Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-30 / 295. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szombat 1939. XII 30. Emlékezés és felejtés az év utolsó óráiban Irta: Katona Jenő Egy barátunk mondta a következőket: — Mostanában sokat sétálgatok Budán, a még megmaradt öreg házak mentén, szitáló kódben, szelíd füvek és szelídebb ssivek között, Valami van ezekben a kis, Várnak-fütó utcák­ban a mult jelenvalóságából, abból az idöu­kivüliségbőt, mely talán egyedül pihenteti el fáradt, a körtói meggyötört idegrendszerünket. Olyan álmodozva járok itt, hogy szinte sem­mi t som veszek észre cs miudeut felejtek. Fe­lejtem a napokat, mikor a kitörő vihar ember­fejekkel labdázik az égre és az éjszakákat, mikor a vész megfáradt fejét üszkös város­rymokra fekteti ... Ilt csend van, megnyugvás, pihentető, fe* lejttetö, elringató nyugalom . ., # Egy évvel ezelőtt persze nem így volt itt sem. A falakat borították a különböző uyilas plakátok. Nem voll tenyér,­nyi tisz/ta hely rajtuk, ahová a pártszenvedely rá nc paftogzotta vohxa lenyomatait. Utam néha egy pincehelyiség mellett visz el. Tavaly zaj áradt föl belőle, lámpafény, párt­egyenruhás emberek kiabáló zsivaja szürcm­kedett elő, zajgott fel belőle. Ma üres, elha­gyott, kibérelhető, mint egykori, gazdáinak lel­kiismerete, mélyen hallgat benne a sötétség ... Tavaly tele voltak a falak föliratokkal, soha­sem hallott és azóta elfelejtett nevekkel — tet­szés szerint lehetőit volna egy mondvacsinált névnek is ilyruódon vezéri nimbuszt kölcsö­nözni — nyilas, kampós, bunkós stb. keresz­tekkel. Most, a hisztéria multán, talán az üres­ség, a kiábrándulás apáthiáját jelzik. De tegnap az egyik plakáton hirtelen egy f ivet pillantottam meg. Jóravaló bicskával véshette, faraghatta ki valaki. Beuiio egy, édes-kedves női név ékeskedett. Az ö neve, mely köré együgyű áhítattal szivet faragta valaki- El nem tudom moudaui, mennyire megörültem ennek a szívnek. Hiszen ez a ki­rsiuy, kedves jel, rniut egy igazabb, jobb világ üzenete hatott és hat most is rám. A szerelmes sziv a palánkon: jelzi sok crősebb, cáfolha­tatlanabb, számunkra szomorúbb, mert kéz-' zdfogbatóbb jel mellett, bogy elmúlt a forra­dalom előkészítésének ideje, jelenti, liogy végo a iiemzclronlásuak és uépámításnak, hogy. kezdődik a párt hakofoniája helyeit végre as emberi, szivek szimfóniája. Újra itt vau, meg­jelent az álom, a szeretet, a bizalom, a hűség ősi jele, hazug, hieroglifák helyébe. A politika helyett az örök humánum, ember­ség, a demagógia gyűlölete helyett a fiatalság szerelme; a frázisok helyett Isten gyönyörű, munkája, télben, tavaszban lombban, virágban, gyümölcsben, emberszívben, hitben, hűségben, szcrclctben ...1 * Börtön a világ, melynek foglyai vagyunk, — igazáu, ezt sóhajtjuk mindnyájan emberek, itt a „siralomvölgyében". Tlt, hol néha a pesz­szimizmüs lehet alkotó, hisz a kereszténység som esak optimizmusra' oktat bennünket-, az ima fenti szavaival. Do ha börtön »• világ, az következik-e ebből, hogy a. hazát is börtönre tteercljük, mini közülük azok akarták, akiknél KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 295. szám Finn győzelmi jelentés öt frontszakaszról 25 ooo halod, 5C00 íoíoly, ITO iiarcihocsl es 125 repUiöőép oz oro­szoh cOdlöl vesztesége a finnéit szerín! Torpedótalálat ért egy 31.000 tonnás angol hadihaiót-A francia szenátus Daladier beszéde után megszavazna a háborús hitelt - Cáfolat Mussolini vatikáni látogatásáról Helsinki,, december 29. A finn távirati iroda jelenti: A december 29-i fiuu hudijeleutés közli: A karóbai földszoroson december 28-án isiuet támadott az ellenség. A tánridást visszavertük. A támadás során öt szovjetorosz páncélkocsi össze­tört, kettőt pedig zsákmányul ejtettünk. Suvanfo mellett Kelja ellen is ujból támadott az ellenség. Támadását visszavertük. A Kelja elleni táraadás során az ellenség G((0 embert veszitett. Hadizsák­mányként fegyverek, önműködő fegyverek és lő­szer jutott kezünkbe. A keleti batár tucnféu az el­tónseg támadást hajtott végre a Ladoga-lólól északra, a támadást azonban állásaink előtt meg­állítottuk. A december 27-i ülközctben szétrombol­tunk két ellenséges zászlóaljat. Az ellenség ifi ;;pff halottat bagyoit hátra. Csapataink