Délmagyarország, 1940. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-26 / 20. szám

% Pé'n'íélc. 1940. iamiár 26. D F í M ÁGYARORR7AG 7 Inlerpellácó a (anyai iskoláztatás körül mutatkozó nehézségek mialt a szombati közgyűlés foglalkozik a nagyfontosságú Interpellációval (A Délmagyarörszág munkatársától) Érdekes interpellációt terjesztett Balogh István dr alsótanyai plébános csütörtökön délelőtt Tukats Sándor dr főispán elé, liogy azt a szombati Icudkivüli közgyűlés tárgysorozatára fölvegyék, Az- interpelláció kapcsolatban van azzal a tanyai gyakorlattal, amelyről a Délmagyarörszág már többször beszámolt, bogy az iskolákhoz nyugdíjazás előtt áló tanerőket neveznek ki, akiknek betegeskedése miatt a tanyai iskoláztatás egyre sekélyesedik. Konkrét csotet említettünk a Kieger-iskolénúl, ahol az odahelyezett tanerő legutóbb is négy hétig beteg volt Amíg a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban elintézhetik a helyettesítés kérdését, a gyermekek összevont osztályokban tanulnak, ami nem lehet olyan intenzív, mint egyébként avagy a tanítás szünetel- Ugyanez a helyzet állott elő az alsóközponti gazdasági iskolánál is. Balogh István dr plébános sürgős interpellációjának az adott most időszerűséget, bogy Csütörtökön délelőtt a plébánost fölkereste Szűcs István tanyai kapitány, aki a királyhalmi iskolánál panaszolta - föl a fentemlített állapotot. Kirájyhalmún a gazdák anynyira mennek gyermekük iskoláztatásáért, hogy most a nagy hó miatt szekéren szedik össze a gyermekeket, akinek nincs szekero, azt is fölveszik és úgy szállítják őket reggelenként MZ iskolába. De biátia van a nagy lelkesedés. mert karácsony óta Wagner Istvánná szabadságon van és az ottani tanítónő nem képes 65 gyermeket egymaga tanítani, egymaga mindegyik gyermekkel foglalkozni. A tanyai kapitény a gazdák nevében kérte Balogh István dr plébánost, mint az iskolagoudnokság elnökét, hogy kérje meg Tukats Sándor dr főispánt, vessenek véget ennek az állapotnak, amely nem szolgálja az iskoláztatásba vetett hit ápolását a tanyai magyarok lelkében. Balogh István dr Interpellációja, a következőképpen hangzik: „Méltóságos Uram! Van szerencsém mély tisztelettel sürgősen a következő interpellációt előterjeszteni: Van-e tudomása Méltóságodnak arról, hogy az utóbbi esztendőkben szinte gyakorlattá vált az a szokás, hogy tanyai iskolákhoz olyan tauerők nyernek kinevezést, akik közvetlenül nyugdíjazás előtt állanak? Vau-e tudomása Méltóságodnak ezzel kapcsolatban arról, hogy ez a rendszer egyrészt súlyosan érinti az államkincstár érdekeit, másrészt és főleg az ilyen áthelyezés a leghátrányosabban érinti a tanítás és nevelés érdekeit, mint most jelenleg az Alsóközpouti önálló Gazdasági Népiskolánál, Rieger-iskolánál és a királyhalmi iskolánál? Mit szándékozik tenni Méltóságod mind az államkincstár érdekeinek védelmére, mindpedig a pedagógia szempontjainak biztosítására?" A szegedi favs nagy eseménye volt a csütörtöki Erdélyi Bál (A PéUnagyarorezág munkatársától) Az erdélyi hujnulbasudás igéretét, üzenetét szikrázta a téJi éjszakába az Erdélyi Bál ünnepi fénye csü törtökön este. A Hzékeiy Egyetemi cs Főiskolai Hallgatók Egyesületének lelkes rendezésében minden esztendőben memeatója volt az Erdélyi Bál aünak as örök magyar igazságnak, hogy Erdély magyar volt és magyar marad! Az idén talán egy fokkal ínég ünnepiesebb, ragyogóbb és vidámabb volt az Erdélvi Bál, a táncoskcdvü fiatalság leiVében ott vibrált az erdélyi havasok hajnali üzenete . . . Talán nincs már olyaa messze, bogy megszólalhat a kakas a székely testvérek pitvarában is és együtt ünnepelhetjük majd a föltámadás szent ünnepét azokkal a magyarokkal, akiklick