Délmagyarország, 1940. március (16. évfolyam, 49-72. szám)
1940-03-15 / 61. szám
DÉLMAGYARORSZÁG DtnítK 1940. 111. 1$. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XVI. cvfoluain öl. szám Jóslat es valóság rK változhatatlannak hitt élettörvények xzerint, a megalkuvás csöndes, jiolgári tunyaságának jegyében élt akkor a magyarság. Még messze vult a későbbi évek lendületének magávalragadó varázsa, még álomtalan álmok köde volt minden csatakiáltás, amely a történelem véres kardját hordozza körül az országban; még nem bitt senki annak a pillanatnak, amelynek dübörgése egy uíra sodorja majd a népek országútján a magyart. Az évszázados idegen hatalmi politika vasmarokkal és szelid szemhunyorgatással megtanította ezt a népet arra, bogy sem saját erejében, sem mások szimpátiáiéban nem bizva többé, megalkudjék végre azzal a helyzettel, amelyet a történelmi kényszerűség előirt számára. S a nemzet — látszólag — belenyugodott, mint ahogy belenyugszik a halott a részére megásott sírgödör bármilyen méretébe. A közélet csaknem valamennyi posztján idegen ült és idegen fékezte meg a néha-néba mégis felszínre törő ősi erőt. Idegen volt a nyelv, idegen volt minden vezérkedés, idegen volt minden ábránd és ármány és idegen volt minden ijesztgetés is, amely fölemelt mutatóujjal intette csöndre, fegyelemre, engedelmességre a maga életét már cini sem tudó magyart. És nyugalmasnak látszott az ország. Olyan nyugalmasnak, hogy a német Herder azt jósolta egyik Írásában, hogy a magyarság elvégezte történelmi hivatását és sorsa a lassú pusztulás... Hosszú utuk végső tanulsága, születő nagy tervek különös visszhangja, egy „áldva-átkozott" fajta utolsó Ítélete volt ez a jóslás. Azok a kortársak, akik Ilerdcrfiek elmondották magyarországi tapasztalataikat, azok az idegen politikusok, gazdasági szakemberek, irók és kispolgárok, akik megfordultak itt abban az időben, nem láttak, mert nem is láthattak mást, csak az idegenszinü, idegennyelvü és idegcnöltözetü, magyarnak hivott városok külső képét, vagy belső struktúráját. Nem tudhatták, hogy messze, mólyen, valahol n. földbetemetkezett parasztházak ablakai mögött, csöndes szavak takarója alatt, robotmunkak meviseltarcu embereinek lelkében valami ki nem mondott hit, valami szent lázadás, végtelen ősi remény és erő éleszti, szítja, a tüzet. Nem tudták, hogv ezekből a kis házakból indulnak el majd egyszer váteszi utjukra azok, akik a 60káig visszafojtott szó merészségével belekiáltják a világ lelkiismeretébe, hogy a magyarságnak nemcsak a múltban volt történelmi hivatása, hanem a jelenben is van és a jövőben is lesz az idők végezetéig. Herder nem érezte meg a szélütött, a tetszhalott nemzet rettenetes életerejét cs élrtakaratát, amely mindenkor abban a pillanatban csapott föl, mint a máglyalarig, amikor a legnagyobb veszély óráit élte az ország. Nem erezte meg, mert nem is érezhette meg egyetlen idegen sem. hogy ekkor, amikor itt már minden másnak látszott, mint magyarnak: Vörösmarty, Jósika, Eötvös, kemény és a többiek őrizték a magyarságot, nevelték a nyelvet, vigyázták a magyar kuliurát és szárnyat adtak azoknak a szavaknak, amelyek fáklyaként vezették a megkezdett uton tovább Széchényit. Kossuthot, Petőfit. A magyar szo őrizői, a magyar gondolat mü.iVelői. a betűk magyar munkásai nem isÖtszázezer finn veszti el családi tűzhelyét Megkezdődött a drámai költözködés az elszakitott te* retetekről — Kallio elnök megrázó szózata Finnország gyászáról és töretlen becsületéről — Megvalósul a finnnorvég-svéd védszövetség Píris az eddigi módszerek megváltoztatását, merész diplomáciai és katonai kezdeményezést vár A finn—orosz békekötés után előállott uj helyzet a skandinávállamok kormányainál védelmi szövetség gondolatát érlelte meg. Tanner finn külügyminiszter kijelentette, hogy Svédország és Norvégia beleegyezésével haladéktalanul megindulnak a tárgyalások védelmi szövetség megkötése ügyében. A szerződés céla a skandinavországok határainak a szavatolása. A norvég kormány példáját követve, a svéd kormány is bejelentette, hogv