Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-28 / 170. szám

I0bnl9táebaés koffere kT|fA|||| iskolaszernagykereskedö I lonUlfllflond eladásai megkezdiUk.lldUII Klauzál-tér 3. A NÉMA DOM TER (1931-től, diadalokon keresztül 1940-ig) (A 'Déhnagyarország munkatársától) Egy Esztendővel ezelőtt, pontosan július 28-án, megszólaltak a harangok és a fanfárok a Dómtéren, lobogva gyúltak lángra a fáklyák a csillagos nyári éjszakában és a tornyok alatt a magyar kultúra szegedi ünnepe arra a magános kriptára emlékezett, amelynek hallgatag kövei mögött pihen az alkotói Klebelsberg Kunó gróf. A fáklyák lángjai az ő emlékére tobogtak. a nagy álmodó és a nagy alkotó emlékére. aki kedvelt terének kövei alól vigyázza tovább a teret, a jövőt és a magyar szellemiség útját, amelynek építő látnoka és hősi építőm estefe volt. És július 28-án, egyszerű nyári pénteki estén — tavaly volt, 1939-ben és milyen mesaszire — megkezdődött a. szegedi szabadtéri játékok új ünnepi felvonása- Másnap már új fáklyák lohogtak az estében, új harangok nőttek a Csillagok alatt, egy darab új magyar világ fénylett fel közeljövőbe vetett remémykedésseT. — ezen a napon új 'cimerpajssokát helyeztek el az árkádok fölé a Magyar Pantheon homlokára: a visszatért első hírnököt, a hazatért vármegyék, Bereg, Bars és Máraniafös jelvényeit. Háröm vakablakkal kevesebb lett. a fekete Holt mezők sora, — a Dóm-tér ünnepének lobogó fáklyái új hitet és új jövőt integettek előre, megtelt és megrendült nézők ezreinek szivébeHirdetni és hódítani Milyen fönséges ouvertüt a nagy nyári szimfóniához: az alkotó emléke és a hazatérés boldog iinnepe . . . Igy kezdődtek tavaly, egy esztendővel ezelőtt, pontosan július 28-án este 6 óra 10 perekor a szabadtéri játkok, — 1931. óta immár nyolcadik a diadalmas sorban — és három hétig megint Szeged felé. a magyar 'ünnepi játékok városa felé fordult a nyári magyar élet figyelme és érdeklődése, — három hétre megint a magyar szó nagyszerű színpada, a magyar művészi kultúra fönséges temploma lett a Rerrich" Béla-épített velencei szépségű, luigai BinnenHof-hatású1, nürnbergi emlékű szegedi. Dóm-tér. Egymásután vOnult föl ezen a templomi színpadon, ezen a monumentális nyáriéji ünnepen Voinovieh' Géza „Magyar Passió"-ja, Madách" „Az embef. tragédiája", HerCeg Ferenc; „Bizánc"-a és Puenitii „Tufandot"-'ja és befejezésül, nyáréji aranykoronául Verdi ,,'Aidá"ja . . . Tizenhárom gyönyörű este, kibővítve egy tömeghaugverseny ezreivel, — valóban fölvonult itt összegezve, summázva mindaz, amit ma magyar színpadkultúra adni tud: áhítat és költészet, alázat és hit. a dráma költészete és a. zeno himnusza, a tragédia építménye és a színpad hangszerelése épületben, méretekben, grandiozitásban és gazdagságban. Mint' egy fényes kirakat, — a rue Tvivöli ékszerei —, amely a világnak tárja ki a magyar művészet és alkotni tudás, a magyar Gesammtkunstwerk drágaságait. Hirdetni és hódítani tudott ez a bárom hét; hirdetni a színpadművészet ünnepét Európának és hódítani ezrek és ezrek tömegét a játéknak, a szó és a zene, a színpad és az építőművészet költészetének. Salzburg és Verona Tgen, egy évvel ezelőtt így történ?. Salzburgra. és Veronára, Bayreutlira és Luzcrnre gondoltunk, amikor egy-egy délelőttön, vagy koraalkonyatökkor ellopakodtunk a tér felé, ahol a magasba emelkedett hétezer néző