csordulásig telt már a pohár odaát, ez erdélyi havasok alján ... Az idén U Hungária-kávéház nagytermében rendezték meg a SzEFJIE-búlat. A bálterem ízléses diszitcse n.juthu egy darab Erdélyt varázsolt volna a csillárok fényébe . . . örökzöld növények, feuyőfüzérek és az erdélyi vármegyék címeréi diszitették a báltermet s az erdélyi ember szinte ugy érezte, mintha templomban lenne: a kolozsvári Mátyás-szobor hatalmas rajza ékískedett a terem egyik főhelyén, tűig a másik oldalon a nagyváradi Szent László-szobor képe volt látható. A Mátyás-szobor alapján mint.ia fénybetűkkel szikrázóit volna a fölírat: »Ko'.ozsv4r visszavár!* s árpádházi szent királyunk lovasszobrának talapzatát ez a fölirás díszítette: »Szent László földjét, nem lepheti be a gyo®!« Ebben á különös, szinte históriai érdekességé bálteremben erdélyi szem nem maradhatott szárazon . . . De csakhamar fölcsendült a vigasság muzsikája, egyre-másra érkeztek a báli vendégek. A fogadóbizottság C z á k a Andor dr vezetésével kísérte be a terembe a uotabilitásokat s a szebbnélszebb estélyi ruhás hölgyvendégeket. Jóval 22 óra utáu nyitották meg az Erdélyi Rálát. A megnyitóra jelt hí előkelőségek bevonulása adott, akiket kupjafás fiát a leniberek vezettek be a bálterembe. Ott láttak vitéz Silley Antal tábornok, Hadtestparancsnokot. Baló József dr rektort. G e 1 e i József professzort, D i t r ó i Gábor és V á r a d y Mm re dékánokat, Schmidt Henrik professzort, Batizfalvy János dr orvosprofesszori, ábrahám Ambrus dr-t, a tanárképző főiskola igazgatóját, L ö r i o c z Ferenc dr professzort, Zerdafielyi Sándor ezredest, Farkas Béla dr professzort és másokat. Az estély külön eseménye a székely népi táncok bemutatója volt. Hat székely népviseletbe öltözött, kedves fiatal pár megnyitótáncként elropta a »gólyás táncot*, majd a székejyrubás ifjait bemutatták a hires székely csürdüngölöt. A táncoknak hatalmas 6ikere volt, a közönség tapsviharral jutalmazta Jlogdány Éva— Hász Sándor, Buday Baba—Bíró István, Fórls Ida—Köpec^yBoóez Mihály, Gerendi Ilona—Antal Gyula, Rciubold Alicc—Ragsav F. Tivadar. Veress Ilona — Bíró Gábor lelkes igyekezetét. Ezután kövtkezett a nyitópárok • fölvonulása, majd Bagoly Fái bálelnök Baló József dr egyetemi rektortól engedélyt Kért a bál megnyitására. A zenekar rázendített a nyitócsárdás hangjaira s az iOtt, ahol a Maros vize meszsze földön kanyarog . . .« kezdetű csárdás hangjaira ellejtették a megnyitó táncot a következő párok; Albert Kató—Autalffy György, Balogh Ida Kováea Ákos, Balogh Zsuzsa—Bátky László, Bérel Nagy Judit—Fodor György, Budovszky Ibolya —Balmos György, CUristoph Teri—Bufkay Imre, firesz Lili—Keresztes Mátyás, Pál Anna—Péntek József, Pongrác? Panka—Reiger J. Flórián. Schüfer Panni—Pál Endre, Szotyori Kata—Kavaszdy István, Zsiday Móci—Molnár Béla. Most már általánossá vált a tánc, a zenekar egyre-másra játszotta a ropogós csárdásokat s a divatos, népszerű táncokat. A bálteremben nagyszerű hangulat uralkodott és ebben a vidám, igazi farsangi hangulatban folyt a bál klyiJágos kivirradtig ..-.«• * A megjelent hölgyek közül az alábbiakat; jegyezte. fül a rendezőség: Armandula Erzsike. Adám Lola. Ballv Mária, dr Bányai Jáuosné, Dauer Erzsébet. Bányai Ica. Dullos Magda, Dam Marica, Dér Nóra Dér Fábiánná, Farka*: BMáné, Farkas Gabi. Galgóezy Hermin, Gáspár Frígvesné, Gáspár Magda.