Délmagyarország, 1940. március (16. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-10 / 57. szám

MAGYARORSZÁG Vasárnap 1940. III. 10. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. évfolnavn 57. sráin lisztéit Szerkesztő Ur, városban élő ember vagyok", minden ér­deklődésem, kedvtelésem, hivatásom és szó­rakozásom ideköt a villanyfényhez és asz­falthoz, az íróasztalhoz és a kávéházhoz. Számomra ez a város nem is a körtöltésnél, de a Tisza Lajos-kőrútnál végződik. Any­uyira itt élek a város szívében s annyira itt él a város az én szívemben. Megvallom őszintén, amikor a „jobb útra tért" Délma­gyarország megkezdte tanyai cikkeit a bosszankodásának bizonyos nemével kezd­tem szemlélni a tanyai problémáknak tér­foglalását azokon a hasábokon, amelyek a városi ember érdeklődésének és tájékozta­. tásának kielégítésére vannak szánva. Mit érdekel engem — gondoltam magamban — a esengelei orvos, a mórahalmi por, az ásott­halmi út, a fehértói birkalegeltetés problé­mája. Számomra ismeretlen világ a tanyn­v ilág, amely távoláll tőlem lélekben, érdek­lődésben és geográfiában. De meg kell vallanom Szerkesztő Ur, az első cikkek már missziót végeztek, nem is a tanya népének megsegítésében, hanem a városi polgárság fölfogásának, ítélkezésé­nek helyes irányba terelésében. Valamikor nem is titkolták azt a türek­vást, hogy a tanyát intézményekkel ellátni városellenes cselekedet, mert minél több hi­vatalt kap a tunya, annál jobban segítjük elő au'tafrchiáját. A tanya népét be kell kényszeríteni a városba, mert a város ke­reskedelme és ipara számára csak így tud­juk biztosítaui fogyasztását. Ez a kor és ez a fölfogás a lányit a város gyarmatává akarta tenni és a tanya népét a gyarmati lakosság sorsáru akarta kénysze­ríteni. Az öpzésnek es rövidlátásnak ez a kor­szaka lezáródott. Ma már tudjuk, hogy mi­nél jobban emeljük a tanyai, nép életszín­vonalát, minél jobban könnyít jük-életföl­tételeit, annál jobban szolgáljuk a város ér­dekeit is. Fogyasztóvá és vásárlóképesssé kell tenni a tanya népét, ha azt akarjuk, hogy táplálhassa városa iparát és kereske­delmi életét. S az ipar foglalkoztatásán és a kereskedelem táplálásán keresztül eltar­tója legven a szellem munkásai­nak is. De ennek belátása: nem volt elég, meg kellett mutatni azokat a föladatokat is, amelyek betöltése orvo­solni tudta a multak mulasztásait s ki tudta jelölni a jövendő kötelessé­geit. S ebben látóin annak a fölvilágosító munkának rendkívüli borderejét, amelyet a Délmagyarország egy esztendeje végzett és végez. Testvérré tenni várost- és tanyát, akik egymással bizalmatlanul álltak szem­ben, akik mindegvíke csak azzal törődött, hogy a város gondoskodásában többet fog­laljon le magának, mint amennyit a város a másik félnek juttatni tud: azokat közös munkára, közös erőfeszítésre, a jóvátétel jóságos engesztelésében egyesíteni várost és tanyát; ezt a törekvést ismerjük fel a Délmugyarország munkájában és hivatá­sában. Ma már olt fartok*, liogy kezdenek job­ban érdekelni a tanya problémái, mint a városé. Ma már tudom azt is, hogy a tanya kérdései nem maradhatnak a városi polgár Stockholmi olasz jelentés szerint részleges megegyezést kötött a finn és az orosz kormány Ha kezdi meg római tárgyalásait Ribbentrop Angii a felfüggesztette a német szenet szálSité olasz halókra vonatkozó blokádot Ribbentrop német külügyminiszter, Sviu­hufvud volt finn államelnök és a hesseni herceg római utazása foglalkoztatja a stock­holmi béketárgyalások által fölkavart euró­pai közvéleményt. Ribbentrop látogatásai összefüggésbe hozzák a finn—orosz békekisér­lclekkel, ezenkívül — amint mondják — a német külügyminiszter megbeszéli Cianova! a Németország és Olaszorszag között függő­ben levő összes kérdéseket, tehát az angol szénügyet is, Welles európai látogatását a kél államnak Szovjetoroszországgal való kapcso­latát és a közelkeleti helyzetet. lla érkezik Rámába Ribbenlrop Roma, március 9. Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter vasárnap délelőtt érkezik meg Rómába, ahol Ciano gróf külügy­miniszter fogadja az olasz külügyminiszté­rium vezető tisztviselőinek az élén. Ilibbcn­trop a Villa Madama-ban száll meg és nyil­ván hétfőn este utazik vissza Németor­szágba. Vasárnap délelőtt megbeszélést foly­tat Ciano gróffal és valószínűleg délután lesz látogatást a Dúcénál, a Venezia-pulolában. A római politikai világ érdeklődésének kö­zéppontjában Ribbentrop utazása áll. Ami a római látogatás eredetét illeti, a (jiornulc d' Itália tudósítója szerint Ribbenlrop római út­ját maga Hitler vezér és kancellár határozta el és ez az elhatározás egész hirtelen történt. A Piccolo jelentése szerint hivatalos magya­rázat az, hogy Ribbentrop a Dúcéval és Ciano­val megbeszéli a háborúval kapcsolatos leg­égetőbb kérdéseket és a német—olasz együtt­működés problémáit. " • Az olasz sajtó igen nagy sziv élyességge! üdvözli a német külügyminisztert. A lapok magyarázó közleményeikben elsősorban azt hangsúlyozzák, hogy nem rendkívüli esetről, hanem normális látogatásról van szó. Ennek a jelenlegi helyzetben természetesen különle­ges jelentőséget kell tulajdonítani. M egész Háborús kérdés megvitatásra kerül Rámában Berlin, március 9. Ribbentrop birodal­mi külügyminiszter 30 lagu kísérettel utazik Rómába. A külügyminiszter látogatása előre­láthatólag húrom napot vesz igénybe. Német politikai körökben ugy tudják, hogy a kül­ügyminiszter római megbeszélései általában három pont körül forognak majd: 1. Az orosz—finn béketárgyalások". Német­ország kezdettől fogva ellene volt a háború bárhol való kiterjesztésének, éppen ezért szí­vesen látná az orosz—finn liábora békés befe­jezését. Oroszországi liir szerint a karjalai földszorost. Hangő félszigetét és Petsamo ki­kötőjét, valamint Mannerheim tábornagynak a hadsereg éléről való távozását követel! Finn­országtól, ennek ellenében elismeri Finnország függetlenségét. 2. Az északi kérdés általánosságban. Német vélemény szerint a finn—orosz békekötés ke­resztülhúzná a nyugati hatalmaknak a hábora kiterjesztésére irányuló törekvését és ezért nem tartják lehetetlennek, hogy a nyugati ha­talmak nem riadnak vissza a Norvégián és Svédországon való erőszakos átvonulástól sem. hogv ilyen formában ezt a két északi államot belekénvszeritsék a háborúba. . > 3. A nvrugati háború kérdése. Berlinben han­goztatják, hogy Ribbentrop határozottan is­kVdVtelésének játékos eszközei. Eddig, aki Yegígkoc - zott a bajai országúton, magát tanyai kérdések szakértőjévé nevezte ki s aki tudta, hogy hol végződnek a királyhal-; mi tanyák és a szabadkai földdel melyik kapitányság szomszédos, az már mást nem is engedett szóhoz jutni, amikor tanyai kéj­désekről esett sző. A mi tanyai szakértő­ink közül ugyan hányan rótták a barázdát a tanyai magyarral, ugyan bánván hall­gatták meg fájdalmas panaszkodását, bá­nván tudtak lenézni a tanya életének mély­ségeibe. „Állottam vizednek mélységei fö­lött" — mondta Arany János Dentéra gon­dolva, de állottunk é mi valaha a tanyai életnek mélységei fölé mielőtt hozzászól­tunk azokhoz a kérdésekhez, amelyeknek jószándékú amatőrjei lehettünk csupán. A falukutatás nagy konjunktúrájában foglal­koztunk-e azzal, hogyan él a szegedi tanyai magyar, mit tud dolgozni, mit tud termel­ni hogyan tudja terheit viselni s hogyan I tud birkózni az irtózatosan megnehezedett élettel? "A haszonbérlők élete eddig Csak á haszonbér magasságán és behajthatóságán keresztül érdekelte a várost és ki vette ész­re, hogy megmozdul a tanyai föld és az elé­gedetlenég néma fájdalmában vonaglanak a szívek és barázdák? A Délmagyarország a legnemesebb és a legtermékenyebb munkára vállalkozott, amikor annak a távolságnak megrövidíté­sére vállalkozott, amely idegenné tette egy­más számára a városi és tanyai magyart. Én mélyen tisztelt Szerkesztő Uram a ma­gam — ahogy most mondják — szemléle­tének változásán keresztül érzem annak A munkának áldásos voltát, amelyet a Dél­magyarország kezdeményezett. Ma már sokkal világosabbak kötelességeink, mint kevéssel ezelőtt voltak s ebben nz átalaku­lásban a legjelentősebb része a Délmagyar­urzúg zsurnalisztika! tevékenvséucuek van" Fogadja érte rajtam és tollamon keresz tül a megértő és tisztánlátó városi polgár sásr elismerését % hálós köszönetét. "

Next

/
Thumbnails
Contents