Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-20 / 163. szám

A közélelmezési hivatalok költsége a városokat terheli Szeged nem nyugszik bele a belügyminiszteri határozatba (A Délmagyarország munkatársától) A Városok Szövetségének elnöksége legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a közélelmezési hivatalok fenntartási és kezelési költségeinek megtérítéséért felirattal fordul a kormányhoz. A .Városok Szövetségének. feliratától függetlenül önálló akciók is indultak egyes városok részéről, a közélelmezési hivatalok költségeinek áthárítása érdekében. így például Győr átiratára Szeged törvényhatóságának ezen a héten tartott rendkivüli közgyűlése is elhatározta, hogy a közélelmezési hivatal alkalmazottai részére járó fizetés, a cukorjegyek kézbesítési dija és egyéb adminisztrációs költségek fedezésére a belügyminiszter támogatását kéri. A Városok Szövetségének föliratára válaszolva a belügyminiszter most rendeletet adott ki és ebben értesíti az illetékes hatóságokat, hogy « kötött élelmiszergazdálkodássa.1 kapcsolatos ügyek intézésére szükséges személyzet kirendeléséről és | fizetéséről elsősorban A hatóságoknak kell gondoekodniok. A rendeletre vonatkozólag Tóth Béla dr. helyettes polgármesternek az a véleménye, hogy ennek ellenére a városnak mindent meg kell kísérelnie a belügyminisztériumban a közélelmezési hivatal költségeinek kintaltatása érdekében. A város mindent el fog követni, hogy a szükséges összeget a kormánytól erre a célra megszerezze, mert a város háztartásában a közélelmezési hivatal céljaira egy fillér fedezet nincs. A város vezetősége bizik benne, hogy végeredményben mégis sikerülni fog a szükséges pénzösszeget kiutaltatni. Erre a belügyminiszteri rendeletnek az a kifejezése ad reményt, hogy elsősorban kell a hatóságoknak a költségekről gondoskodniok. A városnál ugy okoskodnak: ebből az következik, hogy ha a város nem képes a fedezetet megtalálni a fönntartási költségekre, másodsorban az állam fedezi azokat Az árkormánybizfos megállapította a legmagasabb bércséplési részt (A Délmagvaroraaág munkatársától) Pénteken íélelőtt körrendelet érkezett Szegedre az árellenőrzés országos kormánybiztosságától. A rendeletben K a c s ó h Bálint kormánybiztos közli a város hatóságával a gabonanemiiek bércsépléséért fölszámítható gabonarész legmagasabb mértékét. A rendelet szerint a legmagasabb cséplési rész nem lehet magasabb, mint az a cséplési rész, amelyet az 1939. évi cséplési idényben számítottak föl a bércséplök. Ha a bércséplő olyan csépeltctőnél vállal munkát, aki az elmúlt esztendőben nem végeztetett cséplést és az akkor fölszámított cséplési rész megállapítása nem áll módjában, azt a cséplési százalékot kell irányadónak tekinteni, amelyet ugyanabban a városban, vagy községben 1939-ben felszámítottak. A gabonanemüek bércséplésének elvégzéséért legfeljebb a következő legmagasabb százalék számithaló föl az elcsépelt mennyiség után: Magánjáró gépeknél: 1. Ha az üzemanyagot a Csépeltető gazda adja (tüzelőanyag, vizhordás, Stb.) 4.5 százalék. 2. Ha az üzemanyagról a cséplőgéptulajdonos (bércséplő) gondoskodik, 6 százalék. Nem magánjáró (húzós) gépeknél: f. Ha az üzemanyagot (tüzelőanyag, vizhordás, stb.) a csépeltető adja és a vontatásról is gondoskodik. 4 százalék. 