Délmagyarország, 1940. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-18 / 39. szám

DÉIMAGYARORSZi KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XVI. CVÍOllldtlI $9. S/Óllt Sürgős angol-francia tanácskozás Finnország további megsegítéséről üannerhelm tábornagy belementette, hogy a Ilim nén nem harcol egyedUl, hüllőidről elegendő segítséget kap Somos diplomáciai boniroflolom az üifmarh német segédlmfá norvég vizeken való megtámadása miatt Vasárnao. 1940. II. 18. Az egyetlen töltés Nemrégiben a magyar közélet egyik ki­tűnősége emelte föl figyelmeztető szavát arra az éríékpazarlásra mutatva rá, ami­vel a magyar politikui közélet használja el a vezetésre hivatottak legkiválóbbjait. A közélet nem tud annyi értéket kiválasztani, miut amennyit a politikai türelmetlenség szeretne lelökni a némaság szakadékába. Az angol parlamentárizmus fölépülhetett O. pártok váltó gazdaságának gyakorlatán, de a magyar parlamentárizmus soha nem ismert egyszerre két, kormányzásra képes pártot. Nagy nemzeti tragédiák következ­tek be azért, mert az uralmon levő párt el­vesztette tekintélyét, presztízsét, vagy be­folyását és nem volt másik párt, amely ke­zébe tudta volna venni a nemzet sorsát és a közhatalmat. Egyetlen töltés védte min­dig a politikai élet stabilitását a forradal­mak megrázkódtatásától s ez az egyetlen töltés hányszor volt megterhelve teherbíró­képességének maximumával, vagy azon tul is. S ahányszor ez a töltés beszakadt, vagy csak megingott, megingott vele a nemzeti társadalom nyugalma és bizton­sága is. Aki — és minden becsületes magyar ilyen — jobban ragaszkodik a nemzet éle­téhez, mint a maga személyes érvényesülé­séhez, az nem végezheti munkáját békes­ségben és nem alhatik nyugodtan, ha élete, munkája és jövője a nemzetnek és ország­nak csupán egyetlen töltés által védett. A borzalmak évadjában élünk, Európa 500 millió lakosa közül 320 millió fegyverben áll, a mesék szörnyei elevenednek meg, hogy pusztítsák az embert. Egyetlen cél, egyetlen föladat, egyetlen kötelesség vár ránk: megmenteni a jelent a jövő számára. S ebben a kísérteties időben, amikor csak a nemzet érdeke adhat ki parancsot, tö­rődhetünk olyan szemponttal, amely a boldog béke derűs napjaiban szabhatta csak meg cselekvésünk irányát? Ma a nemzeti társadalom osztatlan bizalommal áll azok mögött, akik sorsának irányításá­ra vállalkoztak, de ez a bizalom nem sze­mélyeknek szól, hanem iránynak, meggyő­ződésnek és sikernek. Erre a bizalomra jogcímet szerez mindenki, aki a keresztény ország keresztény vezetésére vállalkozhat, ha egyszer munkába szólítja a nemzet ér­deke. Lehet olyan belpolitikai helyzet, le­het olyan külpolitikai megfontolás, taná­csolhatja az előretekintő okosság, hogy ne személyek életéhez és nevéhez fűzze ez a nemzet sorsát, azt a sorsot, amely össze­forrott a keresztény erkölccsel és a keresz­tény világgal. A hősiesség csodái sem tart­hatnak örökké s nekünk egy Mannerheim­vonal nem elég, ha a nemzet életét és jö­xendőjét védeni kell. A töltés, amely ben­nünket megvéd, ma még töretlen erővel áll, de ki tudja kiszámítani a viz erejét s az áradás magasságát? Nem nyugodhatunk bele, bogv egyetlen gát álljon, amikor a rendelkezésre álló értékeinkből a gátaknak egész rendszerét tudjuk kiépíteni. Építő­anyagnak természetesen csak azt használ­hatjuk föl, ami kiállotta az idők megpró­báltatását, amit viharok megedzettek s amit nem málasztott szét sem fagy, sem ka­lapács. A keresztény gondolat, a keress* London, február 17. Londonban mély benyo­mást keltett a Mannerheim-vonal ellen indított orosz támadások bíre. A jelen pillanatban még egymásnak ellentmondó jelentések érkeznek a hadihelyzetrol és nem nyert megerősítést « Daily Express föltűnő jelentése Summa elesté­ről Egyébként általában a következő benyomás kezd kialakulni: L Tekintettel az orosz hadvezetőség által űzött példátlan vér- és anyagpazarlása (15 nap alatt 70.000 halott, több mint 200 harcikocsi és mintegy 300 repülőgép veszteség), indokolt az a föltevés, hogy a kétségbeesett orosz erőfeszíté­sek közvetlen tél ja nem annyira katonai, mint inkább politikai presztizs-kérdés. 