Délmagyarország, 1939. október (15. évfolyam, 224-248. szám)

1939-10-22 / 241. szám

DÉLMAGYARORSZAG IVasáraap, 1989. október 21 "13 selyem és bélelt 1 fii • A1 • AJ* harisnyák MJX* MJ • kötöttáruk egyedül p 011 á Bc Testvéreknél Cégünknél Széchenyi-tér 17. Csekonics-u. 16. dálalos tiszta reggeli muzsika... Végtelen, vé­getnemérő, vidám muzsika, — hányszor figyel­tem cs hallgattam párnám hajóján—.-a hang uiost is itt van. a két patak most is zuhogva zuhan, csak a hajóm zúzódott össze a köveken. Az eresz alatt, a kis terasszon, uhui regge­liztünk a napfényben, Korhadl-szukudt deszkák között botladozom. Az eresz faváza leszakadt, csak sejteni lehet, hogy itt egykor fedél volt és emberek éllek. A faváz ott fekszik az út szé­lén, elhajítva és félredobva. Kinyitom az ajtót, belepek a házba, egykor itt aludtam a patakze­nében, jóízűen és boldogan. A küszöbről vissza­hőkölök. A szobában, amely egykor hálószoba volt, gyermeki álmaim zavartalan óceánja, a szobá­ban néhány ócska és megviselt iskolapad sora­kozik rendszertelenül, a padok tetején kis fésü­letlen, riadt szcinü ruszin gyerekek, éppen egy­mást harsonázzák és az ajtónyílásra riadtan ki­bámulnak az idegenre. Egy fiatal férfi közele­dik a süni homályból, kérdő szemmel néz eiő­r>, így állunk szemben mozdulatlanul és mereven. ÉH a gyermeki álmok tengerét keresem, ő der­medten néz az érkezőre, egy idegen a halott fa­lak között. Iskola van a szobában. Ide gyűlnek össze a mezítlábas gyerekek a hegyek közül, valahonnan Szolvváról érkezik a tanító és ki tudja, mit la­aulnak ilt a kjhuU és halott, roskadozó és fel­perzselt telepen, ahol csak az élet emléke ki­sért, emh.erek és lakók nélkül, korhadt gerendák kőzött, a pusztulás pernyéje száll a rengeteg fö­lött tündérVÍlág helyén. Szótalanul állunk egymással szemben, neki egy furcsa és váratlan idegen a hegyi iskola kü­szöbén, én qz almaimat keresem patakok zulto­gása közben a hálószoba romjain. Percek múlva megszólalok, törött furcsa szavukkal válaszol, > mint amikor magányos remetéi szólítanak az el­huajott erdők csöndjéből). Szavai szomorúan szólnak a romok között. Nem emlékszik mi volt ilt, nem emlékszik mi történt, csak egy év óta jár erre, minden reggel a vonaton, nu'g lebak­tat nuk a hegyekl)pl a mezítlábas gyerekek. Se­gédtanító, akinek vállalni kell u küldetést. De már szeretne menekülni innen, a vadonból, a romok közül, sehol egy lélek, sehol valami, ami az életre emlékeztetne, naphosszat bezárva üsz­kös gerendák és rozzant padok közé, a falak­ról lehullott a vakolat. A mezítlábas gyerekek olt táncolnak a padok tetején. És repülni szeret­nének vissza az erdők felé. Hiába kérdem életről, múltról, emberekről, nem tudhat semmiről, csak keserfin szidja a vi­lágot. amely elásta és eltemette ide az élet te­mutöjóbc. Szidja a világot, lázongva csatázik ezzel a kihalt temetővel, — temetővel, amely gyermeki almaim tündérvllága volt. Becsapja az ajtót, korbadt-sznkgdt deszkákon botorkálok kifelé. Az eresz váza ott fekszik az ulon, elhajítva, — valamikor a nap sülült erre és az ablakok mögött muzsikált a patak. És tovább még káballun a bolt telepen. 'Az út végén a szíik völgybe, szinte a szakadékba bújva sínpár szalagjával: az őrház. Kora alkonyat­ban hányszor hallgattuk a jelzöharung vidám csi­lingelését, ahogy a vonul prüszkölve és verejté. kezva kapaszkodott a hegyek kőzz'-, sokáig ti­hált erőlködve, színia kétségbeesve, amig felvon, szólta a kocsikat, — sokáig csak a nehéz lélek­zele hallaeszótt, később sűrű fekete füstje, olykor röpködd szikrái látszottak a fenyötörzsek fölött, míg kibontakozott a lejtőn és ládübörgött ne Műtrágyák: szuperfoszfáf, pétisé, kálisö. Mindenféle növényvédelmi szerek: Dormanl wascli, neodendrin, kénnor, hernyóeny v, gazdosftgl kenőcsök, olajok, mlodoDlojla