Délmagyarország, 1940. március (16. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-03 / 51. szám

RORSZA Vasárnan. 1940 III. 3. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. cvfoliiam 31. a tanya problémája Nagyon kérünk mindenkit, akinek a va­ros ügyeiben szava lebet, a városi haszon­béres földek problémáját semmiféle más ügy függvényének ne tekintse; ez a nagy kérdés ne legyen eszköz semminél, a pro­blémának önmagában való nagy sulvát is­merje föl hivatott és hívatlan, hozzáértő és amatőr-érdeklődó egyaránt. Az a belügyminiszteri leirat, amelyik a város gazdálkodásának bírálata körén be­lül foglalkozik a városi költségvetéssel, megemliti azt is, hogy milyen nagy mér­tekben esett vissza a városi haszonbéres földek jövedelme, holott a város 1914. év óla 8000 hold földet tört föl s osztott szét a haszonbérlők között. Ez a számadat ma­gabanvéve sokkal többet mond, mint az egyéb adattal egybevetve. Lebet, bogy a város valóban haszonbérbe adott az 1914:. év óla 8000 hold olyan földet, amelyet az­előtt legelőnek használt, de .az sokkal bi­zonyosabb, bogy a korábbi baszonbéres földekből hatezer holdat elvont eredeti rendeltetésétől s vagy különböző nagyje­lentőségű és támogatásra érdemes intézmé­nyeknek adott át, vagy jövedelmét kötötte le megbatározott közcélokra. S ezenfölül ez a hatezer hold föld a városi baszonbéres földek legértékesebb részeiből való, a iee­mékeny feketel'öldekből válogatták össze, ezek a földek a legmagasabb haszonbért biztosították a városnak, mig a föltört 800U holdat azért vették legutoljára igénybe, mert a terméketlen homoktól ulig választja el valami. Ezeknek az adatoknak mérlege­lése viszont egész más ítélkezésre nyuit alapot. i De a háború előtti haszonbérjövedelmek is meggondolásra késztetnek. Évtizedes küzdelem eredménye volt az, hogy a vá­ros szakított a baszonbéres földek árvere­zésének rendszerével s a régi érdemes ha­szonbérlők kezén meghagyja már azt a föl­det, amelyet hűséggel és becsülettel mun­káltak meg. A háború előtt azonban csak egy volt a fontos, az, bogy ki ad többet érte? Nem nézték, bogy szegedi-e, vagy nem szegedi, földmüves-e, vagy más fog­lalkozási ág hajótöröttje a földért jelent­kező, nem vizsgálták, bogy maga akarja-e művelni a földet, vagy alhaszonbérletbe akarja adni, csak az volt a fontos, hogy minél több haszonbért lehessen a földek­ből és a haszonbérlőkből kisajtolni. Ilyen mesterségesen fölvert, a kihasznált fölrléh­séggel szinte mesterségesen fölhajtott ha­szonbérekkel biztosították a háború előtti magas bérbevételt, de azt az időt, amikor a haszonbér fontosabb volt, mint a haszon­bérlő, talán mégsem szabad most az össze­hasonlítás egyedüli• alapjává tenni. Ha a háború előtt nem rablógazdálkodás folyt volna a szegedi földön s ha ez a rablógaz­dálkodás nem is annyira a földet, mint in­kább a haszonbérlöket zsákmányolta vol­na ki, akkor sokkal vagyonosabb, sokkal egészségesebb, sokkal megalapozottabb exísztenciáj u haszonbérlőtársadalmat tu­dott volna ez a város fölnevelni magának. A^ haszonbérlők szegénységének első for­rása a háború előtti földértékesités módja volt. S ezenfölül: talán nem volna szabad Biegfeledkezni ar-ól sem. liogy milyen ára­ik lángokban álló Viipuri eleste után finnek a harmadik vonalban folytatják az ellenállást Olasz tiltakozás Londonban a szénharc miatt — Német - belga légiütközet, angol gépek röpcédulákat dobtak le Berlin fölött Stöckholm, március 2. 'Az orosz hadvezető­ség szombat reggeli hivatalos közleménye sze­rint az orosz csapatok bevonultak Viipuriba, amelyet a finnek kivonulásuk előtt fölgyúj­tottak. A finnek új állásokat foglatak el Vii­puri mögött, mert minden jel arra mutat, hogy az 'oroszok a város elfoglalása után újabb szárnytámadást kezdenek, hogy a Hanrrheim­vonalat nyugat felől hátbatámdfiassák. Fokozó­dó municióhiánnyal indokolják finn részről a viipuri állások kiürítését, Ember-ember ellen Helsinki, március 2. -Viipuri külvárosaiban vé­res harcok dúlnak. Ember-ember ellen küzd. A ( i'innck minden talpalattnyi helyért harcbaszált­nak az oroszokkal, akik délről, nyugatról és a tenger felől nyomulnak előro. A Lotta-szervezet tagjai versenyeznek hősiességben a férfiakkal. Viipuri várán ínég mindig a finn lobogó leng — jelenti a finn közlemény. Közben javítják a vas­utvonalat, amely az erősítések scállitását bizto­sítja. A vasutat három helyen rongálták meií a szovjetorosz gépek. Finn katonai szakértők szerln! a város meg­hódítása az oroszoknak csak óriási veszteség árán sikerül, másrészt a viipuri csata hosszú ide­je alatt a finnek jobban megerősítették védelmi vonalukat. A finnek visszavonulása tlgy törté­nik, hogy megkíméljék az ember- és hadianyagot. A finn hivatalos hadijelentés január 2-án ha­talmas orosz összeomlásról számol be a Ladoga­tótól északkeletre. 