Délmagyarország, 1940. március (16. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-24 / 67. szám

A piarista gimnázium önképzőköre az önkényuralom idején Három év a 100 eves önképzőkör életéből Irta : Diósi Géza ilr. 11. A piaristagiimiázíuiu 100 éves önképzőköre tulajdonképpen kétszer alakult meg. Először 1810ben Horváth Cyrill dr. kegyesreudi tanár, a szegedi lyecuui tudús "Oktatója* kezdeményezésére, melyről e htdyeu egy régebbi (január 0) cikkünkben már megemlékeztünk és másodszor 1802 to október 10-én Somhegyi Ferenc dr, elnökségével. A szabadságharc leveretését Lövetű líucb korszak szomorú állapotot teremlett minden magyar iskolában. A németirányu tanítási rendszer nemcsak u tanulók számának csökkenését eredményezte a piaristaiskolúban, hanem nz önképzés szervezett munkája is megszakadt. Ebben a gyászos időben Nagy Márton, majd 1858-tól ismét Horváth Cyrill táplálgatta az önképzés lázéi., kinek bölcs tapintatossága a nehéz viszonyok között is talált uiódol arra — bár uem nyíltan —, hogy gondoskodjék az ifjúság helyes, nemzeti irányú neveléséről. S ha a nyilvánosság uem is vehetett tudomást a ueuies munkáról, a buzgóság talán még tisztább és őszintébb volt mindkét részről, mert csak a lelkes tanárnak és a lelkesedő ifjúságnak szivéből táplálkozott Tényleges és nyilvános működését az 1810-ben ilakilott Olvasó-Társaság csak a szomorú évtizedet követő ^alkotmányos, időszakban* kezdhette meg. Az 18(50 október 20-án megjelent októberi diploma, bár nem elégítette ki a magyarság jogos kívánságait, mégis halálozott lépés volt a mcgbékülés relé. M a i I á t Ii György lárnokmes<w 18G1 elején — derülni kezdvén hazánk ege — első teendőinek tartotta, ho© az ország tanintézeteit magyar kezekre bízza. A szegedi piaristagimnáziumban is "kimondották a hazai nyelv szellemében való tanítást* s a német nyelvet a rend Kívüli tárgyal; közé sorolták. A tanulók száma sgyszerre megiiövekedett s 1861-ben 583 ra, 1862ben pedig 655-re emelkedett. Az igy inegnövekcdett »fő©mnasium.« kct felső osztályának tanulói •az ü©barátok« élmÖ nláirással az 1862—63-iki tanév elején fölszólítást intéztek a felsős diákokhoz (5—S. oszt.), hogy közös erővel fogjanak hozzá egy »önképző-kör« megalakításához. »A fölszólitás nem volt a pusztában kiáltó szava, megértették azt, fölfogták a ezét szentségét, átérezték a fölszólitás eme szavait: Annyit nyom egy nemzet a világ merlegében, amennyit irodalma ér; mert az aláírási iv nevekkel. megrakottan tért az ügy barátok keze közé, kik örömmel lobogtatták a kezdés zászlaját a szép számú kővetőktől körül véve. Igy le volt téve az első kő, melyre később az önképző kör épitc magát.* Az egykorn jegyzőkönyv ezután közli az aláírók névsorát, kik között ott találjuk 1 van köríts Jáuos, a későbbi rozsuyói püspök nevét is. 