-Gellért Albertné, Gara Edit, Gogán. Ibolya. Havas Erzsébet, özv. dr Huber Lászlóné, Hajós Margit, Hilbó Mária, Hévizy Hilda, Hepp Mária, Hepp Gvuláné, Jámbor Györgyi, Klonkay Tubi, Láday Judit, Lieben Gabi, Letoris Hildegard, Licbcr Gabi. Milota Jánosné, Milota Krisztina, Mateisz Pálné, Nagy Jancsika, Nagy Klári, Péntek Anna, Pandula Márta, Pengei Ilona, Papp Klára. Péntek Mandi, Redier Anna. Reinbold Alicé, Reer Endréné, S'tumpf Vilma, Schedl Eta, Scbmidt Gegi, Svenn Magda, dr Solti Jakabné, Saradi Barnák Izabella, Snltár Matild és Ica, Szász Mária, Szentsimoni Irén, Szöllössy Ilona, Szilassy Klárika, Szilágyi Roza, Szilágyi Lajosné, Török Erzsi, Tokos Rabi, Tirpács Mária, Textprls Hilda, Tihany Ilonka, Tokos Józseíné, Tóth Kata, üjvárosy Zoltánná, Vajda Sarolta, Velkey Mária, Vörös Anna, Woháner Olga, Veress józsefné, Wcisz Antalné, Vezedi Irénke, Veres Margit, Veres Adrika, Zelenka Erzsébet. Zajtai Lajosné, Zilahi Kiss Tiborné, Zilahi Kiss Magda. Fő s' oiások és Medikusok bábára paróka- és ba*uszkü'cswés és maszk készítést vállal Róth színházi fodrász Széehenvi-tér J. TcleFon 3P—41. SZÍNHÁZ fis _ M Í TXT SZÉT ^ Kerpetu Jenő gordonhacstie EzeKbcn a Komor és sötét felhős idők-ben a muzsika és a költészet elhozza azosat a gyöngéd és nensöséges perceket, amelyekben az eniüeri lélek megint rátalál és raistner önmagára, amelyek megnyitják a sivár nappalok bilincseit és visszaadjak az embert az cmcernek. Ilycu perceket hozott Kerpely Jenő mélyről való zeneisége is, aki — az idei hangversenyévad kényszeiű jipsszabb szüiiete uiáo — csütörtököu este Kosa Györggyel együtt koncertezett a "Iiszu nagy te rmeüen. Kerpely Jenő a bensőséges muzsikus-költők közül való, akinek játékában elsősorban a zeneiség tengerei bulláuizauak azok számára; akiknek többet jelent és a lélek értelmét is jeientí maga a gondolat, mint egy-egy hideg és gépszerűen sima teenmkat csodatétel. A fehérfényü tűzijáték talán csodálatra ragad, mint a légtornász jélekzetet elállító hravurja; a kevésbé felszínes és egyetlen szempillantásra nem is érzékelhető szemérmes és szenvedve kitáruló vallomás, megragad és tovább gyürüzik-hullánizik a legrejtettebb emberi titkokig. Itt nincsenek modern pódiumra való óészaki fények*, félelmetes fogaskerekek bukfencei, itt lehetnek kevésbé sima passzázsok, ke» vésbésistergő kadenciák, de az egészből, magából a játékból, az ujraélés költészetéből a mély es kivételes zeneiség hullámzik. Egy nagy mult nagyszerű művészetének hatalmában hallottuk ezt a játékot, aniejy nem hozott ujabb ezüstfényü tüneményeket, de idézte azt a költészetet, amely az emberért való és az emberhez szól. Ahogy Kosa Györggyel együtt Rachuianinoff g-moll Szonátáját újra megalkotta, szinte elálmodta és kibontogatta, ahogy Bach—> Kodály két koraiját .a fenséges eszméhez emelte alázatosan, vagy aliogy Debussy-t dalolta, ez a nagy költői mult volt, amely finoman és hivalkodás öólkül újra megjelent. B r c v a 1 Szonátájával kezdte tartalmas műsorát, majd egy-egy Schumann, YVeber, Casella, Lis.zt és néhány Kerpely-kompozició tette teljessé. Műsorát egy Debussy-preludé megismétlésével és ráadással kellett megtoldania. Kerpely Jenő mellett külön élményt és eseményt jelentett K ó s a György, zongorája, aki túllépve a finom és érzékeny kiséret hátrábbvomiló szerepét, maga is megragadó példáját adta a költészet cs zeneiség legmegindítóbb perceinek. Szonáta-játéka, kulturája, pianisla fülkészültsége éppen ugy, mint ideálisan tiszta és egyedül is jelentős kísérete méltán állott Kerpely Jenő gordonkája mellett és idézte a kamaraliték eszmei stílusát. Igen, a zene nem a tűzijátékok és hideg bravúrok boszorkánytánca, hanem valami abból a lélekből és abból a titokból, amely embert képes formálni az emberből. (V- GY ) - OQ°~ \ II szegedi Városi fzinkáz (álékrendje Péntek: Jön a kegyelmes ur. Szombat délután. A cigány. Szombat este: Tisztességes Auna, Vasárnap délután: Tisztességes Anna. „VasárnaD este: Ti-ztességc$. Anna: