Délmagyarország, 1939. szeptember (15. évfolyam, 199-223. szám)

1939-09-26 / 219. szám

KCflfl, 1939. IX. 20. n tanyaiak félelme t-m Lcvcl a Szerkesztőhöz *—1 Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur, czekb'cu n 'történelmi időkben egyre többször s egy­re tisztelctremélt óbb helyekről halljuk, hogy az életet folytatni kell, a nemzeti munka nem állhat meg s nem lehelünk szájtátva bámuló nézői azoknak az esemé­nyeknek, amelyek a világtörténelem szín­padán lezajlanak. Ezt a kötelességet vál­lalnunk kcí.1 tétovázás nélkül; a kukorica­töréssel nem lehet várni addig, amig Cham­berlain úrnak kedve lesz leülni tárgyaló­asztal mellé s a szüretet sem lebet elhalasz­tani a tavaszra, mert akkor — talán — ti\ ngodalmasabb lesz az idő. S ezenkívül úgy halljuk, a tisztviselők még cgyctleu el­sején sem mondották azt, hogy a rendkívüli időkre való tckiutettel most kénytelenek elhalasztani a fizetések fölvételét. S amint látjuk, úgy a haszonbéreket elfogadó vá­rosi pénztár, mint nz adóvégrehajtó urak derekasan megfelelnek annak a fölhívás­nak, hogy az életet folytatni kell s minden­ki végezze kötelességét. Ez bátorít föl engem is, hogy mindany­nyiunk félelmével most a Délmagyarország­nál kopogtassak be. Érzem én, bogy amikor világtörténelmi változások menetrendjét készítik cl, nem is illő ezekhez a nagy idők­höz, hogy a magunk kis menetrendi bajaival előáll junk, dc amit el lehet rendezni helye­sen, bölcsen, körültekintéssel, a közérdek követelményeinek megfelelően, azt csak azért, mert történelmi időket élünk, nem kel! még rosszul elvegezni, amit meg tudunk javítani, azt csak azért, mert Lengyelország sorsa megpecsételődött, nem szabad orvos­lás nélkül hagyni. A tanyai vasút nemsokára áttér a nyári menetrendről a téli menetrendre s ez átté­rés annyit jelent újra, hogy mi, tanyai pol­gárok a hosszú téii estéken egyszerűen ki vagyunk tiltva a városból. Az eddigi téli menetrend szerint az utolsó vonat hat óra tájban indul ki a tanyára. Ez'azt jelenti, liogy a tanyai polgárok soha egyetlen dél­utáni színielőadást nem nézhetnek meg s ha a szegedi három moziban a legnagysze­rűbb is a műsor, mi tauyaiak soha, egyetlen filmet nem nézhetünk végig. A tanyai gaz­dák vagy nem közlekednek kisvasúton, vagy — ha sorsuk annyira mostoha, bogy kénytelenek rá fölülni, — akkor délben úgyis kimennek a városból. Az esti vonat — csak tiszteletbeli esti vonat, mert délután liatkor vau az indulási ideje, — csak az iparosokat, kereskedőket, a tanyai intelli­genciát viszi ki a városból. De akár keres­kedő, akár iparos, akár tisztviselő a kis­vasút útasa, megérdemli, azt a várostól és megérdemli azt a kisvasúitól, hogy adja ne­kik, ha már benn vannak a városban, azt az egy orát, amelyre szükségük van, liogy minimális kuliiírigén y őket is kielégíthessék, liogy a kisvasút utolsó — ezzel az ominó­zus jelzővel most csak a sorrendet akarjuk kifejezni, — feliát: hogy a kisvasút utolsó szerelvénye délután hat. vagy este hét óra­kor indul-e kifelé, az dologi kiadásban és személyzeti költségben nem jelenthet kü­lönbséget a kisvasúinak s az utasoknak a megérkezés ideje közömbös, mert akár KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolqoiii 219 sím Élénkülő tevékenység s nyugati ksdszmteren Sikereket jelentenek a franciák — Az olasz sajtó az angol­francia háborús remények kilátástalanságát hangoztatja Még mindig folyik" a küzdelem Varsóért, a Modlin-crődért és Iléla-félszigct lengyel állásai­ért. A legutóbbi légitámadás során megsérült Var­só II. rádióeladója; most rövidhullámú állomáson adnak közvetítést a lengyelek. 'Az Ilavas-iroda jelentése szerint a német csa­patok kétnapos élénk tevékenysége után, vasárnap ismét megerősödött a francia nyomás a német ál­lásokra. A két legutóbbi nap német tevékenysé­gét arra vezetik vissza Párisban, bogy az nagyobbazabásn hadművelet előfu­tára és a francia előőrsök elleni tá­madásnak az a célja, bogy visszafog­lalja a Siegfricd-vonal és a francia— német határ közt az első napokban el­vesztett területet. Moszkvai jelentés arról számol zc: a háború* kiadások arra kényszerítik Szovjetoroszországot, hogy hadikölesönt vegyen főt. A legfelsőbb ta­nács elnöke most közölte a nyilvánossággal, bogi az orosz csapatoknak lengyelországi akciója miatt elkerülhetetlenné válik, liogy a kormány tekinté­lyes háborús