Délmagyarország, 1940. június (16. évfolyam, 122-146. szám)

1940-06-21 / 139. szám

A BESZAMITHA TOSAG MISZTÉRIUMA Hclícr Erik dr., a szegedi egyetem büntetőjogi professzorának lélektani tanulmánya. Igen érdekes és sok helyen uj utakon járó tanulmányt irt II c 11 e r Erik dr., a szegedi egyetem büntetőjogi professzora »A beszámithatóság misztériuma* cimcn. Az alig cgyives tanulmány az Acta Univcrsitaiis SzegedicDsis kiadásában most jelent meg és fejtegetéseivel bizonyára élénk föltűnést fog kelteni mindazokban a szakkörökben, ahol a beszámithatóság problémájával ugy jogi, mint pszihologiai, illetve orvos tudom ánfyi szempontból régóta foglalkoznak. Heller profeszszor, a büntetőjog kutatója régóta foglalkozik ezzel a kérdéssel, amelyre eddig hiába próbált teljes, végérvényesen szabatos feleletet adni a jogtudomány és amely sokszor igen nehéz föladat elé állítja nemcsak a büntetőjogászokat, de az orvosokat is. Hol van az a batár, amely elválasztja a beszámithalóságot — a be,s z á m i t b a t a t la n s á g t ó 1. hol vannak azok a jogi, illetve elmeorvosi területek, ahol kétségtelenül el lehetne határolni ezeket a területekel és végleges, pontos helyeti meghatározásokat lehetne adni a bütnetőjog és pathologia határai között. A beszámithatóság sokszor igen nehéz kérdés elé állítja a büntetőjogászt és a jogtudóst, sokszor kell segítségül kérnie az orvostudomány megállapításait és még igy is sokszor csak Félválaszokkal és nem egészen szabatos meghatározásokkal lehet megközelíteni ezt a „miszterinm o t«. Heller professzor tanulmányának egyik különleges érdeme abban van, hogy a kérdést elsősorban nem a büntetőjogász szemüvegén keresztül igyekszik megvilágítani, hanem kiszélesít i a kérdési a p s z i b o lo g i a 1 e g re j tettebb területe felé, valójában a büntetőjog professzora lélektani tanulmányban kivánta megvilágítani ezt a homályos és sokszor zegzugos misztériumot. A tanulmány bevezetőjében Heller Erilc megvilágítja. miért nevezhető a beszámithatóság kérdése ezzel a szóval, h'ogy „misztérium*. Utal arra, hogv q bíróság milyen sokszor kap egymástól ellentéles szakértői véleménvcket a vádlott bcszámithatósága kérdésében. A beszámithatóság — fejtegeti — kettős értetemben állit bennünket misztérium elé: egyrészt azáltal, hogv olyan fogalmat vet fel. amelynek" meghatározása a léi legvégső kérdéseinek 1 ah i r i n t u s á b a vezet, másrészt azáltal, hogy egv-cgv fölmerült esetben biztos zsinórmérték nélkül hagvja azt, akinek hivatásszerű feladata egy valóban életbevágó kérdés megoldása. Eszerint — fejtegeti — a beszámithatóság misztérium a fogalmak világában élő t u d ó s n a k és az élet kellős közepébe állította gyakorlati embernek egya r á n t. Ha azt a tudományszakot keressük — mondja —. amely a beszámithatóság fogalmának meghatározására voltaképpen hivatott, ezt semmiképpen sem találhatjuk meg a jogtudományban, hanem csak a lélektanban. Megállapítja azonban, hogy ez a tudományszak a kérdéssel vajmi kevesét foglalkozik, tehát a kérdés vizsgálói jobbára a jogtudomány és az elmeorvostudománv megállapításaira van ráutalva. Már pedig a büntetőkódexek a beszámithatóság kérdését nem poz.itiv, hanem nogativ oldalról közelítik meg, nem a beszámithalóságot határozzák meg, hanem a bcszámithatóságot kizáró okokat írják körül. A hagyományos jogtudomány — fejtegeti tovább a tanulmány — a beszámithatóságot az akaratelhatározási képességgel hozza összefüggésbe, ezzel azonban a problémát nem oldottuk meg, mert fölmerül a kérdés, milyen esetekben lehet a cselekményt „szabad akaratnak* tekinteni? A gyilkos motivációja például olyan szembeszökően eltérő a mindennapi ember motivációjától, hogy az az utóbbira nézve valósággal megfejthetetlen talány. Foglalkozik Heller professzor az elmeorvostüdomány megállapításaival, majd kilelenti egészen világosan, bogy lelki jrlensegekrc ilapított fogalmat csak a lelki élet titkaiba való bele mélyedés útján lehet valójában megismerni. Ezért tűzte a professzor maga elé fejtegetéseinek céljául pzt, hogv a beszámithatósági tant, amelyét magáénak "vall. a lelki jelenségekelemzése utján világit ja meg és mélyíti ki. És itt szélesedik ki a büntetőjogász professzor