Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-21 / 164. szám

Felboncolták a másfél éves Szél Anna holttestét, akit Jánosszállásnál halálragázolt a vonat r uccOTffOT-xKcnrsTxri 1 VASÁRNAP, 1940. JULIUS 21. (A Délmagyarország munkatársától) Beszámolt a Délmagyarország arról a halálosvójrü vasúti szerencsétlenségről, amely pénteken délben játszódott le Jánosszállás közelében- Délután I óra 5 perckor a Budapestről Szeged felé jövő személyvonat kerekei elkapták a sineken játszó Szél Anna másféléves kisleányt. Amire á vonat megállt és az orvosi segítség megérkezett volna, a kis Szél Annán már mem lehetett segíteni, a mozdony kerekei teljesen szétroncsolták koponyáját. A szerencsétlenség színhelyére kiszállott rendőri bizottság megállapította, hogy a másféléves kisleányt édesanyja, Szél Sándorné, MÁV pályaőr felesége néhány órára 10 éves fiának felügyeletére hagyta. A kisleány a vasúti töltésen játszott, a közeledő vonat elől már nem tndott elrtgranl, a kerekek agyonroncsolták. 1 Domokos Ferenc dr. rendőrfogalmazó szombaton lezárta a halálos kimenetelű szerencsétlenség aktáit és az iratokat átküldötte az ügyészségre. Szombaton reggel a rendőrségen mé^ kihallgatták Mardos Alfréd mozdonyvezetőt. Elmondotta, hogy a 307-es számú őrház közelében gsak egy 10—15 év körüli kisfiút látott játszani. A kis Szél Annát a kanyar miatt nem vette észre, amikor a kisleány föltűnt a síneken, a szerencsétlenséget már nem lehetett elkerülni. Mardost kihallgatása után elbocsátották a rendőrségről, a tanuk és az ő valló-, másának az összegezéséből kitűnt, hogy a végzetes szerencsétlenségért senkit sem terhel felelősség. A kis Szél Anna holttestét a vizsgáiébíró jelenlétében szombaton boncolta föl a törvényszéki grvosszakértő FEKETE SAS UTCA kertesz sándor BÚTORCSARNOKA Í

eltfaySs árakkal és nagy választékkal I áll a butorvásárló közönség rendelkezésére. | Az ejtőernyős repülés úttörő magyar hősei Veraacsics csanádi püspök és Juhász Ferenc az első magyar ejtőernyősök (J Déhnagyarország munkatársétól) A nyugati háború megindulása óta sokat beszélnek, még többet írnak napjaink hőséről: az ejtőernyős katonáról. De senkinek sem jutott még eszébe, hogy az ejtőernyős repülés úttörő magyar hőseiről megemlékezzék. Pedig mi is, kivettük a részünket az ejtőernyős repülőtechnika kifejlesztéséből, mint mindenből ami új, szokatlan és nem mindennapi merészséget igényel. Az ejtőernyő gondolata igen régi. Egyes frott emlékek szerint Kinában már az 1300-as évek elején ismertek az ejtőernyőhöz hasonló készüléket. Tulajdonképpeni föltalálójának Leonardó da Vincit tartják, aki 1495-ben kísérletezett ejtőernyőhöz hasonló szerkezettol. Da Vinci nyomán Fausté Veranzie olasz tudós a „homg volans" problémáját ejtőernyővel akarta megoldani. Ennek az jplasz tudósnak gckona (volt Ve'ran'csics Faustus, a hírneves magyar egyházi férfiú, aki könyvet írt az ejtőernyős repülés kérdéséről. A Csanádi püspök cs az ejtőernyő 'Júhdsz Kálmánnak a csanádi püspökség történetéről írott nagy munkája emlékezik meg Verán csizs Faustról, Csanádvármegye Bagytudású püspökéről, aki 350 esztendővel ezelőtt adta első tudományos leírását az ejtőernyős Repülésről való elképzelésének. A tudós egyház! férfiú „Machinae novae" című könyvében, amely latin, olasz, spanyol, francia és német nyelven jelent meg, különböző természettudományi kérdéseket vet föl és abban a korban ismeretlen gépek tervrajzát írja le. Igy ismerteti lebegőhidak nap-, viz- és tűzórák, szél- és taposómalmot új szerkezeti megoldását, leir rugós kocsikat, fékzeőbereudezéeeket, légipiroából alkotott mentööveket jégül ejtőernyőket, amelyeknek segítségével magas fonnyakból le lehet, ugrani. A könyv szemléltetőig ím le ezeknek g géneknek megvalósítási | tervezetét és buzdít mindenkit ezeknek az új gépeknek előállítására és használatára. Veranösios Faustus boszniai származású, a török hódítás folytán Dalmáciában megtelepedett Családból származott. Sebenicjjbon 1550 körül született, neveltetéséről nagybátyja Verancsics Antal, Magyarország legelső egyházi férfia gondoskodott, Veranesics Faustus a legkiválóbb nevelésben és oktatásban részesült Pozsonyban sajátította eí a magyaí és a német nyelvet, Páduában a jogtudományokat hallgatta, majd a nyelvészet, történelem és bölcselet terén búvárkodott Nagybátyja és atyja halála után 1573-ban Pozsonyban telepedett le. A veszprémi püspök veszprémi várkapitánynyá és jószágkormányzójává nevezte ki, 1582ben pedig Rudolf király és Esászár udvari titkára lett s fontos diplomáciai munkásságáért a jabloncai uradalmat kapta, ezenkívül 2000 forint jutalomban részesült. Felesége halála után a vallásban keresett enyhülést, fölvette az egyházi rendet és fölajánlotta egyházi téren való szolgálatait a királynak, aki 1598-ban csanádi püspökké nevezte ki. A Csanádi püspökség erdélyi birtokainak visszaszerzésén eredményesen munkálkodott, — jegyzi föl r.