Délmagyarország, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-21 / 41. szám

4 n*TM*OY*ROR«7*0 SZERDA. HHO MINIÁR 2F. azóta, ma már fisak történelmi értéket kép­visel , . , Az irodalmi "részben életrajzi művek s né­hány mödern költő és író munkái szerepelnek. Helyet kopott a propaganda-irodalom is, do ezen a kiállításon nem itt volt a hangsúly , . . (A Délmagyarörszág munkatársától) Tra­gikus események játszódtak lo egy 13 éves kis­fiú holtteste előtt. Apja afölötti fájdalmában, liogy már harmadik gyermekét yeszíti cl tra­gikus módou, öngyilkosságot kísérelt meg; a kis holttest előtt késsel mcllbcszúrla magát. Horváth Béla eíinfestőmester IV. gimnazis­ta gyermekét 6zentháromságutcai lakásukról nemrégiben bo kellett szállítani a klinikára. A kisdiákot a diagnosztikai intézetben helyezték el és bár azonnal konstatálták, hogy súlyos be­tegség támadta meg, a klinikán niiudciit elkö­vettek, hogy megmentsék az életnek. Horváth kétségbeesve kérte az orvosokat, hogy mentsék meg kisfiát, hiszen az évek során egymásután veszítette el két gyermekét, akik miod egészen fiatalon hunytak cl. Az örvösök látva a beteg súlyos állapotát és az apa kétségbeesését, min­dent megkíséreltek, bár látták, hogy a küzde­lem reménytelennek látszik. Az emberi tudás (A Délmagyarörszág munkatársától) Szo­katlan pedagógiai háború játszódott lo az el­múlt éy őszén, közvetlenül az iskolai beíratá­sok előtt a nyilvánosság szemeláttára. A harc élénk föltűnést keltett, mert abban egy magán­iskola került szembe egy csoport szegedi pe­dagógussal. Az éles vitát egy sorozat lovagias iigy követte, míg a végső fejezet a törvényszék e.ló került, amely kedden tartolta meg az első főtárgyalás t. Az iskolai beiratások előtt Tunyogi-Csapö János, akinek magángimnáziuma működik né­hány év óta Szegeden, ismertetést tett küzzó az egyik szegedi lapban Iskolájának működéséről, eredményeiről ds modern eszközeiről. Az ismer­tető élénk föltűnést keltett a szegedi pedagógu­sok körében, elsősorban a többi szegedi közép­iskola előtt, amelyek mindeddig tartózkodtak ilyenirányú ismertetések közzétételétől. Az is­mertetés visszhangjaként néhány nap múlva nyilatkozat joleut meg a nyilvánosság előtt, amelyet „Szegedi tizek" írtak alá és amelyben tiz középiskolai tanár visszautasította a közle­ményt, mondván, hogy „tíz jóérzésű pedagógus tiltakozik a vásári Ízű, nmerikaias reklám cl­len" és kifejtették, hogy ilycu közlemények ed­dig ismeretlenek voltak a szegcdi iskolai étet­ben, egyik középiskola sem göndolt eddig arra, hogy ilycu közleményt tegyen közzé. Tunyogi­Csapö János igazgató n nyilatkozatra cikkel válaszolt, amelyben kifejtette álláspontját és többek között azt. is Irta, hogy „uem lehet jó­érzésű olyan pedagógus, aki a névtelenség ho­mályába burkolódzik". A pedagógusbarc legközelebbi fejezete az volt, hogy az aláíró tanárok megnevezték ma­gukat és kilenc közülük lövagiae útou kért elégtételt Tunyogi-Csapö Jánostól. A lovagias ügyeket, anuak rendje és módja szerint el ia intézték. Ezzel lezáródott a kilemj pedagógus ügye, míg a tizedik, Takáts Endre dr. ginraá­ziumi hitoktató volt, aki római katolikus föl­szenteli pap és így lovagias útön nem kérhe­És a propaganda-munkák