Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-24 / 292. szám

T" 8 HENGERES, 3 TONNÁS ALVÁZ VÁMMENTES ÁRA: 2 darab abroncsozott! készpénzügylefnél. P 5850"(32x6-os) pótkerékkel i hitelügyletnél P 5900"ff 0 1 \ D lí n o T 0 R RT. B U OAP E STI ELADÍSIÍISZTJlLT WZ t'O SS ttXHL If/o.s i s.jc.iéfon; m-98o. Róna^tkys^nEfföEdi^Glpkereskedelmi Vállalata Szeged, Feketesas-utca 22. Az apáim hazája^ Irta: Tonelli Sándor ü szíriai sívaíagon ál — Szegfőre (A Délmagyarország munkatársától) Másfélévi tengerentúli vendégszereplés után ismét Szegeden játszik a Horváth (EMKEJ-kúvéhú >, régi népszerű zongoristája: Dégel Károly. Másfél évvel ezelőtt kelt útra, liogy niajd az exoti- I kus világban szerzett tapasztalatait itthon, Szegeden értékesítse- A körút s u megfordult Cyprusban, a gyönyörű, de veszedelmes klímájú szigetnek esaknem minden városában megfordult, Damaskiis, Bagdad volt a következő állomás, majd Palesztinán és a. szíriai sivatagon kcrcsztüi Haifába ért, abol bajóra szállva Görögországon és Olaszországon keresztül visszajött Magyarországra, Szegedre. Regényt lehetne írni azokról az érdekes élményekről és tapasztalatokról, amlyckben a viszontagságos s mégis szép és tanulságos út alatt a népszerű és közismert szegedi zenésznek része volt. Ennek az útnak — Dégel Károly vallomása szerint — egyetlen szép tanulsága van, bogy mindenütt jó, de legjobb otthon, 60 fokos hőségben vitte őket a szíriai sivatagon keresztül egy teherautó (a háború miatt nem volt más közlekedési eszköz), amelynek ülésére kötéllel erősítették magukat az utasok, bogy as úttalan utakon le ne rázza őket a megviselt tehergépkocsi. Nehéz és nem is lehet uébány sorban vázolni egy idegen világba tévedt magyar fiú útirajzát, amelynek egyik érdekes és színes vonása az, bogy a magyar munkaerőt mindenütt szeretik a világon. Kapva-kaptak a magyar zenészeken s ajig van ezekben az exotikus városokban olyau zenekar, amelyben legalább egy magyar fiú ne kapna helyet. Szeretik a magyar zeuét is, különösen az angolok, de maguk az arabok is igcusok keleti szépséget találunk a magyar nótákban. Dc azt a világot, amely nagyon távolesik külsőleg és belsőleg is a magyarságtól s általában az európai lelkiségektől, nehezen tudja megszokni, sőt nagyon sok esetben egyáltalán nem is tudja megszokni a fehér ember. Azt a világot látni csak ezért ér•ietnes, bogy világvándor annál jobban megszeresse az otthonát, ahonnan elindult s ahova annyi viszontagság után — némi kis pénzzel usryau — mégis visszatér. Pénz ugyanis arrafelé sok van s nem is takarékoskodnak vele, hiszeu könnyen keresik, legalábbis a mi fogalmaink szerint Bár — amint Dégel Károly elmesélte — látott olyuri arub hordárt, aki egy zongorát cil>elt a. hátán. Ez még a mi fogalmaink szerint is nehéz kereset. Igaz viszont, hogy az arabok között igenritka a 180—190 centiméternél kisebb ember s hatalmas erejük inkább arra teszi alkalmassá őket, högy cipeljék a zongorát s ne a billentyűket használják fül pénzszerzésre. A távoli világokban nyert tapasztalatokat most újra a Horváth (EMKE)-kávéházban értekesiti Dégel Károly s munkatársaival: Bokor Lászlóval,. Pécsi Klárával és Kispál Margittal együtt estéről-estére gondoskodik arról, hogy a vendégeknek valóban különleges szórakozásban legyen résziik. BSoch Mór Klauzál-tér 8 u. divatáru üzletében Karácsonyra szövetet, selymet, bársonyt, flanelt, mosókelmét a megszokott