Délmagyarország, 1939. szeptember (15. évfolyam, 199-223. szám)

1939-09-24 / 218. szám

tfasarnop, 1959. szeptcmSer 24. DÉCMAGYARORSZXG SZINHÁZÉSMÜVÉSZET Gyümölcs a fán (Zilahy Lajos sxinmQwe) A Vigsxinház bemutatóelőadása Ssegeden Kivételes esemény vitorláival, valóban ritka és ünnepi est zászlóival indult el szombaton esle idei uj útjára a szegedi színház nehézjáratu és bizonytalan bajója. A szelek még zavarosak, oly­kor magasbalcuditök, máskor viharosaknak ki­sértenek, mégis ezt a karcsú és felfedező hajót száz cv bátorsága, tanulsága és hagyománya megvédi minden elszabadult aknától, vagy villan, ni készülő villámlástól. A szombati ünnepi est a távolságokból őrállomások és világítótornyok biztató cs révbe kalauzoló fényeit hozza, —• en­nek a hajónak biztosan és bátran kell szelnie a homályos és bizonytalan vizeket. Ünnepi est, va­lóban az. Kapunyitás egy bosszú és válságos nyár ulán, amelyhez egy clcu álló kiváló iró uj szín­müvét hozza el a szegcdi játék deszkáira az or­szág egyik legelső és a lünő, teremtő években mennyi értéket alkotó színháza. Z i 1 a h y Lajos és a Vígszínház: olyan találkozás és olyan kirándulás, amely a magyar kultura és a magyar művészet őrtornyának fénysugarait jelenti. Ün­nepi hajózás a színjátszás taván, még akkor is, ha ez a premier csak próbabc mutatót, lm ez a produkció csak kiscrleli kirándulást is jelen! 11a még nem tarthatunk olt, ahol egy Frankfurt, vagy Darinstadt, egy Zürich, vagy Lyon, vállal­hat önálló és bátor csatákat a színjátszás nemzeti és emberi kultúrájáért; ba még olt tartunk, hogy száz cv gyönyörű tradícióiban sem lehet önálló és függetleo szinház! utakról beszélni a magyar városokban, — akkor ritka alkalom és kivételes ünnep Zilahy Lajos cs a Vigszinliáz vállalkozása: a próbabeniutató magyar rs jelesen szegedi vál­tozata. És a lényt, a produkciót — amelynek ne­mes kezdeményezése taláu majd megnyitja egy­szer a teljes utat, alkalomszerű kísérlet helyett a független és önálló alkotást — az ünnepi ese­mény fényében és jelentőségében kell őszintén és meghatottan kószön'tenunk. E vállalkozásnál való­ban keresve sem lehetett volna ünnepibb és jelen­tőségteljesebb 'lever dc ridcau*-t találni a sze­gcdi szinház müsoronkivüli kapunyitása számára. i. "A darabot, amelynek bemutatásához ez az ün­nepi alkalom adódott, Zilahy Lajos irta, az első világháború után ébredő (és most megint keserves válságok közé jutott) \uj magyar írás­művészei egyik legkülönb egyénisége és kiemel­kedő művésze. A 'Szépapám szerelme* óla bosz­szu ut, győzelmekben és válságokban, diadalok­ban és problémákban gazdag ut vezetett el a •Gyümölcs a fán* kérdéseihez, amelyek kinőttek és túlemelkedtek a békés és megelégedett szalon polgári nyugalmán — és áttekintenek a népiség alulról való, döulőcn fontos oszlopai felé. Érde­kes és ritka irói pálya a Zilahy Lajosé, — egyik felén a zengő tapsok és százas sikerek, ugyan­akkor a másik felén a Jegmaibb problémák, meg­alkuvás és clalkuvás nélkül, olykor szinte hősies irói bátorsággal, szinte szcmbcszállva a •siker­rel*, majdnem kihívóan, szemben a divattal és kö­zönséggel. ÉS éppen ebben van egyik legszebb értéke, fel tudja, sőt fel inert használni megvesz­legelő művészetét nem mindig népszerű, nem min­dig kivánt, de mindenkor magyar és európai pro­lémákérf. És olyan eszközökkel, amelyek a mű­vész és a varázsló közös vegykonyhájából valók. A kor művésze és ugyanakkor korszerű költő. Most hirtelen csak a *Szibéria*, a »Süt. a nap*, sőt tovább, jelentékenyen tovább, a »Fehér szarvas*, vagy a »Tizcnkettcdik óra*, korszerű és egetö hitvallásaira gondolunk, amelyek melleit — ha ugy tetszik, szemben — áll, mondjuk a •Tá­bornok*, az »llíolsó szerep*, vagy éppen a •Tűz­madár* átütő és sokáig gyürődző nemzetközi si­kere, — itt, ezekben a felvonásokban cs fejezc­tekben bontakozik ki Zilahy Lajos ritka irói egyé­nisége. Hozzá mer nyylni a problémákhoz, sor­sunk égető, üszkösödő sebeihez, hozzájuk mer nyúlni bátran és merészen, olykor szembe is for­dulva- mindazzal, ami ; okosság;, »ó valósság;, • célszerűség-* — és éppen ez a nem szemet