Délmagyarország, 1940. május (16. évfolyam, 98-121. szám)

1940-05-18 / 111. szám

DÉLMAGYARÖRSZÁG Szombat 1940. V. 18. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XVI. évfoluam 111. szám Belgium 1914-ben és 1940-ben Irta j Parrígi György 'Amióta a német csapatok átlépték a belga határt és amióta Luxemburg megszállása kö­vetkeztében behatoltak Északfranciaország­ba, a Daladier-vonalnak Sedan, Longwy, Me­ziére és Charleroi körüli előterébe, egyre több, a világháborúból jólismert név szerepel a hadijelentesekben. Egymagában ez a körül­mény is arra készteti az embert, hogy össze­hasonlítást tegyen a mostani és áz 1914 augusztusi belgiumi hadiesemények között. Németország 1914 augusztus 1-én rendelte ei az általános mozgósítást. A franciaországi haboru esetére a német vezérkar legtitkosabb páncélszekrényeiben már 1898 óta feküdt az úgynevezett Sch 1 i ef f en-terv, amély a legapróbb részletekig kidolgozta a német had­müveleteket Franciaországgal szemben. Ez a terv többször módosult ugyan, lényegét azon­ban mindig a német csapatoknak Belgiumon való átvonulása és igy a francia jobbszárny megtámadása jelentetté. Schlieffen német ve­zérkari főnök eredetileg Hollandia déli ré­szét is be akarta vonni a hadmüveletekbe, azonban a tervnek ezt a részét a világháború német vezérkara elejtette. Schlieffen gróf és általában a német Had­vezetőség akkor is. most is azért gondolt egy Belgium felőli oldaltámadásra a francia had­sereg ellen, mivel a világháború előtt a fran­cia-német határt hatalmas várak és erődvo­nalak védték. Ilyenek voltak Belfort, Epinal, Tóul és Verdun. Ezek helyettesitették a mai Maginot-vonalat. A német támadás itt csak óriási veszteségek árán kecsegtetett sikerrel. Ezzel szemben a háromszázötven kilométeres francia-belga határ úgyszólván védtelen volt 1914-ben. A francia hadvezetőség részben az adókincstár szűkmarkúsága miatt, részben pe­dig azért, mert a semleges Belgium felől nem gondolt támadásra, elhanyagolta azokat az erődöket, amelyeket valaha R i c h e 1 i e u, XIV. Lajos, valamint minden idők legzse­niálisabb várépítője: Vauban epitett Fran­ciaország északi határán. Ma ugyan e tekin­tetben más a helyzet, mint 1914-ben, azon­ban viszonylagosan ugyanaz. Az eredeti Ma­giuot-vonal Svájctól csak a belga-francia ha­tárig terjed, innen a tengerpartig ' a jóval gyengébb Daladier-vonal vezet. A mai német hadvezetőség tehát éppugv, mint az 1914-es, a leskisebb ellenállás tőrvénye alapián szin­tén Belgium és Luxemburgon keresztül Fran­ciaország északi határán igyekszik előtörni T.ongwy, Sedan, Maubeuge. Saint Quentin irá­nyában Páris felé. hajszálnvi pontossággal ugy, mint 1914-bcn. He nemcsak a hadmozdulatok mutatnak kísérteties hasonlatosságot az 1914. évi had­müveletekkel. hanem a belgiumi bevonulást megokoló német magyarázat is A német kor­mány 1914 augusztus 2-án ultimátumot kül­dött a belga kormánynak, amelyben fölszólí­totta, engedje meg a német csapatok" átvonu­lását Belgiumon keresztül. rA" német jegyzék" a kővetkező pontokat tartalmazta: T. A né­met birodalom nem kíván ellenségeskedésekét kezdeni Belgiummal. Ha Belgium Németor­szág irányába jóindulata semlegességet foglal el. ugy a német kormánv arra kötelezi magát, hogv a békekötés során hiztositia Belgium birtokállomáhvát és függetlenségét. 