Délmagyarország, 1940. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-11 / 7. szám

Csütörtök". 1940. jap-qar ff­DflMXGTÁR OR 57 XC? 5 ríIllHYADI-SO * . TI GYORS ÉsENYHE fVt-T HASZNÁLD * k? HA GYOMROD RENYHE Állandóan csökken a szegedi ügyvédek száma A kinevezések miatt romlik a számarány (A Délmagyarörszág munkatársától) Isme­retes, liogy legutóbb nagyobb csoport szegedi gyakorló ügyvád, illetve ügyvédjelölt kapott kiuevezést a bíróságokhoz és ügyészségekhez. A közelmúltban már több ízben megjelentek ilycu kinevezések, emiatt azután állandóan csökkenőben van a szegedi ügyvédi kamara tagjainak száma. A legutóbbi esztendő algtt mintegy huszonöt kinevezés történt. Olyanokat neveztek ki, akiket természetesen azonnal tö­rölni kellett az ügyvédi kamara lajstromából. Mi vej pedig az újonnan jelentkező és gyakor­latba kezdő ügyvédek szárpa éppen csakhogy lelimíöálja az elhalálozott, vagy nyugalomba vonult ügyvédek számát, az ügyvédek lajstro­ma állandó csökkenést mutat A sorozatos ki­nevezésekkel kapcsolatban állott elő azután az is, bogy rosszabbodott az ügyvédek arányszá­ma, annak ellenére, hogy a zsidótörvény ren­delkezése szerint, zsidó ügyvédeket hosszú éve­kig nem lehet, fölvenni, a kamara tagjai közé. Addig nem lehet zsidó ügyvédet bejegyezni, amíg a kamarába fölvettek száma le nem csök­ken 6 százalék alá. Igy állott elő azután az a helyzet, bogy bár egy új zsidó ügyvédet sem legyeztek be, mégis romlott az arányszám. A helyzetet érdekesen világítják az ügyvc­cfek létszámát feltüntető számok. A szegcdi kamarának 1939- januárjában (az egész kamarai körzetben) 499 tagja volt, — az idén január elsején 464. Egy év alatt tehát 35-tcl csökkent a bejegyzett ügyvédek száma. Szegeden a helyzet a következő: az elmúlt éy január elsején Szegeden működött 154 ügy­véd, az idén 134, tehát hússzal csökkent egy óv alatt a szegcdi gyakorlóügyvédek száma- A közelmúltban bárom új jelölt kérte u fölvételét. Érdekesen alakult a kinevezésekkel kapcso­latban az aranyszínű kérdése is. Amikor a tör­vény szerint yieg kellett állapítani a kamarai tagok arányszámát, 1939 novemberében o gya­korlóügytédek 37 százaléka, a jelöltek 30 száza­léka volt zsidónak tekintendő a kamara egész körzetében, — illetve 32 százalék, mert 21 gya­korlóügyvéd különböző érdemeli alapján a ki­válelezctlek lajstromába került, így a hadi és ellenforradalmi érdemek miatt 5 százalékkal kevesobb számított zsidónak. Ma az a helyzet, bogy a kinevezések miatt megcsükkout létszám több mint negyven szá­zalékos arányszámot mulat. Az igazságügyiül­niszlef májusban állapítja meg a mostani |" arányszámot és azt is, bogy mikor kerülhetne sor új ügyvédek fölvételére, mikor éri el a lét­szám a törvényben megjelölt 6 százalékot­Nem indokolt és nem kivonatos o vasúti diókszakaszok megszüntetése NyilalKoznah a KozeptsXotóh igazgatói €s a PIÁV üzletigazgatósága (A Délmagyarország munkatársától) Az el­múlt napokban közlemény jelent meg arról, bogy a MÁV a közeljövőben átiratot intéz az egyes is­kolák igazgatóságához a szemclyvomi tokhoz csa­tolt diákkocsik megszüntetésének az ügyében. Ed­dig — mint ismeretes — az volt a helyzet, hogy a MAV a vouatok menetrendjének megállapitásá­nál tekintettel volt a nagyobb diákcentrumokba bejáró diákság