Délmagyarország, 1940. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-21 / 16. szám

NJFR^ACLYAROR«7A(; Vasárnap, 1940. januar 2f. Az óvodai oktatás napjainkban — Az elleti) 1916 hm építette ^zegeiteu .1 zrlső ölami óvodát s ug)anebhan »c évben még kettőt épített, maid ItHT-hen é? pilM-ban í-mét 3—5 ál­lami óvódé vaj lett városunk gazdagabb — mon­dotta Vasváry 'feréz igazgatónő s a továbbiak­ban orról is informált, bogy 1930-ban nyilt meg Szegeden az öt uj, úgynevezett Klebelsberg-óvodn s végül két esztendővel ezelőtt nyitották meg H legújabb óvodát a Kecskés telepen, összesen 26 állami óvoda működik ma Szeged területén, ezenfelül két norgycHiteti és bét felekezeti óvoda. Három állami óvoda tart fönn uapközi otthont és tiúrorj felekezeti óvoda szintén napközi otthonnal kapcsolatos. A napközi otthonok gyönyörűen mű­ködnek: 120 gyermek kap a bárom állami óvoda napközi otthonában ebédet, c»enkivi}l tejet kap­nak minden nap, egész, télen át. végül kiosztják közöttük az úgynevezett »zö|<Jkcresztes« cukrot is. Vasváry T eréz Igazgatónő egyébként ebben az évben jubilál. Negyven esztendeje működik nz óvónői pályán s ezt a munkás négy évtizedet Szegeden töltötc el. Eszményképet Székely Gá­borué szellemében vezeti a szegedi óvodái okfo. tást és nagyon büszke arra, hogy ma már az egész országban nyoma sincs a Eröbel-módszer­uek, mindenütt Székely Gáborué ezer ötlettől su­gárzó, mq is modem és eleven módszere alapján oktatBak az óvóintézetekben . . . — A mai gyermekek rendkívül intelligensek — mondja a legifjabb geueráció szellemi képes­ségeire vonatkozólag. Minden esztendőben iutelli­geneia-vizsgíjatnak vetjük alá a gyermekeket. A vizsgálatukat a tanárképző főiskola végetzeti el. Bámulatosan intelligensek a mai gyermekek, meg­mutatkozik bennük az igazi magyar szellem: szeretik a inunkat és rajonganak a katonásdi­ért . . . polcos katona-nemzet fiai és leányai ezek a gyermekek, akikből retucljük, egészséges, tnynkaszerelö és szellemileg is erős generáció nő fel . . . A jubiláns jgazgalÓDő szavaival fejezem be cikkemet: reméljük, bogy ott, ahol a nemzet zsen­ge palántái szellemileg fejlődnek, gyarapodnak, csakugyan megmutatkozik uz uj, életerős magyar generáció cicirevalósága. fi ezekből na életre­való, ifjú palántákból kivirul majd a történelmi idők viharai után is a magyar nemzet uj, illatos és gyönyörűséges virágoskertje . . . Lsányi Piroska. Az idő pénz! Számológépet kölcsön is ad: IC E L L E R Irógépvállalat Szeged, Kelcmen-utca 8. (Rovat szálló mellett) Vásárhelyi Júlia: A fiatal Juhász Gyula (Befejező közlemény.) Juhász Gvula uz új irodalom Tavaszi forrongásában kerüli felszínié, maiducua mint gyerekemberrel találkoztam vele, az epvetrni padjaiban, az erjedés, az indulás, bálványdunlés korában. Este petróleum­lámpánál a ferencvárosi szobákban irodal­mi séauoo-nkiit rendeztünk, tízórai kapu­zatáig. fnliá-z Gvula volt ezeknek- a x'cáenee-okank a lelke. (3, aki gyengéden uc­mes, andalítóan muzsikáló költeményei­ben az új magvar lélek fátyolos hangjait és riadt sejtéseit