Délmagyarország, 1940. április (16. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-06 / 77. szám

$íí!)I!lbüf, 1949. IV. 9. KERESZTLNY POLITIKAI NAPILAP XVI. Évfoluam 11. siám :•!••! MmmmmmmmmagmmmKmjn»mm i<vnits<h viglálcku II€WC1 O|VdS0llO/» Ha ez megnyugtatja Önt, nyájas Olvasó; be­valljuk, hogy bennünket ia módfolütt bántott múltkori elírásunk a méltóztassék elhinni, tisz­tában vagyunk azzal, hogy Mátyás király nem 1 >-W ben — mini ahogy megjelent tévesen a dá­tum —, hanem 1110 kÖ£üí született. A rohanó percek történetírójával gyakran megtörténik az ilyesmi s gsak ürülünk, ha a nyájas olyasó figyelmeztet bennünket hibáinkra. Ebből ugyan­is nem azt olvassuk ki, hogy tudásunk héza­gos, vagy szemléletünk felületes és arrulsod­r"dú, hanem elsősorban azt a megható figyel­met, amellyel a nyájas olvasó bennünket meg­tisztel. Elvégre a gondok és izgalmak között élő korunk hőse mindig az egyhelybeu helyt­álló ember, aki ott, azon a helyen — ahova jó­sorsa vetette — áll, mert másként nem tehet... aki nem veti magát azonnyomban a konjunk­túrák kínálkozó kaptatójáru, ha a balsors — pillanatnyilag — kifogja szelét vitorlájából. Van azonban levelének egy kitétele, ame­lyet szó nélkül nem hagyhatunk. Azt írja.: „ilyenek német lapokban ós szakfolyóiratok, ban elő nem fordulnak." Nem tudhatjuk, hogy Üu olyan szorgalmatosan böngészi ót a német lapokat és folyóiratokat is, mint a mienket, de, mint literátus ember, bizonyara emlékezik azokra a jó békeidőkre, amikör a német nyom­dák nyomtatványaik kefelevonatait a korrek­torok munkája után kirakatba tették és öt már­kát ígértek mindenkinek, aki bennök még saj­tóhibát talál. Es — horribilo diottt — voltak, akik ezekből az öt márkákból éltek .» , JJo hogy a német lapok éa folyóiratok ab­süulut tökéletességébe vetett bitét némileg meg­ingassuk, bátorkodunk fölhívni begsea figyel­mét az 1938. óta Stuttgartban megjelenő ,,Aüa­iandadeutsehe Volksforsehung" évnegyedes fo­lyóirat negyedik kötetére, amelyben Hana Jua­cbirn Beyer az „Umvolkungsprpblem" pszi­chológiai vizsgálatánál példaként hozza a kö­vetkező híres magyarokat! Franz Berezeg, a yeíseci polgármester asz­szimilált fia. Paul Huufalvy, a magyar-finn-ugor nyelvé­szetben való közreműködése. Munkács (így!) (Miehael Lieb) egy kény­szor-asszimiláeió' áldozata. Dániel Irányi (Kossuth Lajos bizalmi em­bere, eredeti neve! Halbachuh) zipser, a.sza­badságharcban való részvétel. Perszel, Schöepf, Komba uer, títahel-Szam­Vald und Asbölh (így!) az amerikai szabadság­harc. (!) tábornokai, előzőleg a magyar forra­dalmi hadseregben. í'oldy (így!) (Scliadel) cs az Aurora Köi> Tomantika, liberalizmus, dunántúli külturasszi­miláció (?). Erkel, a magyar Himnusz alkotója, b'adcni családból származik". Nyilvánvaló kultupasszi­milásiö. „• • • Luise Bla/ía (így!), a magyar; csalogány (dio jiugarisEhe Nachtigall) született: Keindl, a BlaTca nevet adopvió útján nyerte (!), És mi mindezek ellenére ezt a folyóiratot igen értékesnek tartjuk, noha barátaink közé Bem sorolhatjuk. (A lap egyik munkatársa az simult vasárnap a bukaresti egyetemen elő­adást tartott a dákóromanizmusról.) Mi meg­bocsátjuk az ilyen ,,elírásokat", vagy talán „.sajtóhibákat", mert tudjuk, hogy mindany­xzyían emberek vagyunk- És bizonyára üu is latta a szegedi könyvkereskedések kirakata­Állandó szövetséget terveznek Anglia és Franciaország között \ k€( uú\clsCgcs cüudicH hiifonuí h<if«roiiimá olvadna össze: - A icvchcnijscg Kezdetet variak Churchilitöi ironilde angol vezérkari főnök a németek háborús esélyeiről A szövetségesek háborús szervezkedése lo­xább tart és londoni híradások szerint rövide­sen uj állomásához érkezik. A Daily Mail ér­tesülése szerint angol és francia szakértők olyan terv kidolgozásán fáradoznak, amely azt "cé­lozza, hogv Nagybritannia és Francia roszág kőzött állandó szöietség létesüljön. A két szö­vetséges közölt a lehető legszorosabb együtt­működést igyekszenek biztosítani. Ez egy értel­mű lenne azzal, hogy a két hatalom egyetlen katonai és gazdasági hatalommá olvadna ösz­sze, mégpedig nemcsak a háború tartamára, hanem a háború után is. Ezzel kapcsolatban fölmerült az a terv is, hogy közös francia­brit parlamentfélét hívnak éleire. Iláhorus készülődések észlelhetők a skandi­uáv-állaniokban is. A svédországi Norlandban, Dcls) édorszúgban és Gottlaud szigetén ujabb csapatokat hívtak be. A behívásokkal kapcso­lathan Svédországban izgalom tapasztalható. Állandóan növekszik a háborús feszültség az Amerikai Egyesült-Államokban is. Holt nyu­galvirgiuiai demokrata szenátor a szenátusban a következő kijelentést lelte: »És/akeineriku lépésről-lépésre csúszik a háború felé. Köteles­ségemnek tartom, hogy ez ellen fölemeljem szavain.