Délmagyarország, 1939. szeptember (15. évfolyam, 199-223. szám)

1939-09-10 / 206. szám

MAGYAROM vasárnap, 1939. ix, 10. Harc a jogért rA világháború alatt, — az öregek még emlékeznek rá, de mire fognak majd emlékezni, akik ma fiatalok? — a hadihelyzethez képest változott minduntalan az a háborús cél, amit a szövetséges hatalmak zászlójukra írtak. A legtetszetősebb fogalmazásban úgy jelölték meg küzdelmük célját, hogy harcolnak a kis népek fölszabadításáért s harcolnak a háború ellen. Mondták, írták, zengték és dörögték, röplapokon szórták szét, hogy ez az utolsó háború s ezt is csak azért kell „dicsőségesen" befejezniük, hogy soha többet a háború borzalma ne riaszthassa meg a békésen dolgozni akaró polgárt. Mi most a háborús céljuk? Az angol premier abban a beszédében, melyben Nagybritánnia hadbaszállását bejelentette, a jog uralmáért szólította zászló alá Anglia és a doniiniumok népét. A jog uralmának megteremtése valóban érdemes és méltó volna ahhoz, hogy a platonikus vágyálmok szendergéséből háborús céllá lépjen elő. Ámde, melyik az a jog, aminek uralmáért harcba indulnak? A nemzetközi jognak egészen más szabályai vaunak, mint a magánjognak s az elütő szabályok merőben eltérő erkölcsi felfogásokon nyugodnak. Ila a jog ncocben tiltakozni lehet minden erőszak ellen, akkor nem lehet különbséget tenni mai és tegnapi erőszak között. A jog nem a tényleges helyzetet védi, hanem annak a morális elvnek uralmát, mely a legerősebb, tehát legigazságosabb, legszociálisabb, a történelmi fejlődésnek, a gazdasági életnek, a népi elv. nck legmegfelelőbb jogcím érvényesülését követeli meg. Ha az uralom a tényleges állapotot jogállapottá változtathatja át. akkor nem lehet ennek az átalakulásnak jogosultságát elismerni a múltra és megtagadni a jöoöre. A történelmi idők földrajzában ilyen vízválasztók nincsenek. A második világháború kitörése előtti hajnalban Mussolini, akiről egyszer még talán a béke szobrát fogják mintázni, azzal a tervvel lépett a világhatalmak elé, hogy jöjjenek össze fegyveres mérkőzés helyett s beszéljék meg egymás között a versaillesi békemű igazságtalanságainak orvoslási módját. Ezt a nagyszabású, grandiózus beketervet a francia kormány nyomban elfogadta tárgyalási alanul, nem zárkózott el előle a német kormány sem s Anglia sem tagadta meg részvételét a tervezett konferencián; de olyan föltételeket szabott, mclvck Németország számára az elfogadást s Mussolini Számára a további kezdeményezést lehetetlenné tették. Dc most már nem is erről van szó. Anglia és Franciaország úgy szerepelnek, mint a versaillesi békeszerződések erinthetetlenségének biztosítékai Ha az angol és francia kormány készek voltak részivenni olvan tárgyaláson, amelynek a versaillesi békeszerződés botor, katasztrofálisan gyűlölködő s a világra csak vészthozó rendelkezései megváNo/tatása lett volna feladata, akkor mi akadályozza ez' a kát világhatalmat abban ho^v az 19fQ-e« ..békemű" lerombolására s az igazság n humanizmus és a szociális belátás alapjain föléviilő új EuKERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XV. CVIOLLTAILL 206. SZÓIIT Elkeseredett küzdelem Varsóért, egyre élénkülő harcok a nyugati fronton A német páncélos csapatok délnyugatról benvomultak Varsóba, a főváros másik felén elszántan védekeznek a lengyelek — Heves harcok Lodz körül Francia csapotok támadása a német erődítések ellen — A Saarmedencében birtokukba vették a Warndt-erdőséget — Tüzérségi párból — Angol repülők elénk tevékenysége, röpcédulákat dobtok le Hamburgra és Berlinre Az elmúlt negyvennyolc óra mindkét fronton az események határozott fejlődését hozta. I'éntekcn délután német rádiójelenlés arról számolt bc, hogy az előretolt gépesitett német csapatok benyomultak Varsóba, — ugyanekkor, valamint a későesti órákban az egyik varsói rádióállomás továbbra is lengyel adást közölt és ennek során közölte azt is, hogy a lengyel főváros védelmét Rydz-Snügly tábornok uj