Délmagyarország, 1939. december (15. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-17 / 286. szám

10 D F t M'AGY'Á R O R S Z A G Vasárnap. 1959. Hfccmber 1?." 33 éve vasatol az uriközönség SZEGSZARDY bőröndös és bőrdíszművesnél. Kárász u. 3 alatt, á'' * — fl Nemzeti Takarékosság lapja Ha Csipkerózsika főiébredne. .. Á régi szegediek bizonyára élénken emlékeznek' arra a háborúelőtti játékárú üzletre, amely a Klauzál-téren évtizedeken át úgyszólván egyetlen látványossága és gyönyörűsége volt nz akkori idők legfiatalabb nemzedékének. Csipkerózsika, Hamupipőke, lovashuszár, a bábuk sokfélesége, apró hercegnők, úrfiak és egyéb alkalmasságai a gyermckúlmoknak. Különösen ilyenkor, karácsony táján állták körül tömegesen az üzlet kirakatalt a bámuló apróságok, akik lclckzetvisszafojtva nyomták piciny orrocskáikat a kirakat hideg üveglápjára és bizony nem tsckóly fáradságába került az aggódó anyának kis csemetéjét a csodák birodalma elöl elvonszolni. Azóta bizony eltelt jó pár esztendő, az egykori hires játékárú üzlet egyéb reálisabb portékának adolt helyet, a régi tulujdouosok, söt azok utódai is a fellegek fölötti magasságból szemlélik a Klauzál-téri bolt előtt zajló sokadalmat, amelynek összetétele ugyancsak alaposan megváltozott. Mert a sokadalom nem csökkent, söt ha lehet, még szaporodott is az utóbbi napokban, csakhogy ma nem apró gyermekek, hanem komoly felnőttek, bizakodóan mosolygó fiatal párok, akiknek minden mozdulata, szemvillanása azt mutatja, hogy mostanában készülnek azt a bizonyos szerződést-aláírni, amely egy életre szól. (Hacsak szerződésszegés nem esik) Bizony, ha a kirakulbeli 25—30 év előtti Csipkerózsika ma fölébredne, ámulva látná, bogy mennyire megváltozott körülötto a világ. A kirakat apró bútorai óriásokká nőttek és valljuk be, modernebbekké lettek. Eunck pedig az egyszerű magyarázata, hogy a napokban nyitotta ineg a régi Ganl-házban a játéküzlet helyén, azt megfelelően átalakítva, a legszebb és legelegánsabb szegedi bútorüzletet Kertész László, a fiatal és ambiciózus Iparos, aki éveken át egyik vezetőingja volt a fekotesasutcal családi bútorüzletnek. Kertész László most a Klauzál-téri saját üzletében akarja érvényesíteni mindazt a tudást, szakismeretet, amit az évek folyamán elsajátított és főleg azt az egyéni ízlést, amely modern hú toripari lep nélkülözhetetlenebb kellcke. Mindennek bemutatására a pompás helyiség kitűnő alkalmat nyújt és megállapíthatjuk, hogy Ízlés, olegán'eia, szolid kivitel tekintetében versenyen fölül áll, do soha túl nem lepi azokat a határokat, amelyeken túl már. hóborttá válhatnak a divat kinövései. A kirakat egyes darabjai mind a buloriparművészét egy-egy remeke, amelyet a nézők nem kisebb elragadtatással szemléluck, mint valaha a játékokat a magok apfó közönsége. A jegyespárok, akik mostanában raknak fészket, boldogok lehetnek, mert olyan lehetőségek nyílnak a lakályos, kellemes otthon berendezésére, mint soha ezelőtt. Emellett Kertész László, aki természetesen nem állíthat mindent a kirakatba és nem is készíttethet minden ízlésnek megfelelő búiort raktárra, boldogan áll'vevői rendelkezésére tervekkel, tanácsokkal és készséggel hallgatja meg észrevételeiket, kívánságaikat ós a rendelésre készülő bútoroknál miudazt figyelembe veszi, ami hasznos cs szép. Nem akarjuk azt az elcsépelt frázist ismételni, hogy Kertész László üzlete hézagot pótol Szegeden, azt azodbán mondhatjuk, hogy rövidesen találkozóhelye lesz mindazoknak, akik szép és praktikus bútorokkal akarják lakásukat berendezui- Ez annál valószínűbb, raoit — amint Kertésztől tudjuk, -- ő az anyagbeszerzés nehézségei ellenére, fizetési könnyítésekkel akarja előmozdítani a közönyig vásárlókész-égét. ssép rétik ült kissBosznay kell menni-. Széchenyi-tér 15. kék Csillag mellett. (Műhely: l'ckctesas-u. 7.) r>mní*ü talnrékofms t.i-1, KARACSONYI idényre a janijuk dúsan felszereli r