Délmagyarország, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-27 / 46. szám

Kedd. 1940. II. 2í. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. tvíoliicim 40 $7dvn Helyet a szakembereknek! fA közgyűlés újjáalakítja szakbizottsá­gait. Az önkormányzati élet lielyi jelentő­ségeinek vizsgálata és ismerete egy-két köz­érdekű megjegyzést kikényszeríti. A szóra birt uggodalom csuk a közérdekre lebet és van tekintettel. Egyéni aspirációk, biusúgi szempontok nem juthatnak szóhoz akkor, amikor a város érdeke követeli a körülte­kintést és megfontolást. A szakbizottságok igen jelentékeny sze­repet töltenek bc. Aki belülről nem ismeri az önkormányzati életet és aki az önkor­mányzati életből nem lút cs nem buli mást, mint a közgyűlés olykor turbulens lármá­ját és vitáját, annak képzete sem lebet or­réi, bogy milyen nebéz, komoly, a polgár­ság életébe vágó tárgyalások folynak az egyes szakbizottságokban. Az érdemle­ges munka a szakbizottságban lö­kik. A közgyűlés vagv elfogadja, vagy elveti azt a javaslatot, amely a szakbizottságokban formálódolt ki kis­gyülési előterjesztéssé, vagy polgármesteri ja vaslattá. De a közgyűlési fülszólulások a legritkább esetekben döntik már el a ja­vaslatok sorsát. Az érdemleges tárgyalás, basznos és értékes munka, a szakbizottsá­gokban folyik. A közgyűlési vita már a látványosságé. A közgyűlési szereplést mar igen sokszor a pártpolitika befolyásolja, olykor dönti is el a szakbizottságok állal •\egzclt munka sorsát. Bizonyára egyetért mindenki abban a kí­vánságban, hogy a szakbizottságokban — a név, u fogalom is ezt követeli — a szak­tudás jusson szóhoz. A közgyűlés tagjainak nagy része — tiz évvel ezelőtt cs az öt év vei ezelőtti választások alatt is — csuk az­zal törődött, hogy minél több bizottsági tagságot tudjon gomblyukába tűzni. Az egyik ember bélyeget gyűjt, a másik gyu­faskatulyákat, xoliuk, nem is kis számmal, akik szakbizottsági helyeket gyűjtöttek. 8 megtörtént, hogy a legfontosabb és legfele­lősségtelibb szakbizottságoknak egyes tag­jai vagy egyáltalában nem, vagy az öt év alatt esetleg talán kétszer fölnézlek a bi­zottsági ülésre cs éppencsak a határozatké­pesség megállapításának részeseivé váltak, de soba érdemleges munkában részt nem vettek, soha nem vállaltak annyi munkát, hogy a város valamelyik nehezebben meg­oldhaíó, esetleg behatóbb tanulmányozást igénylő kérdésének eldöntésében jelentős szerepük lehessen. A pártszempontokat, természetesen, fi­gyelmen kivül hagyni nem lehet. De sze­retnénk a város érdekében, ba a pártszem­pontokou kivül egyéb szempontok is vezet­nék azok munkásságát, ukík ennek a kér­désnek előkészítésére hivatottak. Az elmúlt evek elég tájékoztatást nyújtanak arra, hogy a közgyűlés melyik tagjaitól lehet ko­moly, elfogulatlan, szakszerű munkát vár­ni és kívánni és kik azok, akik csuk a ma­guk közéleti vízállását akarják emelui a megszerzett, de be nem töltött bizottsági helyek számával. Aki aggodalommal nézi a város egyre sulvosodó helyzetét, a fölve­tődő kérdések megoldásának egyre sulvos­bod ó nehézségeit, ahhoz nem kell fordul­nunk a figyelmeztetés leghalkabb szavával sem, mert az csak örülni tud annak, ha ,szakembereket ind gyűjteni arra a muu­Altalános északi ét közelkeleti háború előtérben Yiiuuri mea áll, de a Iteluzet rendkívül komoly - nnnorszdg haí lanüO békekötésre Sumner Welles egyórás tanácskozása Mussolinivei London, február 26. As angol Icalonai szak­értők annak lehetőségét mérlegelik, liogy álta­lános háború tör Ui északon. Ezzel kapcsolat­ban a következő szempontokat hozzák föl'. A finn ellenállás meghosszabbítása növelte az általános háború valószínűségét. Mind a szö­vetségesek, mind pedig Németország most már életbevágó érdekeik fölölt kezdenek őrködni északon, A norvég partvidék birtoka eldöntheti a háborút. Tavaszi támadó hadjárat északon fö­löslegessé tenné as összetűzést a nyűgali harc. téren. London, február 26. A Yórkshlfe Fost kato­nai szakértője szerint északi háborúra vezotket a svéd vas kérdése is, amelyre Németországnak föltétlenül