Délmagyarország, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-23 / 43. szám

4 DFL MAGF A RORC74CÍ PénfeTc. 1940 február 23. nem merte fölkeresni egyik ismerősét sem. A munka megállás és pihenő nélkül délelőtt tovább folyt cs délre megvolt az első komoly­nak látszó nyom amely arról szólt, hogy Szabó valószínül?!) Alsóvároson bujkál. A föltevés helyes volt. Hamarosan uiűr u dcetktivek szé­les gytírííjo vette körül azt a városrészt, ahol a szökevény egyelőre még biztonságban, elegán­san fölöltözve bujkált az utcákon. Az egyik de­tektív arra lett figyelmes, hogy a Itóka-utpa 2. számú húz előtt gyanús események játszód­nak le. A detektívek ekkor már tudták, hogy ebben a házban Szabó egyik ismerőse lakik• Ido küldött bo egy fiatal gyereket Szabó Sáu­dor ezzel az üzenettel: — Nézd meg, itthon van-e a Pistaj A gyerek netn is ment vissza, csak távolról intett, hogy nincs otthon. Szabónak íöltüut a dolog és azonual eltávozott a líúka-uteából, út­ját szinte sétálva Alsóváros széle felé vette. Bánsági Edo csoportvezető ekkor maga mellé vette Lux Ferenc detektivgyakoruokot, azonnal jelentette a dolgot n kapitányságra és erősí­tést kért, hogy körülzárhassák egész Alsóvá­rost. Az erősités még meg sem érkezett, ami­kor Bánsági elindult pontos haditerv szerint Lux-szul együtt a Oscrepcs-sor felé. Előbb azon­ban szabályos, regénybeillő álruhát öltött, egy sofőrtől hatalmas szőrmés autóbundát és szőr­inek ucsuiát kért kölcsön. A detektívek átöltöz­tek, hogy Szabó föl no ismerje őket és így, egy­mástól nagy távolságban óvntosun elindultak. A haditerv nz volt, hogy gyűrűszerűén körül­veszik az egész környéket, inert Szabó még nem juthatott messzire Alsóvárostól. Óvatosan haladlak előre, műikor Bánsági Ede a Csere­pes SGr környékén jómesszire megpillantotta Szabót, amint kifelé haladt, a két detektív las­san szorosabbra fonta a gyűrűt. Vagy tíz perc telt cl így, amikor sikerült körülvenni mind­két oldalról anélkül, hogy Szabó Sándor meg­neszelte volria a dolgot. Amikor fölismerték a helyzetet, hogy a betörő másfelé vein menekülhet, rohawlépésbcn feléje indultak. Pár. pillanatig tartott az cgcss. Szabó csajt akkor vette észre, hógy vesz­tett, ügye van, amikor már nem me­nekülhetett• Egérutat próbált nyer­ni egy hatalmas ugrással, de amikor Bánsági és Lux clcbe Tigroft, enyhe mosolygással fölhagyott a kísérlet­tel. Lux drfektlvgyakornok rcvol- 1 vert szegezett, rá, Bánsági pedig megkötözte. Szabó mosolyogva szólalt meg: — Ne tessék félni, az uraktól én nem szököm meg . . . Tessék, itt a kezem . . . Hiába, Bán­sági ur, maga az én Leóm . . . Most harmad­scor fog cl . Szabó Sándor a vérbeli szakmabeli elisme­réssel aztán így szólt: — Szép munka volt, Uraim . .. gratulálok... Pedig ha még csak egg napot vártak volnál... Többet sohasem kerültem volna az urak elé Útközben aztán kiderült, hogy Szabó nagy­szabású szökési tervet dolgozott ki, amelyet az áiszaka akart végrehajtani. Alig volt délután cárom óra, amikor a vakmerő betörővezér már ismét a rcudőrségeu volt, abounau csak né­hány nap előtt kísérték át az ügyészségre. Szabó Sándor fölénycseu mosolyogva, majd­nem vidáman Cigarettázott, amiut megint is­merősök: Papp főfelügyelő. Bánsági, Gyólal, I.ux és n többi deiektiv társaságába került. Erős, egészséges, kitünőszabású ember, való­sággal választékos elcgánciával öltözik, senki sem sejthette volna beuuo a miudeure elszánt kassza fúróvezért. Amire szétnézhetett a detek­tívszobábau, addigra már ott ült az egyik sa­rokban a kis piucérloáuy, a