zengette meg, itt szati­rikus csípős elmés volt, I eff kegyetleneb­bül gyűlölte az akkori irodalmi félistene­kel. Beliil azonban mindig remete maradt és — úgy látszik •— öntudatlanul rcmetcsor­sof akart magának. Gyakran meglátogat­tam vidéken, n kávéházban lángoló szem­mel beszélt a céljairól — miudig extázis­ban beszélt — é« a kudarcairól. Nézegcite a kávéház aranyfiistös eirádáit, a szotnoru iMigvulokaf, a vad tükröket és nzt mond­ta. bogy ez. az ő Versoilles-je. Amint egyik lábát a másikra tette, észrevettem, bogy a cipőtulpn l\nkas. Nadrágszárából kikan­dikált n fehér harisnyája. Febcr harisnyát hordott. Mint a halottak, szólt romantikus öngúnnyal, tompa szomorúsággal. Mindig szerelmes volt. Mindig boldogtalan volt. Mi nejig k öltéi volt". Befejezésül Kosztolányi Dezső, a hű bo­rii meg próbál mosolyogni: „Azt akarom, édes Gvnla, olvasd cl ezeket a sorokat, amelyeket sietve róttam a szerkesztőségi asztalon, mert máris u telefonhoz szala­dok és mekéidezem az ügyeletes orvost, hogv alszol ma éjszaka? Emlékezz azokra, amikje én emlékeztem és lásd be, bogy mégis érdemes élni. a múltért, vagv a jö­vőért, <le érdemes élni és kell élni. Ha láb­badozol és bcsiit paplanodra a fehér, már­ciusi verőjénv, megszorítóul sovány kezed és odaesempészem az ágyadra a csütörtö­köt mondott nekrológot. Olvasd c) cs — nevess ki érte". •\ toll megállt, Kosztolányi PC/MÍ finoiu ujjai leemelik a tebílon-hallgatót és az egyik varázsos poéta hangja, a szerkesztőségi Íróasztal mellől, a pesti éjszaka zúgásán át. ejesílin­gelt a fehér kórházi ágyon fekvő piáiik varázsom költő felé: — Hogy van Juhász Gyula?... Ugy-c jobban?... Ugy-e megmenthető?... — hullanak, megremegő, izgatott szavai ubbu a pesti zsongásba, amely Juhász Gyulának egv életen át csak álinn, éjszakai iitkos só­hajtása lehetett... A feliérköpenves, rúkusbeJi orvos halk, komoly hangja lassan indul cl a drót má­sik végétül: — Jobban van. Kicsit elszcuderült és reméljük, bogy Isten segítségével vissza­adhatjuk őt n költészetnek... A fiatal ügyeletes doktor ott a Rókusban nagyon pontosan fogalmazta meg az orvo­si választ. Más embernél hasonló kérdésre biztosan így hangzott volna a felelete: ..visszaadhatjuk az életnek • Juhász Gyulánál azonban tudta, hogy csak a köt­testeinek adható vissza. Az emberi cletuek soha. „Az Üllői-úti fák..." érzékeny, finom lírikusa, mintha megértette volna a mi­gyön pontos orvosi válasz lényegét, meg­nehezült szívvel búcsúzott. * ...De a Rókus-kórház fehér betegszobá­ja felé ezen a koratavaszi márciusi alko­nyon. egy budai, csöndes kis artisztikus lakásból elindult még valaki... „Vején bús aranv koszorú, az arca bálvány, szo­morú". A Késő */.iiret finom, halk Júliája, aki [uhá-z Gvulát a bűvös ./"fra-verseik­lus örökszép költői (sóhajaira ihlette és akinek if júságának ezt a gyönyörű, köny­nvfs-fájdalmas könyv-emlékét ..Szv.ittern, .1 tvgoühóin. Orvosom, u I ié<l" dediká­cióval ajándékozta. Fcliérkeztv űse.n, az if­júság bűvöletében, télutói, friss mélylila ibolyaesokoiral, ízes gyümölcsös kosárká­val