megvizsgálja a védelmi szövetségi tervet. _ Megindult a költözködés az elszakított Kardiából Helsinki, március 14. A Havas-iroda jelenti: A hadfelszerelési minisztérium elrendelte a teherautók, gépkocsik és más szállítási eszközök lefoglalását, bogy megkönnyítsék az oroszoknak átengedett vidékekről a lakosság javainak elszállítását. A kiürítés többek közölt 250.000 lakost érint és három várost juttat orosz kézre: Viipurit, Finnország harmadik legnagyobb városát 80000 lakossal, Kükisalmit és Sortavalát Az oroszoknak átengedett karéliai földszoroson több ipari központ vau, igy a pitkarantai faföldolgozó gyár K Az uj határ minden vasutvonalat elvágott, amelyet a finnek eddig a fa szállítására használtak. Viipuri a fafcivítcl szempontjából Finnország legfontosabb városa volt. A fát ezután valószínűleg egészen Kotkáig kell szállítani, amely Finnország utolsó keleti kikötője,. Kiilönvonafoh, gépkocsik... Helsinki, március 14. Viipuri lakosságának cgyrésze már csütörtökön elutazott Helsinkiből, hogy elhozza ingóságait a szétrombolt városból. Á kormány különvonatokat cs gépkocsikat bocsátott a lakosság rendelkezésére. Az uj otthon megalapítását a lakosság egyéni vállalkozására bízzak. Akiknek rokonaik, vagy hozzátartozóik vannak az ország belsejében, azok előbb ezekhez mennek, másokat táborok ba szállítanak, amelyeknek építését megkezdték. IMinlrgv 500.0ÖÓ-rc becsülik azoknak a szániát, akik a térületáteiigedés következtében családi tűzhelyüket elvesztették. Ez<"ken a vidékeken azonban csak mintegy löO.OOO lakos maradt, a többit még idejében elszállították. Kallio elnök rádiószózala a finn néphez Helsinki, máteött 14. A Havas-Iroda jelenti? KaltuS finn államelnök Csütörtök délben a finn néphez a következő rádió'szózatot intéztei — Történelmünkben többízben láttuk, hogy Viipuri és Karélia szabadságához ann/nra ragaszkodó lakosságát elszakították az anyaországtól. Most minden erőnket arra kell szentelnünk, hogy est a megnsTInkitást elviseljük 'és az ezen a vidéken élő honfitársainkat erkölcsileg támogassuk. Egy gondolat Vígasztalba! minket. A finnek joga örökké cl. Erkölcsi győzelmünk befejezett tény. 'Az elénkháruló súlyos munkában számítunk mindazok segítségére, akiket ugyanazok az eszmék hevítenek, mint mertek megalkuvást. Millió gát, számtalan akadály, szenvedés, bilincs és jól megalkotott béklyó állta ntjukat és kisérte életüket: s mégis, tul minden sötét küszöbön, álláp ve minden fekete sorompót: ezek az emberek tudták és megmutatták, bogy melyik a magyar megmenekülés útja, megépítették a betűk tégláiból a magyar jövendőt. Mértéket tartottak, nem azért, mert lefojtottságra ítélte őket a kényszer, hanem meri legbelső lényük, lelkük és szivük józan megállásra késztette őket a lehetőség és a lehetetlenség határán. Idegen volt a kényszer," amely nem egyszer hallgatásra ítélte őket, mint ahogy idegen itt mindig az olyan törekvés, amely kipányvázni igyekszik a szabadságot. S a. magyarságnak nem kellenek idegen formák: ezer éven át megtartotta ezt a nemzetet ősi erényéből fakadó államalkotó ás állaraberendező ereje es képessége. Ebben az ezeréves életben ezeréves harcol vívott azokkaJL akik I állainéletcuek sarkalatos télelél: a szabad ságát szemelték ki könnyű és könnyelmű ( vadászzsákinánynak. A szó, a betii szabad ! munkásai vívták ki egy márciusi napon itt ujru azt a szabadságot, amely ősi joga a magyarnak és megrendithetetlen ereje a magyar szónak. S minden tragikus jóslat vidám huzugsúg marad addig, a inig a nemzetben vau auuyi erő, hogy a szabad szó megnyilatkozását védelmezni tudja. Herder szárazou qkademikus jóslatát felismerhetetlenségig szétroncsolta 1848 márciusának az a napja, amikor először jelent meg kék eeruza nélkül a nemzet kívánsága s először dübörgött végig az utcákon a Nemzeti Dal. Ez a magyar valóság s ez a magyar elet első és legszentebb törvénye. A szabad szó elé építhettek gátat a századok, eltemetni soha uem tud fák, meri minden mulandó, minden végeés minden értéktelen, amit ellenségként a szabadság elé állítanak.