Délmagyarország, 1940. május (16. évfolyam, 98-121. szám)

1940-05-30 / 120. szám

DÉLMAGYARORSZAG Csiitörfök, 1940. V. 30. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVS. cvfoliiain 120. szám Részvét nélkül Lassan és láthatólag nagyobb és hangosabb bajok nélkül elértük azt is, hogy hangtalanul es hangos sajnálkozás, vagy utánakiváokozás nélkül becsukódtak a színház kapui, az enyhe szendergés és oblomovi belenyugvás érzései mellett véget ért a szezon. És részvét nélkül veszünk Bucsut az oly nagy lendülettel érkezett és oly jelentékeny szerénységgel távozó stagione-szinháztól. A szendergés és belenyugvás nem a szegedi színház hivatását és jelentőségét kiséri, máskor talán abba sem nyugodtunk volna bele ilyen egykedvűen, hogy alig hetedfélhófiap után, most koramájusnan sötétség boraljon az annyi szép napot és annyi magyar művészi diadalt megharcolt szegedi színházra. Mert voltak idők, amikor két izzó nyári hónap kivételével valóban egy esztendőt töltöttek Szegeden Thália munkásai, ha nem is voltak mindig és egyhangúan Thália papjai iés papnői, hiszen mennyi évtizedes harc kísérte az állandó és független szegedi színház lété.t és fönntartását. Ennek a harcnak egyik *— és nem a legjelentéktelenebb — követelése az volt, hogy egy egész sziniévet működjék a szegedi színház, amely majd száz éve gondosan, harcos szeretettél ápolt kulturális őrhelye volt a magyar nyelvnek, a magyarul és magyar szellemmel megszólaló európai művészetnek. amely embereket, tömegeket és generációkat hódított meg a magyar művelődés állomásainak. Most mégis részvét nélkül és belenyugvással kell tudomásul vennünk, hogy a stagione befejezte rövid, de egyhangú és olykor lehangoló szereplését. Próbaév volt, kísérlet, hiszen ennek hangoztatásával vette tudomásul tavaly koraőszazel a város kész helyzet elé állított vezelősége, hogy majdnem önfeláldozó, majdnem japáni harakirivel föláldozza majd százéves ónálló, független és állandó színházát. Próbaév iés kísérlet volt ez a hetedfél hónap iés valljuk be, örülünk, hogy a próbaév letelt és nem tér többé vissza. Ezek a hasábok már korán, amikor először kísérlett a bizonytalan kisérlet bevonulása és amikor töretlenül állottak a városnak hagyományokon és régi szegedi gondolaton épült erőiiei, már akkor kénytelenek voltunk fölvázolni a jövendőt és figyelmeztetni arra, hogy az ősi szabad királyi város nem adhat föl egyetlen olyan bástyát sem, amelyet sa ját maga, a sa ját erejéből, a saját kulturszerétetéból, a saját polgárai számára épített mennyi nemzeti narccal és mennyi áldozattal. Az óvás és óvakodás hiábavalónak bizonyult, a kényszerhelyzetben a város kénytelen volt helyet adni egy bizonytalan és csak eredményeiben bizonyos kísérletnek, amely most kendőlobogtatás és a bucsu fájdalma nélkül szerényen és csöndesen távozott. Nézzünk végig az elmúlt hetedfél hónap tanulságain. Mit áldoztunk és helyébe mit kaptunk cserébe? A nemes város ugyananyüyit ajánlott meg a bizonytalan kiserlet számára, mint amennyivel sok évtizeden keresztül magánosok minden más közületi és állami támogatás, minden függőségi viszony és központi irányítás nélkül tiz hónapig vállalták a színház sorsát. Ugyanennyi áldozat mellett nem kaptunk mást, mint irányítást, hét és félhónapos s mindvégig ismeretlenül, sőt olykor idegenül maradt színházat, olykor