fogadok! Nem főztem még 'ebédet sem, pedig férjem és gyermekeim van­piák, akik nemsokáfa hazajönnek éhesenl Néhány bátortalan hang kérlelni kezdte, fiogy „Csak még engem", „Csak nekem vessen, még kártyát!", „én kérem, Dofozsmáról jöttem" stb. Sőt abba is belenyugodtak valamennyiem íhogy közben az ebédjét főzze. 'A jósnő — mert lő volt az, kétségtelenül —, megkavarta a tűzhe­lyen fortyogó levest, vagy főzeléket, aztán ki­fordult a konyhából és befordult egybelső szo­bába, ahol a következő „pacienst" fogadta , , . A jósnő, akinek öt gyermeke van Nem tagadom, nem ilyennek képzeltem el. tA'z emberi általában titokzatosabbnak és légie­sebbnek, kevésbbé mindennapi jelenségnek kép­zeli el a „titkok tudóját", a jövő történéseinek letéteményesét. .. Láttam már jósnőket fes­lett hajjal, zöld fátyollal és vörösen Csillogó körmökkel, amint a mágikus gömb felé hajol­£ ak, vagy lassan és átszellemült tekintettel ke­erik a kártyájukat. Mindegyikben vglt yala­mi mesterkélt rejtelmesség, valamennyien ra­gaszkodtak a Pythiák" tradícióihoz. A Boszor­kány-üteai jósnő nem. Fáradtarcú, egyszerű münkásasszony, aki kofa reggeltől késő estig dolgozik, kérges, elnyűtt munkáskezében zizeg a kártya s közben ebédet, vacsorát főz férjének és gyermekeinek ... A többiektől hamarosan' megtudtam fóla, Hogy öt gyermek anyja. Férje iparosember, dolgozik, de bizony mem sokat keres. Az asz­szony is kénytelen volt vállalni a nagy család eltartásának gondját s úgy járult hozzá, aho­gyan tudott a mindennapi kenyérhez . .. — Nagyon szépen keres — mondja a mellet­tem ülő fiatal lány. — Igen sokan felkeresik, még a legjobb körökből is. Különösen pénteken tart ncda a „búcsújárás". Ilyenkor, az emberek egymásnak adják a kilincset . ,. —És mennyi a látogatási díj t — érdeklőd­tem. __ . . — Ki mennyit ad. Némelyik 20 fillért, aki tehetősebb 30—10 fillért is, Csakhogy jósoljon.... Mert nagyon tud ám, mindent megmond. Én már, haf.madszof, vagyok nála s amit eddig megjósolt, minden beteljesedett. A lelkes ifjú „paciens" nem lehet több' 18 évesnél. Az arcán visszatükröződik a lelki öröm fénye . .. Lehet, hogy éppen a mesebeli her­cegre gondol, akinek eljövetelét a jósnő meg­jövendölte .. , i Akik jósoltatnak Másik szomszédom egyszerű asszony, 35—40 év körüli háztartásbeli alkalmazott lehet, ö is helyesel és hozzáfűzi, hogy ő már ötödször jött cl. Hacsak teheti, minden pénteken megláto­gatja a jósnőt s megvetteti vele a kártyát Mert mindenki tudja, hogy a péntek a jóslásra sze­rencsés nap. Amit pénteken jövendölnek', az mindig beteljesedik . .. — Nekem is megjósolta legutóbb, hogy ké­rőm lesz! — jelenti ki egy idős nénike. — El is gyűlt a kérő; pénzbeszedö s jól keres, de én mán csak egyedül maradok . . . Nem azért, Is­ten nyugosztalja a férjemet, nagyon jó ember. Volt, de én mán nem megyek férjhez .. . — Miért nem? — kérdi tőle egy másik" fehér­hajú! hölgy. . — Hiszen elmúltam már 70 'éves! Ebben a korban... De azért elgyüttem, hogy megmond­jam neki, milyen igazat jósolt! Fiatalember is akad a társaságban, amolyan pejhedző bajuszú, gyerekarcu ifjú. Mosolyog, majd ő is beszélni kezd, hogy kitöltse a vára­kozás hosszú perceit —Nekem megmondta még a tavaly, hogy háböfú lesz! Mindenki néma Csodálattal adózik ennek a jövendőlésnek. „Ugyan ki is hitte volna", hogy — háború leszi! A fehérhajú, fátyolos kalapban és fehér kez­fy'fis kézzel üldögélő hölgyet az idősebb férfi „kisasszonynak" szólítja, ö a legrégibb pacien­se" a jósnőnek. Évek" óta jár hozzá s hogy ki­nyíljon a belső szoba ajtaja, 5 várja legtürel­metlenebbül. , , Lehet, hogy azért jár hozzá olyan hosszú idő óta, hátha egyszer — fér­jet jósol neki?! Kiderül, hogy csak elveszett kutyuskáját szeretné megtalálni a külteleki Pythia segítségével?... — Egészen biztosan megmondja! 