Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-23 / 291. szám

Szombat, 1939. XII. 23. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfoliiam 291. szám Nevek magyarsága Szent István országában, amely minden­kor barátsággal nyitotta meg az idegenek előtt kapuit és szeretettel fogadott polgá­rává minden hospest, aki a hűség Ígéreté­vel helyezkedett el a nagy király alkotta állam rendszerében, bizonnyal botorság volna azt állítani, hogy a név és a nemzeti érzés egymást föltétlenül fedő fog;almak. Ez az ország, amelynek idegen törzsből eredő hűséges fiai is nagy számmal vettek részt szabadságának védelmében s amely­nek kulturáját idegen, de megmagyaroso­dott fiai is nagy számmal fokozták, nem lehet kicsinyes és szűkkeblű azokkal szem­ben, akik idegen nevük mellett is jó és hűséges magyaroknak vallják magukat. Mi tudjuk legjobban, hogy idegen névvel is lehet valaki kifogástalanul jó magyar cs teljesítheti maradéktalanul az ország­gal szemben fönnálló kötelezettségeit. A ne­v ek magyarságának kérdését mi nem is az egyének szempontjából ítéljük meg, ka­uem tágabb, szélesebb értelemben vett je­lentőséget szeretnénk ennek tulajdonítani. Nemcsak az egyéni életnek, hanem a közéletnek is vannak esztétikai szempont­jai. Az ilyen esztétikai szempontok köze !_rto"ik, bogy a nevek is fedjék a nemzeti élet tényleges tartalmút és necsak az cr­zésben, hanem a nevekben is kifejezésre jusson bármely országnak nemzeti mi­volta. Egy-két idegenhangzásu név esetleg nem számit, de azt természetesnek tarthat­ja mindenki, hogy Franciaországban a francia, Németországban a német, Nagy­líritanniában az angol, Magyarországon pedig a magyarhangzásu nevek dominál ja­nak. Érzelmi okokból mellőzve a magyar példákat, csak azt állapítjuk meg, hogy idegen^zerűeu hutua, ha uémetnevű mi­niszterelnöke volna FraV-iaországnak, vagy franöianevü vezére és kancellárja a vele harcban álló horogkeresztes Németor­szágnak. De talán szabad megkockáztatni még azt a föltevést is, hogy ezekben az országokban az idegenhangzásu név sok­kal inkább volna akadálya a politikai, társadalmi és egyébfajta közéleti érvénye­sülésnek mint a mi évezredes türelemre berendezkedett országunkban. Napoleon a Buonaparte névből tábornok korában sür­gősen kilökött egy u betűt, hogy teljesen franciának hangozzék s az angol királyi család a Hannover nevet tüntetően vál­toztatta Windsorra, hogy névben is össze­olvadjon nemzetével. Nálunk a történelmi fejlődés folytán tömerdek az idegen, főleg szláv- és német­hangzásu név. A statisztikai hivatal kimu­tatása szerint az országnak kerekszámban tízmillió lakosa közül háromniillónál több, tehát közel harmadrész visel idegenhang­zásu nevet. Bizonvos, hogy ennek a szám­nak jórészét érzésben, gondolkodásban, sőt nyelvben is föltétlenül magyarnak lehet számítani. Erre mifelénk oz Alföldön, ahol Halbőrt csináltak a Halbrohrból és Tóásót a Ioássoból, százával, sőt ezrével vannak olyan idegenuevii jó magyarok, akik any­uyiru mogvarokká váltak, hogy bármely idegen nyelvnek-már egy betűjét sem tud­ják és csupáu a puszta név az, amely őr­zi néhai eredetüknek emlékezetét. Szege­den például, különösen a középosztályban, Az orosz hadsereg folytatja visszavonulását minden harctéren Szcrvezhednett a házemeleti országok - \ francia képviselőház megszavazta az uj hadliilfeleket Göbbels buzdetó beszédet intézett a német néphez A finn harctéren bekövetkezett nagyjelentő­ségű fordulat áll a nemzetközi események előteré­ben. A napok óta tartó salai ütközetben döntő ©'őzeimet arat­tak a finnek az orosz csapatok fölött és ezzel meghiúsították Finnország kettévágását. Ez a győzelem a petsa­möi frontszakaszon is érezteti hatását. Minden jel arra mutat, hogy a finnek itt is fö­lülkerekedtek, sőt a legtöbb helyen ellentáma­dásba is átmentek. A londoni sajtó egybehangzóan jelenti, hogy mindenütt visszavonulással végződtek a b'ztaliu tíü-ik születésnapja alkalmából elrendelt óriási méretű orosz támadások. Az oroszok Keijárvi környékén 20.