azzal az érzéssel, hogy a kedves és romantikus, olykor heroikus, u j »ekhós szekér* érkezett viszsza. Elveszítettük — ha csak egy évre is — az állandó színházat, annak biztonságát, fejlődését, nevelését, fokozatos eredményeit. Függő viszonyba kerültünk nemcsak az irányító központtal, de más tiszteletreméltó, Szegednél lényegesen kisebb és igénytelenebb városokkal szemben. Meg kellett elégednünk olykor azzal, amellvel boldog lehetett mondjuk Nagykanizsa. Üjdombovár. vagv Orosháza. Színészi n ivóban, színészi nevelésben Gyilkos kézitusa Dunkerqueért, a bekerített szövetségesek egyetlen szilárd pontiáért Lille, Ostende, Ypern elesett, Calaist még tartiák a szövetségesek — Szövetséges csapatok Narvikban Német Jelentés szerint Moszkvában nem fogadiák az angol rendkivüli megbízottat •Minden idők legnagyobb fegyverletétele., ahogyan M e t z s c h német tüzefségi tábornok a Lokalanzeiger hasábjain irott cikkében nevezi a belgák fegyverletételét, egyre jobban érezteti hatasát a nyugati fronton. A bekerített belgiumi szövetségles haderő ellen kifejtett német nyomás egyre fokozódik. A szövetséges csapatok — amint Londonból jelentik — szerdán is hathatósan folytatiák ugyan az ellentámadást, nyilvánvaló azonban, hogy sokáig nem tudnak kitartani a hatalmas túlerővel szemben. Az Associated Press Bernhői ezzel kapcsolatban azt jelenti, hogy a szerdára virradó é j jel érkezett hirek szerint 30 francia hadosztály van fölsorakozóban Rethelnél abból a célból, hogy megkísérelje a német arcvonal áttörését a Lille környékén körűizárt szövetséges csapatok fölszabadítása érdekében. Ezt az értesülést látszik megerősíteni az a római jelentés, amely szerint 48 órán belül megindul Weygand nagy offenzívája. A francia csapatokat Rethel, Montmédy és az Aisne vonalán összpontosították. Londonból jelentik, hogy az Evening Standard katonai munkatársa, aki a belga hadsereg kapitulációja után néhány órával érkezett meg az angol fővárosba, a Brüg^e—Lille—Dunkerque háromszögbe beszorított francia és angol csapatok helyzetét nem látja olyan reménytelenül sötétnek, mint azt a sajtó é: * katonai körök az első jelentések után Ítélték. Ezzel szemben a Popolo di Roma jelentése szerint Berlinben azt hiszik, bogy a német csapatok már Dunkerquet is elfoglalták, bár a hirt még nem erősítették meg, igaz, hogv nem is cáfolták. A bukaresti C u r e n t u l véleménye szerint a német hadvezetőség most valószínűleg megkísérli, hogy a Bouen—Le Havre-vonalon döntőcsapást mérjen a francia haderőre és végleg elválassza Franciaországot Angliától, hogy azután angol földön folytassa a háborút. A német véderőfőparancsnokság szerdadéli jelentése arról számol be, hogy a franciák ellenállása Liliétől délre összeomlott és a város a német csapatok birtokába került. Ugyancsak elfoglalták Ostcndét és Dixmuident Jelentik továbbá a németek. hogy Norvégiában az ellenség nagyszámú hadihajó támogatásával elérte az ércvasutat és behatolt Narvikba. A Reuter-ügynökség hivatalosan jelenti, hogy a szövetséges csapatok a szerdára virradó éjjel elfoglalták Narvikot, azonkívül megszállták Fagernest és Forsnest helyiséget. A belgrádi V r e m c szerint Rómában ugv látják, bogy általános támadás készül Anglia visszafelé haladtunk és ugyanakkor a színpad is elveszítette vonzásának jelentékeny részét, márpedig színház, vagy