tanulmánya a lélektani kutatások vonalába. Valamit beszámítani annyit tesz — vázolja föl a definíciót — mint ezt a valamit összeköttetésbe hozni más valamivel, a beszámithatóság pedig egy cselekménynek valamely személylyel való összekötése. Külön foglalkozik »az egyén* és „a személy* kérdésével, megállapítva, bogy a kettőt világos határok választják el egymástól. Mig az egyénnek' lehetnek akár beszámítható, akár beszámíthatatlan cselekményei, addig a személynek csak beszámítható cselekményei lehetnek, mert az, hogv azt a személynek, nem pedig egyszerűen az egyénnee számítjuk be, éppen azt jelenti, hogy a cselekmény beszámítható. A „személy* tehát Hel.er Erik fejtegetései szerint nem egyszerűen a pszichofizikai létet folytató egyén, hanem az egyén én-je, szellemiségének összefoglalása. Hivatkozik a professzor ezeknél a megállapításoknál a német lélektani irodalom álláspontjára. Személyünk — mondja aztán — jellemünkön kei észtül nyilvánul meg, mert a jellem az, ami valakinek egyéni színezetét megadja, a jellem az, ami valakit személlyé tesz. Ezért annak, hogy valamely cselekményt beszámithatónak minősítsünk, elengedhetetlen föltétele az, hogy abban az illető jellemének is része legyen. A továbbiakban a szándékolt eredmény előidézését fejtegeti és megállapítja, hogy az erkölcs és a jog világaban. amely az értékelések világa, nem csak annak lehet jelentősége, ami megtörtént, hanem éppenugy annak is, ami nem történt meg. Igen érdekes elemzést olvasunk a továbbiakban azakaratelhatározási folyamat elemzéséről. Megállapítják a fejtegetések, hogy teljesen kifejlett jellemről csak az élettapasztalatait magaba fölvett, fölnőtt egyénnél lehet szó. Ebben a gondoIatsorban nyilvánvaló, hogy a gyermeket egyáltalán nem tekinthetjük beszámithatónak, a fiatalkorúnál pedig mérlegelnedő, vájjon beszámithatónak lehet-e ítélni, mert jellemét még nem tekintjük annyira fejlettnek, bogy azon keresztül valódi é n-je, személye nyilatkoznék meg. Hasonló magyarázata van annak is, hogy a törvény a süketnémát sem tekinti föltétlenül heszamitha'tónak, mert testi fogyatékossága a külvilági benyomások nagy részétől elzárja. Vannak álláspontok, amelyek a tanításban ném részesült süketnémát a teljesen gyöngeelméjiivel állítják egy színvonalra. Érdekes fejtegetések számolnak be az elmebetegségekkel kapcsolatos jelenségekről, majd megkapjuk Heller professzor tanulmányának összefogó eredményét. A beszámíthatatlan DEEMAG7ARORSZÁG - n PÉNTEK, 1940. JUNIUS 21. * Ü mmmmmBmmmmammmmmmmmmmBmmm-m cselekmény — mondja — abban különbözik a heszám i thá tótól, hogy az előbbi o.yan akaratclhatározásnak, vagy az akaratelhatározás olyan elmaradásának a következménye, amelyben a jellem egyáltalán nem, vagy nem kellő mértékben vesz részt. A személy, sub specie teternitatis, a halhatatlan lélek az, amely a neki tulajdonitható cselekményért felelős, amelynek a cselekményei beszámíthatók, mert neki, a személynek csak beszámítható cselekményei vannak. A továbbiakban megállapítja, hogy a beszámithatóság fogalma nemrsak kvalitatív. hanem kvantitatív elemet is tartalmaz. A korlátolt beszámithatóság kérdéséu/ek fejtegetésénél rámutat arra, hogy az az általános megállapítás, hogy a természet nem ismer ugrásszerű zök kenéseket, csak f o kozatos átmeneteket, ebben a vonatkozásban is érvényes. Kell ugyan egv bizonyos h ntárt fölállítani, dc a határon innen is vannak olyanok, akik lelki adottságaiknál fogva nem képesek a különböző élethelyzetekben é.n-jüket hiánytalanul csatasorba állítani. Ezek azok. .akikre a korlátolt beszámithatóság fogalma ráillik. Heller Erik azzal fejezi be fejtegetéseit. hogy a beszámithatóság mérlegelésénél ís beválik az, amit oly gvakran hangoztatnak, hogv a hirák. ügyvédek és itt hozzátehetjük, az orvosszakértők színvonalán múlik a helyes ítélkezés. Heller Erik' professzor nagyvonalú lélektani tanulmánya jelentős lépéssel vitte közelebb a megismerést ahhoz a büntetőjogi, orvostndnmáevi és lélektani misztériumhoz, amelyet a beszámithatóság kérdése jelent. (v.) Csengelén is iönUveieiie a zivatar a vetéseket Tanyai küldöttség gyors segítségei kért a polgármestertől (A Délmagyarország munkatársától) Csütörtökön délelőtt