2. Ha az üzemanyagot a cséplögéptulajdonos adja, de a vontatásról a csépeltető gondoskodik, 5.5 százalék. A bércséplést végző gépekhez szerződtetett munkások (munkáscsapat) részére a hatóságok előtt megkötött munkavállalási szerződésben megállapított járandóságot a bércséplő a megállapított cséplési részen kívül külön felszámithatja. Abban az esetben, ha szerződtetett munkáscsapat tagjai közül kerül ki az úgynevezett etető is, ennek járandósága a munkásoknak járó rész keretében számolandó el, abban az esetben pedig, ha a cséplőgép nem szerződtetett munkásokkal dolgozik, az etetők járandóságát a bércséplő a fentebb megállapított dijakból viseli. A gép műszaki felügyeletére esetleg szerződtetett gépkezelő fizetése a fentebb meghatározott cséplési dijakban már bennfoglaltatik. A cséplőgép kezelőszemélyzetének élelmezése tekintetében az eddig szokásban volt gyakorlatot a jelen rendelet nem érinti. \ vidéki loggasztóknak kell megfizetni a „teiffl őrségváltást"? \ „méltóságos nagykereskedők" miatt nem kapnak árat a vidéki kereskedők \A Délmagyarország munkatársától) Sokat l hallani mostanában a gazdasági és kereskedelmi úgynevezett őrségváltásról, amely kapcsolatban van a folyamatban lévő gazdasági átalakulással. A textil-frontról most olyan értesüléseket szereztek az érdekeltek és a beavatottak. amelyek nemcsak szokatlanak, de föltűnőek és súlyosan érintik az egész vidéki vásárló és fogyasztó közönséget Itt elsősorban a vidéki kisrgzisztenciákról, a keresztény fogyasztó tömegekről van szó; itt egy folyamatot kell megállitani, amley a széles vidéki kisfogyasztókkal próbálja megfizettetni ezt a fürfesa és módfölött, aggályos jelenséget és ugyanakkor a legsúlyosabb helyzet elé állítja a sokévtizedes tisztességes vidéki kereskedelmet Ez az átalakulás, amelyet előszeretettel szoktak őrségváltásnak mondani, a vidék szempontjából igen' hátrányos helyzetet látszik kialakítani. Most elsősorban a textilkereskedelemről van szó, az új textilesekről, a méltóságos nagykereskedőkről. A legutóbbi két-bárom hónap alatt ugyanis mintegy 200—250-en kértek és kaptak az őrségváltás szellemében textilBagykercskedöi iparengedélyt- Az úi iparengedélyesek között igen nagy számban falálhatók tekintélyes és rangos urak, nem hiányoznak az arisztpferata osztály tiszteletreméltó, dolgozni akaró tagjai, számosan vannak magasrangú nyugdíjas tisztviselők és más tekintélyes nevü társadalmi előkelőségek. Ezeknek a nagykereskedőknek az a jelentőségük, vagy helyesebben bekapcsolódásuk, hogy a textilgyárakban fölvásárolják at árú nagyrészét, természetesen elsősorban a nagy tömegekben szükséges közszükségleti cikkeket. Ha azután a vidéki kereskedő, aki 20—30—50 évvel becsülettel folytatja mesterségét és 10— 20—30 alkalmazottal dolgozik, évtizedek óta közmegelégedésre ellátja a kisfizetésű fogyasztótömegeket, ha ezek a régi és becsült keresztény kereskedők megjelennek a gyáraknál, azt a választ kapják, hogy már nincs, vagy legalább is alig van árú. Legfeljebb néhány szezoncikket talál a gyári raktárban, amelynél azonban túlnagy a kockázat. semhogy állandó Lözszükségleti cikkek nélkül azokat igénybe vehesse faktára részébe. A3 gyáros igyekszik a kínos helyzetet megmagya* rázni. Húsz éve becsületesen szállította a rendeléseket és a tisztes yidéki kereskedő húsx éven át becsülettel fizetett, a gyáros termesze* tesen szívesen adna továbbra is ugyanolyan kondíció mellett, de nem teheti, mert az új textil-méltóságosoknak kellett először adni, —1 5, csak nem küldhetek el egy tekintélyes