hasonló nyilvános produkció nem élhet és nem hozhat sikert vonzás és atmoszféra nélkül. Ebben látjuk legelőször a balsikert, amely mellett most bezárult a stagione szerencsére rövid szereplése. Nem tudott atmoszférát teremteni, nem tudott közönséget vonzani, nem tudta az érdekesség fényeivel földíszíteni a kulturális szolgálatra vállalkozott színpadot. Társulatok és színészek jöttek-mentek, Szeged csak átvonuló állomás volt számukra, amire megismerhettük volna őket, személvüket és képességeiket, amire csak valamennyire is belehelyezkedtek volna a város életébe, már búcsúztak. utaztak tovább, az ekhós szekér tovább gördült. Voltak hetek, amikor szinte azt is csak alig vehettük észre, hogv egyáltalán •nyitva van a színház, hogy színészek dolgoznak a város falain belül; az egvhangnság és érdektelenség vette körül a színház épületét. _ De e hangulati elem mellett azt is nézzük", mit kaptunk abszolút értelmezéssel a szinnadon, függetlenül az üresen ásítozó nézőtér fájdalmas kiáltásától. Műsorban és produkcióban— nagy általánosságban — ugvanez volt a Helyzet, mint az »atmoszféránál«. Olykor lehangoló volt, hogy nagvösszegü állami támogatással sokszor csak jelentéktelen, nyugodtan elmellőzhető ásafag és vonzásra képtelen. értékben könnvü darabok tették a miisor javát. Untuk az unalmas és talmi onerettkultusz u? előretörését, amelv még a külsőség olcsó fénveit sem tudfa nvujtani. Távoli és a korszerii színpadi haladással mit sem törődő prózai darabok még azokat is els/oktatták" az üres nézőtértől, akik állítva lcslék" egy-egy színvonalasabb és íróibb mondanivaló' jelentkezését. Kaptunk »bsmutatóka I eredeti, kizárólag a slaaione részére készült bemutatókat az amatőrizmus, máskor a jószándéku dilettantizmus jegyében. Vájjon csodálatos voll-e ilyen körülmények között, hogy részvél nélkül, csöndesen kellett kivonulnia Szegedről ennek a kísérletnek? De amely eleinte tetszetősnek látszott a kisérlet meghirdetésénél, a jól gördülő, hibátlan, készült előadások is csak kis részben elégítették ki a várakozást. Az előadások nem voltak gondosabbak és csiszoltabbak, mint a viharos régebbi szezonokban, a színészi nevelés alig mutatott eredményt és emellett ugyanannyi, sőt olykor több darabnak kellett szerepelnie a heti szinlapon, hiszen a nézőtér üresen ásítozott és igy a jobb sorsra érdemes stagione-igazgatónak a darabok gyors cseréjével kellett próbálkoznia az érdeklődés állandó injekciózására. Tehát még ebben sem jutottunk eredményre, de elértük azt, hogy a munka tempójában ugyanolyan hajszának kellett kialakulnia, mint régebben egy-egy hibás, rosszul indult állandó szezonban. Azt mindenesetre elértük, hogy Szeged ragaszkodik a majd százéves hagyomá ny a i h o z, ragaszkodik önálló, állandó, független színházához, amelyért maga hozott és maga vállal áldozatot. Ami kitűnően megfelel Székesfehérvárvárnak, vagy Berettyóújfalunak, — sói részükre tagadhatatlanul emelkedést jelentett nivóban és produkcióban —, az nem lehet megfelelő Szegednek, amelyet száz év hagyománya és eredményei, nem beszélve a Szabadtéri Játékok nemzetközi dicsőségeiről. más kulturális pozícióba emelt. Szeged boldogan várja a visszatérő és remélhetőleg egészértékű művészi eredményeket Iioző önálló, független és' állandó színházát s részvét nélkül búcsúzik a slagione-szinbáz ! credménveitől.