parancsnokra bizta azzal, hogy Var- [ sót az utolsó emberig védeni fogják. A len- j gyei rádió megismételt jelszava cz volt: „egy | lépést sem tovább, Varsó teljesíteni fogja lii- J válását". Varsó drámai óráiról szombat délután is egymásnak ellentmondó hirek érkeztek; egyes jelentések szerint heves harcok folytak a főváros utcáin. A nyugati hadszintérről egyre több francia jelentés érkezik a helyzet alakulásáról, kiszélesedéséről. A jelentésekből körülbelül azt lehet következtetni, hogy inig eddig a francia csapatok a felvonulás stádiumában voltak, addig a legutolsó negyvennyolc óra alatt határozott tevékenységbe kezdtek, ugy látszik, * Siegfried-vonal egész szélességében. Több vonalról helyi előnyomulásokat jelent a francia hadsereg főparancsnoksága és ezt támogatni látszik az a jelentés, amely szerint a németek jclenlékcny megerősítést irányítottak a Siegfricd-vonal leginkább támadott részeire. A KELETI HADSZÍNTÉR Varsó Varsó, szeptember 9. Tegnap éjjel 23 óra 5 perckor Varsó II. rádióállomása bejelentette, hogy Rydz-Smigly tábornagy a varsói helyőrségre bizta a főváros védelmét. A rádió' ezután bejelentene, hogy Varsó II. állomása liizvonalba került ós az ellenséges lövések bármelyik pillanatban eltalálhatják. A „Popolo di Roma'" azt irja, hogy a németek koncentrált támadása kitűnően "bevált, a lengyel fővárost a lehelő legrövidebb idő alatt megszállják. A lap szerint feltételezhető, hogv Varsó kiüritcse megfelel a lengyelek haditervének, a hadsereg zömét másutt akarják Karcbavetni. Tekintettel arra, hogy a lengyelek, hálában oroszok is vannak, ez azonban \e~] szélyes játék lenne. Kétségtelen — irja a lap —. hogv klasszikus értelemben vett csatáról eddig ínég beszélni nem lehel, bár teljesen elképzelhetetlen, hogy a 60 lengyel hadosztályt még csak nyilt harcba se vessék a németekkel szemben. Berlini jelentés szerint a német véderőffiparancsnoksag közölte, hogy a páncélos csrpatok pénteken 17 óra 15 perckor benyomultak Var-\ rópa életrehwására eltökélt készségüket kifejezzék? Dühöng a háború a maga borzalmasságában, „vérből goll'i áram" nyaldossa Európa partjait, soha nem tudjuk, hogy a béke egyre szűkülő szárazföldjéről hol, mikor szakad le egy darab a vérnek rohanó árjába s legalább hallanánk, hogy mi az a végleges elhatározás, aminek nem a multak megtorlása, hanem a jöoö felépítése a cél ja, legalább látnánk jelét annak a belátásnak, bogy nem lehet ott folytatni, ahol 1959 szetember elsején hagyták abba s a régi romjain más világot, kell fölépíteni, nem azf. amit hiába ötvöztek össze vérből, aranyhói és bilincsből, — húsz év nem kellett hozzá, hogy porbahulljon, hiába szánták az, örökkévalóság fundamentumának. Nem jog az, aminek uralma szeptember első napjával kezdődik, — csak az uralomnak van kezdete és vége, de nem a jog eszméiének. aminek örök emberi érzések és örök emberi törekvések a forrásai: az igazságra törekvésnek cs az igazságlevésnek ösztöne. Ha a ioz uralmáért indultak harc\ ba, előbb vállaljanak kötelezettséget, bogy véget fognak vetni minden jogtalanságnak, akár szenvedői, akár haszonélvezői annak. A jog uralmáért folytatott harc lehet jogos is, de csak akkor, ha minden jogtalanság megszüntetése a célja. De védeni a jogtalanságot, amit cn követek" el s támadni a jogtalanságot, amit velem" szemben követnek el, nem olyan álláspont, amit a kultúra és civilizáció, a humanizmus és keresztény szellem hitei a maguk lelki rezonanciájával tudnának erősíteni. S hogy Deák Ferenc örökéletű példázatánál maradjunk: mi értelme van annak" hogy az utolsó gomb és az utolsó gomblyuk' hadbaszáll jon egymással, amikor kikerülhetetlen az, hogy a rosszul begombolt mellényt végig kigombolják? Aki a jog uralmáért kiizd, az küzdjön minden'jogtalanság ellen s aki háborút kezd rt jogtalanságok ellen, az először azokat a jogtalanságokat szüntesse meg, amelyekért egybllcn fegyvert nem kell megtölteni s egyetlen élctef sem kell áhloz,a(ul d'bib