hu­nyorgató merész irói kiállása avatja korunk és szellemünk egyik legelső művészévé. Aki tudja, hogy az Írónak hivatása van, az élen kell állnia az aszfalt es a sekélyes divat ágyutüzében, sőt, ha kelL az Írónak azt is vállalnia kell. hocy kora előtt jár egyedül, az előretolt állásban, golyók­tól védő óvatos fedezék nélkül, — mert az iró a nemzet és a szellem lelkiismerete, akinek nem­csak az a feladata, hogy hazavigye a taps és a pénztári raporlok csábító örömeit . . . Ebbe az irói meggyőződésbe kell beleállitani szombaton este bemutatott uj színmüvét is, a »Gyümölcs a fán«-t, amely szimbolumszerü hidat jelent a né­piség fele — és ha nem is áll a »Fchcr szarvas., vagy a /Tizenkettedik óra* előtt, de mindenesetre velük egy sorban áll. A probléma ezúttal a gyermek", — aki nincs. A gyermek, aki mindenekelőtt és mindenekfölött a z anyác. A probléma: a jövendő élet, amely a jövőt jelenti és a nemzetet őrzi. És a gyermek oly döntő kérdése kapcsolja össze a népiség (nem divatját, de) pilléreit. A gyermek mögött a sors­döntő gondok kisórtenek. a gondok, amelyeknek megoldása, vagy cllckozlása majdan a jövőt ala­kítják. És itt merül fel a professzori otthonban és a szobalányi ösztönökben a népi gondolat árnyé­ka, »amclyct tulajdonképpen nem a nép talált ki, hanem a meddő középosztály* . . . »A népi gondo­latnak — mondja az iró — tulajdonképpen a kö­zéposztály a törvénytelen apja* . . És végül is a gyermek, a tiszla cs egészséges jövő győzedelmes­kedik, hozza el a gyümölcsöt adó fundamentu­mot, az életet. A probléma a szociologus-professzor otthoná­ban kezdődik. A professzor házassága meddő, gyermek nélkül szinte reménytelen. A válságban férj és feleség elhatározza, hogy mindenképpen, vagy másképpen gyermeket szerez, aki mégis az övék. A feladatra alkalmasnak látszik a kis szobalány, az egészséges és pirospozsgás. «népbő| való • Anna. A tervet közösen határozzák el, férj és feleség, sőt a p^ofesszorné az. aki elősegíti, sőt, előkészíti a dolgot. Az elindítás éppen olyan merész és pszichológiailag érdekes, mint maga az egész probléma. A kis Anna rááll a feladatra (majdnem azt mondtuk, kísérletre), de amikor a gyermek, ennek az ifju, jóizü fának tavaszi evü­mölcse itt van. a furcsa helvzet váratlan meglepe­téseket idéz elő. Anna feladatának és jelentőségé­nek ösztönében egyre türelmetlenebbül otthono­san érzi magát a professzor otthonában, a fele­ségnek fel kell ismernie a tolakodó meglepetést és Annát elküldik a házból, a gyermek mellől Pe a gyermeket nem engedi, elrabolják az álszülői házból, elviszi haza, vissza a fa, az édes fa mel­lé És hiába minden kísérlet és elmélet: bele kel) nyugodni, a gyermek nem lehet kizárólag az apáé, a gyermek elsősorban és clszakilhataLlanul, döntően — az anváé. az édes anyáé, 3. A merész, mindenképpen bátor, olykor megle­pő iveket, a figurák rajzát, a helyzetek hullámzá­sát, feszültségét, olykor jóizüen ömlő derűjét, a diologusök lobogását (különösen az első felvonás villanó citmikáját), az egész épületet mindvégig egy különös élmény izgalmával és sok ismeretlen izével figyelte a bemutató forró hangulatu néző­tere. A kontaktus pillanatok alátt megvalósult a forró atmoszféra jegyében szinpad és nézőtér kö­zött. És ezt az atmoszférát a Vígszínház tör­ténelmet formáló stílusa, hagyományos előadási virtuozitása teremtette meg. Ez az előadás való­ban a legnemesebben ismert — vígszínház i. Szellemben és kifejezésben, együttesben és a részletek illanó suhanásaiban: a magyar játék művészete és büszkesége. A nagyvonalú stílust, a lehelleiekig nemesre csiszolt előadást Tarnay Krnö Szegeden is oly sokszor ismert (és hosszú évek óta annyira nélkülözött) rendezői tudása és játekmesteri szuggesztivitása teremtette meg. Zenekar, amelyet egy mesteri pálca irányit és amelynek minden hangszere szinte a vezérraotívu­mot hangolja. Az előadás nyilván sokáig egyik emlékeztető büszkesége lesz egy nagy kort idéző vígszínház! stílusnak. " A sürgető éjféli órában csak meghatottan tu­dunk gondolni üa.yka Margit megható, vérből, szivhol és szivdobbanásból való Annájára, aki oly őszintén, szinte