tribün, építménye megrakva nyers padokkal és könynyű székekkel, elkülönített páholyokkal, fölrakott tablókkal, a toronyban már vetítők és világosítók igazgatták roppant reflektoraikat es mesebeli színeiket, a szíjípadon már fölépült fából és vászonból, architektúrából és a színek harmóniájából az esti színpadi vi1ág_— és a nézőtéri triibiin begyén, a. nyers padokon elfáradt, kissé már kábult Csoportok üldögéltek, akik csak az imént érkeztek tengelyeken Jós autókon, gyalogosan és karavánokban és íckik most az előadásra várakoztak kis Csomagjaikkal. elréviilt csodálkozásukkal . . . tanvát ütöttek" itt kissé elfáradva a még gazdátlan padokon és mint idegenhez illik, nézelődtek és szemlélődtek, a nagy játék színhelyén ... Az idegenek megszokott képe ez az ünnepi éjszakák városában, — igen, ezekben a pillanatokban, előadás előtt, épülő színpadok alatt, gazdátlan nézőtér hegyén, ámuló, nézelődő kis csoportok között Salzburgra és Veronára gondoltunk, kétszáz lépésre a Tiszától. Rzekben a. nagyszerű tűnő pillanatokban megnőttek a Csodálatos valóságok, márvánnyá szilárdult a könnyű és olcsó homok, boldog és fényes egek felé tágnlt a megszokott vidék, a. szürke horizont, — a népek országútján voltunk az alföldi, végállomáson, valami nemzetközi világban, abol a népek kábele várakozik és gyülekezik a határok és nyelvek nélkül való ünnepi játékokra- Tgen, ezekben a percekben közel voltunk a. gazejag és áhított messzeségekhez, Salzburgra és Veronára gondoltunk, büszkén és boldogan, SzegedenKilencedik év a néma téren Kilencedik éve volna most, — göndoljuk merengve, ahogy kongó léptekkel őgyelgünk céltalanul és irány nélkül a néma téren, amely most tikkadtan hallgat és elmerül a forró nyári Csöndben, Csak a tornyok keresztje fénylik a varázslatos, mégis hallgatag éjszakában, ilyenkor még kísértetesebb, még igézőbb és még Csodálatosabb ez a tér, beszélni kezdenek a lilás-barna téglák és a tér hallgat a gön úszik a Csönd óceánjában. 'A' kilencedik esztendő következne most, a té? hallgat és vár. Ballagűnk az árkádok alatt, őgyelgünk a kongó köveken és nosztalgikusán emlékezünk arra a salzburgi délutánra, amikor ott lehettünk a Dómplatz tizedik Jedermannjának ünnepén megejtve és elragadva, amikor ott a nemzetközi nézőtér előtt a salzburgi herCegérsek és a tartományi főnök odalépett Max Reinhardt professzorhoz és az egész nemzetközi nézőtér tapsai közepette megköszönte a tizedik, az első jubiláris salzburgi Jederman-t. Jövőre a szegedi Dóm-téren is itt volna már a tizedik" iinnep, az első jubileum, — a Dóm-tér most hallgat és vár. És az a lilás-rózsaszin hajnal is fölfénylik a néma tér hallgatag éjszakáján, amikor kimerülve. szinte kétségbeesve ott álltunk a tér közepén az első Tragédia első kétségbeesett főpróbája után. amikor ránktnrt már a hajnal leleplező rózsaszínű heroldja, anélkül, bogy még a helyükre kerülhettek volna az első kezdetleges reflektorok és amikor azt hittük, hogy a gyorsan és kíméletlenül ránk zuhogó reggel elvisz mindent, amit álmodtünk Szegedért, a szegedi ünnepi 'éjszakákért. A reménytelen és ránkznhanó, lázas sietséggel érkező reggel ntán pedig ott volt az első estei a Tragédia első szabadtéri diadala és a szegedi ünnepi játékok gyönyörű valósága. A tized'k .. . Jövőre a tizedik sotozaf. következne, milyen multak és milyen eredmények után, milyen