többek között 7(1 kézifegyvert, 3 géppuskát és 11) gyorstüzelő pus­kát zsákmányolták. Kuiimo mellett csapataink egy harckocsit zsákmányoltak, valamint egy páncél­törő löveget és megsemmisítettek egy 10 raúlhús­lóból álfó oszlopuk T.auhailí mellett egész nap fart a harc. Csapataink szétrombollak sok ellen­séges hadianyagot, köztük egy páncélkocsit Itt 3 harckocsit cs kél löveget zsákmányoltunk. A nap.folyamán nem történt bombatámadás, ezzel szemben este és december 3-ro virradó éj­szaka az ellenséges repülők kihasználták a hold­fényes éjszakát és bombatámadást hajtottak végre a karéliai földszoros északi cs nyugati részen, va­lamint Középfinnország egyes városai ellen. A beérkezett jelentések szerint a bombázások em­beréletben nem tettek kárt. Jól értesült finn körök szerint, az orosz hadse­reg a háború megindulása óta a következő veszte­ségeket szenvedte: 25.000 halott, 5C00 fogoly, 170 harckocsi és 125 repülőgép. Crösifcnch oz oroszoh Helsinki, december 29. A karéliai földszaka­szou tovább folyik a harc. Valószínű, hogy a« oroszok megismétlik támadásaikat a Suvauto tó környékén. A Viipuril bombázó messzphordó ágyuk beszüntették működésűket. V péntekre rir­lalán családi hagyomány a porkolábság? A szabadság földje, fízeut István birodalmának megiuaradt darabja nom is birta cl ezt . . » Mint ahogy nem bir.ták el a többi szabad kis népek sem hasonló mimikrivel művelt mes­tcrkcdcsükct, változott hangnemen, do ugyan­azon.nótára. fújt iuduiójukat. Hol van a fiuu, a belga, a holland szocialista párt? Hol van a tavalyi bó? A lappmozgalom, a dégrellesi rexista vergődés, a. németalföldi vigégkedés? Végetertek. S nálunk is elfordult tőlük az ér­telmiség, elfordult a parasztság És.ocsúdik" a mun­kásság is. Az annyifa megkörnyékezelt mun­kásság tulajdonképpen már régen másutt van, még akkor is, lia talán egyrészo förma szerint még táborukban időzik. — Nyilasok szép emlékezete . . . 'Nyilasok tündöklése és bukása — írják majd e hónapok ioló fejezetcímül a kortörténetírók. Nem ül föl már senki embert emberre uszíló, magyarokat egymás ellen ugrató cs meddösítő, idegen ha­lált hozó mesterkedesüknek és jelszavaiknak­A hazát többé tönkre nem lehetik. Sem a sze­gény bűntelen ámítottak, sem a százszor gaz ámítók. Nines már mozgalmuknak politikai akaratképző erejo, üresen kong szavuk, hado­názás minden mozdulatuk", komikus minden karleudítéstik. Elmúlt a nyilas fafsang, kezdő­dik. vezetőik számára az üdvösséges pcnHenda cs böjt . . , • * — S mos! — folytatta barátunk — nem sza­bad elfeledkeznünk arról, hogy a magyar tra­díció, amelyet ők Ugyan, lc fitymállak; a'meg­bocsátás. Hogy nemcsak annak a hazának va­gyunk íiaí, ahol a költő azt írlaT „Ezek bizony­nyal ősi magyarok — Mert egymást, gyűlölik", hanem annak is. ahol még Haynuunak is meg­irgalmazlak. llnynauuak, akiről Jókai azt me­séli, egyszer később odáig merészkedett ma­gyarkodásában, egy megyegyűlésen, hogy ki­jelentette: Mi magyarok nem hagyhatjuk ősi jogainkat konfiskáluL A színváltozás csodája Volt ez, ha nem is éppeu szívetemelő gsoda. Ezek bizonnyal ucm yollak vezetőik több­ségében ősi magyarok, amint HayDaU sem volt az, dc éppeu azért apellálnak majd arra, hogy a magyarság a felejtés ős megboesálás nemzete, A magyarság, melynek csodája, hogy „ncha uiájj a földön bever, a, gyilkosok már kegye­lemdöfésre emelik karjukat, mikor váratlanul felugrik- Ez a megújulás; a nagy magyar rej­tély". S ez a bünf elejtés, ha megbánják bűnü­ket és magukba térnek, a magyar kötelesség. Mert ebben az országban még a hanyatlás legmélyebb fokán is dobogott annyi férfiszív, hogy dobbanásuktól nem lehetett meghallani az ü fenyegetéseiket. S az igazi férfisziv nem ismeri a kicsinyes pártbosszút, amit ők hir­detlek, a hazugra változott: „jövünk, győzünk, leszámolunk" fennhéjázó feuyegotésévol. Szit­kaik most már úgyis hiábavalók, fenyegetésük megkéselt, erőlködésük tragikomikus és ka­cagtató. Már csak szánalmat költenek azok­ban, akik jólélckkel elmondhatják a kuruc szá­zadok mélyéről lölhaugzó magyar buzdítást és biztatást: „Te ne félj, i nilbeu élj, Bízd 'Istenre dolgödal! Elhidd bár, Órád vár, S megsegíti bajodat! S végtére, K esőre, Mind elveszii. Megemészti Árulóidat!"

Next

/
Thumbnails
Contents