'A múltkor egy gyűrűmet veszítettem el, azt hittem, hogy ellopták s ő megmondta, hová tettem. Képzel­jék, Csakugyan ott megtaláltam ! . . « 'DEEMXG7SEÖK5ZXG VASÁRNAP, 1940. JULIUS 7. Az öregember a legszótlanabb. Csak kitartó k Jrdezgetésre válaszol: — Erdélyben él a lányom, ott van féfjnél s onokáim is vannak .. . Szeretnék valamit tud-, ni róluk . . • ^ Zizeg a kártya.. • Végfe, másfél dr'ás várakozás után fám ke-1 rül a sor. Dohősszagú, alacsony, gerendás­mennyezetü kis szobába lépek be a jósnő után. A1 szobában nincs más mint egy magasra tor­nyozott ágy, egy tükör, asztal és két szék. Az egyikre leül a jósnő, a másik nekem marad. Szemben ülök a tükörrel s az ablakon beszö­kő napfénysáv reflekszo megvilágítja argómat. Érzem, Hogy a barnásszürke, fáradt szemek ku­tatják vonásaimat. A jósnő halk, fáradt Han­gon kérdez s a feleletekből ügyes logikával le­szűri az életemet... Jó előmenetelt, boldog házasságot, szép sikert jósol s kezében zizeg, zümmög egy Csomag kétesszínű, feliratos ve­tőkártya. Csakhamar rájöttem arra, tíogy a jósnőnek van valami adottsága. Igen, van — szíve. — Csak" jót mond, a rosszat többé-kevésbbé elhall­gatja vagy ha nem lehet, hát vigasztaló sza­vakba burkolja. S azonnal tudtam, hogy „nép­szerűségének" ez a titka. Mert az embereknek ma sokkal inkább, mint bármikor szükségük van egy kis bátorításra, reménységre, vígasz­talásra ... A Boszorkány-ütcai jósnő ezt érzi, tudja ... És az emberi lelkeknek erre a leg­fontosabb szükségletére építette föl az „üzle­tét". És ebből szerzi meg öt gyermekének a mindennapi kenyeret . ., Ha Önmagának valami szépet jósolhatna, bizonyára Csak azt jósolná, hogy eljön nem­sokára az az idő, amikor mindenkinek, neki is nagyobb darab kenyér jut anélkül, Hogy napestig kezében zizegne az „ördög bibliája".. ^ 0». P-) Legmagasabb hűtöképessé­gükröl ismert Feketénél, Kossuth Lajos-sugárut 18 sz. Átkísérték az ü készségre a Belvárosi Mozi Betörőit (A Délmagyaf ország munkatársától) Á rend­őrségről szombaton délelőtt kísérték át az ügyészségi fogházba Fehér Vas Lajos és Tóth József többszörösen büntetett előéletű napszá­mosokat és Miklós Teréz 21 éves Cselédlányt, akiket az elmúlt napokban fogtak el a detek­tívek. Fehér Vas Lajos, Tóth József és Miklós Teréz követték cl amint ismeretes a közelmúlt­ban a Belvárosi Mozi kárára azt a vakmerő betörést, amely Csaknem páratlanul áll a sze­gedi kriminalisztika történetében. A napszá­mosok fényes nappal hatoltak be a Belvárosi Mozi raktárhelyiségébe, az ajtót helyéből egy­szerűen kiemelték és a raktárból különböző ér­tékes dolgokat loptak el. A betörés után ma­gukkal vitték a kiemelt ajtót is. Amíg Fehér Vas Lajos és Tóth József végrehajtották a betörést, addig Miklós Tetéz, aki Fehér Vas menyasszonya, a mozi előtt „falazott." Ilyés Tivadar dr. soros ügyész a több mint tízoldalas nyomozati íratok kézhezvétele után nyomban megkezdte az ártalmatlanná tett betö­rők ellen a vádírat készítését s valószínű, hogy a Belvárosi Mozi betörői a szüneti tanács előtt felelnek tetteikért. AFEKETESAS UTCAI KERTÉSZ BÚTORCSARNOK I előnyös árakkal és nagy választékkal I áll a bútor vásárló közönség rendelkezésére.

Next

/
Thumbnails
Contents