lengyelutcai önfel­áldozó szerelem, hang nélkül nézte a „hőst", amint fölényeskedve mesélte cl szökését. Csak uéha-fiéba könnyezett csöndesen, amikor egyre jobban közeledett az idő, hofcy visszaviszik Szabót uz ügyészségre. Szabó odafordult a kis idncérli'ánvböz cs így szólt; —• Ne félj semmit, föl a fej . ,. és menj dol­gozni ,.. Aztán szépen rendro elmondotta vakmerő szökésének történetét; intelligenciát fitogtatva beszélt: — Egy rés volt uz egész . . . Olyan ez ké­rem, mint a hadihajó . . . Ha megjelenik egy kis rés, a víz menthetetlenül betódul . . . Így roltain én is , . . Amikor a vizsgálóbíró úrtól vissza akartak kíscnii a fogházba, észrevettem, hogy a fordulóban nincs senki. Jól ismertem a terepet, tudtam, hogy ott van a mclléklépcső, amely levezet a földszintre ...A rés elég volt.. A miudeuro elszánt betörűvezér most megint gentleman akart lenni. Elmondta, úgy rendezte a dolgot, hogy a foghúzőrnek no le­gyeu bántódása, ezért lökte meg, hogy az el­essék, mert így legalább nem lehet baja az őr­uck, hiszen ártalmatlanná tették. Néhány pil­lanat clcg volt arra, hogy leszaladjon a lép­csőn. — A kapa felé nem akartam szaladni, mert tudtam, hogy azt bezárhatják — folytatta —, meg sok ember is van az utcán, ezért választot­tam a szinházmöuötti területet. Egy pillanatig csak akkor gondolkoztam, amikor leértem a földszinti folyosóra, a másik pillanatban már benn voltam Paticr bíró úr szobájában. Olyan gyorsan történt az egész, olyan hirtelen rántot­tam föl az ablakot, hogy nem is térhettek ma­gukhoz ... — mondta fölényesen. — A többi már gyerekjáték volt . -. Két perc múlva két kerten átug'órva, már az utcán voltam, mcsz­szire .. . Hogy ezután mi történt, arról uem akar be­szélni. Gentleman . . . Csupán annyit árul cl, hogy „valakitől" 10 pengőt kapott kölcsön, do hogy kitől, azt nem hajlandó elárulni, öt pen­gő 80-at megtaláltak nála, 4 pengő 20-ból apró­ságokat vásárolt: cigarettát, ebédet, reggelit. Éjszaka az utcákon bólyongott, nem akarta föl­keresni egyik ismerősét sem, mert tudta, bogy a szegedi detektívek minden nyomot figyelnek. Nöm csalódott És arról sem nyilatkozott, hogyha még néhány órája marad, mit terve­zett volna, merre szökött volna, csak magabiz­tosan ismételte: — Ila csak egy napot várnak az urak . . . Többet vem találkoztunk volna . . . De hát Bán­sági úr az én Leóm .. . Most már harmad­szor . . . Közben értesítették az ügyészséget, ahonnen Ilyes Tivadar dr. ügyész három szuronyos bör­lünőrt indított útnak a szökovényért Félhatkog csomagolnia kellett a betörőnek, egy fejbólin­tással elbúcsúzott a kis pincéi-leánytól, már ott voltak a fegyőrök megfelelő mennyiségű bi­linccsel. A mosolygó, fölényes betörővezer csak akkor komorodott el, amikor hatalmas csukló­jára és lábára kezdték rászerelni a „vándor­bilincset"- Do oly hatalmas végtagjai vaunak Szabónak, hogy a rendes bilincs nem ment rá, ki kellett toldani. Szabó bosszúsan próbálgatta illesztgetni bokáját és csuklóját, láthatólag nem volt ínyére a kettős bilincs. Nem ízlett kezének a lánc, tiltakozott, hogy meghajolva kell átmennie ... Ö elegáns ember, rá nem kell úgy vigyázuí, tudja, mi az illem, nem szö­kik meg . . . Pár perc múlva megindult a menet a tör­vényszék felé. A három szuronyos börtönőr közrefogta, a menetet Bánsági és Gyólai detek­tívek biztosították- De már uem volt rá szükség. Szabó Sándor Csöudcs volt, lassan haladt át » ícrcu. Egyszer még visszanézett a világos de­lektivablakokra, ahol ölt maradt halkan köny­uyezve a kis pincérlcány- Aki