'Az első félévben 22 gyűlést tartott a kör, többkisebb nehézséggel, a kezdet kezdetén, mint a krónikás irja: »idő kell ahhoz, ho© az ifjú 's gyönge csemete, erős gyökeret verve jó gyümölcsöt hozhasson*. Az egyes üléseken részint saját költeményeiket adták elő a tagok, részint szavaltak, legtöbbet Petőfitől és .Vörösmartytól, majd azokat a fordításaikat és önálló értekezéseiket olvasták föl, amelyeket a szigora birálók elfogadtak, mert legtöbbet "bevehetetlennek, va© elégtelennek Ítéltek*. A kör tagjai közül Murlayi Endre, Végh Aurél, Kertész József, E n<;odi Imre, II c r c z. Gyula, Lőw Sámuel, Darázs Endre, 1 vtank oivits János, KridTalstky Sándor nevével találkozunk legtöbbször, a jegyzőkönyvben és az "önképző-kör irodalmi zsengéi, nek szerzői között. Az önképzőkör második félévig márciusban kezdődött, amikor az alelnök a "bizottmány nevében* ismét fölszólítást intézett az. osztályokhoz "Tisztelt tanoda-társak* megszólítással, hogy ismét lépjenek he a körbe. ». - . Korcs és nemtelen ivadék az, ki jelenleg virágzásban díszelgő irodalmunk bővebb ismeretére nem törekszik. Valamint mindenkor, ugy jelen századunkban ia a nemzetiségek haladottságának elismert mérlege az irodalom lévén, szivcmelő örömmel látjuk tanodáinkban a szép eszmék valósítására egyesitett buzgalmakat, melynél fogva alig van főtanod* hazánkban, hol irodalomképzö körök uem volnának ts ha a hatadás színvonalán a!ó! maradni nem akarunk, meg kell éreznünk a kor. h!(ó szózata*. Jelen tnlszólítágUBkban tehát uem egyesek véleménye szólal föl, hanem közös érdek, a becsület, a honszeretet és a várakozás, mellyel a haza, ifjai irányában ősszcmnu-l viseltetik. Ennyi, söt több indok szélit bennünket nz irodalom komoly ismeretére s biztop rcményelheljük, liogy a helybeli, nemzetiségét szivén hoiduzó és honszerető lelkes ifjúsághoz intézett felszólításunk uem leszen a pusztában kiáltó sikertelen szava..,* A lelkes fölhívásnak meg lelt az eredménye, mert mint a végső mondat jelzi: »A fölszólitás nem volt sikertelen; számosan irták magokat a kör tagjai közé. > Közöltük azonban több tanuló hiányzik, kik az első félévben tagok voltak, viszont ujak is jelentkeztek s az ismeretek közül in találkozunk először Hcizner János nevével, aki akkor a főgimnázium \ 1. osztályának tanuló-ja volt. A tisztikar igy alakult meg: Főtisztelendő és tudós Somhegyi Ferenc, elnök; alelnök: Murinyi Endre; föje©ző: Engel Mór; tiszteletbeli főjegyző: Fürcdi Ferenc; aljegyzők: Abranovits Lajos, 1\ ál esz Kálmán, Eridvalszky Sándor; titkár cs levéltárnok; Juhos János. A negyedik ©ülés után azonban a tisztikar egyes tagjai között nézeteltérés támadt s három egymásután tartott "bizottmányi.-. cs rendkívüli "közgyűlés* határozatából kifolyólag az alelnök cs a főjegyző lemondott tisztségéről és -uj alelnöknek Boldis Samu VIII. o. tanulót választották meg Utolsó, nyolcadik ülésüket 1863 junius 11 én tartották s vele a nagy lelkesedéssel indult, majd viharon keresztülment nj, kezdő önképzőkört év befejeződött. A tagok munkássága a második felévben is dicséretreméltó, búr az áldatlan helyzet miatt csak kevés 'tanuló juthatott szóhoz. A következő, 1863—61-ik iskolai év novemberében "Tisztelt Pályatársak!