méltóságos urat, vagy esetleg egy grófot" — mondja; tehetetlenül és hozzáteszi még: Mtes6ék| ott, azoknál árút keresni . . Hyen körülmények között pedig mit tehet aí régi Jridéki kereskedő? Vagy becsukhatja a boltot, mert neki már nem jut árú, vagy elmegy a méltóságos nagykereskedőhöz szövetet venni és természetesen az árú 29—25 percenttel többe fog kerülni, mint amikor még közvetlenül a gyárnál szerezhette be. A kereskedelmi őrségváltás díját tehát a vidéki keresztény fo* gyasztőközönségnek kell megfizetni. A helyzetről beszélgettünk egy ismert, köjL tiszteletben álló régi szegedi keresztény fcég főnökével, aki harmind alkalmazottal dolgozik és a következőket mondotta; — Alkalmazott®im közül tíz a haza iránH kötelességét teljesíti, kénytelen völtam a közelmúlt napokban személyesen fölutazni Budapestre, hogy biztosítsam üzletem szükségletét, mert hiába küldtem el a hosszú évek óta szokásos megrendelő leveleimet, levélbeli megrendelésre nem tudtam árúhoz jutni még azoktól a gyáraktól sem, amelyekkel hosszú évtizedek óta állandó és nagyon kellemes összeköttetésben vagyok. Több gyárban jártam és mélyott megdöbbentett, amit ott hallottam. rAz egyik gyár igazgatója fölolvasta előttem az előkelő névsort, amely teveknek tulajdonosai most mint nagykereskedők üzletfelek lettek. Nem kevés olyan nevet is hallottam a. névsorban, amelyek azelőtt csak a politikai életben, a sportban, a társadalmi világban és esetleg a zöld gyep körül szerepeltek. A gyárigazgató engem is kénytelen volt ezekhez az urakhoz utasítani annak ellenére, hogy évtizedek óta vagynuk állandó összeköttetésben. Ilyen körülmények között tessék elképzelni a kereskedő helyzetét. Tavaly júniusban például 40 ezer] pengő értékű árút kaptam a rendes bevált' úton, az idén összesen 2600 pengő értékűt, ft gyártól. A még szükséges mennyiséget most megvehetem a méltóságos nagykereskedő uraknál, természetesen 20 —30 százalékkal drágábban, ami annyit jelent, hogy ezt a többletet kénytelenek vagyunk a vidéki vevőközönségre áthárítani. Nagyon szomorúan jellemző képet rajzol ennek a régi becsült szegedi kereskedőnek a nyilatkozata. Az első pillanatban még he sem látható ennek a helyzetnek a következménye. Vagy az következik be, hogy a vidéki vásárlók széles rétegét a különböző filléres és egyéb kedvezményes utazási alkalmakkal tervszerűen elvonják a szegedi piactól és a kisegzisztencia föl is fogja használni ezeket a lehetőségeket, hogy szükségletét beszerezhesse, vagy pedig a becsületes évtizedes vidéki kereskedelem kénytelen lesz olyan gyengébb minőséget vásárolni, amelynek minősége hidalja át az ilyen áremelkedést. Nem méltóságos nagykereskedő urakra van szükség, nem érdemes nyugalmazott, főtisztviselőkre, akik most energiájukat és hozzáértésüket a textil.őrségváltás frontján kiváuják kamatoztatni, hanem olyan intézkedésre, amely biztosítja a vidéki széles tömegek kielégítését és a tisztes régi vidéki kereskedőket megfelelő árúval látja el megfelelő áron és megadja számukra a lehetőséget, hógy továbbra, is megbízhatóan, becsületesen a legmegfelelőbb áron szolgálhassák ki a főgyasztóközönséget, amely a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel néz a méltóságos nagykereskedők ambiriója elé, de uincs rá sziikséga. Értesülésünk szerint a vidéki kamarák és á Baross-Szövetség szervezetei egyöntetűen kérni fogják ennek a lehetetlen állapotnak a megszüntetését.