mellett ott találjuk a legbájosabb és legszebb kiáílítású mesésköny­veket Csupa szín, csupa ízlés éa fantázia vala­mennyi- Ezekért a moséskönyrekért érdemes volna még egyszer gyermekké le-mi . ., Csűnyi Piroska nem tudott segíteni a kis gimnazista Hot' vátliék harmadik gyermeke hétfőn délután meghalt. A lesújtó hírről szinte öukívülcti állapotban értesült Horváth Béla, kétségbeesve mondogat­ta, hogy nem éli túl, hogy harmadik gyerme­két is el kell veszítcuie. A kisfiú dísze volt a családnak, kitűnő tanuló volt,, akit mindenütt szerettek- Horváth mégogyszcf meguezto kis­fia holttestét, majd mielőtt még bárki is köz­beléphetett volna, a végsőkig elkcscrcdott álla­potában kést rántott és szinte gyermeke holt­teste mellett mcllbcszúrta magút. Azonnal ki­vették kezéből a kést és megakadályozták ab­ban, hogy önmaga ellen végzetes hibát követ­hessen el; első segélyben részesítették, majd átszállították a sebészeti klinikára. Szerencsé­re nem szenvedett súlyos sérüléseket; sikerült elhárítani, hogy a kisgyermek halálát az apa tragédiája tetézze bes lett elégtételt a nyilatkozat scrlő kitétele miatt, hanem sajtó útjáu elkövetett becsületsértés rpiatt följelentést tett az igazgató ellen. Ez az Ügy került kedden a szegedi törvényszék Sá­raj/-tanácsa elé. Tunyogi-Csapó Jáno? igazgató közben vi­szonvádat emelt Takáts Endre dr. ellen, mert szcrluto sértő volt reá is az a nyilatkozat, amelyet a „Szegedi tízek" lettek közzé és a tiz aláíró között szerepelt Takáts Endre dr. is. A főtárgyaláson Tunyogi-Csapó János nem jelent meg, képviseletét Széési György dr- látta el, Takáts Eudro dr. védelmében Csikós-Nagy József dr. jelentkezett,. A főtárgyaláson Sáray elnök konstatálta, hogy a vizsgálóbíró a viszonvád ügyében nem foganatosított kihallgatásokat, ezért úgy ren­delkezett, liogy nz iratokat visszaküldi a vizs­gálóbíróhoz és csak akkor tartja meg a főtár­gyalást, amikor a kihallgatásuk már megtör­téntek. Az elnök fölszólította a feleket, hogy nem volna-e lehetséges az ügyet békésen elin­tézni, hiszeu pedagógusok állanak egymással szemben, amire Takáts Endre dr. kijelentette, hogy részéről ennek semmi akadálya nincs, ha megfelelő nyilatkozat történik. Szükségesnek1 tartja azonban kijelenteni, hogy a tíz aláíró közül kilenc elégtételt kapott. Egyelőre még nem lehet tudni, hogy az újabb vizsgálóbírói kihallgatások után sor ke­rül-e fötárgyalásra, mivel remény van arra, hogy megfelelő elégtételt nyújtó nyilatkozattal sikerül az ügyet békésen elintézni. iíonyiio BÚTOROK állán dórakiára ifj. HEGEDŰS műbútorasztalosnál Somogyi-utca 15 puvmmuiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiuuuitiiiiiiiiuiiiuiiiiiiiiiiiiiiiL Cs mégegysxev az eiőadásokvói.. • Laptársunk — amelynek egyik vezércikke busman-nyilakat lövöldözött az olyan előadá­sok ellen, amelyek kultúrhivatásuknál fogva „időszerűtlenek", tehát „céltalanok" a fegyver­csörgés zajában, — keddi számában terjedel­mes cikkben válaszol Várady Imre dr. egyete­mi professzornak a vezércikkre történt felele­tére. Hogy laptársunk legújabb cikke eléri azt, amit akart, abban nem kételkedünk. Hyen meg­nyilatkozás után joggal gondolja meg minden kultúrát-terjesztő előadó, högy valóban