festék&tUk m«?bi9b*tó é$ eletó bsizeiséíi helyt 51 év ÍU feanéllé KARDOS festéküzletben Szeged, Valérla-lér (husosplac) hez sóhajtással n hidra- Míg fölért ide, vidáman csilingelt a jelzőharang, messzire integettünk eléje. Hányszor néztük, minden déluláu a nehéz kapaszkodást, — napról napra esemény és örüin \oit kiszaladni az „állomásra*, ahol egy pilla­natra megpihent u vasút. Szabó bácsi zászlóját lobogtattuk az őrház tárcsái előtt, — Szabó bá­csi vujjou jtt van-e még . . , Az őrház olt állt a régi helyén, a sínpár sza­lagja előtt, — csönd volt a pályán, csönd volt a kerítés körül, a jelzőharang csengettyűje hallga­tott, csak a kis padka állt az őrház előtt, uta­sok nélkül árván, hallgatagon. A vasúti őrt kérés­iem, Szabó bácsit piros jelzőzászlóival, a pálya parancsnokát, akivel vezényeltük és indítottuk a ziháló mozdonyokat, — benyitottam a kerítésen, Szabó bácsit keresem, neki itt kejl lenni őrhe­lyén: a régi szolgálatban. A kerítés keservesen nyikorgott, az őrház ajtaja zárva volt, két abla­ka betámasztva, az egész őrház némán és mozdu­latlanul. Az ablakláblákon bárom apró nyílás, belestem: Szabó bácsi! Szabó bácsi! ... De vá­lasz nem érkezett. A ház néma volt és üres. Be­lül pókhálós homály, eltünr a jelzőkészülék, az amerikai telefon, üresen csüngött a harang. Az őrh áz kihalt a holt telepen, lilhugylák az utasok, a bakter, a bolt vidéken nem hallatszanak a vo­natok. Ugy állt az őrház a sínpár mentén, mint egy kripta, elhagyottan és végzetesen. Ila megszó­lalna most a jelzőharang, leiekharang volna. Odaát a szakadékon túl, a vasúti hídon túl járlak a gatterek, éjjel-nappal vágták-fürészelték a fenyőt, ide zudultuk le az erdőből a deréknyi, kétembernyi fenyőrönkök kidönlve és halálra­ítél ve, itt sípolt-prijszkölt naphosszat a karcsú kémény, itt áilt a gyár, itt zakatolt a gőzfürész. Erre poroszkáltam Rektorral, szegény Hektorral a furakások között, míg egyszer elérte a vonat és a kerekek véresre szaggatták meleg barna teslét, — halálos Iclkclszaggutó vonítása sokáig hangzott az erdőből, míg véres testet, utolsó fáj­dalmát elnyelte a nicssziség. Itt poroszkáltam a gatterek és farakások között, Nemecscket és Boka tábornokot játszva, fiúk, Áts Ferik és vö­rösingcsek nélkül, csak ugy magunkban, szegény Hektor lití barna szemével. A gyár bclyén néhány üszkös oszlop, határo­kat jelezve, ahol a güzftírész állt, — rönkléren néhány elkorhadt törzs, néhány vasdarab, né­hány széttört kerek abból az erdei vasúiból, amely akkor a ípnyöszálakat hozta a hegyek­ből ... A vasúiból néhány vasdarab széttörve és szétszórva, az apró erdei síneknek nyoma sincs, útját belepte az avar, kikandikál a vad­virág, az erdő eltemette a vasút útját ... Mi lehet odafönt, ahol szótalan ruszinok döntöget­ték a fenyőt és a legfelsőbb vágásban, főnt a csúcsokon szalonnát sütöttünk a tisztás szélén. Ali lehet odafönt, vájjon lehet-e még arra menni a rengeteg sűrűjébe, ahol csak erdő van és csen­desség. itt fekszenek az elszórt vasdarabok, fej­fák egy régi élet és régi munka hantjain. Cigányt keresem ínég e pusztulásban, Ci­gányt, a kis fekete mokány csikót, amely cuk­rot reggelizett a kezemből és amellyel messzire poroszkáltunk az erdőben, szinte egy verseny­istáliötulajdonos büszkeségével nógattam előre a bakról. Kihalt, üres, omladozó, bndeszkázott há­zak között keresem a szcuaszagú istállót a te­lep mélyén, már a lombok kózé bújva. Néhány füstös, kormos, megperzselt gerenda maradt az é.pulet helyen. Ahol egykor Cigány nyihogott de­rűs reggeleken. Es font 4 hegyoldalban egy düle­dező viskó ablakában —» egy cserép virág Egy magára maradt mogorva erdész lakik itt meg­bújva, és elátfcojya, egyetlen élőlény ebben a te j nietoben. Egy fehéringes ruszin lány fő gitt az . erdésznek, ahogy közeledtem, hirtelen