« Frank Gannet, a republikánus párt egyik elnökjelöltje Newyorkban tartott korlesbeszédébcn rámutatott, hogy az Ameri­kai Egyesült-Államok gigantikus méretű fegy­verkezése igazi háborús fölfegy verkezés. Az angol vezérkar főnöke a Drll hadsereg fiölkészíilíségéröl London, április 5. lronsido tábornok, az angol vezérkar főnöke fogadta a külföldi sajtó képviselőit, akiknek elmondotta, hogy a szövetsé­gesek a hét hónapig tartó nyugalom alatt tökéle­tesítették hadseregeiket. Borzalmas elgondolni, hogy mi történt volna — mondotta —, ha a néme­tek kezdetben támadtuk volna, amikor még a szó szoros érteimébon nem is volt hadsereg. Az clmuit két hét óta mondható el, hogy pótolták a hiányo­kat és most fölkészültek bármi történjék. A haro­téreu a szövetséges haderők hangulata és kikép­zése kitűnő. Az angol fiatalemberek tutnyomóré­sze cgyáltaláu nem rendelkezett katonai kiképzés­sel és ezeket a fiatalonibercket hat hónapnál jóval kevesebb időn belül kellett kiképezni. A nagy né­met hadsereg csodálatos gépezet, de gyakorlatilag nincs soraiban olyan ember, aki a világháborúban magasabb ranggal vett \olna részt, mint kapitány. Az angoloknak és a franciáknak ezzel szemben még a világháború hói bő készletük van gyakorlott vezetőkben. Kézenfekvő, hogy a német hadsereg­ben akadhat lángétz is. Hat hónappal ezelőtt ta­lán sikert arattak volna, most már azonban nem. A b'zovjelunióra kitérve lronslde tábornok azt a nézetét fejezte kl, hogy a finn hátwo meggyen­gítette a bzovjctunio erőforrásait és nagymérték­ben kifárasztotta Oroszországot. Lehetbéges, hogy Oroszország másutt kezd zavart kelteni, de ha ezt megtenne, akkor közlekedésében alianának be ne­hézségek cs a (szovjetunió mégjobban legyöngülne. Churchill mcőblzatösd a (cvehcn(j*£g Kezdetet jelent! Ttóma, április 5. 14 Oiornale d'Ilalia londoni tudósítója szerint Churchill megbízatása bizo­nyára nagyobb tevékenység kezdetét jelenti a hadvezetésben. Nem valószínű azonban, lwgy ez a nagyobb tevékenység katonai ulicióhban nyilvánulna meg, hanem valószínűleg a blokád és a gazdasági háború erélyesebb alátámasztá­sában, hogy ezzel Németországot kényszerítsék támadásra, A szövetségesek Ugyanis meg van­nak győződve arról, hogy a Uhnadófcl fog na­gyobb veszléségeket szenvedni. ban a „Deutseho Allgerneiue Zeitung" új Euró­pa-térképét, amely a mostani hataráliapolokat rögzíti. A magyarázó szövegben a térkép ter­vezője bennünket a következő megállapítással lopott inog; ,,Nactí dem das Duulscho Iteicli in lán­gon Kümpfen Ungarn von dcu Türkön bo­freit hiillo, scklosa sieh Ungarn eng au dio Habsburg-Mouarrhie au, stand auck im AVeltkricg troü an, der Beito deo Iíeiehos". Azt mindig tndtuk, hogy minden kor átérté­keli a maga szemléletébe állítja a történeti fej­lődés egyes szakaszait. Azt azonban mégis csuk merészség állítani, hogy Magyarországot a tő­rök iga alól a német birodalom szabadította föl. Nem szállunk vitába a német lap térképszer­kesztőjével, hiszen nálunk köztudomású s kül­földi történetírók által is elismert lény, hogy Ny ugat és a kereszténység v edőbástyája Magyar­ország yolt és a törökök elleni harcában legku­vésbbé sem támogathatta a német birodalom, mert nemet birodalom még abban m időben nem ia volt, 'A „két pogány" között pusztuló magyarság önerejéből küzdött életéért s ami­kor Budavár' visszafoglalása bekövetkezett, ezt a keresztény Európa győzelmeként emlegették akkor is s századok multán, ma is.Szekfü Gyu­la szerint „Budavárát a papok" foglalták visz­sza". Az egyesült keresztény haduk fővezére pe­dig köztudomásúlag üavoyai Eugcn, olasz he£­c'eg volt ... És bizonyára olvasta a nyájas 'olvasó ült a kespeara híres tévedését n „cseh tengerről" esetleg a nagy brit költő politikus honfitársá­nak: Lloyd George-nuk minapi megnyilatkozó, sát az angol parlamentben.'Bizonyára Ön is figyelmére méltatta fejtegetéseit, pedig ő, An­gliának a békekötéskor működő miniszterelnö­ke, néhány év elölt ezeket mondotta: „Ne feled­jük. hogy VJM-bun mi egészen új államokat hoztunk létre, amityenek Litvánia, É'szlonia A* Transylvánia" . . . E/ért kérem (Jut. nyájas oiva«ő: Ne báuUtsk; egymújl!

Next

/
Thumbnails
Contents