Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-23 / 291. szám

Szombat, 1959. december 2?. DíTMAGTAT?OB«=74G 9 a* 101 éue* h&^&ék&ási árnyékokét, oki uwtó 6 ptsztednc *é£kül teéthi umc&lem ntyoil r-t'* (A Béíatagyarország maniatáFsától) Töpörödött, öreg anyóka az itt következő karácsonyi történet hősnője. Maeterlinck »Kék madará«foan, vagy régi-régi mesék csillaghítnes országluján találkozunk ilyen nagyon öreg asszonyokkal, akiknek korát már meg sem lehet állapítani s akik néha a jótüodér álruhás alakjában tűnnek elő. Özv. Berta Istvánné nagyszéksósi lakos egyszerű kis öregasszony, története mégis a mesék piliangószárnyán száll felénk a piai komplikált históriákkal telt, modern világban, amikor csak igy, karácsonytájt tudunk hinni az emberi jóságban és szeretetben . .. Pirospünkösd napján.., Hat esztendővel ezelőtt, pünkösd uapján kezdődik történetünk. Balogh István dr. alsoközponti plébános -a Pogány 1'rigyes-iskolánál misézett pünkösd hétfőjén. Meleg nyári nap virradt a tanya világára, a felhőtlen kék cg boritott sátrai az ünneplő vidékre s a tanyák lakosságának apraja-uagyja felvonult a szentmisére. A szentmisén ott voltak a nagyszéksósi hivek is, akik un se után kéx-cssel fordultak a plébánoshoz: — Széksósou haldoklik egy nagyon öreg aszszony. Ilozza cl neki a plébános ur az Ur Jézus szent testét. Ugy várja a Szentséget, csak cz a kívánság tartja henna a lelket. A plébános azonual késznek mutatkozott arra, hogy fölkeresse az öregasszonyt és elvigye neki az egyház vigasztalását, dc sajnos az Ur testet nem v ihette magával, inert nem a szentmise elött figyelmeztették a betegre. Szentmise után a plébános elindult a széksósiak kíséretében, hogy fölkeresse a nagybeteg öreg nénét. Ilosszu s a nagy melegben kétszere-j scu fáradságos ut volt mögöttük, amikor elérkeztek a Nagyszéksós 102. számú házhoz. A mesék világából elővarázsolt, kidöltbedöltkeritésü, 3pró házacska volt az özv. Berta Istvánné olttona. A rég elkorhadt kerités maradváuyai tövében két árva lyuk kapirgált s az egész kép olyan elhagyatottságot lehelt, hogy megesett a vzive rajta, aki meglátta. Benn, a szobácskában rozoga ágyon egy öregöreg anyóka feküdt. Két szomszédásszony-félo siránkozott a beteg ágya mellett s az öreg nénike" értelmes arca szinte fölragyogott, amikor Isten -/.olgájit meglátta. Nagy ulra készülődött, kellett fáradt lelkének az örök Kenyér utravalóul . . » Sajnos, a plébános nem tudott egyebet adni ne»i, mist feloldozást, a bátorítás, a vigasztalás szavát, de a nénike azért megnyugodott, kiváltképpen akkor, amikor a plébános kijelentette, bogy bármikor clkiildhet hozzá, ha ugy érzi, hogy rabiban itt az utolsó órája s ő elhozza a szentiéget az öregasszony hajlékába. p Budapest, VII,, Rákóczi ut f. sz s A Elsőrangú családi z N szálló a város N központjában N A N Egyágyas szobák A O 5.-től 12- P-Ig L Kétágyas szobák L N 5.-től 18.- P'ig. L I Külön termek. 2er A Pensiórendszer is bevezetve. o — Bármelyik percben eljöhet az Órám <— nyöszörögte az öregasszony. Nőm tudom, hány éves vagyok, de hogy kilencven elmultam, azt tudom. . . A plébános, amikor látta, hogy emberi számítás szerint a vég nem lehet még olyan közel s tapasztalta, hogy az öreg néni megnyugodott, a szomszédokra bizva az öregasszonyt, hazatért AlsóLözpontra, Rórités híjnál... Balogh István dr. sokáig nem hallott a nagyszéksósi öregasszonyról. Elmúlt a nyár, el az Ősz is s eljött a tél, a messiásvárás adventi időszaka. A plébános többször érdeklődött az öreg nénike iránt, de senki sem tudott sernini érdemlegeset mondani róla. Nagyon öreg volt a töpörödött anyóka, talán már el is távozott egy szebb világba azóta, a pünkösdhétfő óta . . . Hideg, havas, rórátcs hajnalon ott ült a plóbáuiahivatalban a hajnali mise után, amikor vékony, kicsi szürke árnyék surrant be az ajtón. Halt, félénk »dicsértessék«-kel került beljebb az apró árnyék s a plébános csodálkozva ismerte föl a nagyszéksósi anyókát benne. — Még éjfélkor elindultam gyalog s Dagyon igyekeztem, l/ogy a szentmisére ideérjek — mondta az anyóka. A karácsonyi csodavárás hangulatában hihető el, hogy egy kilencven éven fölüli, beteg öregasszony több, mint 7 kilóméteres utat megtegyen a hideg, zimankós téli hajnal sötétségében, hogy a rórátéra a templomba érkezzen. . , Az öregasszony azután előadta nagy kérését, hogy ha már megengedte a Jóisten, hogy idejében megérkezzen, szerotne meggyónni, megáldozni, hiszen olyan régen készül erre. A plébános nieggyóntatta é3 megáldoztatta az öregasszonyt, aki boldogan indult vissza . . . gyalog a tanyára .. , „Akt gondot visel az égi madárra ..." Balogh István dr. ezután több Ízben találkozott az öregasszonnyal. Egyszer Nagyszéksóson misézett s honnan, honnan nem, hát csak előkaparászkodik az öreg nénike. Kct és fél kilométernyire volt a tanyája, de ezt a »kis utat* csak megtette valahogyan, liogy résztvehessen a szentmisén és áldozhasson. Máskor meg ismét a Pogány Frigyes-iskolánál került elő az öregasszony az istentiszteleten résztvevők tömegéből s mint régi, bizalmas ismerős üdvözölte a plébánost. Szomszédaitól, ismerőseitől érdeklődött Balogh István dr, hogy miből él egy ilyen tanyai öreg anyóka. Senkisem tudta megmondani, hogyan, miből tengeti magányos életet. Senkije sem volt az öregasszonynak, 63 éves fiát vagy tiz esztendővel ezelőtt temették el s azóta egyesegyedül élt kis viskójában Hatszáz négyszögöl föld után lett volna haszonélvezete, dc a föld parlagon heveit már évtizedek óta, nem volt, aki megmunkálja. Csupán az viselt gondot a szegény öreg anyókára, aki gondot visel az égi madárra s akiről azl mondják, hogy felruházza a mezők liliomát . . . Igy alakul ki a karácsonyi töilénet közép pontjában a mesebeli öTeg anyóka tünde alakja. Egy tanyai, szegény, elhagyatott, árva kis öregasszonyé aki napról-napra, igazi bibliai szegénységben élt s azért mégis megelégedett volt sorsával. Á szeqétiy asszony f élpengője Egyszer • Pogány Frigyes-iskolánál tartott szentmise után előkerült ismét a kis öregasszony. Titokzatosan félrehívta plébánosát és a fülébe suttogta: — A2 én időm mégis csak letelik. Szeretném, ha meghalok, amint illik, szentmisét mondjanak a lelkemért. Nincs senkim, aki elmondassa értem, összegyűjtöttem hát egy kis pénzt és arra kérem a plébános urat, mondja el majd értem a szentmisét . . . Igy szólt és valahonnan, egy titkos zseb legmélyéről előkotorta összegyűjtött vagyonkáját. ÜŰ fillért. és ünnepies arccal átnyújtotta a plébá<00% hernyóselyem Aaqo Harisnya dlvaisxh ? nettben kishibás t a Fehércégiáblás BQROSnát Hibátlan savmoskombiné szép him zéssel 2*98 Fehércégiáblás RO ROSnál Divatos iövpe sapkák hölgyek részére is nagy választék ban a Fehércégiáblás BilR-öS-ílá! Páris, Zenith. Florida, h. B. márkás harisnyák nagy választékban a Fehércégiáblás ROROSná'. Olcsó és hasznos ajándék egy íliva.csíkos ernyő kis hibával a Fehércégtáblás BOROSnál 4 '98-srt nosnak. A lelkipásztor meghatottan vette át rt szegény asszony félpengőjét és megígérte, hogy vagy ö, vagy utódja elmondja majd érte a szentmisét, auiiut illik . . . Mult az idő s Balogh István dr. nem látta többé az öregasszonyt. Érdeklődött újból iránta, hátha most már mégis csak eltávozott a mcsébevesző csillagos országúton s akkor Ígéretéhez híven cl kell mondania érte a szentmisét . . . Senkisem tudott arról, hogy meghalt volna, de ug" tudták, hogy most már ágybanfekvö, magatehetetlen cs végre mégis csak rászorulna egy kis emberi segítségre, azonfelül is, amit alkalmilag az egyházközségtől élvez. Nem sok, amit kiván, csak havonként 6 pengőt, ami az ő kis éleiének szükségleteire tökéletesen clcg lenne. Szeged városhoz fordulna, hogy valami inségalaphól, vagy ahonnan lehet, adják meg neki bátralévő napjaira ezt a segítséget, hiszen hosszú életében soha, senkitől sem kért, csak most, hogy nagyőri öreg. gyenge cs beteg. Született: 1839-ben . . . A kérés elindult a hivatalos utján. Persze keresztlevél kelleit hozzá s özv. Berta Istvánné keresztlevelét meg is szerezték az alsóvárosi plébániáról. Az anyakönyvi kivonat tanúsága szerint özv. Berta Istvánné született I'opány Rózsa október 18-án mult százesztendős. Születelt 183S október 18-án . . . Bég letűnt idők élő tanuja a mesebeli öreganyók a, aki 1818-ban. a magyar szabadságharc idején már tízesztendős lányka volt. Hej, mennyi történelmi vihar zúgott cl fölöttünk azóta, amióta özv. Berta Istvánné, született I'o pány Rózsa megpillantotta ezt a gonddal-bajjal telt, furcsa világot . . . A százegyedik esztendős, nagyszéksósi ön v nénike ma is él. Ott él elhagyatott, öreg kunyhójában és várja a karácsonyi szeretet élctetarió melegét. Várja a hat pengős városi, kegydijnt hogy »gond nélkül* élhesse lc hátralévő napjait . . . Ilyenkor, karácsonyfáit hinni tud az ember a mesék heppiendes befejezéséhen: -És Szeged város segélyéből a százegyeszlcndős nagyszéksósi öreg anyóka addig élt. amig meg nem halt . . .« Ugy legyen! Oánvi Piroska. flrany és brülíáns ékszerekből alkalmi vételek nagy választékban. Tekintse meg vételkényszer nélkül. . ROSENBERG ékszerész. Károlyi utca 1. szám