perspektívával, milyen nyáréji ünnepekkel a távolban! KleSelsHerg Kunó gróf álmaiból 1931-ben nyílott ki először ez a páratlan adottságokból. művész! fantáziából, mennyi építő álomból, mennyi megvalósulásból és mennyi gyönyörű természeti és építészi varázslatból összetevődött színpad: a Magyar Passió megrázó és fölemelő estéivel. Még "csak kirándulás volt. Hevesi Sándor próbálkozása a Nemzeti Szinház miniszteri kívánságra megvalósult kirándulása. Aztán egy ér termékeny szünet, a kidolgozás és az érlelő viták esztendeje — és 1933-ban megszólalt először a magyar költészet minden időkre szóló világdrámája': a Tragédia, amely nemcsak örök életet nyert színpadon és irodalomtörténetben, de amely alapja és középpontja lett a szegedi ünnepi játékok változatos sorának is. Körülötte még két zenei próbálkozás: a Szent Erzsébet legenda cs egy Dotínányi—Kodály hangverseny.'. Ezt a következő évben már itt volt az első rendkívüli diaD É C ívl A G1A R O RS Z X G VASÁRNAP, 1940 JULIUS 27, Ismét kapható mindenfajta befőttes babos, ugorkás üveg Ugyancsak uj választékban névnapi és lakodalmi hasznos ajándékok dali Bánfy Miklós gróf és Oláh Gusztáv festői színpada, nyolc Tragédiával, Schuschnigg repülőgépével és harcnineezernél több nézővel! ... És 1935-ben, a negyedik évben már Európa volt itt- ezernyi autójával, szívverésével, csodálatával, gazdagságával, lüktetésével: a Báuffy—Oláh—Nádasdy középpont mellett Pietro Mascagni diadalmas estéivel! A hangokat verik vissza a néma tér falai: Guiseppina Cobelli, Apollo Granforle, Nina Bcttelli hangjait . . . És utána a város három éve ilyen sorozattal: Tragédia. Bizánc, János vitéz ós tovább még: Fekete Mária, István Király-népe, — 1938-ban már gyönyörű zenei építmény bontakozik ki a jövő felé integető állomásokkal: Kodály Háry Jánosa és az első Turandot, amelyet Nádasdy Kálmán operaszínpadi költészete valósított meg zenéből és képzőművészetből, a hercegnőt Gina Cigna éneklics a Dómban fölcsendül Verdi Bcqüieüm-e, a Sarca Musica és a téren még egy Csodálatos este. a nyárvégi csillagok alatt a magyar költészet rnoedrn, európai muzsikája, egy sorban! Kodály Psalmus Hanganiöus-a, Jézu's-a és Te Deum-a . . . Ez a hetedik, esztendő volt, utána még egy kijelentés 1939-ben, — milyen jól esik emlékezni: Magyar Passió. Tragédia. Bizánc. Turandot, Aida . . . Azt hittük, ezütáp már csak a. mégnagyobb" beteljesülés következbetiü, — az idén a kilencedik, jövőre a tizedik esztendő .. . A tér most hallgat és vár, A lassií, merenerő léptek, messzire bon ganék a néma köveken. — csak a falak és az emlékek idéznek", fölöttünk a. tornyok keresztje csillog. Magányos nézelődők összegyűlnek", sehol mozgás, alszik a munka láza, a készülődés holdog izgalma. Az óra bele-belekongat, az ütések messzire visznek el a ncma nyárban. Csönd van. A tér hallgat és vár. (v. gy) 1940 szeptember 1—8-ig. Félármentes hitellevél! Menetdijkedvezmények Díjmentes vizűm Jelenthezési határidő augusztus 10-ig Bővebb felvilágosítást adnak: a Bécsi Vásár Magyarországi képviselete, Budapest .V., Vörösmarty-tér 1. (Hamburg—Amerika Linie). Telefon: 183-059. A Németbirodalmi Vasutak Idegenforgalmi Irodája, Budapest IV., Váci-u. 1—3. Telefon: 180-229 cs a MER-Utazási és Menctjegyiroda, Budapest V., Vörösmarty-tér 1'. Telefon 186-800, valamint az összes IBUSznienct jegyirodák.