Délmagyarország, 1939. október (15. évfolyam, 224-248. szám)

1939-10-15 / 235. szám

6 iVaeárnap, 1939. októbefj Jjü, désére azt felelte, Hogy Kaszap még a "korareggcli órákban elhagyta a szállodát azzal, hogy pénz ulán néz. Az autós erre eltávozott és a megbeszélt időpontban, 11 órakor ismét elment i ,.Büdnpest"-szálloda portásához. Most azt a fölvilágosítást kapta, hfigy Kaszap végleg elköltözött a szállodából. Nagy, Ferenc erre megjelent a rendőrség központi ügyeletén és az állítólagos Kaszap László ellen hitelezési Csalás miatt följelentést tett. A rendőrség megindította a nyomozást a | szélhámos kézrekori lésére. KflKUSZI ISTVBN kárpitos mindennemű kárpitos munkát vállal ARADI-UTCA 5. (Délmagyarországgal szemben) Találkozás egy bujdosó kollegával (Hegyi utón, a Beszkidck között) Kárpátalja, október. (A Délmagyarország munkatársától) Hársfalva és Volóe között az uton, sziklafalak és fenyvesek, zuhogó patakok és elhagyott tájak között bandukolva a határtalan csöndben, a kanyargó úton hulló lombok és omladékok közölt egy férfi tűnik tol a szakadék szélén, ingadozva, bizonytalanul, látszólag cél és érlelem nélkül. Már vagy egy órája kapaszkodom itt a hegyoldalba vágott útón, cipőm koppan a szürke köveken, a lépések zaja messzire úszik a csodálatos őszi tengeren, óvatosan rálépek a fahidak hintázó gerendáira, sokáig nézem a Vicsa-patak fejbér habját és sokáig hallgatok a kövek fölött. A félelmesen fenséges völgyön túl a Sztój pc•cnae látszik, az ormokon már vékony fenér fátypl látszik, októberi hó. A távolban elmaradt Hársfalva ijesztően csatakos sara, azóta senki sem kisért az úton, magam bandukolok, végfelen tengerben, végtelen csöndben, csak a patakok csacsognak és a fenyvesek suttognak. És a szúk kanyarban most egy férfi jön szembe az nton, bizonytalanul és révetegenFöllép a hídra, megropognak az öreg gerendák, ráhajol a karfára és lenéz a kövekre. Olt áll mozdulatlanul, lenéz, vadássza a vizet, aztán hosszú pillanatok múlva lassan és bizonytalanul tovább lép a hídon. A férfi közeledik az úton, közöttünk sziklák és fejünk .ölé hajló őszi lombok. Lépésünk koppan a köveken, a férfi felfigyel, egy perc, meg, riadtan egymásra nézünk és megállunk. Döbbenetes találkozás a szakadék szélén, Hársfalva és Volóc között az úton. az úton, anjely pár kilométerrel följebb a régi, csak pár hónapig élő, a volt lengyel-magyar határ felé vezet. Egy férfi áll itt a szakadék szélén, riadtan és kisértetszeru találkozás döbbenetépen, sápadtan és kimerülten, — célnélküli vándor az erdőben. Egy óra óta járok itt a völgyben, egy 'óra óla az első ember a hegyek alatt Döbbenetes, drámai találkozás a hegyek és erdők mérhetetlen csöndjében: Kázmér Skladkovszk? áll itt velem az elhagyott úton, Kázmér Skladkovszki kollegám, Krakkóból. Megöleltük egymást és sokáig hallgattunk. Aztán följebb kúsztunk a liegyojdalon és leültünk a kövekre. Alattunk a Virsapatak rohant lefelé a sziklák és kövek között, a völgyön tói a Sztój fehér nvakruvalója fényiéit, amely a másik oldalon, iái a határon álnéz egy másik országra, amely valamikor Lengyelország volt. lillünk a köveken és sokáig hallgattunk. Égy fénykép jutott eszembe, amely bit bujkál valahol az öreg lim-lomok és poros emlékek között az íróasztalom bizonytalan szuperfsszfi^pétisé, kállső. Míndenftíe növényvédelmi szerek: Dormanf wasch, neode* drín, kénpor, hernyöeny v, gazdasági kendcsök, olajok, mindenfajta (estékáruk uegbinhttó ésolesó befjerséíj feelye », SÍ év ét» fsnnílló KARDOS fttstéküsíotbtn Szeged, Vaíérle-lér (busesptoc) FIGYELEM! Minden szombaton és vasárnap este házias Választékos zónák ! Kenyérrel 50 fillér Suki Dezső és cigányzenekara muzsikál. mélységében. Egy fénykép, gondosan beborítva a sárga-piros borítékba, rajta az emlékeztető belük: „Olympi sche Speelen, 1928. Amsterdam-. Egv megöregedett csoportkép csupa ismerős, csupa eltűnt és elmerüli arccal; akikkel fiz év előli valaha együtt dolgoztunk egy európai találkozó dübörgő ünnepében, amikor azt írtuk az első világháború ulán, hogy a nemzetközi küzdelmek a béke, a barátság, a szellem, az ügyesség eszközeivel közelebb hozzák egymáshoz a népekel és a nemzeteket. Ez az első világháború ulán volt, ez még a békében volt. Egy fénykép jutott eszembe, ahogy egymásmelle tt ültünk a köveken, egy sárgulófélben lévő csoportkép, rajta az európai sajtó embereivel. Vagy hatszázan ültünk olt az amsterdami stadion magaslatán, angolok és olaszok, svédek és franciák, magyarok és argentinok, osztrákok és lengyelek. \z európai sajtó zengett, mókázott olt a Presse-tribünön és kopogott a kis Írógépeken. Csupa jól ismert arc, csupa Tleltai-novellába való figura (ó, kedves-fájdalmas emlék egy elmerült békebeli múltból: írók, szinészek és egyéb csirkefogók...) Alattunk, a tribün alatt a nemzetközi sajtó külön postahivatala zakatolt, csodálatos szervezettséggel, rekordtelícsilményekkel, távírók és telefonvonalak vitték a hirt, az eredményt Londonba és Rómába, Budapestre és Parisba, Bécsbe és Varsóba. Kattogtak a gépek, csak Tágnér Trosten volt büszke és önérzetes, ő az »tdror.tbladet< különrádióján írt és üzent Stockholmba. . Kedves, aranyos fiúk, együtt izgultunk egymásnak és egymásért. együtt őrködtünk és egy ült szomorkodtunk. valami kü'önös, gyönyörű közösség volt, — írás UollekUvuma nemzetek és versenyek fölött a stadion csúcsán, az európai sajló begyén Egy fénykép merült föl a multakból, sárguló papír ócska lim-lomok között. Ö itt v&p a képen. Kázmér Skladkovszk). aki ott ült velünk a tribünön, az európai sajtó hegyén. Elől ültünk magyarok és osztrákok, mögöttünk néhányan, lengyelek. Kázmér Skladkovszk! ott rezideált közvetlen mögöttem, a harmadik sorban, ott rendezkedett be heteken át, előredűlt szomorú szürke szemével, könnyű fekete haja. Néha-néha kopogott egyet kis írógépén, aztán lefelé indult a mélybr, és táviratozott haza. Krakkóba. Míg ő lent volt a postán, addig mi őrködtünk a gyepre és alkonyatkor együtt indultunk befelé, a városba. Nagy volt a nemzetközi forgatag, elszaladlak a kocsik, gyakran egymásmellen baktattunk gyalog, befelé a hosszú Olympia-Weegen. És este együtt Ültünk a Caffé Winkels-ben, a KalnerSlraat zászlói fölött. Kázmér Skladkovszk) kollegám estérőbestére velünk járt néhány magyarokkal, ott ült közöttünk sápadt-szomorú arcával, néha bólintott a hangos tré. fákra, ahogy táviratoztunk eset Jen és súlyos holland szőkeségeknek, bólintott és hallgatott. Most itt ülünk együtt és sokáig hallgatunk. Csak a hely más és a kor is kissé megváltozott, —• a Caffé Winkels helyett szürke köveken ülünk a hegyoldalon, Hársfalva és Volóc, közölt az úton, amely néhány kilométerrel távolabb a határ felé vejet, szakadékok és omladékok között, ahol egykor Lengyelország kezdődött. Kázmér SkUdkovszki Krakkóból jött, az édes Magyarország felé. Itt jött át a határon a Bei&ídek