akiárunkai Női és férfi szövetek, selyem, miiselyem, mosóanyagok és szőnyegek. Maradékok mélyen ( c s x á I I i < o I i áron. Divatáruhoz a ti Kék Csillagához Sseged, Széchenyi i. és Kárász u. sarok Levél Petiálc barátomhoz •. , Nem akarlak, nem is tudlak megszólítani ugy, mint a levelek első sorábau meg szólítjuk azokat, akikuek hircket küldünk,1 akiktől híreket várunk. Nem küldök uj tudnivalókat; csak emlékezem és emlékeztetlekAz elmúlt nyáron itt voltál Szegeden. Meszsziröl jöttél, onnan, ahol a tavak kék síkságában nczi magát az ég s abol különösszinü tengerszemekkel bámul a föld a világba. Az Ezer Tó Országa volt a hazád s' oly szépe-' ket, olyan sokat tudtál mesélni a hazádról. Orvosszigorló. voltál, egyetlen finn gyere ki a szegcdi egyetemen. Készültél azoknak a ta-, nulinányoknak elvégzésére, amelyekkel egyszer majd hivatva leszel megmenteni * hulló, emberi életeket. Kezed — zömök tested vaskosan végződő folytatása — olyan erőt mutatott, hogy az ember félve gondolt arra: mlkópen fogod majd marokra s finom,, életmentő késeket és fiolákat. De aki a szemedbe nézelt, meglátta azt a szelíd önfegyelmet és akaratot, azt a hangsulynélküli önbizalmat, amely talán még arra is képessé tesz, bogy fenyőszálfákkal és no vckonyszcló késekkel operálj. Fönn Északon — ahova visszatértei és ahol cisz —. ott néznek csak ilyen szemek szembe az élettel és a balállal. Bence van az életetek ós benne van a halálotok a szemetekben. Benne a niult és bcnuc a jövő. S igy is nézitek, igy látjátok a mindennapok tülekedéséi az örök eliuulhatalluuság felé. ősi, bölcs nyugalommal és mégis modern lendülettel dol. goztok. Igy dolgozni csak. ott tudnak, ahol az elhagyott századok és az eljövő idők találkozása nem történelmi pillanat, hanem örük törvényszerűség. -1 lazádban nem azért száll végig a Tekeregből készült havasi kürt hangja a fehér erdők, a kék tavak és a hallgatag földek fölött, hogy elmúlt szokásokkal kérkedjék, hanem hogy megadja azoknak n lépéseknek ütemét, amelyekkel a jövő felé menetellek. Nem mindenütt van cz igy s II ezt tudjátok. Ezért nézitek olyan dolgos nyugalommal * világot. Nálatok igaz és erős az élét, azért szelíd a pillantásod még akkor is talán, ha verekszeL Sokat vitáztunk ketten olt, ahol csak ketten voltunk. Kerestem benred a testvei nemzeti jelleget s jóakaratú fölénnyel néztél el ilyenkor fölöttem, mintba hóboritotta hegycsúcson feledkezett volna a szemed. Derűsen tűrted, hogv kerékbet.örjem azokat a szavakat, amelyekre a mi testvérségünket alapozták, abba is beleegyeztél, hogy az arcunkon, a termetünkön igyekezzem rokon vonásokat fölfedezni s csalt nagysokára, amikor már minden igyekezetein megrekedt, szólaltál meg lassan átfogva a vállam: — Tudod miért vagyunk mi testvérek? — kérdezted. — Nem azért, uaert néhány tudós néhány szóban ki tudta mutatni, hogy nyelvezetünk ugyanabba a nyelvcsaládba torkollik; nem is azért mert egykor talán egy lovat használt munkára és harcra az ősünk, bauem, mert szeretjük egymást Nem az * testvér, akinek a nyelve, hanem akinek a gondolata ugyanaz. Minket szétvitt egymástól az élet és a történelem s minden közös munkálkodásunk kimerült az egymáshoz utazgató tudós társaságok okfejtegetéseiben. S mégis van-e testvéribb nemzet, mint mi ketten? . . . Nem az életűnk, hanem a sorsuuk közös, nem a mindennapunk, hanem a történelmünk ugyanaz'A küzdelmekben távolestünk, de a célokban egymásra találtunk. Ezért nem vagyunk egymásra utalva « ezért maradtunk meg testvérnek. Mert az emberek az egymás rentalságban ismerik meg a gyűlöletet. Pedig a gyűlölet magva nem a közös érdekben, tannem az emberekben van • • > Halkan beszéltél; nem azzal a hévvel, mint azok, akik megtanulták: hol és mit kell mondaniok. Egyetlen szavadban sem volt filozofikus magasrendűség, sem a megdönthetetlen érvek diadalmámora; egyszerű voltál, min1 azok a dalok- amelyek öreg parasztok ajkáról