jelent meg a fehér látomás: felet3 hir)ján a halálnak Fehér szűz jött a/ életembe. Júlia Békéje, lá/a és szerelnie. Már vártak a siitét göröngyök, ktowili/ tliuják * a hatna sírkert. Júlia föhat hajolt s eleire intett. Öriik alom helyett valóság. köszönöm, hogy kezed nem cngerjf S otsraad i.lehtck. '...gynak. sxiötrefcinnek! Konqtia DUI0R0K állandóraktára ifj. HEGEDŰS műbútorasztalosnál Somogyi-utca 15 iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiii INJegcjtőeu szép, varázsos külteményvirá>< gok uyiltuk ki a rókusi, kórházi ágyon: Fején bús aranykoszorú. Az arca halvány, szomorú. 'A szeme messze, messze néz, Az ajka néma szenvedés. 'A lelke arcán úgy ragyog, Mint. szőke éjben csillagok. Mosolya fátyol, szava dal, Gyönyöre: rózsás ravatal. Kt cz a lány? Elkérdezem. Szép és bús. +ingyal. Idegen. De a Juhász Gyula égi csillagzaton ueip volt emberi boldogság megírva. A budai, boldog költői intermezzo is a bánat, a szo­morúság akkordjaiba halkult és lírája új­ra a legfájóbb emberi érzelemtől, a lemon­dás könuyfclUőitől harmatos: Ó látod, minden késő már. Ifiába 'A szerelem rózsája, fíög porába llcrvad csupán és sírnak éjjelébe. Ó szépek szépe Siess rózsáiddal egy élő elébe!. * ... Fs itt jnár meg is állíthatja a tollal a fiatal Juhász Gyula váudoréveiuek és éle­tének krónikása, amely annyi cven át mint távoli bolygó keringett leiképek nagy ál­ma: szülővárosa, Szeged körül... A pesti revolvejgolyó végre is — bát még mindig csak liároui év múlva — cél­jához segítette. Hazajött Szegedre, nagy ..kerülők" és roppant életutak utáu lót 7-ben. De többé már ucm volt tanár. Elbúcsúzott a katedrától és kezébe vet­te az újságírói tollat, amelyet szent iepdü­lettel szolgált, övé lett véglegesen Szeged és Szegedé lett léglegesen ő. Szelleme mint liizes meteor világította be ipég hosszú éve­ken út a szegedj kultúra egét, dp a fiatal Jqhász Gyula örökre eltűnt a magyar vé­gek nehéz ködéiben, roppant bófergetegei­ben. Rabonúslényű két szemének tiszta lo­bogását már alig láttuk viszout. Már ucm álldogált a könyvkirakalok üvegtáblái elől t mint a kultúra odamercvcdeft szobra, in­kább suhanva lépdelt a szürke alkonyati utcák néma homályában. A varázsos poéta visszajött, dc elveszett örökre a fiatal Juhász Gyula... Hazajött Petőfi Zoltáuka szobájába... Hazajött a Petőfi Zoltáuka kis szobájá­ba, vissza a régi, szürke házba, do amcjv Kosztolányi Dezső szavaival „fényesei)!) volt Szeged miuc)eu palotájánál, mert az ipar-utca 15. számú ház két kicsi szohá­lát Juhász Gyula a versei vej belesírta a halba tatlanságba", Orfliopőeti es Ifiszlfi clpOh, csizmáit specialistája, az ..©Pl' és a Woi-nQ DUÖO­Pszt Puluteafi Fevie't-záHiteia wnlt|<J nlr«-'£r Amerikai citromos! készítmények) arcvizek, krírnok, olajuk, púderek. Szeplő elleni fényvédő szerek, Reifer Oszhárné kozmetikai Intézete Szeged, Duvopias-tér 11. h «o). Tel«fo» 20—02. Axcápo'.ás. Szépséghibák, szemölcsük, szőrszálak Táglegea elUvolitáía. Fénykezelés, Tanítványok kiképzése. Qleső bérlsfndszer.

Next

/
Thumbnails
Contents