2. Fme föltétel alaninn Németország a belga terüle­tet ismét kiüríti, amint a békét megkötötték'. 3. Belgium barátságos magatartása esetén Né­metország csanatainak. minden szükségletét készpénz ellenében vásárolja meg és minden okozott kárt megtérít. '4. Ha Belgium ellensé­gesen lén. föl a német csatiatokkal szemben, ucrv Németország kényszerítve lesz ellenség­ként bánni Belgiummal. 5. A' iegvzékre adan­dó választ augusztus 3-ig reggel 8 Órára vár­tig. Föltünéstkeltő német siker Franciaországban A németek n noőinot-vonai áttörését leientik, angol lelentés szerint a Daladler-vona! 100 klFoméíeres szélességben való áttörése toriént meg — A német csapatok elfoglaltak Louvalnt es bevonultak Brlisz­szélbe Csopatmozdulatok Olaszországban, elővigyázatossági intézkedések Svájcban — Végetért az angol kereske­delmi társaság működése a Balkánon Az utolsó huszonnégy órában némileg csök­kent az Antwerpentől Sedanig húzódó arcvo­nalon duló harc ereje. Katonai körök vélemé­nye szerint ennek az a magyarázata, hogy a német főparancsnokság más frontszakaszon kezd akcióba. Pénteken hajnalban a belgiumi Lou­vain és Malines környékén indítottak heves tá­madást a németek angol—belga csapatok ellen Magában Louvain városában elkeseredett harc tombolt A legutóbbi jelentések szerint az an­gol csapatok heves kézitusa után kiszorították a németeket a városból, péntekre virradóra heves ütközet folyt le Sedannál is. Római lap­jelentések hangsúlyozzák, hogy a három nap­ja dühöngő csata befejezéshez közeledik. A szövetségesek igyekeznék megállítani a német páncélosegységek előrenyomulását. Londoni jelentések szerint az angol légihaderő tovább­ra is erőteljes tevékenységet fejt ki. Német je­lentés közli, hogy ellenséges repülőgépek je­lentek meg Köln fölött és homhákát dobtak le. Néhány ház megrongálódott, néhány-ember életét vesztette, egy pedig megsebesült A né­met repülők viszont a franciaországi Arras erődítményei ellen intézlek bombatámadást. Parisból jelentették, hogy Churchill angol mi­niszterelnök és Eden hadügyminiszter katonai szakértők társaságában Párisba érkezett. Az angol államférfiak tanácskozást folytatlak Reynaud miniszterelnökkel, Daladier hadügy­miniszterrel és Gamelin vezérkari főnökkel. Svájcban nagy izgalmat keltetlek a legutób­bi órák eseményei, annak ellenére, hogy a svájci kormány cáfolja azokat a külföldi hí­reket, amelyek bizonyos városok kiürítéséről és a lakosság meneküléséről szólnak. A svájci sajtó hangsúlyozza a kormány ismeretes ál­láspontját: Svájc minden körülmények kőzött és minden támadással szemben megvédi hatá­rait. A svéd Aftonbladed londoni jelentése sze­rint a berni angol és francia követség meg­kezdte a titkos diplomáciai okmányok elege­A mostani német föllépésben csupán az a különbség, hogy a német emlékirat nem en­gedélyezett semmiféle határidőt, hanem az emlékirat átadásával megjelent a két áílam terület fölött a német légi flotta és a csapatok egy időben átlépték a határt. Német részről akkoriban is azzal indokolták a belgiumi bevonulást, hogy ebben csupán megelőzték az angolokat és a franciákat. Az akkori félhivatalos magyarázatok is megálla­? itották, hogy a német kormány megbízható rtesüléseket szerzett arra vonatkozóan, hogy juliusban titkos tárgyalások indultak az an­tant és Belgium között, amelynek célja az volt, hogy Belgiumot megnyerjék a francia­orosz szövetség számára és igy betörési kapu­ként használhassák a Ruhr-vidék és az alsó Rajna-vidék ellen. Akkoriban is visszautasí­tották azt a vádat, mintha Németország meg­sértette volna Belgium semlegességét. — Az igazi bűnösök — igy hangzott az egyik félhivatalos német megállapítás 1914-ben — Franciaország és Anglia, amelyek Németországot rákényszeritették arra. högy bevonuljon Belgiumba és ebben megelőzze az antant csapatait. _ A belga kormány egész éjszaka tárgyalta a német ultimátumot, azonban ezt nem tartotta válaszra méltónak és a fegvveres ellenállás mellett döntött. Akkor is a belga király, a tu­ristaszerencsétlenség alkalmából 6 évvel ez­előtt életét vesztett I. Albert állt a 100.000 fóből álló belga hadsereg élére, éppugv, ahogyan most fia: a 39 éves III. Lipót vette át a főparancsnokságot, azonban nem 100.000, hanem 700.000 főnyi hadsereg fölött. A német csapatok augusztus 6-án lépték" át a belga határt. Első támadásuk a Maas­vonal ellen irányult, éppugv mint most: En­nek a vonalnak az erősségét, már 1914-ben is a belga várrendszer ielentette. amelvet akkor Európa legmodernebb várrendszerének tar­tottak. Lüttieh". Namur és különösen 'Antwer­pen várait 1914-ben éppolvnn bevehetetlennek tartotta a katonai szakértők nagvrésze. mint ahogyan a legnevesebb angol katonai iró: Liddel Hart kapitány bevehetetlennek irta le a világháború után modernizált Hit­tichi erődrendszert a nyáron megjelent nagy föltűnést keltett könyvéhen. Lüttieh azonban sem 1914-ben. sem most' nem jelentett leküzdhetetlen akadályt a né­met csapatok számára. Igaz. hogy 1914-ben Lüttieh előbb adta meg magát, mint most, amikor a németek 6 napos folvtonos támadás alatt a 12 külső és 6 belső erődből csupán egy belső erődöt, igazhogy a legmodernebbet, a Liddel Hart által különösen megcsodált Eben­Emanel erődöt és lüttichi fellegvárat foglal­ták el. Érdekes, hogy 1914-ben eföszőr cgv né­met huszárezred akart behatolni a lüttichi fellegvárba, hogy bravúros huszáratakkal el­fogja a vármester parancsnokát. Ez a roman­tikus huszárcsinv azonban természetesen ku­darcot vallott. Augusztus 7-én reggel 6 ve­gyesbrgiádből álló hadsereg indult Lüttieh el­len. Ennek a támadása hasonló módon vég­ződött volna, mint a huszároké, ha nein tá­mogatják a német 42-esek amelvrit létezésé­ről és félelmetes tüzereiéről a lüttichi harcok során szerzett először tudomást a világ. A be­vehetetlennek" hitt betonerődök és. pánréltor­nvok" nem tudtak" ellenállni a 42-eseknek és már reggel 8 órakor a Mans keleti nartián a fekvő erődök és maga a város a németek" ke­zében voltak. A Maas nvugati part ián fek vő erődöket 11-én kezdték lőni "és 15-én mint utolsó erőd adta meg magát Lőnrin. Ezáltal az egész lüttichi várrendszer a németek" ke­zébe futott. Annak ellenére, hogv ezutfaT a német r*a­natok sokkal nasvobb erővel nvomnltak lüt­tieh ellen, az első rohamban csak egv erődöt és a fellegvárat foglalták" el. P i e r 1 n t belga miniszterelnök" szerint ezt a német sikert az a körülmény tette lehetővé. Hogv a Maas két hidiánnk fölrohhantásáva' meghízott belga tisztet egv német légibomba megö'te. mielőtt még föladatát elvégezhette volna. A belga ál­láspont szerint Lüttieh sorsában tehát ezút­tal a le-magvobb szeren a véletlennek futott.,

Next

/
Thumbnails
Contents