Délmagyarország, 1940. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-06 / 4. szám

DÉLMAGYAR Szombat 1940 1. 0. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP 1 I Xtfl. ewfoíuam 4 Suomi lelke Irta: Csekey István Gyermckkofom álma volt Finnország. Ké. pekot láttam az északi testvérnép fővárosáról kék tengerrel, vörös gránitsziklás partokkal, irbócCrdővel, komor fenyvesekbe burkolódzott lombokkal, nagy kupolákkal és fehér házakkal. Jrákon át' vizsgálgattam Helsinki térképét fodros öbleivel,- sziklakertjével és szigeteivel. Ugy tűnt föl nekem, mint észak Velencéje, pedig Stockholm foglalta le magának ezt az elnevez st. Helsinkit észak fehér királynőjének neveztem, amikor a sors végre- megengedte, hogy gyermekkori álmom megvalósuljon és 1923. utolsó-napjaiban áthajózhassam az észt fővárosból a fagyos tengeren. Valami csodálatos ösztön és vágyálom vitt északi testvéreink közé- Nyelvükben benne zengett a mi ősuyelviink muzsikája. Népoposzaikbaii az európai népek mindenikétől elütő őskultúránk emtékeit éreztem zsongaui. Népművészetükben népeink lelkének közös vonásait véltem felfedezni és a muzsikéjnkban is volt valami élményszerű szomorúság, ami a sírvavigadó magyarra emlékeztetett. Aki eleiében egyszer eljutott északi tcstvéfeiuk közé, az ösztönösen vágyott vissza hozzájuk. Kilenc finnországi utam közül mégis kiemelkedett az a nagyszabású utazás, amelyet 1924 június—júliusában a tallinni II. finnugor közművelődési kongresszussal kapcsolatosan téttünk meg. Tele/cl Pál gróf és Kogutowicz Károly professzorok körülbelül hetven tanítványukkal egy északkcleteurópai földrajzi tanulmányutat. szerveztek. Két fiuu professzor (eeotett bennünket. Iíovatiiemitől kezdve. amely a vasút utolsó állomása, Lappföldön át már katonai vezetés alá kerültünk. Akkor még nem volt egészen kiépítve Petsamóig a műút. amelyen az utóbbi években már rendszeres postaaujtóbuszforgalom bonyolódott le, úgyhogy bárki eljuthatott könnyűszerrel az Északi Jecos-tenger partjára. Akkor még ez sok fáradságot jelentett. Vonattal, bajóval, teherautókkal és „sellőjáró csónakokon" szántottuk végig Suomi hatalmas testét, mely több, mint nO.OOO négyzetkilométerrel nagyobb Nagy-Magyarország területénél. Ennek az útnak során sikerült Finnországot alaposan megismernünk. Bizonyos, hogy a finnek javarésze soha. életében sem volt Petsainóban, ahová mi akkor eljutottunk. Petsaino neve most messzeföldön híres lett az ott folyó harcok révén. Pedig csak egy körülbelül 2000 lakosú halászfalu ez egy szűk, romantikus: fjordban, amelyben azonban x Golf-árám jótékony hatása következtében sohasem fagy be a tenger. Ezért oly nagy Finnországra a jelentősége. Ezen a kacskaringókkal együtt körülbelül *)0fl kilométeres-uiton a legérdekesebb élmények egyike volt a , növényzetben végbemenő változás. Lassankint elvé«z az erdööv. Már csak elvétve egy-egy nyír vagy erdei fenyő. Megjelenik a zuzmó az erdők aljában, hogy azután átvegye a tundra a birodalmát. Itt az életet már .®wtk ti hatalmas rcuszarvascsordák képviselik. Utinaplóm egyik lapjában még, most .is ött diszeleg «gy irauiszar'vasról készült rajz, amelyet „U Japp király kastélyáböj:" Teleki Pál rajzolt és mindketten ellátták aláírásukkal. Ezen az úton különben "néhány, a finnekre nézve igen jellemző apróság történt velünk. Igy például társaságunk egyik, tagja elvesztette valahol a vonatból úGtak'aíójnt. Egy egyszerű fru'n"földműves talált rá"hetek imílva s bevitte a' legközelebbi vasútállomásra, ahonnét eljuttatták expedíciónk finn vezetőjéhez, aki az.tún elküldötte Budapestre. .Egy fiuu halászcmber. pedig Petsamóban ráakadt egy dollárokat meg egyéb külföldi pénzeket tartalmazó erszényre. Hosszú kutatás után ez is eljutott vezetőnkhöz, aki megállapította, liogy tulajdonosa a tanulmányúton résztvett egyik szegedi -egyetemi hallgató, aki hamarosan boldog birtokába jutott. Ebgen a törtéuetkében az volt a •legmulatságosabb, hogy. az. illetőről már fölfelé utaztuukban a lengyel mezőkön az a liir terjedt el, hogy nincs pénze, mert elvesztette. Ha tehát a. tanulmányút végső pontján üres .tárcáját vesztelte -el, akkor úgy látszott, hogy v. megtaláló finnek még pénzt is tettek belé, uebogy úgy tűnjék fel, mintha eltűnt volna a pénz az erszényből. A tisztult erkölcsi felfogásnak cs becsületességnek ez az inkarnációja jellemzi a finneket. Nagyságuknak, hírnevüknek és annak a páratfan rokonszenvnek, amely ma világszerte megnyilatkozik