Délmagyarország, 1939. november (15. évfolyam, 249-272. szám)

1939-11-05 / 251. szám

Vasárnap, 1939. XI. 3. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 231. szám Hinni es dolgozni Ez <i Hét a magyar protestantizmus Hete volt. Amíg kívülről veres Habok nyaldossák az ország határait, amíg idegen tájakon c-nk azzal törődnek, Hogy a mások szen­m'lésebői Hogyan lcHehic csengő araDyat elővarázsolni, mibennünk a megzavarhatat­lan lelek, a kiölhetetlcn tradíció visszafor­dul a múltba. Visszafordul a múltba s be­lép a magyar történelem kincses házába, melynek egyik dísztermében van össze­zsúfolva mindaz az emlék cs mindaz a va­lóság, amit a magyar protestantizmus adott p magyar nemzetnek a zivataros századok­ban. Ez a lap — katolikus lap, az eszmék, melyeknek szolgálatába szegődtünk, a nem­zetnek cs a katolicizmusnak eszméi. De éppen azért, mert a nemzet és a katoliciz­mus szelleme világít elébünk, az örök ecl és örök igazság parányi szolgálatában nem­csak, Hogy nem tagadhatjuk meg a ma­gyar protestantizmusnak történelmi szere­pét a múltban cs hivatását a jelenben, Ha­nem készséges lélekkel csatlakozunk azok sorába, akik a magyarság politikai és kul­turális szabadságharcában a protestantiz­mus érdemeit szívesen ismerik el. Azt mondjuk talán egy kis felületesség­gel szavunkban: boldog korszak volt, mely­nek szelleme szembeállította azt. amit egy­mással csak szembeállítottak: pannonhal­mái és Debrecent, Boldog kor, amikor úgy duzzadt bennünk a Hányavetiség, az „úgv liazáuk bokréta raj(a"-gőgje, az „extra Hungáriám" délibábos önelégültsége, Hogy Ha éppen más nem támadt ránk, vagy csak nem vettük észre gőgtől lehunyt szemünk­kel, hogy rúnktáraadt, — magunk kerestük a magunk soraiban ellenfeleinket. Művi úton előállított ellentétek szigctelődhették csak a magyarság két nagy családja közé, — azt gondoltuk: clrozsdásodnak az iz­maink, Ha egymás testén nem próbáljuk ki erejét. Nincs fájdalmasabb, mint vissza­tekinteni azokra az évekre, melyekben, Ha mással nem, dc érdeklődéssel tudtuk már kísérni' nz eseményeket. Mennyi elmulasz­tott alkalom, mennyi el nem mulasztott té­vedés! Hányszor nyílott fel előttünk a He­lyes irány s Hányszor tévedtünk cl minden keresztúton. Hányszor csatáztunk egymás­sal, amikor a közös ellenség ellen kellett. volna Hadba szállnunk s amikor magyarnak magyar felé kellett volna kinyújtania ke­zét, Hányszor voltunk „felettébb igazak." Talán cl kellett jönni ezeknek a napok­nak. Hogy egymásra találjanak a kinyúj­tott magyar kezek s összetudjanak dob­banni a szorongó magvar szívek. A magvar katol ieizmus betöltötte cs be fogja tölteni történelmi Hivatását, de a katolicizmus tü­relme és engedékenysége krisztusi s lelkiek­ben csak Hívei kormányzatára cs vezetésére vállalkozik. A magyar katolicizmus solia nem lehet akadálya annak, Hogv a magyar protestantizmus töretlenül és fogyatkozás nélkül tudja nyújtani a nemzetnek azt a szellemet, ami gyülekezeteihez tartozók­ban a szabadság és a függetlenség kenyér­nél cs levegőnél nélkülözHeleÜeuebb kin­A finn nép szembenéz minden eshetőséggel, jelentette be rádiószózatában Cajander miniszterelnök Németország diplomáciai offenzívára kesziil a nuugaíí hatalmin gazdasági elszigetelésére — Versenyfutás a Balkánért Helsinki, november 4. Cajander finn mi­niszterelnök szombaton délután rádiónyilatkoza­tot tett. — Mi csak azt kérjük — mondotta —, bogy bekében élhessünk szomszédainkkal, nem fenje­getiiuk senkit. Semlegességi szándékunk nem szol­gálhat ugródeszkául az orosz követeléseknek. Van egy dolog, amibe semmiképp nem egyezhetünk be­le: ez pedig az, hogy lemondjunk országunknak, mint semleges országnak szabadságáról. Cajander miniszterelnök beszéde további során kijelentette még, hogy a, tárgyalások részleteinek Oroszország részéről való nyilvánosságra hozata­la nem könnyíti meg egyik léi rcszcrc sem a tár­gyalások szerenesés befejezését. Kijelentette továbbá, hogy a Hango-vidéki támpontok átengedése komoly veszedelmet jelent Finnország biztonságára. Egyébként ezek