Délmagyarország, 1940. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-21 / 16. szám

DSMAGYARORSZAG Vasárnap. 1946.1 21. Farsang ^ iVan az idei farsang rövidségében vala­•ni szimbolikus. Elvégre talán századonkini egyszer rövidíti meg ennyire az isteni gond­viselés által kimért pályája az égitesteknek a farsangot s ba most kevés időt szabott a PÖvid farsang a megengedett örömöknek is, lássunk tenne égi jelt, mennyei figyelmez­tetést s iparkodjunk megérteni a természet­fölötti vüíg nekünk szóló üzenetét." Az egy ház nem ellensége az örömnek. A lélek öröme a kegyelem állapota nélkül el sem gondolható, az egyház tanításai hogyan mondhatnának ennek ellent? De az egyház a földi örömöket sem akarja kürtani a szi­vekből; Isten teremtménye a hegy, a víz, a zúldelő táj, az égbenyúló hegyorom, az illa­tozó virág s Isten rendelése, hogy az ember örömére és fülvidulására álljanak. A mun­kát isteni végzet jutalmazza nagyobb cs szebb, bővebb és ízesebb terméssel, Krisztus sem tiltotta meg a bor elvezetét s első csoda­tételében maga gondoskodott arról, bogy a bor hiánya ne lohassza a násznép örvendc­zését. „Az Ur országol, örvendezzen a föld, vi ó&dion a sok sziget", — mondja a zsoltá­ros. Az egyház a*, erkölcs és mértékletesség korlátai közé szorítja csak a test örömeit ? tilalmi időket rendel nem azért, hogy ke­vesebb legyen az öröm, hanem azért, hogy jusson elég idő a magunkbaszállásra s a lé­lekkel s a lelkünk sorsával való törődésre. De most kevesebb időt enged a szelíd örömnek is. S ha az egyház törvénye nem kívánná meg, akkor sem tudnánk szivünk szerint örvendezni. Az európai kultúra sza­kadék elé került s ha kultúránk elpusztul, elpusztulunk magunk is. Európa fele lán­gokban ég s az emberek nem azzal törőd­nek, hogy segítségére siessenek a veszede­lemben forgóknak; az emberek azzal törőd­nek, hogy a tűz hamvasztó láváját hogyan lehetne ma még védett területekre vezetni. A. háború a küzdelemnek új, riasztó képét mutatja; ma több biztonságot nyújt a front, mint a mögöttes országrész. Aki a fronton van, azt acélnál szilárdabb erődök védik minden támadással szemben; a Maginot- és Siegfried-wíívek yédőseregét még nem talál­ta egyetlen golyó sem, még nem nyugtalaní­totta egyetlen bomba. A gyerkek, asszonyok és öregek ellen folyik a háború, akik otthon maradtak, a „békés" tűzhely mellett, bukó repülőgépek zuhanó bombái az 5 testüket szaggatja szét. A mai háború jobban fenye­geti az otthoumaradtakat, mint azokat, akik a fronton végzik kőteleségüket. Ez a háború több asszonyt, gyereket és aggastyánt pusz­tít el, mint rajvonalbeli harcost. S tudnánk-e mi örvendezni? A finn la­puk azt írják, bogy a fölszabadító hadse­regüket. Tél tábornok vezeti, negyven- és ötvenfokos hideg segítségét nyújtva a hazá­jukat ért támadással szemben. Tél tábor­nok, úgylátszik, derékul elvégzi a rábízott föladatot; a fagy mindig azoknak kedvez, akik védekeznek s mindig azokra támad, «kik maguk is támadok. De emberek kár­tolnak egymás ellen, emberek hullanak el, ha bombavércsék rájuk csapnak, emberi életet olt ki a fagy és éhség. És minden ha­lottnak lehel édesapja, minden halottat KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. évfoiuam 16. sióm Balilai sicrinl ftémetorsiág tsaft ifoors Háborúban ouo/hrtrtí volna Talpaiénál ás a ! adoga lőnai ismét gfjözleh a finnek — M orosz repülök szomkafoit Is komkázfak a linn varosokat \ dttszláv és o román HijHiaiimlnfsilcr megbeszélése Nagyarányú finn győzelem körvonalai kezde­nek kibontakozni az északi harctéren. A helyzet ni ég áttekinthetetlen, ezért a győzelem jelentősé­géről korai volna jóslásokba bocsátkozni. A íiun ellenállás erélyes növekedését jelentősen elősegíti a skandináv államok támogatása. A Popolo di Ro­ma kopenhágai jelenlésében azt irja, hogy az orosz csapatok legutóbbi vereségüknél halottak- : ban, sebesültekben és foglyokban -10.000 embert vesztettek. Ahol a csata lefolyt, a sikságon a ha­lottak ezrei feküsznek. A Messaggcro brüsszeli jclcnlést közöl,- amely szerbit belga körök a legéberebb figyelemmel követik a. helyzet alakulását cs az