2. A finn helyzet komoly, dc nem kétségbe­ejtő, a jelek arra mutatnak, hogy az orosz tá­madások ereje kezd lanyhulni. 3. Finnországnak kétségkívül az eddiginél nagyobbmérelű segítségre van szüksége., Helsinki, február 17. Mannerheim tábornagy kiáltványt adott ki, amelyben ezeket mondja: „Népünk ezentúl nem harcol egyedüli Kül­földi segítség elég nagy mennyiségben érkezik és naponként ujabb egységek sorakoznak zász­lóink alái. A finn nép egységesen és határozot­tan zárkózik föl hadserege mögé. Bízzunk Isten­ben és magunkban!" X szómban finn hadiielenfós Helsinki, február 17. Február 17-én a kővetkező hivatalos ielentést adlak ki: 4. A nyugati szövetségesek a jelen pillanat­ban nem kaptak formasze) ü segélykérőimet Finnországtól. Svédország döntése kizárja szervezett se­gélykiildését zárt katonai egységek alakjában. de egyáltalában nem nehezíti meg fegyvertelen, egyenruhás önkénlestömegek és hadianyagse­gítség küldéséi. 6 Zárt katonai egységek Csak lengeti úton, l'elsamón át küldhetők­7. Anglia és Franciaország nem gyakorol semmiféle nyomást a skandináv államokra Finnországnak nyújtandó segély tekintetében. 8. Az angol és a francia kormány sürgősen tanácskozik egymással a Finnországnak nyúj­tandó további segítségről. 9. A finneknek saját bevallásúk szerint főleg hadianyagra, elsősorban repülőgépekre, ágyúk­ra és lőszerre van szükségük, amivel a nyugati szövetségesek kétségkívül a lehetőség végső ha­táráig ellátják a finneket. Február 17-én a karéliai földszoroson a Finn­öböl és Vuoksí folyó között tovább folyt az orosz támadás. A finn csapatok visszavonultak a má­sodik erőditmcuyvonalba. A harc folyik. A nap folyamán a finnek több harcikocsit elpusztítottak. A Ladoga-tófól északkeletre az ellenség tárna, dúsát, visszavertük. Az orosz csapatok nagy vesz­teséget szenvedlek. A Ladoga-tó jegén 190 jármű­ből álló ulánpótlási oszlopot inegscmmisileltüuk A kuliméi arcyonalszakaszon az az ütközet, nmei, ­ben csapataink báróin ellenséges zászlóalj ellen három nappal ezelőtt vették föl n, harcot, nia be­fejeződéit. Az ellenséges csapatokat teljesen meg semmisítettük. Az ellenség a harcok során 1S0Ö tény erkölcs, a keresztény szolidaritás sziklaköveiből, el nem használt értékeiből kell fölépítenünk a második védelmi vona­lat, kell összeállítanunk H íáásodik és har­madik, negyedik és ötödik gariii túrát, mert gondolni kell arra is, hogy az emberfölötti föladatok kifáraszthatják az eposzi hősö­ket s ledönthetik az óriásokat is s mi lesz akkor, ha tekintély és jogcim nélküliek vá­gyakozása nyújtja ki kezét a hatalom után. Az egyetlen töltést csak erősiti cs támogatja, ha van mögötte második, a má­sodik erejét csak növeli, ha van utána har­madik is, mert egy ember összeroskadna a felelősség súlya alatt, ha nem volna vele Osztozkodó az erőfeszitéshen cs felelősség ben. Nem elhasználni, hanem a közéletre ne vélni, a felelősségben részeltetni kell azo­kat, akiknek tudása, erkölcsi ereje és hiva­tottsága belépőjegyül szolgál a közvéle­mény műhelyébe. Akik egy irány felé ba­ladnak, azok is haladhatnak különböző ütemre, az áradással szemben is védekez­hetünk többféieképpen. Ostromlott várban élünk, ma mindenki erejére szükség vun. A fontos csak az, hogy mindnyájan a nem zet jövendőjét figyeljük. Egyikünk kever­het cementet, másikunk kovácsolhat vasat,, tó vasbeton a közös munka eredménye, Siimmci elfoglalásának híréi az oroszok nem erősítették meg Haparanda, február 17. A Havas-iroda jelenti: Summa város elfoglalását míg orosz részről sem erősítik meg. Annyi azonban bizonyos, hogy a finnek több helyen kénytelenek voltak vissza­vonulni a Mannerheim-vonal első crődvonalából ós most már a második vonalban harcolnak. Az újonnan érkezett hirek meglehetősen zavarosak és ellentmondóak. liennerheim fáhomagij kláttvánga

Next

/
Thumbnails
Contents