irányukban, alapja a finn lélek a maga nagyságában, becsületességében és tisztaságában. A finnekről valóban el lehet mondani, hogy kis nép, de nagy nemzet. Az Amerikai Egyesült-Államok nagyfokú érdeklődését és jóindulatát irányukban főként az váltotta ki, bögy amikor a harmincas évektől kezdve szinte Európaszerte úrrá lett a háborús adósságokat illetőleg a. „nem fizetünk!" elve, Suomi minden esztendőben percnyi pontossággal megfizette Amerikának dollártartozását. Sőt még most a rákényszoritett. szabadságharc emberfölötti küzdelmeiben is december 6-án, a finn nemzeti ünnep napján, átutalta az Amerikai Egyesült-Államoknak tartozásának utolsó részletét. Finnországnak mindeddig nem kellett hadikölcsönt felvennie, mert a háború kitörésének első napjaiban Önkéntes adományokból milliók gyűltek egybe. A nemzeti köz-" szellem ott oly magas fokon áll, hogy mindenki átérezve hazafiúi kötelességét, amije csak volt, odaadta a bazáiink. Szinte felmerül a kérdés, hogy ugyan mi tette ezt a kis északi népet ennyire erőssé és lelkileg ily csodálatosán egységessé* Á magas műveltségű paraszt demokrácia önkormányzatával és fegyelmezett szabadságeszméjével. Van ennek a nemzetnek egy olyan kincse, amilyent más népeknél hiába keresünk. A finnek egész nemzeti megújhodása, irodalma, tudománya, művészete ós társadalmi élete a nagy nemzeti hősénekből, a Kalevalából merített táplálékot. Löuiirol gondolata a fiuu köshültészet történelmi valóságánál a*uemzeti öntudatnak első megnyilvánulási volt. A finu nemzetnek ez az önmagára eszmélése volt az «T szikla, amelyen a cári időkben minden huta.hni törekvés hajótörést szenvedett. És a Kalevala ősrugöival ébrentartott nemz i öntudat adott erőt a fiún népnek ahhoz a hősi küzdelemhez is, amellyel 1917-ben önálló állami ságát kivívta. Most pedig ugyancsak a Kaiéra Ja. népe mutatja meg a? egész világunk, hogy mire képes egy számban kicsiny, de lélekben nagy nemzet. Ezt a szabadságszerető kis népet azonban nemcsak a magas műveltség jellemzi, lmnein ;i széthúzás helyett u nagy nemzeti összefogás is. Ebben az országban minden .ember gazdag, mert mindnek van betétje a takarékban. Ok magukat szegényeknek mondják, valójában azonban azért gazdagok, mert van megtakarított tőkéjük, van fölöslegük. A finn népnek ez a gazdasága a szövetkezeti rendszeren épült föl. A finn szövetkezeti eszme valóban megvalósítójáéi vált a finnek nemzeti egységének. A termelő, de főként értékesítő szövetkezetek kiszorították a közvetítő kereskedelmet. Ez volt az oka, hogy Suorniban a zsidóság nem tudóit gyökeret verni. A negyedfélmillió lakosból alig 2000 a zsidó, kiknek jórésze szegény kisiparos. A gazda a- szövetkezetben minden terményét értékesítheti. A szövetkezet azonban nem szívja ki pióca, módjára a finu paraszt vérét, nem adja ie a hasznot vezérigazgatói inammulfizelésekre, hanem a legesekéi yebb*admi n isztrűciós kiadások mellett a hasznot mind odafizeti a termelőnek. A magas műveltségnek, a haladásnak és a szövetkezeti ' eszmének eredménye, hogy a finn gazda jóval többet termel a gránitSzikiás talajon, mint a magyar gazda az Alföld humuszán. A finn nép ritkabeszédű, de-nála a kimondott szó a megtörtént .tettel egyenlő. Csodálatos nép ez. A szél és a tenger voltak arcának szobrászai, lelkét pedig a végtelenbe-vesző hómező és a viharmadár erősítette. Az északi országok emberei mindig méy árnyékba vaunak burkolva. Élvezik a csendet és a mély hallgatást. De aztán lm cselekvésre kerül a sor, megfcs-zítik erejüket. Ez a szívósság és emberfölötti akaraterő, avatta a finneket a világ első sport .nemzetévé. Most pedig katonai erényüket barnulja méltán a világ. Ilősi ellenállásuk minden kis nemzetben fölkelti azt a meggyöző.désl, hogy a kis államok nincsenek minden esetben föltétel nélkül és kényre-kedvre kiszolgáltatva a sokkal hatalmasabb szomszédiknak. „A joggal vagy kitartunk, vagy'elhullunk, da nem-alkuszunk" — mondotta Sviukjafvud volt köztársasági elnök, aki 78 esztendeje ellenére föiöltötte a katonazubbonyt és kijelentette, hegy minden lövése fog találni, ö is és nemzete is azt vallja, hogy ..Ne mondj le semmiről. .Minden lemondás egy kis halál'." A finn nemzet pedig élni akar és élni fog. Mö-t, amikor a világ lapjai «'•> az éteri hullámok tele vannak a finn nép bátorságának, kitartásának és harci erényeinek dicsőítésével, bo,Ulog büszkeség töltheti el finnugor rokoni kehiünket és odakiálthatjuk n világnak: a mi faj kink '