Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-08 / 279. szám

DÉLMAGYARORSZ Peních 1939. Xll. d. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. cvioluaiii 219. szó ni Egy éve A Délmagyarország ma egy éve újult meg, frissült föl a keresztény szellem ere­jével, ma egy éve változtatott útirányt s szegődött a keresztény szellem szolgálatára. Egy cv nem nagy idő még ebben a vo­nagló korban sem, amikor pedig vágtában lovagolnak a halottak. Egy év nem nagy idő, de nagyok a tanulságok, amelyeket nyújtott. Az első tanulságunk az, hogy a Délmagyarországol egész olvasótábora, elő­fizetőinek esoukítatlan tömege követte új útján, világnézetének új égitája felé. Ez a tény azl mutatja, liogy lelki szükséglet, mégpedig uz olvasók lelki szükséglete kí­vánta meg azt az átalakulást, muely ennek a lapnak hasábjain s ennek a lapnak szel­lemében végbement. Az a hűség, amely a bennünket követőket megszervezte, az a kitartás, amely olvasóink — büszkén mond­juk — nagy táborát összetartotta, éneikül a lelki szükséglet nélkül máról-holnapra nem születhetett volna meg. Itt ucm arról volt szó, liogy ki veszi át a kommandót s nem arról, hogy részvé­nyek tulajdonában milyen változás törté­nik Hanem arról, hogy a keresztény szel­lem uralmába veit egy lapot, egy szerkesz­tőséget, a gondolatoknak egy műhelyét, a közvélemény irányításának egy tekintélyes eszközét s kiépített híd főjét a világnézeti harcoknak. A mi kerckzióny szellemijük: keresztény szellem, nem eltorzult jelvé­nyeknek cs eltorzult igéknek terjesztésé, a mi szolgálatunk az evangéliumnak nem egyetlen fejezetet idézi, luiiiem igyekszik a maga parányi eszközeivel s a maga töré­keny, dc hősi hitével fölemelkedni az egészhez. A mi tevékenységünk nem egyet­len jelenetet példáz, azt, hogy oz üdvözítő korbácsot, veit kezébe. Aki egyetlen jelenet igézete, alatt áll csupán, az könnyen botlik meg, bár a legmagasabbrendű példát tűzi ki maga elé. Abban nem téved, hogy kor­bácsot vesz kezébe, de tévedhet abban, aki­re azt fogja. Krisztus tévedhetetlenségére lenne szüksége annak, aki csak korbácso­Iássál akarná követni az evangéliumi pél­dát. Szeretni, kell az emberi és szeretettel kell 3/ igaz úfra vezetni, az igaz álon meg­tartani; cz a mi törekvésünk, ez a mi lel­künk parancsa; amelynek engedelmeskedni akarunk akkor is, amikor az írótoll szószé­kéről szólunk azokhoz, akik a mi szavun­kat akarják meghallani. S ezt a meggyőző­désünket akarjuk szolgálni a nyomtatott betűn keresztül; minden szavunkkal, min­den állásfoglalásunkkal annak a munkának alkotó részesévé igyekszünk tenni olvasóin­kat, amely ma az egyházakra s a papokra vár: harcolni a keresztény szellemért és har­colni a pogányság ellen. A szerkesztőség ii mi hitünkben és a mi munkavállalásunk­ban toborzó hely azok számára, akiknek meggyőződéséhez a mi szavunk elér, akik­nek kölelcsségfeljcsítését a mi állásfoglalá­sunk tekintélye erősíteni tudja s akiknek elhatározása nem független attól, hogy mi hogyan értelmezzük a rohanó napok ro-­hinó eseményeit. Ezer szál fűzi a laphoz az olvasók táborát s mi ezer szálon, mint ezer telefonvonalon keresztül szólunk azok­A finn csapatok kemény portifázó harcokkal eredményesen állanak ellen az orosz támadásoknak floszhvn a Kirh'Voncil áttörését fdcnli, Helsinki cáfolja Pctsmno elfoglalását és az erödvonul megközelítését — .Százezres orosz had­sereget vontok össze a kaiéliai szakaszon - Silru kod és a heai lolt olvadás segíti a finnek ellenállását legfesaták az israki tenger fölött Bern, december 7. A líavas-iroda jelenti í A finnek valamennyi arcvonalon továbbfoly­tatták as ellenállási. A Ziircber; Zeitung stock­holmi tudósítója is megerősíti a finn csapatok kemény ellenállását. Az orosz csapátok csuk nagy veszteségek árán nyomulnak előre. A finn repülőrajök nagyobb földerítő uta­kat végeztek, egészen Leningrád és Kronsladt fölé jutottak. A finn légvédelmi ütegek meg­semmisítették a Viipüri ellen támadó orosz re­pülőgépeket. A város polgári lakosságát kü­lönben kiköltöztették. A karcliai félszigeten fo­kozódik az Oroszok nyomása. Állítólag mintegy 100.000 orosz katonát összpontosítottak ezen a vidélccn. Az oroszok' lassan haladnak előre az erdős­begyes .vidéken és amennyiben lehetséges, hareiköcsikat, cs tüzérséget is alkalmaznak. Északon Petsaino környékén az oroszok továb­bi jelentős csapatokat tesznek partra. Helsinki cáfolja Petsaino elestél He.lsinki, december 7. 