Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-23 / 165. szám

Küldöttséget vezetnek Varga miniszterhez Újszeged csetornahálózaténak kiépítése érdekében (A Délmagyarofszág munkatársától) A szegedi vízbajok egyik akut problémája az újszegcdi helyzet, amely az idei sűrűn megismétlődő esőzések következtében jelentősen súlyosbodott. Ebben a városrészben jelenleg is úgy áll a dolog, hogy a szuterén lakásók még mindig vízben állanak. Az újszegedi víz eltüntetését csak csatornázás útján lehetne gyökeresen megoldani. Amint ismeretes, az ujszegediek többízben kérték már a .várostól a városrész Csatornahálózatának kiépítését, a város azonban fedezet hiányában érdemben nem foglalkozott a kérelemmel, annak ellenére, hogy a Főfasortól balra eső, tehát a népesebb városrész 155 háztulajdonosa közül 110 fölajánlott a csatornázás költségeihez 42.000 pengő hozzájárulást. Tartottak ugyan az ügyben egy bizottsági ülést, Itt azonban Csak a zöldkeresztes védőnőképző intézet épületének csatornázását határozták el. Azok a háztulajdonosok, akik a tetemes hozzájárulási összeget fölajánlották, nem elégedtek meg ezzel a határozattal és most olyan lépésre szánták el magukat, amelytől kérésük teljesítését, vagy legalább is annak előbbrevitelét várják. Elhatározták, hogy népes küldöttséget vezetnek Vafga József dr. ipari és kereskedelmi miniszterhez, Szeged Országgyűlési képviselőjéhez és megkérik, hasson oda, hogy Újszeged Csatornázásának keresztülvitele lehetővé váljék. A küldöttség, amely most v$n szervezés alatt, a jövő héten utazik Budapestre. Senki többet, harmadszor... Oreg biciklik alkonya a juliusi, árverésen, „stafirung" 48 pengőért, lemaradt szőnyegek és hócipők — Árverési sztár: a textilholmi és az ékszer DÉLMAGYARORSZAG KEDD, 1940. JULIUS 23. 5 (A Délmagyarórszág munkatársától) Élénk ísiböngás szűrődik ki a Városi Árverési Csarnok nyitott ajtaján. A zsivajon vezérszólamként keresztülcsendül a kikiáltó hangja: — Egy gyermekkábát, férfi pülloverek 50 pengő! Senki többetf . .. Árverési nap volt hétfőn a csarnokban, amely zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Három zálogház árvereztetett:' a Városi Zálogház, a Nemzeti Hitelintézet és Simon György dr. zálogháza. A lejárt zálogcédulák „anyaga" fiserélt gazdát s ezenkivül megbízásból is árvereztek el közszükségleti tárgyakat, hasznos és kevésbbé hasznos holmikat. Ebben a helyiségben az árverés tartama alatt a tárgyak éltek s nem is az emberek . . • A kikiáltó csengőjének hangjára megszólalt a tárgyak lelke s csöndben, hangtalanul elmondta, milyen mult áll mögötte, mennyit ért egykor a. gazdájának s mennyit a zálögházi becsüsnek, vagy az árverési hiénának? Harmhiá bicikli került például árverésre, egyik még büszkén nyelni tudja a kilométereket, a másik lestrapált, kiszolgált jószág, nem kell többé a hűtlen tulajdonosnak, de nem kell a vásárló, közönségnek sem ... A harminc bicikliből alig nyolc, kelt el, a többi visszamaradt szomorúan, szégyenkezve ... Vevők... Fáradtarcú munkásemberrel találkozunk az ajtóban- Az éppen megvásárolt kerékpárt tolja magaelőtt, büszkén és boldogan, hogy végre .paripája" van, Igy nevezi a jókarban lévő biciklit és a kérdezősködésekre elárulja, hogy J2 pengőért vette. A munkásember nyomában kifelé tologatnak egy varrógépet. — Hogy örül majd neki az anyjuk . . . — dicsekszik egy nagybajúszú bácsi és fölcsillan a szeme, amikor kis taligára helyezve tolhatja magaelőtt a varrógépet .. . Két Varrógép, egy