Délmagyarország, 1939. október (15. évfolyam, 224-248. szám)

1939-10-25 / 243. szám

Szerda, 1939. X. 25. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 243. szám m Jövedelmen és fizetésen egyensúlya TO. V. 'dr.y Néhány nappal ~ fezélőff nyújtotta bc a pénzügyminiszter az uj társulati adó törvényjavaslatát a képviselőházban. Eltekintve attól, hogy uz uj javaslat a vállalatok arányosabb és igazságosabb megadóztatását akarja elérni az adóköteles nyereség alaposabb kimunkálásával, a nagyközönséget talán mégis inkább a törvényjavaslatnak egy járulékos rendelkezése ragadja meg. A vállalatok személyi számláival kapcsolatban ugyanis azt tervezik, hogy a vezető állásban levő tisztviselők személyi járandóságainak azt a részét, amelyikkel a vállalatnál alkalmazóit összes többi tisztviselő cs munkás járandóságának 15 százalékát meghaladják, a mérlegszerű nyereséghez kell számítani. A tervezet ezzel, egyelőre még csak közvetett álon, azt is el szerciné crni, hogy uz évi 20.000 pengőnél nagyobb jövedelemmel biró, ágynevezett vezető tisztviselők jövedelme ne duzzadjon a többi alkalmazott jövedelméhez viszonyilva egészségtelenül magasra. Azzal, hogv a javaslat megszorítja a különböző burkolt — eddig nehezen ellenőrizhető — tételek (reprezentációs költségek, utiátalányok, egyéb kiadások stb.) könyvelését, egyrészt azt akarja elérni, liogy a társulati adó alapját — az cvi tiszta nyereséget — ne lehessen eldugdosni, másrészt azonban — s a nagy tömegeket főleg cz érdekli — a vállalati vezetők igen gyakran bevallani sem merészelt jövedelmeit sem lehessen különböző tételekbe elbujtatni. A ncmelbirodalmT uj részvényt örvény 128. §-a szigorúan előírja, hogy a vállalati mérlegekben külön tételként kell föltiintetni a vállalati vezetők — az igazgatóság és fölügyelőbizottság valamint azok hátramaradottjainak személyi járandóságait. Ezen törvényes rendelkezés lébe tővé tette a német pénzügyi és társadalompolitikai szerveknek, bogy a termelésben résztvevő személyek jövedelcmalakulásút objektíve fölmérhessék és a szükségesnek mutatkozó beavatkozást megtehessék. A régi tőkegaz'daság alapvető tételeitől történő eltávolodás, a közület tcrmcléstirányitó szerepének megnövekedésével járt együtt. A közüléti beavatkozás pedig mindig n kiegyenlítő igazság érvényesítésének etikai alapján áll, szemben a tőkeuralmi gazdasági rendszer erkölcsi pillérével: az osztóigazsággal, amely a nyújtott teljesítményen kiviil semmi egyebet sem hajlandó mérlegelni. Az 195?:X\T. tc.-n nyugvó törvényes munkásvédelmi!nk is a kiegyenlítő igazság erkölcsimlcseleti pillérére támaszkodik, amikor a közületileg megállapított legkisebb munkabérek előírásával a gyengébb munkaerőknek is egy állandó, a munkateljesítménytől független jövedelemszinvonalat óhajt biztosítani. Közismert, bogy nálunk. Magyarországon a nemzettest széles rétegeit érintő egyik legsúlyosabb probléma: a nyugathoz viszonyított rendkívül alacsony életszínvonal, amely a íörpejövcdélinek függvénye. Ezen ulucsouv clctsziuRibbentrop danzigi vádbeszéde Anglia ellen A irancia nép nem aharla, Anglia évek óta titokban, tervszerűen előkészítette a háborút — Németország elszánta magát, bogii végighüzüi es győzelmesen feíezí he o küzdelmet Moszkvát nem elégiti ki a finn javaslat — Hazaérkezett a finn küldöttség Danzig, oklóber 24. Ribbentrop birodalmi külügyminiszter kedden este a horogkeresztes párt régi harcosainak ünnepen tartott gyűlésen fölszólalt. Megállapította, hogy Dunzigot soha sem lehet többé elválasztani a birodalomtól, majd hangoztatta, hogy a háborút a szó legszorosabb értelmében rákényszeritették Németországra Ezután igy folytatta: — 1938 október 21-én a Führer megbízásából Bcrchtesgadenbe hivtam Lipszky volt lengyel nagykövetet. Ezen a napon terjesztettem eléje az ismert javaslatokat arról, bogy llaiizig politikailag újból egyesüljön a birodalommal, inig gazdaságilag a lengyeleknél maradt volna. Tcrülclenkivüli gépkocsi- és autóközlekedést kiváti'luhk kölcsönösen fölállítani a német cs a lengyel területek között. Arról volt szo, hogy a kölcsönös határokat véglegesen elismerjük és az 1934. évi támadást kizáró egyezményt 25 évre meghosszabbítjuk. Ezt a javaslatot azután 1039. január 5-én a Führer személyesen megismételte Bcrehtcsgadenben Tícck akkori külügyminiszter előtt jelenlétemben, valamint Moltkc és Tápszky nagykövetek jelenlétében. A következő napon Münchenben, valamint később január 28-án varsói látogatásom alkalmából ezt az ajánlatot behatóan megbeszéltük Beck-kel. A lengyel megbízottak egyetlen esetben sem utasították cl ezt az ajánlatot, hanem azt válaszolták, hogv az ajánlatot behatóan meg kell vitatni. Ribbentrop hangoztatta, liogy a német kisebbségekkel szemben tanúsított erőszakoskodások, lengyel sajt ól ám a dósok cs végül a varsói, német nagykövetség előtt rendezeti tüntetések arra kényszeríteitek, hogy 1939. március 21-én a lengyel nagykövet elölt rámutasson erre a fejleményre. A birodalmi külügyminiszter ezzel kapcsolatban ismét megismételte a német ajánlatot és néhány pontban a lengyel érdekek javára kiegészítette. — Március 28-án, — folytatta Ribbentrop külügyminiszter — Lipszky válaszként egy följegyzést nyújtott ál, amely a Führer javaslalának teljes elutasításával volt egyenlő. Tény, hogy a lengyel nagykövet kijelentette előttem, hogy a Danzig visszatérésére irányuló német tervek bármilyen erőltetése a háborút jelenti Lengyelországgal. Beek miniszter berlini meghívására azután ugyancsak elutasító választ kaptunk. Ma már tudjuk, hogy már akkor kezességi tárgyalások folytak Angliával. A miniszter a továbbiakban rámutatott arra, liogy amikor azután súlyos németellenes tulkapásokra került a sor Bronibergben, a birodalmi külügyminiszter ismét kijelentette a lengyel nagyköveinek, bogy nemcsak a német javaslatok elutasítását kell sajnálattal tudomásul vennie, de a két ország kapcsolatai is nagyon meredek pályán mozognak. Csak amikor a lengyel katonaság kezdett a birodalom területére betörni, akkor ütött oda a Führer. Három héttel később a hadjárat befejeződött és a lengyel állam kártyavárszerüen összeomlott. Nagynéinetország és a Szovjetunió most már minden időkre kezeskedik a nyugalom, ért, a rendért és békéért Kelet-Európában. Ribbentrop ezután emlékeztetett arra, hogy & nyugati demokráciák életbevágó érdekeit a Führer soha még csuk nem is érintette. A Führer ismételten megkísérelte, hogy észszerű viszonyt létesítsen Angliával és Franciaországgal. Ribbentrop ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — Igy például 1933 nyarán már megállapodás is történt, hogy a Führer és Daladier találkozik egymással és fegyverkezési egyezményt köt. Daladier azonban az utolsó pillanatban lemondta a találkozót. Néhány héttel később már nem volt miniszterelnök. Bukásának látszólag belpolitikai okai voltak. Anglia ebben az időben veszélyt látott ebben a férfiben, aki mint a nép embere éa frontharcos, falán megértésre jutott volna Hitler Adolffal, a frontharcossal és a nép emberével. Ribbentrop ezután emlékeztetett a Führer sok fáradozására az Angliával való megértés erdekében. Anglia mindig elutasító volt. Előadta ezután Ribbentrop, hogyan kereseti Németország ugyanilyen módon más országokká! is közeledést. Az uj orosz—német viszony mindkét népnél kimondott népszerűségnek örvend. Németországnak az egész amerikai földrészen nincsenek erdekei. Behatóan foglalkozott a miniszter a háborús felelősség kérdésével, — A legkisebb kétség sincsen afelől — mondotta —, liogy n francia nép nem akarta ezt a vonalnak minden áron való megemelésén fáradozik nz utóbbi évek társadalompolitikája. A törpejövedelmek növelésének jegyében születtek meg 1937 óla tucatjával az ipar és kereskedelem területén a különböző hatóságilag megállapított legkisebb munkabérek és fizetések, amelyek — amint az előre látni lehetett — a fogyasztás örvendetes növekedését vonták országszerte maguk után. A törpejövedelmek közületi beavatkozással történő növelése azonban előbb vagy utóbb a vállalati tisztanyeresegek rohamos csökkenéséhez vezet. Márpedig mindenki előtt világos, hogy a vállalati liszlanyereségek egy bizonyos ponton luli csökkenése már káros, nemcsak a .vállalatra nézve, hanem az egész nemzetgazdaságra is, mert a vállalkozási nyereségek zsugorodása a vállalkozási kedvet és lendületet, is csökkenti, de ujabb tőkék keleikp/.ését is lehetetlenné teszi. Éppen ezért olyan, kiút keresendő, amelyen elérkezhetünk: a törpejövedelmek sürgős emeléséhez is, de a vállalati nyereségek egészséges cs szükséges színvonalát sem süllyesztjük alá. Ez az ut pedig a termelési költségek átcsoportosításának n t ja. Az uj társulati adóval megtesszük az első lépést az egészséges kiegyenlítés felé, liogy végül a nagy közlekedő edénybon, a magyar nemzeti társadalomban, n nemzeti jövedelem áramlásának egészségesebb egyensúlyi helyzetet biztosítsunk.