érdekeire ég a vonat indulási és érkezési idejét az iskolai tyjjljás kezdete szerint állapította meg. Évek során azután általános szo­kásba ment át a MAV-nál az is, bogy a vonalok­hoz a diákok részére külön fönntartott kocsikat csatoltak, amelyeknek a a volt a eéljuk, hogy a diákságot megóvják a fölnőtt utasok között folyó beszélgetések káros hatásától és egyéb káros be­hatásoktól. A MÁV szerint azonban az clkölöni­Párisi Nagy Áruház Rt. Szeged í&sekonics és Kiss utca sarok' 298 6.9S imm es im mmt Gyermek rőcjli 75 rm-cs P Maivölgyi léces rócüi 100 cm cs P Holvölgvi íiurtuis ródli 100 cm-es v P. 7.98 Gyermek Láitúmlás ródli 75 cm-es P Vgsíolpu ródli 70 cm-es P Férfi egv ujas kasztor keziyü P Fülvédd Érmelegitd Férfi féli sál Női tölcséres feli keziyü Férfi bélelt bőr keztyü Fgy ujas báránybőr béléses keztyü t—.78, •—•88, ­P P. 4.48 5.98 1.78 -.48 -.98 .78 1.18 5,18 P 348 tés inkább káros volt diákucyclési szempontból, mint hasznos. A MAV ujabb rendelkezésének ügyében kér­dést intéztünk a szegedi MAV üzletigazgatósághoz árra nézve, mikor lép életbe a tervezett újítás. Az üzletigazgatóságtól azt a választ kaptuk, bogy Szegpdro a diákkocsik megszüntetésére vo­natkozóan hivatalosan intézkedés njég nem érke­zett. Amennyiben a MAV valóban elrendelné a diákvonatok megszüntetését, az üzletigazgatóság előzőleg megkérdezi a tanügyi hatóságokat: kü­lön szakaszokban vagy az utasokkal együtt bonyo­Jitsák-e le a diákok utaztatását? Kari János dr, a kegyesrendi gimnázium igazgatója a diákkocsik megszüntetésére vonatko­zólag a kövotkezőket mondotta: — Kétségtelen, bogy az úgynevezett diákko­cslk bevezetését a MAV-nál a szükség hozta lét­re. mert néhány évtizeddel ezelőtt mind az utazó közönség, mindpedíg diákjaink részéről egymás­után hangzottak el azok a jogos kérések, hogy a bejáró diákok részérc külön vasúti kocsikat tart­son fönn a MAV. Szükség volt a diákkocsikra pe­dagógiai szempontból. A nevelési érdekek azt kí­vánták, bogy a tanulóifjúságot megóvjuk a fel­nőttek fesztelen beszélgetéseinek a hutása aló'. A MAV ujabb tervezendő intézkedését annál is tn­kább meglepőnek találom, mert háromévi szeged] igazgatóságom ideje alatt s.otu a MAV-lól, sem pedig a közönség részéről a bejáró diákjaink vi­selkedése ellen semmiféle panasz nem érkezett. — Amennyiben intézetünk a MAV-tól a diák­kocsik megszüntetésére vonatkozólag átiratot kapna, arra csak nemm''J tudnék válaszolni, mert a diákkoesik nagyszerűen beváltuk 3 gyakorlat­ban ég nem hiszem, hogy a diákucvelésnéj maga­sabb érdekek kívánják a diákkocsik megszünteté­sét. Ezért ha a MAV ilyen irányban átiratot in­tézne hozzánk, minden erőmmel azon leszek, hogy mint eddig, ugy hv elkövetkező esztendőkben fs különkorsikat tartsanak fönn a bejáró diákság ré­szére. Kari Jáuos dr igazgató nyilatkozatáüoz ha­sonló választ kaptunk a Klauzál Gábor-gimnázium igazgatóságától is és igy nem valószínű, hogy a MAV komolyan gondolna a diákszakaszok meg­szüntetésére. E Hunyadi János termísistes torrásió « 78 "23 » txvált Keserűvíz u)licru párlat*. Bori'.Shja —— kascrOl ;csaK -18 tillír, lie sós — ne A Öregek Jóleső fénnyel, de hideg szikrázással nézte a nap a Dóm-teret. A késő délelőtti órában lassan fölszálló köd ült a bázak között: olyan volt a vi­lúg, mintha