(100 hatottat és sebesültet vesztettek, a Maiinerhcim-vonal ellen intézett támadás során pedig öt orosz hadosztály semmisült meg. A fin­nek 30 harcikocsit, több ágyút és igen sok gép­fegyvert zsákmányollak a keijarvl csatában. London jelentette azt is, hogy az angol politi­kai és diplomáciai körökben uagy figyelemmel kisérik Wcygand tábornok törökországi tevé­kenységét, amelytől jelentős eredményeket vár­nak. Ilir szerint a francia tábornok pontos és részletes tervet dolgozott ki arra az esetre, ha Törökországot szovjetorosz részről támadás ér­né. A terv részletei ismeretlenek. Egyiptomból származó jelentések szerint Szíriában éa Kis­ázsióban török részről csapatösszevonások foly­nak. Wcygand tábornok tevékenységével kapcsolat­ba hozzák azt a tényt is, hogy Törökország tár­gyalásokat folytat Irakkal és Iránnal az úgyneve­zett „ázsiai paktum* alkalmazásáról. Bizonyosra veszik, hogy az Afganisztánban elrendelt általá­nos mozgósítás már a paktum alkalmazásának első lépését jelenti. Mindenütt visszavonulna!* az oroszok London, 'december 22. A londoni lapok cso­dálattal emlékeznek meg a fékezhetetlen bátor­ságú finn hősiességről. A Daily Telegraph szerint a világtörténelem­ben még sohasem jegyeztek föl hősiesebb ellen­állást. De fölvetődik a Tcérdés, meddig bírják még a finnek az egyenlőtlen küzdelmet? Finn­ország a 'civilizáció előőrse. IIa Finnország el­veszti szabadságát, a Szovjet egész Skandiná­viát szolgaságba hajtja. föltűnően sok az idegen név. A város egyik legelőkelőbb, leghazafiasabb egyesületé­nek, a Baross-Szövetség vezetőségének liuszonkét tagja közül tizenöt visel idegen nevet. Sok az idegen név a városházán, az ipartestületben és a társadalmi egyesü­letekben is. Pedig valószínű, hogy ez ide­S en nevek viselői közül aligha esik rnin­en tizedikre egy, aki beszélné is azt a nyelvet, amelyre a neve emlékeztet. A háborút követő szomorú esztendők, mikor az utódállamokban pusztán nevük alapján szakította le a magyarság tecstéről olyan egyéneket, akik magyaroknak akar­ták tudni magukat s a hozzánk legközelebb eső hónapok névelemzéseinek és áttelepíté­sének tapasztalatai azt mutatják, hogy a nevek magyarságának talán van az eszté­tikáin túlmenő jelentősége is. És félő aggo­dalommal kell látnunk, hogy hatvanhét óta milyen mulasztások történtek nálunk ezen a téren, amelyek keservesen megbosszul­hatják magukat. Igaz. hogy akkor voltak az erősebb névmagyarosítást akciónak olyan akadályai, amelyek a dinasztiával, a közösbadsereg szervezetével cs csoukuál'a­miságunk rendszerével függőitek össze. Ezeknek a körülményeknek a súlyát erez­zük ma, amikor a népi elvnek,a nevekre is kiterjedő harca van kibontakozóban körü­löttünk. Elismerjük, hogy a név sok tekintetben érzelmi kérdés és a legtöbb ember szoron­gást érezhet, ha az elhatározás elé kerül, liogy megváljon attól a névtől, amelyet apái becsülettel viseltek. Kényszerítő rendsza­bályokkal, parancsszóval az ilyen kérdések nem is rendezhetők, ámbár semmiféle er­kölcsi vagy jogi akadálya nem lehet, ha bármely közület kimondja, hogy alkalma­zásnál, előléptetésnél, szállításoknál s min­denkinél, aki vele jogviszonyba kerül, egyenlő előföltételek mellett előnyben ré­szesíti azokat, akik magyar nevet is visel­nek. De ennyire elmenni talán fölösleges. Ha évszázadokon keresztül a magyar asszi­milációnak az volt a titka, liogy a jogok tel­jességével s az egyenlő elbánás legteljesebb biztosításával igyekezett magához kapcsol­ni azokat, akik részesei lettek a magyar sorsközösségnek, viszonzásul némi áldozat­tal ezek is rnagyarliangzású név fölvételé­vel kifejezésre juttathatják az egybeolva­dás processzusának teljes befejezését. A ueinzeli elismerésnek mekkora mértéke il­letné például a Baross-Szövetséget, ha sok­szor hangoztatott cs bizonyára mélyen át­érzett nemzeti missziójának kiteljesedésé­ben egész társadalmi súlyának latbavetésé­vel élére állana a névben is mugyarráválás mozgalmának és segítené megvalósulni a mag} drabb Magyarországul.

Next

/
Thumbnails
Contents