vár reá, akár öt évig ... És hat órakor Szabó Sándor — híl­szonnégyórás „szabadság után" — már ismét régi cellájában volt. Pénieh éjjelre fölssabadiffák a hó alól a MAI? fővonalait A sxegedköenyéhi autóbuszvonalakon ma helyreáll a rendes forgalom A szeged—csongrádi autóbusz elakad! a hófúvásban (A Délniagyarország munkatársától) A MAV illetékes osztályának a Magyar Távirati Iroda utján nyújtott felvilágosítása szeriut a főbb ut­vonalak nagy részét az éjjel-nappal dolgozó mun­kások fölszabadították- Számitásuk szerint péntek éjjelig valamennyi fővonal fölszabadul, dc a mel­lékvonalak megtisztításához még ucbány nap szükséges. Szegedén a lióeltakaritási muukák befejezté­vel pénteken délután 11 órakor a kiskuudorozs niaközponti és a kisteleki vonalakkal az autó­buszüzem valamennyi vonalán helyreállítják a forgalmat. Jelentette a Délmagyarország, hogy bosszú kényszerszünet ulán Ismét megindították a szeged —csongrádi autóbuszt A tninap mcnetrendszcrlnt ^VHHHHMÜHFLHFFLMVF ( indult rl Szentesről az újból üzembo állított MAVAUT-autóbusz s Szegedre minden késés nél­kül érkezett inog Dclután, amikor visszafelé In­dult, a Somogyi-telepet elhagyva, az országúton hatalmas hófúvás keletkezett, úgyhogy a vá­rostól 3—4 kilométernyire az autóbusz egészen hütőig érő hóba került. Az utasok kérésére a so­főr a kocsit megfordította a szántóföldön és visz­szainditolta Szegedre. A Széchenyi-téri autóbusz­jegyirodánál az utasoknak visszaadták a jegy árát és a hódmezővásárhelyi, szentesi és cson­grádi utasok kénytelenek volta vonattal haza­utazni. A szeged—csongrádi autóbusz azóta is­mét nem közlekedik A menetjegyirodától nyert értesülésünk szeriül a közlekedés megindítására csak 'a jövő héten lesz kilátás, ha ugyan addig nem jön ujabb havazás. * 111 "HL Su'vasan elitéltek ál'ame'íenes liiincselekmény miatt egy ny.ias társaságot Budapest, február 22. A bünietolörvényszék i. iöstanácsu, miut különbiróság csütörtökön déli 13 órára tűzte ki az Ítélethirdetést Karcagi­S z ii e s József pincér és nyilas vádlott társul bűnügyében, akiket az ügyészség nz állam és tár­sadalom törvényes rendjének erőszakos fölforga­tására irányuló bűntettel, illetve vétséggel vá­dolt meg. A törvényszék bűnösnek mondotta ki Karcagi­Sztics József pineért, 11. Kovács Gergely kováes­segédet és Kozári Károly villanyszerelőt az ál­lam és társadalom törvényes rendjének erőszakos fölforgatásáru Irányuló büutettben és ezért Kar­eagi-Szücs Józsefet egyévi börtönre, 11. Kovácsot uyolcbónupi és Kozárit szintén nyokhóuapj bőr­tönre Ítélte. Kovács Lajos lakotossegédet állam­fölforgató tevékenység miatt hárombónapl fogház­ra ítélte 'iniil nv. el /rnvcrlclt \T/s"álnli fospág­gul o biróság kitöltöttnek vett. Bűnösnek mon­dott) Id a törvényszék V á r a d y Dezsőt, a gáz­müvek segédkezelőjét, Tóth János műszaki tiszt­viselőt cs C s u b-a y-lí ci s z 1 e r Tibor tisztvi­selőt államförforgató vétségben és fötforgatáara irányuló izgatás vétségébea, valamint sajtórondé­szeti vétségben és ezért Váradit ötbónapi, Tóthot uégyhónapi, C'sabayt pedig négybónapí és 15 nap! fogházra Ítélte cl. Mindhármójuk büntetésénél az ©lozetcs letartóztatással 3—3 hónapot kitöltöttnek vett. Végül bünöuck íuondolta ki a törvényszék W i 11 n e r Miklós Bertalan bentessegédet állam­[elforgatás vétségében és ezért elítélte bárembö­j napi fogházra, amtt kitöltöttnek vett. A királyi ügyész valamennyi vádlott terhére semmisségi • panaszt jelentett be. Semmisségi panasszal éltek I a vádlottak is.

Next

/
Thumbnails
Contents