minőségben vásárolhat. Karácsonyra szép és olcsó ajándéktárgyak Kovács Henrik könw- és naniikereskedésében. Kolcsev-ut:a5, . Az apáim hazája a T r e o t i n o, nz a kicsiny országocska, amely az osztrák időkben Dél-Tirol, I vagy Olasz-Tirol nevet viselt, megkülönböztetés sül Hofer és Speckbaehcr hazájától. Az apáim hazája az Alpesek birodalmához tartozik, fent a hegyekben csillog az örök hó, de a völgyek délre nyílnak cs beleolvadnak a loinbárii-velencci síkságba. A középpontja ennek a kis országocskának Trénto, vagy Trient, a régiek Tridentuma, ahol az ellenreformáció hires zsinatát tartották. Vala ha önálló kis fejedelemségnek volt a fővárosa. A . kis ország önállósága a napoleoni háborúk idején szűnt meg; akkor szekularizálták és a bécsi kongresszus Ausztriának Ítélte oda. Ma Yenezia Tridentina néven a háború utáni Olaszország legészakibb provinciája. Ebben a kicsiny országocskában, abol sok a hegy cs kevés a föld, Trentótól nyugatra, külö1nösformájú hegyek között, egy tavakkal tarkazott, zöldelö kertekben és szölJőkben gazdag völgymélyedésben fekszik, egy kis mezővároska: Vezzano ősrégi település, de nem tudott megnőni, mert a kevés föld nem ad sok embernek megélhetést. Lakosainak száma ma is alig haladja meg az ezret Lélekszáma szerint igy bízvást falunak lehetne hivni még ma is, ha négyszáz esztendővel ezelőtt Cles Bernát püspök-fejedelem ncin állította volna ki a rangcmelö oklevefet a vezzanoi polgárok és községük részére. Iö27-beu kelt ez az oklevél, amely megdicséri a vezzanoi polgároknak a parasztháboruban tanúsított magatartását s a községet, amely addig villa "A cikk, amelyet közlünk, egyik fejezete Tonelli Sándor januárban megjelenő könyvének: -Messze utazás négy fal között,volt, elismerésének kifejezése gyanánt horga — mezőváros — címmel tüuleti ki. Sürü'n, alig három-négy kilométerre egymástól. nyolc vagy tiz falu is van abban a völgyben, amelyben Vezzano is épült. Ha valamelyik faluból felmegy valaki a hegyek oldalára, felülről az egész völgyfenék egyetlen gyümölcs- és szöllöskertnek látszik, amelyből szigetek módjára emelkednek ki a lakóhelyül szolgáló házak és egyéb építmények. Ahol a talaj kedvező, a szollök magasan felkúsznak a hegyek oldalára is. Vannak szöllők, amelyek hat-hétszáz méter magasságot is elérnek. Ez n szöllőkultura, amely itt és Trcntino mélyebb fekvésű völgyeiben a lakosok legfontosabb kereseti forrását alkotja, a mi szemünkben egészen különlegés valami. Egészen kicsiny, alig 1/1—2 hektáros törpebirtokokon együtt űzik itt a szöllöterniclést, gyümölcstermelést és kerti jellegű mezőgazdaságot. A szöllöt nem ugy nevelik, mint nálunk, hanem egymástól három-négy méter távolságban álló magas karósorokra, sőt gyümölcsfasorokra vezetik és euibermagasságbin drótokon ágaztatják szét. A parányi birtokokat sokhelyütt a selyemtenyésztéshez szükséges eperfasorok szegélyezik. A gyümölcsfák és szöllölugasok alatt kapásnövényeket és takarmány-féléket termesztenék. A meleg napnak elegendő az ereje, liogy ezeket is megérlelje. A kukoricalisztből készült polenta, akárcsak Lombardiában, itt is nemzeti eledel, de kukoricát látni jóformán sehol sem lehel. Mindenütt el van rejtve a gyümölcsfák és szöllők alatt. A szüretelés ugy történik, hogv alulról szedik le a sziiretelők feje fölé lógó fürtöket. Általában a vastagabbhéju szöllőfajtákat termelik. Az emberi település e rendkívüli sűrűségének}