fölött, ahol nustokkal később híÁcsüwtik az alagutat. Jött gyalogosan és autón, felkapaszkodott Useu és gyötrelmes vonatokra. le-l«6záUt és továbbindult Lengyel katonák, póstások és eivilek iutnak az e&z&mbft. akikkel találkort&m az állomásokon, vásártereken, ruig utaztam erre a régi Kár1 pótok felé. Őgyelegtek a perronokon, bizonytalanul nézlek szét az ideges forgatagban, nézték a befelé haladó vonatokat, rajtuk egyegy kanárisárga és cinóberpiros varsói autó, valamikor cukrászsüteményt és friss kenyeret szállítottak, otthon. Mások lengyel cigarettát kínáltak a résztvevő bámulóknak, kenyeret és kolbászt vásároltak a kihalt vasúti restoráeiókban. Négyszögletes sapkájukkal őrizték a multat és révetegen, tapogatózva keresték a jövőt. Aztán lassan elmaradlak az őgyelgő, vándorló, meg-megálló, bujdosó csoportok, beljebb vitték őket, táborokban fognak élni a bujdosás ideje alatt. (Bujdosó... bujdosó.., — milyen megremegtető, milyen könnyes sza vak ... kuruc bu jdosók... igy járhattak egykor a lengyel mezőkön a Rákóczi bujdosói, szomorúan és révetegen. Suhog a szél Késmárk felől...) Egy napon aztán Kázmér Skladkovszk!: elhagyta valamelyik hegyaljai állomást és — visszafelé indult. Krakkó fejé, haza felé. („Gyönge violának letörött az ága...«) Most pedig ilt ülünk a szakadék fölött, Hársfalva es Volóc között, a völgyben. Nem jutott tovább. Már csak pár kilométer volt a liedeszkázolt alagút, pár kilométerre csak a Beszkidek, amelyeknek északi lejtője a régi lengyel mezők felé halad, pár kilométerre csak, nem jutott tovább. Nem tudta tovább folytatni az utat, megint visszafordult és sápadtan, bizonytalanul, cél nélkül, révetegen botorkálni kezdett visszafelé Az ország belseje felé, magyarok közé. Megmagyarázhatatlanul nem tudott tovább közeledni, megállt az úton, amely a halár felé vezet és sápadtan visszafordult. Jött lefelé a kanvargö hegyi úton, sziklafalak és palakok között, megállt az úlon, amely a határfelé vezet és sápadtan visszafordult. Jött lefelé kanyargó hegyi uton. sziklafalak és patakok Között, megállt a hidon. ráhajolt a korlátra és lenézett a patakra. Most itt ülünk együtt a szakadék fölött és hallgatunk. Egy régi képre gondolok, bizonytalanul keresgetem az íróasztal mélyén ócska limlomok között és fásultan, furcsán Amstw dámra gondolok. Heeren-gracht, Kai verslraat. Caffé Winkels. Tíz év előtt volt. Kedves kollegám, kedves testvérem, Kázmér Skladkovszki kollegám. Mit szóljak most, ilt a patak fölött, a Hegyoldalon, fölöttünk a Sztój fehér nyakravalója. Most nincs oóstahivatsl, nincs stadion, nincs távirat és telefon. hovjj menjünk kedves Kázmér Skladkovszki kollegám. Csak a patak zuhog és a fenyves suttcSSuhog a szél Késmárk felől. Csönd van. Ránk alkonyodott. Vér György. Kés, selyem (Uvab,) J^Jjj^ ^TS^ a lcgizlésesebbck Schiller líustál Csekonics-u. 1 I. em. 3 (Hozott anyagból is vállalok) mtmmsme^^mmmwismftcmm-mimem flz osztálysorsjáték húzása Budapest, október 11. Az osztálysorsjáték szombati húzásának főbb nyereményei; 10.000 pengőt nyert: 59975 5000 pengőt nyert: 4972 1000 pengőt nyert: 19127 28513 500 pengőt nyert: 4985 80461 38937 67141 76715 300 pengőt nyert: 65557 74981 150 pengőt nyert: 1363 2032 5375 70ft 12024 13117 11590 17249 18296 20485 21551 22267 28123 32095 37283 37338 40403 40947 42303 43063 61583 65961 73257 75030 Sa215. BÚTOR IPARCSARNOK. Horváth Mihályu. 5. legolcsóbban Lakberendező Szövetkezetnél