fényképezőgép, fehéfneműek, kabátok, cipők kerültek árverésre már; a közszükségleti cikkek többnyire az ,,árverési hiénák" kezébe jutottak. Ott ülnek az első padban, arcukon lázas, megfeszített figyelemTöbbnyire asszonyok, „ócskás nénik*, (némelyik példaként szolgálhatott volna Dosztojevszkij jellemalakjainak megrajzolásához. — Tizenhárom darab vegyes fehérnemű! — harsog a kikiáltó s a 13-as szám legkevésbbé sem riasztja vissza az első padban ülőket, mohón kapnak a fehérneműhalmaz után. Rózsaszínű, lila és sárga női hálócuhák gmlauak szét az árverési asztalon, lenge könnyű Holmik összegyömöszölve, beleférnek két tenyér közé . . . Félszemű, öreg néni markolja össze mind a 13-at. Kis szentimentálizmussal azt hinné az embef, hogy ifjúkorára gondol, amikor ő is viselhetett volna ilyen holmikat, ha divatos lett völna .« . 'A 13 darab fehérneműt másik" idősebb aszszony vásárolta meg 51 pengőért. A" félszemű öreg néninek nem volt bátorsága tartani az árat . . . Aukciós tárgyak következnek. Férfiingkelmék', darab-szövöttárúk', maradékok" és végül finom, fehér, pamutvásznak. A legnagyobb kereslet gyapjú- és pamutáruban Van. A vászonnemű végszámra, igen jó áron kél el: 23 métef sitfont 35 pengőért vásárolt egy jómegjelenésű asszony, majd 30 méter finom ágyneműváezon 48 pengőért kelt el. „Stafirunenak lesz.. Csínos, fiafaí, szőke leányka és feketeruhás hölgy, — nyílván az édesanyja — jelentkeznek a vászonért. Az anya leszámolja a pénzt és a 16 évének üdeségében sügárzó szőke kisleány gyönyörködve nézi a fehér, írisszagú vászonvéget, — Stafirungnak lesz ... — mondja az anyja halkan, de bármilyen halkan mondja, a kisleánynak elénk pír szalad az arcába . .. Aztán ismét a kényszereladásra kerülő árverési dolgökon a sor. Használt, ócska férfiruhák, női kabátok", gyermekruhák kerülnek az árverési asztalra és egyre-másra szól a Cüangő, a legszomorúbb tárgyak gyorsan és elég jó áron kelnek el. Egy hosszú, szürke, kopottas férfikabát láttára fölcsendül fülünkben . a „Bohémek" kabát-áriája s magunk előtt látjuk, amint egy szellemi inségmunkás, vagv munkanélküli kis padlásszobájában örökre búcsút mondott ennek a „jobb napokat megért" öreg kabátnak • . . — A városi zálogház kényszerárverésre került tárgyai kétszeres, sőt néha háromszoros áron kelnek el, — mondja Lapu Lajos zálogházi igazgató, aki az árverésen „elnököl". — A szabályrendeletben benne van, hogy vigyáznunk kell a közönség érdekeire, Ugyanis a zálogcédulán megjelölt kölcsön és az árverésen elért ár közötti differenciát a tárgyak tulajdonosa kapja meg, csupán a kamatokat és a csarnókbért vonjuk le a külöYnbözeti összegből. Erre a szociális szempontra ügyel az árverésen B i a c s y Béla dr. tb. tanácsnok, az iparhatóság képviseletében. A jó árakról csakhamar meggyőződhetünk. Egy vörös berliner-kendő, paplanhuzat, hat konyharuha, egy törülköző 30 pengőért kelt el s a kölcsön, amit kiadtak rá, összesen 6 pengő volt . . . Hogy ilyen alacsony a becslési értek, annak tulajdonitható, hogy a városi becsüs minden zálogtárgy értékéért teljes felelősséget vállal, úgyannyira, hogy ha a becslési értéken aluJ árverezik, akkor köteles az értéket megfizetni és saját maga adhatja el az árut, ha tudja . . . Ilyenformán a város nem károsodik cs végeredméin ben a zálogcédula boldogtalan tulajdonosának is hasznot jelent akkor, amikor háromszoros áron eladják a holmiját, amiről már régen, örökre lemondott . . . Szőnyeg és a hócipő nem cikk ... Hatalmas