* megszólítással ismét fölhívás jelent meg főgimnázium fölsőbb osztályú tanulóihoz, melynek eredményeképpen 71 taggal kezdte meg működését nz "önképző-kör*. A kör tagjainak névsorában Arányi Béla, Budaváry József, Lévay Imre VIÍI. oszt. piar. kispapok, majd Dáni Ferenc, Lőbl Jfsiga, Lőv/i Lipót, OsztroVijzky Dezső, 11 c i z n e r János neveivel találkozunk; Szeged kulturális és llkikmégnem fizették' meg a címükre küldött sorsje© árát, szíveskedjenek azt az z nyereményhuzások előtt okvetlen befizetni, mert a játékban csuk a kifizetett sorsjegyek játszanak. Hki nem akar a küldött sorsjeggyel játszani, küldje vissza, mert a sorsjegy visszatartása a főárusit'óknak kárt okoz. Minden számnak egyenlő nyerési esélye yan! I) É LMAGYARORSZAG VASÁRNAP, 1910 MAlíCIUS 21 ír/ Jttxscfcshbci) tIKŐR - KONZERV - ÉS fCETGYÁR társadalmi életében kcsöbb jelcutős tényezők mindannyian. >Csak az irodalom képezi a ncmzetets-jeligcvcl indul meg a munka, melyre az ifjú társaság »az irodalomban és szónoklatokban való képe s zászlaját fiizi föl*. Az első félévben 12 ©ülést tartott a kör. Már a második gyűlésen szerepélt Rcizner János, ki Vörösmartytól a "Salamon* cimü költeményt szavalta cl kellő sikerrel. Dátn, Ferenc Garaytól a ?Bánk báu;-t, Lőbl Zsigmond Tarkányi »Coriolán«-ját adta elő. Dani szavalatára a bíráló mege©czte, ho© "szorgalom és kitartás után jó szónok lehel*. A második félév 11 ©ülést mutat eredményként. Dc mint a nralt évben, a jelen önképzőkört időszakban is a fegyelem körül volt baj. A 12-ik ©iilcs jegyzőkönyvében olvassuk, hogy "rendellenség, e mérges vipera, mindinkább terjed körünkben és annak megemésztésével fenyeget. Némelyek keblét megszúrva vészes fullánkjaival, mérges nedve csakhamar nagyobb térre terjeszkedik s nemcsak azok, hanem mások, még eddig sértetlen szivét is veszélybe ejti*. Ennek ellenére, bár a je©zőkönyv szerint a ".szellemi termények igen silányak*, mégis nagyon szép eredménnyel dolgoztak a tagok s a hazafias szellem mind erösebb megnyilvánulása látható a választott költemények tárgyköréből és az "Irodalmi zsengék* e©" két termékéből. Egy csonka érteke zés vegén (eleje a szerző nevével együtt hiányzik), ezeket a sorokat olvassuk 1861 bői: Porba omolva imád fiad, óh nagy mrtiny ura: , [mondd meg! Dermedt álmaiból ébred-e már e haza? És ha, talán alszik még . . . ébreszd álmaiból »« Égi szabadság 's szent múltja sugárahal! Ezeket a distiehunokat az a lelkes piarisll diák irta a kiegyezés elölt, ki e csonka Írásnak befejezésében a >mindcnek Alkotójához cs iontartójához* könyörögve igy szól; , . bizva a To nagy könyöriiltességedbon, mixel Tőled ered minden jó, — felsóhajtok hozzád árva nemzetem nevében és kértek küldd e| hozzánk az egyetértés szent angyalét, hogy egymást scgiixe, mindenben egyetértve, minél előbb kivjhassuk magunknak az ősi szabadság dicsőséget s éreztethessük fondor elleneinkkel, miszerint ős atyáink vére forr még unokáinak meggyengült ereiben. Táld ki kérlek áldással telt karjaidat és távoztasd el a tétlenség büutcrhes következményeit, melyek a tejjel és mézzel folyó Ká naánra nehezülnek!!! ho© jgy minél előbb magasztalhassunk az ősi szabadság bő áldásaival! . . .« Három esztendeig kellett még várniok a ko tivörgö szavaknak s H kérés leijesült. Mintha csat a ma hangja lenne !...,, Még nagyobb ügy buzgalmat látunk az önkén zökör 1861 1865 iM működési évében, mely 32 gyűlésével a komoly es. lelkiismeretes munka legnagyobb benyomását