2Ü0 orosz katona megfagyott. Többek között 100, majdnem teljesen sértetlen harcikocsit zsákmányoltak. Viipuri elvesztése. ufón a harmatiiif védelmi vonalban heliiczhcdfcSf el a finnek Finn-svéd lialár, március 2. A Havas-iroda je- | lenti: A finn csapatok elhagyták a második védelmi vonalat, amely Viipuritól délre a Fjörd­folyó partja mentén húzódik és amelynek tor­kolatánál fekszik a város. A védelmi vonal a Vúoksl-tó nyugati partjánál az Alyrap&ii-tó ma­gasságában végződik, A finnek elhagyva a ho­mokos és aránylag lapos terepei, az új harma­dik vonalban helyezkedtek et. Ennek helyzeté­ről természetesen nem• közölnek semmit, de a vonal valószínűleg a Viipuri és Vüoksi-folyó között húzódik. Ez a vidék hegyes-völgyes és sziklás. Itt terül el Earstilü és a Lykyla-tó, to­vábbá a Noskuamelska, a Keltovesi — vala­mint a Vuoksi-tó. Ennek a terepnek előnyei kézenfekvők. Ezeket az alláshkal niáf három héttel ezelőtt kiépítették. A sziklás terep kitű­nő búvóhelyeket szolgáltat, amelyekkel a finnek kiegyenlíthetik a szovjetorosz tüzérségi túlerőt. Az arcvonal az eddigi 50 kilámúter helyett möst csalt kb. 30 kilúméteres lesz• A finnek minden­felé aknákat és akadályokat helyeznek el. Vár­ható, hogy a szovjetorosz hadműveletek üte­mében újabb szünet áll be. A Dagens Nyheter munkatársa szerint a finnek visszavonulását az orosz nehéztüzérség túlnyomó fölénye okozta. A finnek kénytelenek voltak újjászervezni vé­delmüket és megkísérelték, hogy semlegesítsék az orosz nehéztüzérség tüzét. kon tudott vásárolni a haszonbérlő a há­ború előtt s az ipari termékekért milyen árakat kénytelen fizetni ina? Akkor tíz koronáért kapott egy pár csizmát, amely­ért ma harminckét pengőt fizet, akkor két­száz koronáért vehetett kocsit, amelyet ma egyáltalában nem tud megvenni. A kaszá­tól és kapától kezdve és a gyufánál és pet­róleumnál befejezve, minden, amit vesz, báromszorosa, vagy négyszerese a háború előtti áraknak. A föld ma nem terem töb­bet, a fa nem hoz gyümölcsöt többször s a haszonbérletek nem nőttek meg, inkább el­aprózódtak; milyen helytelen, át nem fon­tolt, igazságtalan beállítás az, amelyik mindennek a körülménynek számbavétele nélkül csupán a bevételek közötti különb­séget taksálja. Valamit emelni kell, de az nem a Haszon­bér, hanem a haszonbérlők életszínvonala, igénye, kulturszükséglete, vásárlóképes­sége. A kollonicsi programot könnyű vég­rehajtani a tanyán, a haszonbér lineáris emelésével könnyű föladat volna koldussá tenni nzt a népet, amelvnek fogyasztása és gazdasági ereje táplálja a város iparát és kereskedelmét, de ki merne hozzáfogni ennek lélektelen végrehajtáséhoz? A ha­szonbérlők problémája utolsósorban pénz­ügyi probléma s akik csak financiális megfontolások alapján akarnak a kérdés­hez nyúlni, jól tennék, ha előbb szavuk­nak következményeit fölmérnék. Nincs senki, aki jogtalan kedvezményben akarna részesiíeni a közvagyon rovására bárkit is s ka lehetnek egyesek, akik aránytalann I magas bért fizetnek, bizonyára vannak olyanok is szórványosan, akik igazságta­lanul csekély ellenszolgáltatás ellenében foglalják le maguknak a városi köztulaj­don egy részét. Egyes esetben történhetik jóvátétel, akár emelni kell a haszonbért, akár leszállítani, de a haszonbéremelést ne akarja senki programmá tenni s finan­ciális kibontakozás' útját senki ne jelölje ki a haszonbérlők életének földulásán ke­resztül. Szeretettel, megértéssel, elmélye­déssel, a viszonyok teljes ismeretével és szociális lelkiismerettel szabad csak ebhez a nagy problémához nyúlni; negyvenezer embér élete múlik azon, bogy javitunkr, vagy rontunk minden változtatással. '

Next

/
Thumbnails
Contents