kölcsönt bocsásson ki. A kölcsön összegét a bevonultak fizetésérc cs családi pót­lékának fedezésére fordítják. Francia sikereket ielent Páris Páris, szeptember 25. A bábom negyedik heté­ben a francia csapatok egyheti szünet után kezdo­ményczőlog leptek föl. A vasárnapi hadműveletek lehetővé tették az állások megjavítását. Jól ér­tesült katonai körökben hangsúlyozzák, liogy nincs szó hatalmas oiőrctü előrenyomulásról, csupán rendkivül értékes hadműveletről. A vasárnap nagy légi tevékenység jegyében telt el. A földcritCrepülíJgépck a nemet vonalak fölé repültek és útjukon francia vadászgépek fe­deztek őket. Párisi jólérfcsült katonai körök vé­leménye szerint néhány bombavető gép is részt­vett az akcióban. Mihelyt a németek tudomást vet­tek a francia gépek érkezéséről, német vadász­gépek emelkedtek a levegőbe és harcba bocsát­koztak. A légipárbaj a német vonalak fölött folyt tc. Az összecsapáskor nemcsak a francia vadász­repülőgépek 'tettek tanúságot gyorsaságukról és erősségükről, hanem a bombavetők is, amelyek vetekedtek a horogkeresztes gépek gyorsaságával. Mivel az ütközet a német vonalak fölött zajlott 1c, a francit) parancsnokság biven ahhoz az elvhez, bogy csak a francia területre lezuhant gépeket tekintik Időiteknek, a számok megadása tekints, teben minden nyilatkozat elöl elzárkóztak. Csupán annyit jelentetlek ki, bogy több esetben tisztán megfigyelték, hogy a német gépek a föld felé zu­hannak és eltűnnek a dombok mögött. M olasz saitó az angol—francia háborús reményen ftiláíásfalanságáról Róma, szeptember 25. "A hétfődélutáni lapok a londoni és párisi félhivatalos közleményekkel fog­lalkoznak, amelyek — válaszul Mussolini beszé­dére — megerősítik Anglia és Franciaország bajt hatatlan megmaradását a háború utján. A lapok ujabb komoly kérdéseket intéznek az angol és francia vezetőkhöz a háború eszközei és kilátásai tekintetében. A »Giornale d'Ilalia* megjegyzi, hogy Nagy­britannia és Franciaország kezében — figyelmen kivül hagyva a politikai propagandának azt n dé­libábszerü fegyverét, amely a német népei Hitler elleni felkelésre akarja rábírni — három eszköze van a háborít folytatására. Az első a közvetlen támadás a Sicglried-vonui ellen. nyolckor, akár kilenckor érnek is ki, végez­ni való munka rá juk már nem vár. Dc mi­csoda böleseség nz, amelyik nemcsak liogy nem látja be ennek a tanyai kívánságnak jogosultságát és indokoltságát, de valósá­gos szadista kedvteléssel helyezkedik szem­be az utasok kívánságával. Nem hisszük, hogy a kisvasút üzlet vezetősége az üzemi deficitet kevesli s nem hisszük, hogy he­lyes üzletviteli elv az, amelyik azzal törő­dik. hogy miként lehet fölbosszantani és in­gerelni azokat, akiknek pénzéből kellene, hogy a kisvasút fönntartsa önmagát. Minél jobban törődik a kisvasút utasaival, annál több utasa lesz s mincl inkább riasztja cl hatalmaskodáséval és ridegségével az utaso­kat, annál többet kell majd cveukint a vá­ros házipénztárából átadni a kisvasúinak a deficitek pótlására. Ez a deficit pedig ak­kor scin volt csekély, amikor a kisvasút még törődött utasaival, de már lassan az idejét is elfelciíjiik annak, hogv cz mikor volt. Szeretnénk, na a Tanyai polgárság kíván­ságát szívére venné az üzemi bizottság is. dc szeretnénk azt is, ba az üzemi bizottság nemcsak a kisvasút üzemvezetőjét hallgat­ná meg, hanem a tanyai polgárságot is. Nemsokára elérkezik ideje annak, liogy az üzemi bizottságot a közgyűlés újjáalakítja; reméljük, lesz annyi előrelátás és érzék a közgyűlésben, liogy a tanyai polgárságnak az iizemi bizottságban való képviseletéről gondoskodik. Ha az iizemi bizottságnak len­ne tanyai képviselője, azt hisszük, már ré­gen teljesedett volna a tanya polgárságának cz a nagyon szerény és nagyon jogosult ké­relme. Elvégre a tarifa fölemeléséhez na­gyon sok böleseség nem kellett s ha a tari­fát fölemeltek, legalább igyekeztek volna a menetrend .megállapításával csökkenteni a tanyai vasút népszerűtlenségét. Minél nép­szerűbb az üzleti vállalkozás, annál jobban bízlirf a forgalom emelkedésében. A nép­szerűség: befektetés, beruházás, üzletpoliti­kai elv, talán — mondjuk szerényen. — kísérletképpen lehetne azzal is törődni, hogy n népszerű reformok segílenek-e nnv­uyit n kis vasúton, .mint amennyit merev és ridetr üzletviteli elve cddii ártani tudott?

Next

/
Thumbnails
Contents