fájdalmasan tisztán szólal meg, hogy ez már tul van a játék mesterségén, — cz maga is szivböl mélyről való költészet. Mel­lette egy pompás színészi kultura és karakter ábrázolokcszség ritka értékeivel Somló István, aki a szociologus-professzor sokszor meglepő cs olykor magyarázatra is szoruló alakját igaz em­beri anyagól mintázza meg, érdekes és mindig érdeklődést keltő raijvészi eszközökkel. Meglepe­tést és jóleső feltűnést kelt Mágori Mária első vigszinházi fellépésével, — okos, könnyesen cm­heti, szenvedő és önfeláldozó tud le,tini a szomo­rúság meleg-barna színeivel is. Az életet, magái a külső életet bozza Sulyok Mária életteljes já­téka, veszedelmes szépsége cs igéző asszonyisá­ga egy elvált és élnivágyó bí rónő támadásaiban, Egyenes vonalában is melegen rokonszenves Vért ess Lajos nyugodt és biztos alakítása. Bihary József remek talentuma most is magá­val ragad néhány rövid nerc alatt is — és mind­egyik szereplő minden részlettel egy-egv alkotás ebben az alkotásban: T. Oláh Böske édes piros­ulma-izc, Étsy Emilia önfeláldozóan szép epi­zódjcleuete, Siltkey Irén és Hidassy Sán­dor egy-egy kitűnő figurája. A színpadi képek ha­lán az egyedüliek, amelyek nem mindig és nem mindenben adják' a vigszinházi finomságot és ezernyi gondosságot, érthetően. 'A telt és ünnepi nézőtér mindvégig nentcsa® feszült érdeklődéssel, de a siker kirobbanó jelei­vel volt részese az érdekes kísérleti premiernek'. Azonnal felismerte és értékelte az iró kívánságá­ra megvalósított angol rendszert, hogy a felvo­násokat nem szakítja szét a függöny előtti hajion gás; irói és színészek csak az utolsó kén ulán jelentek meg a lámpák előtt, amiknris lelkesen lobogó tapsok köszöntötlék az iró bátor művésze­tét, az együttes, a szinbáz, a rendező nagyvonalú, büszkén magyar, — vigszinházi munkáját. Amely az ünnep lázas szépségét hozta cl a szegedi ke­punyitásra Ver György. —oOo— dajka Mlo&Qit mesíti azt a tündéri esetet, amely Győrött, az Úri­lány* cimü Zilahy-szinmü párévelötti ősbemu­tatója alkalmával történt. Egy nagyvállalat fiatal főnöke az ősbemutató alkalmával győri vendégszereplésre leérkezett Belvárosi Szin­ház igazgatójának: Bárdoss \rturnak nczle Zilahy Lajost, akit megkörnyékezett abban az irányban, hogv menyasszonvjelöltjét, n győri házi színtársulat ifju, rle nem túlságosan te­hetséges művésznőjét szerződtesse. Zilahy La­jos 'beugrott* Bárdoss Artúr szerepébe cs a móka kedvéért kijelentette, hogy előbb vala­melyik -reprezentatív* szerepében látni sze­retné a művésznőt. A boldog főnök készsége­sen beleegyezett a dologba és nyomban közöl­te. hogy vasárnap délután föllép a fiatal hölgy s igy alkalma lesz íBárdoss* igazgató urnák, megtekinteni . . . A főnök un alaposan előkészilelte a föllé­pést, amennyiben nagymennyiségű karzatje­gyet oszlott ki a vállalat munkásai között és megkérte a tisztviselőit is. hogy jelenjenek meg a vasárnap délutáni előadáson. Kézen­fekvő az ís, hogy kiosztotta a munkásoknak a direktívát: — Amikor én tapsolok', akkor maguk" is tapsoljanak, éljenezzenek ! . . . I Nosza, fölgördült a függöny s a nézőtéren összes >szereplők* jelen voltak: Zilahy Lajos. Davka Margit, a vállalati igazgató, a tisztvi­selők és fönn a magasban a munkások hiány­talan számban. Elérkezett a *nngy pillanat*, a művésznő belibbent a színpadra, a vőlegénv. jelölt fölemelte a kezét, hogy megadia a jelt a tapsviharra. A taps hamarosan föl is har­sant, sőt a 'tulbuzgó* munkások szívvel-lé­lekkel. telelorokkal kiáltották: — Éljen a főnők nr! BUTORHITEL Mindenkinek készítek havi 10 pengőért részletre leggyönyörűbb kombinált szekrényeket 120 P-töl. finomabb diószio politúrosat 200 P. Rekainiét 50 P. Hálószobát, egyszerűt 270. finom politúros SGO P-től. konyha berendezés 110 P-töl. KAKIISZI inüasztalos, Kossulh Lajos-sugárut 5. Kész selyem (Lavab.) ^(jj^ gg J^j^ a leg Ízlésesebbek SClíÜfe? IfUSUál Csckonrcs-u.4 I.cm.2 (Hozott anyagból is vállalok) KárpitOSÜllefeiHet megnyitottam Feketesas-utca 13 sz. alatt. Kárpitos- ás diszitemunkát juiánvos áron vállalok. Olcsó árak! SCniNmmiNÜ JÓZSI!

Next

/
Thumbnails
Contents