és riadtan becsapta az ablakot. A cserép virág, egyetlen cserép virág ebben a temetőben, lezuhant a kes­keny párkányról, a cserép ott feküdt a Iában elölt, száz darabra törve. Leéget, összedőlt, beomlott az egész világ, darabokra tört, mint az a cserép virág- Üszkös gerendák, kihalt romok maradtak a nvár he­lyén Mindössze Ugszonot dv mutt el, f.lmutt min­den, ami gyermekség, egy életre sfóló álotuhajó, tftndéj-viiág volt Husíönöt év mindössze, mi u»3­radt belője, -«. elpusztult mesék, elégett játtkok, jajgató romok­Ennyi volna 43 egéss .,. Tgy hamvad el, igy omlik össze minden, ami a legszebb volt és úgy kísértett, elkísér, elringat mindvégig. Amiről úgy képzeltem. olv örök. nűnt a mese. az ifjúság. Huszonöt évig tartott. Vége van. A la reeherchc du tcinps perdu . . . Ennyi maradt az ébredő nyár tündértavából: kihalt temető, a gyermeki álmokból: üszkös ro­mok, a meséből: egy halom kő, omladékok. Foru­péi. És ha bele mernénk nézni c tükörbe, mi ma­radt belőlünk: fásult, avult vének, rossz inuiniúk, keserűen és szomorúan. Csak az őrhelyén megkövesült katona hiány­zik e l'ompeiből, — láva járt erre is, tűzeső, kő­zivatar. És hamujával, tüzes pernyéjével belemet­1c az egész életet. A lépések messzire hangza­nak n kihalt köveken, megvan itt minden, üszkös gerendák, holt kövek: Tömpéi. Valamikor élet járt erre, — emlékszel a kongó utcákra, a néma városra Pompeibeu? , . . Menekülök a holt világból, — gyerroekéleietn itt halt meg e romok között, Pompeiben. Talán a Sztój sötétzöld orma elkísér majd a gyászmenetben. Vér György Amerikai citromom készítmény e'< arovizek, krémek, olajok, púderek. Szeplő elleni, lényvédő szerek. Reffer Oszhárné kozmetikai intézete Szeged, Dusrouios-tér 11. I. em. Telefon 26—02. í Arcápolás. Szépséghibák, szemölcsök, szőrszálak végleges eltávolítása. Fény kezelés. Tanítványok kiképzése. Olcsó bérlefndszer. KOZMETIKA Bőrápolás Az arc és a test bőrének helyes és tervszerű ápolása mindenkinek kötelessége, mert ez egyet jelent u test egészségével. Kizárólag egészséges fizikumu ember bőre lehet szép és egészséges. A szép arcbőr első föllétele: uz általános tisz­taság. Az egész testet naponként le kell niosui vagy naponta fürdeni kell. Bármilyen l'ürdöt, vagy lemosást használjon is valaki, utána aa egész testet puha kefével, írotierral, vagy köuy­nyü kendövei kell ledörzsölni. Hogy melyik a megfelelőbb, azt a bőr szárazsága, illetve annak érzékenysége dönti cl. A napi fürdő tíz pprcncl tovább ne tartson, de a lemosásnak és ledörzsöl lésnek is'legalább öt percet kell igénybe vennie. Ajánlatos a bőr háziápolását és edzését már fiatal korban megkezdeni, mert általánosságban 13—15 éves korban döl el, hogy egész életen át pancsolgatni kell-e a bőrt, vagy pedig annak szépségét kell csali megőrizni. Nem szabad fi* gyeimen kivül hagyni, hogy a bőrápolásnak ki­egészítője a megfelelő táplálkozás a rendszeres tisztaság és az állandó testmozgás, mert a szép­ség elsősorban is az észszerű életmódtól .függ. 0 R. O. KOZMETIKAI ÜZENETEK llégl olvasó. A fölösleges szőrszálakat végié™ gesen diatermiás és elektrolitikus módszerrel le­het kipusztítani, amely gyors és fájdalommentes. Tanács. Nagvon szép eredménnyel gyógyítható. KzegedJ elofiz«óő. Házilag nem tudja kipusz­títani, csak poruscssá teheti arcbőrét. / Kzépség. Aíost már másszlnu rúzst é§ puderf , használjon- mint nyáron Köszönetnyilvánítás Mindazon rokonoknak, ismerősöknek rs az összes egyesületeknek, kik felejt­hetetlen jó ^Anyánk temetésén jelenlé­tükkel és virágadomáiiyaikkal fájdul­rnunka enyhíteni igyekeztek, ezúton fe­jezzük ki bálás köszönetünket. ÁRVA-CSALAD KOSZORÚT. VIRÁGOT MINDENSZENTEKRE legszebbét „parija' virágüzletben kap! Mérey-utca 6 szám. Tulajdonos: Kováét Béláné Wa«ia«sh Közti

Next

/
Thumbnails
Contents