óla a Juhász-féle történeti munka. Tudományszomja azonban arra késztette, hogy Olaszországba utazzék. Rómában élt és itt írta tudományos műveit, amelyek közül ha nem is a legkiemelkedőbb, mindenesetre a legérdekesebb a „Machinae novae." Egy modern magyar ejtőernyős Verancsics Faustus elképzelései nyomán technikusok és föltalálok' egész serege kísérletezett ejtőernyős szerkezetekkel évszázadokon keresztül. Az ejtőernyő technikája azonban gsak a világháborúban lendült nagyot. A német Reinecfo olyan modern ejtőernyő-rendszert szerkesztett, amely a pilóták hátára öszszegöngyölten volt fölerősítve. Az ejtőernyő a KEREKPAROK Bel- és külföldi gyártmányok nagy választékban k a p b a t ók Kelemen Márton -nál KELEMEN UTCA tl SZÁM Alkatrészek, gumik nagy raktára. — Részletfizetés. 2t« pilótának a gépből való kiugrása után önmagától szétterült. Itt kapcsolódik be az ejtőer. nyő fejlődésének történetébe egy másik magyar ember: a hódmezővásárhelyi Juhász Ferenc, Juhász Fefeng hódmezővásérb'elyen Míiiletett 1890-ben. Tizem n nyolcéves koráig kőművessegéd volt.. Ekkorfájban történt, hogy Szegeden 2 koronás belépfidijak mellett, brmütatórepiilést végzett egy Montigni nevű francia pilóta. Juhász Szegedre utazott, megbámulta a francia madárember muatványát és ettől kezdve elragadta a repülés láza. Nagykorúsította magát, fölvette 4000 k'oronányi örökségét és a város által adományozott telken hangárt meg repülőgépet épített, hagy pilótának képezze ki magát. Acélvázas biplánt készített, de Csak a yázzal készülhetett el, motorra már nem telt. öröksége ekkorára elfogyott. Egy gurulás alkalmával a szél földhözvágta konstrukcióját, a gép összetört. Juhász ekkor felköltözött Budapestre, itt Szapáry Pál gróf támogatásával Svachulay Sándör mellett dolgozott, mint szerelő. Itt érte a háború, 1914-b'en h'adipilótánaV vonult be s 1915-ben hajtotta végre első hőstettét: 15 méter, magasságból lebombázta a cár vonatát a lembergi állomáson. Á cár ekkor már nem tartózkodott a vonaton, három kilóméterrel előbb kiszállott. Ha akkor a cár a vonaton tartózkodik — kitudja —. talán másként alakul a világtörténelem . . • Vakmerő hadipilóta lett Juhászból, egyremásra kapta a kitüntetéseket. Altisztnek akkor elérhető legmagasabb Rangig, a főtörzsörmesterségig vitte. Hire eljutott Németországba is és Juhász FerenCj ekkor a német repülőhaderöliöz került. Az első ejtőernyős ugrás Németországban a friedrichshafeni repülőiskolában kapott beosztást. A repülőiskolában akkoriban a Hcinccke-félc ejtőernyővel kísérleteztek. Juhász maga mesélte el a kísérletezések idejéből azt az érdekes esetet egyik barátjának, amikor, inaga is részese lett a kísérleteknek és elsőnek ereszkedett le a Heinecke-féle ejtőernyővel a földre. A barát föl> jegyzései nyomán Juhász elbeszélése a következőképpen hangzik: — Friedrichsháfenben, ahol mint oktatópilota szolgáltam, egyszer azzal jött hozzánk a I hangárba Dornirr pilótakapitány, hogy élő emberrel kell kipróbálni a Heinecke-féle ejtőernyőt, mert homokzsákokkal, emberbábuval, kecskével, disznóval kipróbálták és kitűnően sikerült a leereszkedés, emberrel is sikerülnie kell. Kijelentette, hogy a legelső pillanatban a vakmerő magyar pilótára gondolt. — Nagyon hízelgett a kapitány kijelentése — mesélte tovább a történetet Juhász —, ezért amikor azt kérdezte, vállalom-e a repülőgépből való kiugrást, gondolkozás nélkül, nagybüszken ráfeleltem: „Jawohl!" Még akkor este, szép szélcsendes időben kihúzlak a hangárból egy újfajta háromszemélyes Juukers-fémgépnt. Mielőtt beszéltünk volna, hátamra csatolták az ejtőernyőt. Heine eke a föltaláló magyarázott szakadatlanul, hogy mit kell csinálni, ha nem uyilik ki az eruyő. Majd elviszi az ördög —* gondoltam magamban —, ettől kezdve aztáií