érde­mes-e kultúrát torjeszteni ott, ahol a kultúrát nem szívelik. Ez a meggondolás természetsze­rűleg eredményezi majd az előadások megril­kulását s ezzel teljesül laptársunknak a vezér­cikkben lefektetett az a vágya, hogy ne fon­gácsolódjék szét a szerkesztőségi tagok más ügyek szolgálatára kirendelt munkakészsége. Ez belügy, cz ezuvoréu jog, amelybe beleszólni távoláll szándékunktól. Csupán legújabb tanulmányának utolsó részletére térüuk rá, amelyben az üggyel kap­csolatos fikkünk megállapításainak úgy örül, mintha sajátmaga találta volna ki. Fejbólogat és igazat ad Tinódi Lantos Sebestyénnel kap­csolatos nézetünknek mondván, hogy az egy­korú költő a hősiességről, a bátorságról zen­gett, hogy ezzel tüzelje a magyarságot az or­szágba betört ellenség kiveréséro. Laptársunk azonban egyről megfeledkezik. Arról, hogy Ti­nódi Lantos Sebestyén Magyarországot torüle* lével, ősi erényeivel cs kultúrájával cgytití akarta megmenteni s miut az újságírók elődé­nek cszébo sem jutott a „fegyverzajban idősze­rűtlen kultúra" elleu 6zút emelni, hiszen ez a kultúra tette lehetővé és műveinek elterjedése bizonyította egyrészt, högy a magyarság nem­csak hadakozott, hanem olvasott is, másrészt, hogy Tinódi művei megmaradtuk nemzeti ér­téknek. Tinódi, éppúgy, mint minden késői utóda, a kulturális megnyilatkozásokban látja a fegyverzajban is szükséges nyugalom, büsz­keség cs érlékmcgbecsülcs legnagyszerűbb pél­daadása!. Az a tény pedig, hogy a Tinódi ko­rában még nemlétező laptársunk nem tálalta a költő elé a vakrákot és ismeretlen volt Tün­dérszép Ilona is, eléggé menti a dalnokot ate­kintetben, bogy ezekről uem tartott előadást éa nem zengett vitézi éneket. Igen sok irodalmi előadást kell végighall­gatnia — s így igen sokszor kell még hadra­kclnio is laptársunknak —, amíg megérti, hogy például GyüDgyösi István „Marssal társalkodó murányi Vénus"-ánuk barokk művészete nem­csak a hadiorényeket táplálja, hanem a kul­túrát is. S ennek köszönhető, hogy az ősi és elveszíthctctlcn liadierényck mellett a nemzet egyre erősödött kultúrájában is s hogy ma az élet, nünduu vonatkozásáról hallgathat előadá­sokat. S ennek köszönhető, hogy az ezeréves harcban mindig megőrzött és mindig ápolt kultúránk végső hatásaképpen ma iniudcn vo­natkozásban Magyarországban látja a világ a jövőnek, a Duua-medem'0 elkövetkező életé­nek pillérét. Az előadások tehát szükségesek, mert az egyoldalúság hiba lenuo ma, hiba volt a múlt­ban és hiba lesz minden időben. S bármily sú­lyos időket éljen is a föld, mindig a nemzetek kultúrája az, amit megvédenek a fegyverek. Jrtuk ezt — bogy Tinódi szavaival éljünk —, „minden reedbéli tudós olvasó jámborok­nak .. •" Azoknak, akik abban a régi időben élnek ma is, amikor a kulturális megnyilatko. •.ások voltuk az értékmérők és nem a nyilak Elsőrendű kárnitos iniKÍH / Z E O R E / f-n*l §z?nt Mlhály-ulca 1, Fofcr'-utca sarok Telefon 15-Wi. Nngy raktár II TWH Harmadik gyermekének haldia miatt Öngyilkosságot kísérelt meg az apa Tanérok pedagógiai harca a biróság elölt Tiz szegedi fanár tiltakozása egy magáng mnázium „vásári izü, amerikaias rek­lámja" elten, kilenc lovagias üggyel és egy törvényszéki tárgyalással

Next

/
Thumbnails
Contents