homályos üveglapra szorította volna az arcát s csak annyit engedett magából meglát­ni, amennyit közelről megnézett az ember. A szél összcsöpörte a járdán n port. aztán já­tékos kedvvel szökkent fői a fák zörgő ágai közé. Hidegebbé tette a hideget, becsurgottá a telet a fölhajtott gallérok mögé s jeges lekcllefét végig­koresolyáztatta a járókelők fázékony csontjain. — Még a kutyát sem ereszti ki az ember ilyen időben — szoktuk moudogatni a befűtött szobák ablakjai mögött. S a szél, mint valami megbán­tott kóbor állat, bosszút vinnyog ilyenkor az ut­cán s belemar mindenkibe, akit az útjában talál. Öreg nénike baklat az utközépen. Nem cgvediil megy, előtte rozzant talicska zörög, amit két fcez­tyütien kezével tart és tol maga előtt. Ez a tár­sa, ez a vagyona, cz mindene, hiszen egy nnp életét: kevés fát és egy apró zsákocska burgo­nyát szállít ezen az ócska kerekes szerszámon messze lévő otthona felé. Nagyon lassan halad: nagyon httfrg van. Alig tesz néhány lépést, megáll, belefúj két kezébe, te­nyerét hozzáütögeti elnyűtt ruhájához. Pihen, melegszik kinn a vad januári télben. Apró, öss/r­buzott szemeivel követi a lehellel ködös (üstjét, ami el-eltüoö felhőkben bodrozik a szája előtt. A'l az utközépen s várja, araig kezével újra meg iu«l­ja majd fogni a taliga nyelét. Tőle nem messze 3 járdán siető emberek, fúrják bele magukat a hidegbe: kinek jut eszébe, hogy olt az uton egv öregasszony fázik: hiszen mindenki fázik. Ma olyan világ van . . . Egyszercsak egy öreg ember lép le a járdáról S megindul az anyóka felé. Szemre nem látszik eresebbnek mint a ncni. a járása roggyootabb: öregebb S épp ezért többet szenvedett már éle­tében. Megáll, beszélget, körülsétálja a talicskálj a? ember azt binué. bogy fölkapja a kopott közle­kedési eszközt és udvariasságból egymaga fogja tolni végig az utcán. De nem ez történik. 'A két öreg valamiben használ já a foltos ruhák zsebeiben. Megindulnak, tolják a ••gépet*. Az utca végén aztáu helyet változtatnak és kezet váltanak. Nem fagy tehetetlenné e£.v«k öregnek sem a tizujja s nyugodtan, szépen., öre­gesen hazaérnek . . . Milyen keveset ért volna Itt az udvariasság. Ha az öregember önmaga vállalkozott volna ar­ra, hogy búzáig csak ő irányítja a famasinát. Fe­leúton^ letette volna s még a kalapjáért sem tu­dott volna nyúlni búcsúképpen meggémberedett keze. S az anyóka újra csak maga küzködött vol­na a taligával cs a hideggel. Nenj volt udvarias az egyik, nem volt követelő a másik; megosztot­tak a munkát és sokkal hamarabb hazaértek, mint az udvarias és követelő emberek. öreg volt cz a hajlott emberpár, nem látszott rajtuk semmi modernség. Nem volt az emberba­ráti intézmények kisemmizettje az egyik és nem volt az emberbaráti intézmények végrehajtója a másik. Egyszerű, szegény emberek voltak, akik ugy érezték az öreg és pénztelen világ természe­tességével, bogy testvérek vagvunk. És segítettek' egymásnak koros bölcsességgel. Nem voltak han­gosak, mint az altruista ténykedések általiban s éppen ezért tudták megrövidíteni o tél fájdal­mait. Ahogy elnéztük Őket, nem csodálkoztunk, hogv az angol nép öregekre bizza a birodalom veze­tését. (maron.) fillérért mindennap cserélhet könyvet a Délmagyarország Kölcsönkönyvtárában

Next

/
Thumbnails
Contents