szőnyeget hoznak, nagyon silány áru, nem is zálogházi dolog, hanem megbízásból adják el. 80 pengő a kikiáltási ára és senki sem ad többet, sőt nem is akad árverező, ugy, hogy leengedik 70 pengőre, dc ugy sem kel). — Az ilyen, úgynevezett >olasz< szőnyeg nem cikk — mondja Várady Lukács városi becsüs. — Annál inkább keresik a magyar perzsát, sokszor igen értékes példányok kerülnek árverésre. Ami mindig kelendő, az az ékszer. A szombaton délután lefolyt ékszerárverésen igen sok gyűrű, fülbevaló, aranylánc, aranyóra és egyéb értéktárgy került eladásra. Brilliánsokat nem árvereztek, még egy hónapig előzékenységből víszszatartja a Városi Zálogház, mert igen gyakran megesik, hogy a tulajdonos csupán elfelejtkezett a lejárati napról és rendkívül hálás, amikor — an árverés után egy hónappal is — az ékszert viszszakaphatja, vagy a lejáratot meghosszabbíthatja. A téli holmik ilyenkor, kánikula idején nem cikkek. A kabátokat azonban most veszik, mert a textiláru drágább lett, de a hócipő ilyenkor <t legéhesebb árverési hiénának sem kell . . . Amikor távozunk a csarnokból, hatalmas perzsaszőnyeget árvereznek. — 760 pengő, senki többet? — kérdezi a kikiáltó fáradt hangja. A szőnyeg-eset ugyanis reménytelen. 900 pengőt adott rá az egyik zálogház, de — kinek van ma perzsaszőnyegre 900, vagy akár »csak« 760 pengője? Azok, akik a délutáni melegben itt összegyűltek, Valamennyien szegény, egyszerű emberek, akik téli tartalékruházatukat, legfontosabb szükségleti cikkeiket szerzik be az árverésen s hozzá egy kis színes illúziót: 180 pengős kerékpárt szereztek 90 pengőért, vagy egész életre szóló staffirungot vásároltak 48 pengőért . . . S a legszebb, ami az embernek piég megmaradt, az illúzió. Még akkor is értékes, ha árverésen vásároljuk meg. (cs. p.J Ezrek tüntetése Erdélyért az Országzászló előtt Budapest, julius 22. Vasárnap az Országzászlónál ezrek jelenlétében adta át az Ereklyés Országzászló Nagybizottsága a SzEFHB nemzeti viseletben kivonult századának az elismerést jelentő zászlóérmét. Ezalkalommal lelkes tüntetés folyt le Erdély és a magyarság nagy külföldi barátai mellett. Az Országzászlónál sokszáz főnyi csoportban helyezkedtek cl Erdély és a Székelyföld elszármazottai nemzeti viseletükben. A Himnusz, Bákóczi-induló és a Hiszekegy alatt megtörtént oa őrség kicserélése, a székely zászló meghajolt a a Országzászló előtt, majd az EOMB nevében Javornitzky Jenő igy szólt a székelyekhez: — Fájdalommal, dc reménykedéssel tekitünlf a Hargitán túli ősi magyar nép felé nia, amidőn fokozott éberséggel virrasztunk a magyar jövő utján. Talpig munkában, kemény akarattal, bízva saját erőnkben és nagy barátaink megértésében, dolgozunk, hogy méltók legyünk a nagy feladatokra, melyek megszüntetik a trianoni béke szörnyű igazságtalanságait. A zászlóérme a magyar összességért való munka jutalma, nem egyént tüntet ki. Ezt érdemeltélek ki, melyet feltűzök' zászlóitokra. Ezután a sokezer főnyi tömeg szűnni nem akaró éljenei közben feltűzte .Tovimiczky Jenő a székelyek zászlójára sí magyar Szent Koronát é* Nagvmagyarnrszágot ábrázoló zászlóérmét, majd a székely himnusz szavaival fejezte be beszédét: — Ki tudja, merre, merre visz a végzet, göröngyös Uton, sötét éjjelen, vezesd mégegysze* győzelemre néped, Csaba király e csillagősvg. nyen. Könnyezve állott a nagy tömeg. Majd a zenekar a Szózatot játszotta és néhány magvar-székelv dalt adott elő, melv után a székelyek elvonultak az Országzászló előtt.