szüksége van. Bizonyos szempontok közelkeleti háború lehetősége mellett is szólnak, mert fontos olajftírrások birtokáról dönthetné­nek, cs egyben enyhíthetnék a Finnországra ne­hezedő nyomást. A flniteh Mkeóhala London, február 26. Egy londoni finn szemé­lyiség kijelentette, hogy Finnország kész békét kölni és elfogadni bárminő közvetítést, amely tisztességes békél biztosítana számára, mert kezdettől fogva ezt akarta. "Az illető személyi­ség még hozzáfűzte, hogy a finn haderő a ka­réliai földszoroson kizárólag a hadianyag és emberhiány miatt vonult vissza, Yiipnrí roxnohban hever Helsinki, február 26. A Havas-iroda jelenti:' Viipuri városa teljesen romokban hever, jelenti az ebből a városból visszaérkezett külön tudó­sító. A tudósító, alá résztveit a spanyol hábo­rúban, kijelenti, hogy Viipuri elpusztítása sok­kal nagyobb szabású, mint az elpusztított spa­nyol városok legnagyobb része. Néhány törté­nelmi nevezetességű emlékmű még áll, de a vá­ros legnagyobb fcsze már romokban hever. A tiidósltó szerint fűként a légi bombázások okoz­ták a pusztítást. Azonkívül a szovjettüzérség éjjelenként állandóan lőtte a várost. A polgári lakosságot mát. régen kiköltöztették. ~Az utcákon Vsak néhány légoltalmi járőr, cirkál. Stockholm, február 20. A Nya DagligÜst Ál Icliamla tudósítója szerint a finnek a viipuri arcvonalon mindezidcig győzelmesen állanak ellent, de már rendkívül komollyá vált a helyzet. Ezen az arcvonalon erős orosz csapa­tokat vontak össze. Az orosz tüzérség éjjel­nappal nagyhorderejű lövegekkel bombázza Viipui'it és környékét. A jelentések szerint a kubmoi arcvonalon a helyzet a finnek számára igen kedvező, llt az orosz hadosztályokat vég­leg elvágták támaszpontjaiktól. A filnnch elhagiiíáh Koivlsfo-szigefét Helsinki, február 2G. A Italföi hivatalos jelen­tés a következő: A karéliai földszoros területén a finn csapatok kiürítették Koivisfo szigetét. Két nap óta az ellen­ség folytatta a földszoros nyugati részén megindí­tott támadásait, amelyeket azonban a finn tüzér­ség és gyalogság visszavert. A fiira csapatok eg.\ ÍNilnienkaita ellen irányuló szovjetorosz támadóm egy álló napig tarló csata után vertek vissza. A kuhiuoi szakaszon az ellenséget támpontjáig űztük kára, azoknak a problémáknak megoldá­sára, amelyek egyre növekvő számban áll­nak a közigazgatás elé. A városi üzemek kérdése, a város pénzügyi bclvzele, a vá­rosi adóztatás problémája, a haszonbérle­tek ügve, az adminisztráció elkerülhetetlen­né vált átszervezése, a ianyai közigazga­tás megteremtése, komoly munkát, önzet­len odaadást, szakértelmet, nagy tájéko­zódottságot és különleges helyi ismeretet, sokszor bizony független helyzetet kivan­nak meg s ha választani kell egy-két eset­ben szakember — nem párttag, vagy párt­tag-dilettáns közölt, akkor biztosítva min­denütt a többségi párt akaratának vilallan érvényesülését, mégis fölmerülhet az a gon­dilla t, hogy a már többségi párt érdekében sem szubal ebben a nehéz időben vállal­kozni a, felelősség terhének totalitására, dc a párton belül is a szakértelem jogcímének biztosítja az elsőbbségei. Talán szabad a figyelmet' fölhivni egy más szempontra is. Szckfii. Gyula, a ma­gyar történetírásnak és történelemtudo­mánynak ez a kimagasló nagysága, a mi­nap utat jelző és lelket fölszabadító cikkel irt a „Dilettánsok tündöklése" cimmel és ostorozó szavakkal támad azokra, akik a közélet területein bátran, parancsolóan cs kételkedés nélkül nyilatkoznak dolgokról, amelyeken soba nem gondolkoztak, nem is akartak gondolkodni, akik az tra-en kivül minden más rendező és értékelő elvet eluta­sítanak maguktól, akik fiókdiktátorként ugranak elő, de a maguk körében csak a saját Énjüket, ismerik el korlátnak, mindent jobban tudnak, mint o szakember, szemük­ben nincsenek is szakemberek, avatottak, specialisták: ők egyedül a beavatottak. Ezek Szckfii Gyula szavai és a város pol gárságának csak az lehet a kívánsága, hogv az újjáalakított szakbizottságok — szakbi­zottságok legyenek, ne pedig a dilettánsok tündöklő helyei.

Next

/
Thumbnails
Contents