csengelei küldöttség jeleni meg T ó l h" Béla dr. helyettes polgármester előtt. A küldöttség elmondotta, hogy a kétnapos felhőszakadás teljesen tönkreverte Csengelén az árvíz óta elültetett és kikelt vetéseket. Újra tengerré vált az a vidék, amelyről csak nemrégen húzódott le részben a talajvíz. Amit cz az ujabb áradás megkímélt, azt az esővel együtt zuhogó jégverés pusztította el. Galambtojás nagyságú jég esett . „ a é órákon keresztül Csengőién 60—80 százalékos kárt okozva a gyü= mölcsösökbcn és teljes pusztulást idézve elő a vctcniényckben és a gabonában. A' veszteségek ellensúlyozására azt kérték tanyai gazdák, hogy a polgármester kérjen földművelésügyi minisztériumtól kedvezményes áru kölcsvctőmagot és burgonyavelómagot részükre. Tóth Béla dr. azonnal intézkedett, hogy a gazdák kérelme mielőbbi kedvező elintézést nyerjen. WUEKBBBmMm—mmmmmmmarmmm R 85 éves béres halála az istállóban Gondatlanságból okozott emberölés elmén eljárás indult a gazda ellen, a törvényszék fölmentette ) (A DélmagyafüTszdg munkatársától) A'z egyik'^ sándorfalvi tanya istállójában meghalt februárban egy magával tehetetlen, egész szervezetében beteg, 85 éves gazdasági cseléd. Mivel az adatok szerint a gazda cs felesége a magával tehetetlen agg bérest kemény télvíz idején az istállóban sanyargatta, nem gondoz, ta kellően, nem hívott hözzá orvost és> gondatlanságuk miatt az öregembei* végtagjai megfagytak, az ügyészség gondatlanságból elkövetett emberölés minit vádat, emelt a gazda cs felesége ellen. Az ügyet Csütörtökön tárgyalta a szegedi törvényszék Sáray-tanácsa. A vádlottak padján Varga Antal — akit az „úri" melléknévvel ruháztak föl a környéken — es felesége. Vargáné Lengyel Tlona foglalt' helyet. Náluk sz'olgálf több' évtizeden keresztül Udvari József öregbéres. aki 85 éves korára is náluk maradt és az istállóban éldegélt. Amikor a magával tehetetlen, béres meghalt, megindult az eljárás Vargáék ellen, mert nem gyógykezeltették az öreget. Bár tudták, hogy súlyosan Beteg, orvost sem hívtak hozzá, az öfeget 'teljesen elhanyagolva, hiányos ruhában, dermesztő hidegben otthagyták nz istállóban és ezzel — mondja az ügyészi vádirat — okozói lettek, hogy lábán súlyos fagyási sérülésekkel, teljesen elhagyott. 'állapotban halt meg. 'Az öregbéres régóta súlyos beteg volt. a boncolás során érelmeszesedést, vesegyulladást, tüdő- és szívtágulást állapítottak meg. Ezeukíviil a vádirat azt is a terhükre rótta Var-' gáéknak. hogy embertelenül jártak el vele, még élelmezéséről is fisak szűkösen gondoskodtak és a teljesen tehetetlen emberrel nem törődtek. A Csütörtöki főtárgyaláson Vargáék tagadták a vádat, elmondották, hogy az öregbéres mindig az istállóban hált. Az istállóban állatok ís voltak, meleg volt és így nem' ott fáz*, hatott meg, a fagyási sérüléseket bizonyára úgy kapta, hogv mezítláb járkált l^nnt a hóban. Elmondották azt ís. hogy aki följelentette! őket, haszonlesésből tette azt. A törvényszék kihallgatta Incze Gyula dr. orvosszakértőt, aki elmondotta, hogy az öreg*, béres különböző súlyos betegségekben szenye-e dett és tekintetbe véve a magas korát, halála, minden befolyástól mentesen is bekövetkezett volna, rA fagyási sérülések nem hozhatók kap*1 csolatba halálával. Az or/vosszakertó megállapítása szerint 6em eröszakot, sem gondatlan!' cselekmény nem volt összofiiggésben a 85 éve© Udvari halálával, bár állapota igen elHanya-, golt volt. Szász Dezső dr. ügyész vádbeszéde Után X. törvényszék ítélethozatalra vonult vissza és Varga Antalt., valamint feleségét bűncselekmény hiányában fölmentette a vád alól. Az ítélet hivatkozik a bizonyítás anyagára, valamint az orvosszakértő megállapításaira é© tényként állapította meg, hogy az öregbéres halála nem hozható kapcsolatba a gondatlan bánásmóddal, halálát több súlyos betegsége, magas kora okozta. Az ügyész föllcbhezcst jelentett be az ítélet ellen. A szivburok, a szívbillentyűk, a szívizmok' és a szívidegek megbetegedéseinek kezelésében a rendkívül enyhén ható természetes „Ferene J6< zsef* keserűvíz fontos segédeszköz, mert reggel éhgyomorra egy kis pohárral bevévc, a laposa* torna tartalmát biztosan felbigitja cs azt igei* könnyen levezeti. Kérdezze meg orvosáil