'A kaionai műveleteket 'mind a karcliai föhlszorosban, mind a Ladoga-ló­tól északra beállott olvadás befolyásolja. Csü­törtökön a tenger cs a szárazföld fetett sűrű köd terjengett, a fold 50 méter magasságból teljesen láthatatlan. A jelentés szerint szó sem lehet légi földerítő tevékenységről. A köd a tengeri hadmű­veleteket is megbénítja. Helsinkiben még mindig fönntartják" azt az ál­lítást, hogy a finn csapatok nem adták föl Pct­samof. A Petsamótól 25 és az orosz határhoz W) kilométerre fekvő híres nikkelbányákat nem fe­nyegeti közvetlen veszély. Pelsamóból érkező je­lentések szerint azok a munkások, akik Pulsjoki­nál elektromos erőmüvet építenek a nikkelbá­nyák szániára, nem hagyták abba munkájukat. riiluen ercdmenyekcl érien el az oroszon hal nap alatt Páris, december 7. A Havas-iroda jelenti: Megbízható forrásból eredő értesülés szerint december 7-én a finn kaionai helyzet a követ­kezőkép alakülti Az oroszok a Finn-öbölben lévő ncgy szige­tet tartják megszállva, amelyeket még az ellen­ségeskedések kitörésekor foglaltak cl. A szárazföldön az oro>z hadsereg 6 nap alatt a következő eredményeket érte el: 7. Elfoglalták Pctsamot. 2. Némileg előre­nyomultak a Ladoga-tó cs a Balti-tenger közli területen; előrehaladásuk itt 20—50 km. közölt változik. 3. A karcliai félszigeten 30—10 kilomé­tert haladlak clöre, részben a Leningrádtól. VHpuriig vezető vasútvonal mentén, másrészt a 'réxholmi vasúi vonalnál. Kaionai körökben ezeket az eredményeket nem tartják jelentős­nek, lioszhva szcriiif ailörtéK a Ktrh-vonalal Moszkva, december 7. A moszkvai hadijelen­tés megállapítja, hogy a szovjet csapatok át­törték a. finn föcllcnáUási vonalat, amelyet a finnek Kir lc vonalnak neveznek. Kirk egy au­hoz, akik bennünket akarnak hallgatni. Ma nem állhat felre senki — mondjak na­ponkint írásunk minden során keresztül —, ma mindenkire kötelesség vár; egyesek te­vékenysége még ha a legragyogóbb tekin­tély s a legtermékenyebb tudás fokozza is lő] hatását, nem állhat szembe egész kor­szak megmérgezett szellemével, egy világ­kép részeg sugallatával szemben, esak ak­kor, ha a lelkek rezonanciája szolgáltatja a bevehetetlen hátvédet s szervezi meg a lélek erejével s a tudás tisztaságával har­coló hadsereget. A keresztény léleknek" ez a munkavágya parancsolta ránk egy évvel ezélőtt, hogy hódítsuk meg a világnézeti harcoknak azt az erődítményét, amcíy kifelé egy lapválla­lat képét mutatta. Azóta álljuk ezt a har­cot; nincs más ellenségünk, csak a nyíltan és álarccal közeledő pogányság; lobogónk a krihzliihi lobogó, eszméink a krisztusi esz­mék,, célunk, föladatunk, hivatásunk és missziónk: az igazi, nem szavakban és jel­vényekben, lianem szellemben és cselekvé­sekben élő kereszténység. Boldogok va­gyunk, hogy a lappal együtt meghódíthat­lak az olvasók ezreinek szivei is. Nem le­szünk soha méltatlanok ehhez a győzelem­hez s ahhoz a lelki összefo'rrottsághoz, amelyet a lap és olvasói között meg tud­tunk teremteni. Minél több olvasónk jött velünk új úlunkra. és minél többen csatla­koztak hozzánk útközben, aunál nagyobb győzelmünk jelentősége és értelme. S az első évforduló első pihenőjén szerény elé­gedettséggel s . tiszta ötömmel állapítjuk meg, hogy nemcsak minden olvasóját és hívét a régi lapnak magunkkal hoztuk az ú j —- kétezeréves 'és mégis ú j — utunkra, hanem többen vagyunk, mint az elindul.is­iiül. Ez jutalmunk a múltra és erősítőnk a jo\ őre.

Next

/
Thumbnails
Contents