óvatossági in­tézkedések továbbra is érvényben maradnak. En­nek ellenére lehetségesnek tartják, hogy a kato­nák szabadságolását a uapokban megkezdik, egye­lőre azonban ujabb behivások történtek. Ezzel kapcsolatban illetékes helyen kijelentették, hogy ezek nem nagyobb jelentőségűek. Belgrád jelentelte, hogy egyes külföldi lapok­ban olyan hirek láttak napvilágot, mintha a len­gyel petrúleumvidéket Oroszország átengedné Né­metországnak. Ez a vidék a magyar és román ha­tár szomszédságában van. A belgrádi Politika bu­karesti jelentése szerint román részről kijelentet­ték, semmiféle csapatmozdulatot uem vettek észre a románok a határ túlsó oldaláD, amely az ezzel kapcsolatos hireket igazolná. M orosioh élelmezési-ulánpóllő csapatát! támadták a finnek Helsinki, január 20, A Havas-iroda jéleati: Az északfiunországi hadmüveletek során a finn csapatok minden oldalról támadnak és nagy gyor­sasággal főként az élelmezést-utánpótló csapato­kat támadják meg, ezzel nagy nehézségeket okoz­nak az ellenségnek. Alaptalanoknak iniuősitik azo­kat a jelentéesket, hogy a finnek a ország északi ré-zében nagy csapatösszevona^okat hajtottak volna végre. A finn harcmodort különben semmi misztikum sem veszi körül. Az ellenséget állan­dóan nyugtalanítják, mert a finn különítmények gyorsan mozognak és csapataik kitartása éjjel­nappal barei tevékenységet tesz lehetővé, Erődilésekel építenek az oroszok Páris, január 20. A Ilavas-iroda helsinki tudó­sítója közli, hogy szombat délelőtt légiriadó volt a finn főváosban. A repülőgépek bugását tisztán hallották. Pénteken az ország belső, részéiben több város fölött orosz repülőgépek repültek el A gé­pek bombákat is ejtettek le, az anyagi kárról nem érkezett még jelentés. A íiun lapok értesülése szerint Suomussalml. tói keletre orosz területen eröditésvonalat épí­tenek a katonák. Az crőditraényvonal előtt akná­kat helyeznek cl és a csapatok részére sáncokat, ásnak, . . .. ­Visszaverlek az oroszokai Talpaiénál és a l adoga tánál Helsinki, januáii 20. A finn főhadiszállás ja­nuár 20-án a következő jelentést közölte: Karélidban egy ellenséges csapatrész Tal­paié mellett négy ízben intézett támadást egyik támaszpontunk ellen. Csapataink az ellenséget megverték. Egyébként mindkét tészen élénk lé­gitevékenység folyt. A keleti határ mellett aa ellenség a Ladoga-tótól északkeletre több tá.­madást intézett azok ellen a támpontok ellen, amelyeket csapataink elfoglaltak. A harcok hc­meggyászolhat az anyja, húga, felesége, vagy kisgyereke, mi szaggathajuk darabok­ra az emberiséget, a fájdalom közös. Kísérteties' idők víharzanak fölöttünk, százmilliós népet akarnak kiéheztetni, év­százados hatalmat akarnak ledönteni és a gyilkolás technikája olyan magasra emel­kedett, hogy egyetlen élet ina biztonságban nem érezheti magút. Betömhetjük-e a fü­lünket, amikor Európában a pusztulás dé­mona vette át az uralmat az élők és élette­len tárgyak fölött. Minden pohárkoccintás, minden megrakott tányér azok sorsát idézi elénk, akik éhező gyermeküknek nem tud­nak kenyeret adni, minden meleg szoba fölrázza u lelkiismeretet! emberek százez­rei állnak fegyverben s negyvenfokos hi­degben küzdenek egymás és a fagyhalál ellen. Lebet-e derűs lélekkel táncolnuuk. amikor kö/elünkbcn bombák zuhannak s küldik tömegsírba áldozataikat. Az emberi szolidaritás átérzése lefog minden . vigad1; kedvet s hejehujázó szórakozást, sokszor ugy .érezzük, csak lábujjhegyen volna sza­bad lépnünk, csak suttogva szabadna be­szélnünk, minden, házban balott van: az emberi kultúra fekszik ravatalon s a balott kultúra emberéi egymást irtják keserű dü­hükben. Égi jelek' figyelmeztetnek bennünk", ti­tokzatos erők szabják meg időszámításunk beosztását is s tudatfölölti hatalmak üze­netét kapjuk. Szálljunk magunkba, szab­junk le a'hetykeség trónusáról s álljunk oda'a fenyegetett bit, a fenyegetett keresz­tény kultúra, n fenyegetett emberiség vé­delmére. Ma nem a vigadásnak, hanem V kérlelhetetlenül kemény kötelességteljesi­tésnek ideje van. Az öröm rövid, de a köte-\ Icségfcljesítés ál ki végtelen. ©

Next

/
Thumbnails
Contents