a tám­pontok nem szükségesek Leningrád védelmére sem. A világ közvéleménye ítéli meg, liogy melyik oldalról fenyegetnek. Mindenesetre nem Finnor­szág cs nein is Svédország az, aki fenyeget Még mindig reméli a békés megoldás lehetőségét, de szükség esetére a finn nép szilárdan elhatározta, liogy egységesebben mint valaha, szembenéz inln­den eshetőséggel. Egyórás tanácskozás a Kremlben Moszkva, november 4. A finn küldöttség Paa­sikivi követ cs Tanner miniszter vezetésével szombaton délután 18 órakor moszkvai időszámí­tás szerint uj megbeszélésre a Kremlbe ment. A megbeszélés egy óra hosszat tartott. A tárgyalá­son Sztálin is résztvett. A megbeszéléseket hir szerint folytatják. Moszkva, november 4. A finn küldöttség a szom­bati tárgyalás után jelentéét küldött kormányá­nak. A finn kormány áttanulmányozta a jelentést és utasításokat küld megbizoftainak. A finn cs az orosz kormány képviselői vasárnap újból talál­koznak Finnország minden eshetőségre készen llelsiski, november 1. A finn hatóságok rádió­fólltivással fordultak a lakossághoz, liogy őrizze meg nyugalmát cs fegyelmét. Figyelmeztették a lakosságot, a háború cs béke idejére szóló védelmi intézkedésekre. Ezenkívül fölkérték a ki nem üri­tett nagyvárosok lakosságát, hogy kisebb csopor­tokban szervezkedjenek és minden eshetőségre készcuállva lássák cl magukut élelmiszerekkel és meleg ruhákkal. A iahosság 10 százaléka marad csak Elelsinhiben Helsinki, november 4. A kiürítés következtében a finn főváros lakossága a közeli napokban a rendes lélekszámnak 10 százalékára csökken. Diplomáciai Küzdelem a Balhánért Róma, november 4. A Uiorualc d'Jiulia közli, hogy az angol sajtó jelentései szerint Németor­szág diplomáciai offenzívára készül a nyugati szö­vetséges hatalmak elszigetelésére cs ctekintetben elsősorban Olaszországra számit. Ugyancsak az angol sajtó értesülése 6zerint Olaszország nem vonta cl figyelmét a Dalkánról, ahol a helyzet Romániát annyira aggasztja, hogy az ankarai ro­mán követet sürgősen visszarendelték állomáshe­lyéről, hogy tájékozódást nyújtson arról: Törökország milyen álláspontra helyezkednek, ha Romániát támadás cri. A lap végül megemlíti azo­kat a lapjclentéscket is, amelyek szerint az oro­szok Uulgáriában is tengerészeti támaszpontokra cscit védelmezni parancsolja s ami mindig termékeny forrása volt a nemzet kulturá­lis életének. A történelem vastörvénye ko­vácsolta össze Pannonhalmát cs Debrecent, a magyarság örök nevezőjén találkozni tud­nuk mindig azok, akiket számlálóik kato­likusoknak, vagy protestánsoknak számol­nak cl. Nincs türelmetlenség és nincs kul­túrharc, ami bennünk erő, elszántság, ami bennünket küzdelemre képesít s megaján­dékoz a Harc lelkével és fegyvereivel, az mind-mind arra kötelez, Hogy egymás mel­lé álljunk, — Ha a két frontot meghosszab­bítjuk, melyen eddig álltunk, úgyis nyom­ban kiderül, lxogv egyetlen egyenes rajzoló­dik ki az összetalálkozó frontokból. A ma­gyarság" integráló erejét nem bonthatja meg az, ami megrontani nem akarja s kicsinyes törekvések, apró zsörlölődések nem érhet­nek fól a?okhoz a magasságos, örök kupo­lákhoz, melyekkel az anyaszentegyház ko­rul rá erre a meggyötört, fülzaklatott lelkű kis országra. Minél inkább érezhetjük magunkat Haj­ladozó fűszálnak ebben a szörnyű vihar­ban, minél több éhes tekintet kígyózik su­nyin a magyar liutárok felé, annál purun­csolóbb a sors elvégezése s annál kikerül­Hctetlenebbek útjaink. Aki értéket és erűt ad ahhoz a bősi Helytálláshoz, mit sorsnak ma mindenkitől megkövetel, nz elvégzi kö­telességét. Ha találkozni tudnak az Ur iió­nusáboz felküldött fohászaink, akkor ne szakadjunk cl egymástól a rögök közölt sem. 11a összeköt a végtelen, ne szakílson cl bennünket a véges. A hívő lélek jobb polgára hazájának is, mint a Hitetlen. 'Az oltár szolgálata testvére a nemzet szolgála­tának. Hinni és dolgozni, — ezt parancsol ja a vallás és ezt követeli tőlünk nemzetünk. A Hitnek és Helytállásnak szent közösségé­ben boruljunk must össze, magyarok,

Next

/
Thumbnails
Contents